Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-16 / 20. szám
Valamikor róges-rég hallottam egy történetet. A fiú szerelmét nem viszonozta a lány, hanem minduntalan kikosarazta. A legény megelégelte a dolgot, s egyszer jól megszorongatta a leányka hófehér nyakát. „Szeretsz-e már?”— vallatta. Az meg Ijedtében bólogatott. Akkor jót nevettem, talán el sem hittem. S lám, az élet most megismétli a történetet. Igaz, más szereplőkkel, de az alaphelyzet ugyanaz: szeretetet erőszakkal kicsikarni. Parancsra A kislány - nevezzük R. Évikének — sokáig visszautasította pajtásai barát- kozását, családja ugyanis tökéletes támaszt jelentett neki. Édesanyja mindennap elkísérte az iskolába őt és a kis- öccsét, tanítás után pedig a kapuban várt rájuk, még felső tagozatos korukban is. Az anyuka csak a kedvenc ételét főzte, tévézhetett, ameddig csak akart, megkapott minden játékot, amire vágyott, s úgy általában minden óhaja teljesült. Évikét az osztálytársai eleinte még hívták szünetekben játszani, de mivel sosem tartott velük, egy idő után elfogadták és tiszteletben tartották, hogy leginkább önmagával érti meg magát. A gyerekből mára serdülő lányka lett, s úgy döntött, nem akar többé magányos lenni. Ehhez segítséget kért és kapott az édesanyjától, aki rögvest felkereste az osztályfőnököt, mondván: Évikével nem barátkozik senki. Az ofő ( rövidítés diáknyelven) ezután reggeltől estig csak Évikét akarta megszerettetni a társaival, estétől reggelig meg újabb módszereken törte a fejét. Hiába, mert ezek a megátalkodott serdülők sehogy sem akartak parancsszóra szeretni. Az anyuka pontosan hét nap múlva felháborodottan kérdőre vonta a pedagógust, miért nem fogadták még mindig be Évikét a többiek, majd igazgatói segítséghez folyamodott. Ettől kezdve heteken keresztül Évike körül forgott a világ. Volt szituációs játék — beleképzelték magukat egy üldözött helyzetébe -, majd ugyanerről fogalmazást írtak, és voltak véget nem érő, őszinte beszélgetések, könyörgések meg dorgálások. De az osztály csak nem ölelte keblére Évikét. így hát a lányka otthon verésről, tapogatásról, erőszakról kezdett mesélni. A helyzet úgy elmérgesedett, hogy az anyuka telefonon felhívta lánya osztálytársait, s választás elé állította őket: Évike vagy az osztályfőnök. Szegény összezavart gyerekek nem tudtak kínjukban mit hebegni. Ezzel párhuzamosan meglátogatta Évike tanárait és elpanaszolta, hogy az osztályfőnök bizony egy szadista állat, mert hagyja Évikét szenvedni és nem barátkoztatja össze az osztállyal. Mindezt sűrűn ismételgette nyilvános helyeken az osztályfőnök, az igazgató és az iskola nevének gyakori felemlítésével. S mivel ezek után még mindig nem barátkozott az osztály Évikével, a 1999. május 16. Hetedik oldal család feljelentéseket fogalmazott és foganatosított az osztályfőnök ellen. Majd fogta Évikét, s átíratta egy másik iskolába. Lehet, hogy a kislány problémája — átmenetileg — megoldódott. Sikerült viszont lejáratni egy pedagógust, aki már ezerszer bizonyított ezen a pályán, aki szakköröket vezet, pályázatokat körmöl, s olyan programokat szervez az osztályának, melyek életre szóló élményül szolgálnak. Sikerült lejáratni egy kiemelkedő iskolát, ahová minden évben sokszoros a túljelentkezés. És egy olyan osztályt, ahol a többi gyerek se nem jobb, se nem rosszabb Évikénél. Csupán annyi a különbség köztük: Évike és szülei még azt hiszik, lehet parancsra szeretni, a többi harminc viszont már tudja, hogy nem lehet... Járvás Zsuzsa A meghatározhatatlan korú emberpár délutánonként tántorog be törzshelyére. Ruhájukból áporodof szag árad, belő lük meg szesz szag. Mindennap jaiknak pontos Al kohol Van, akinek pótszer, másnak csodaszer. Mert gondot űz, feldob és elvarázsol. Lehet inni mértékkel és anélkül, hogy elveszítsük józan értékítéletül* két. Lehet egyedül poharazgatni, társasággal, elbújva és nyíltan fel vállalva. Meg rituálisan visszatérve mindig ugyanoda, ugyanabban az időben, ugyanazért az italért. A törzsasztalok vendégeiként... A bácsi már nyitás előtt az ajtóban toporog. A kocsmárost jó ismerősként üdvözli. Az öreg feslett, koszos ruhájában a megszokott helyére ül. Kérés nélkül az asztalára kerül a fröccs. Ha kiürül a pohár, automatikusan kicserélik egy telire. Hat éve jár ide mindennap. Először még egyenes derékkal I jött, vasalt ingben, öltönyben, I frissen borotválkozva, szemé- ■j ben nagy-nagy szomorúság- I gal. Inkább üldögélt magányo- I san, mint ivott. Nem szólt so- ! ha senkihez. Aztán néhány I hónap alatt meggörnyedt, el- ! hanyagolná vált, s mind több I időt töltött a kocsmában. Ma I már záróráig ücsörög kedvenc helyén. Savószín szemében r semmiféle érzelem nem tük- ! röződik. Néha fennhangon I motyog valamit a feleségéről, ! akit életében nem becsült meg I eléggé, és még mindig nem I beszél senkivel... koreográfiája van. Házimunkaként reggeltől otthon már alapoznak abból, ami előző estéről maradt. Aztán délután folytatják az ivóban. Ha a postás nemrég vitt pénzt, vagy segélyt kaptak a gyerekeik után a polgármesteri hivatalból, akkor dőzsölnek. Máskor csak szerényebben iszogatnak, de nap nem múlik el anélkül, hogy be ne térnének. A kocsma közönsége jobbára kitér előlük, mert agresszívak, mocskos szájúak. Egy véreres szemű férfi halkan, de annál nagyobb megvetéssel odasúgja: szégyentelenek, a gyerekeik elől mindent elisznak... Elegáns nő aranyakkal, erőltetett jókedvvel. A vastag púderréteg sem takarja már el mély ráncait. Mindig valakivel jön, és mindig eljátssza, hogy csak egy kis csevegésre ugrottak be. Két felest rendel, de egy óvatlan pillanatban, kicseréli épp ügyeletes „barátnője” teli poharát a már általa kiürítettél. Aztán még egy kört rendel a másik nő, s még egyszer lezajlik ugyanez. A harmadik feles után cigaretta remeg lakkozott körmei közt. A negyedik után elnyomja a rúzsfoltos csikket. Hanyagul odaszól a pulthoz: - írja a többihez. Aztán távozik alkalmi „ivócimborá- jával”. Valahogy sokkal magabiztosabban, mint mikor megérkezett. A számlát a férj fizeti havonta. Egy köztiszteletben álló vezető... Az ötven körüli férfi mindennap öt és hat óra között jelenik meg. Akkor érkezik ugyanis haza munkából a lánya. Napközben még csak el- szöszmötöl otthon az állatokkal, a kertben, és a házon is mindig akad javítani való. A feleségével való találkozást viszont kerüli, mert ő bizony az asz- szonytól harminc év házasságuk alatt még csak szitkot kapott élhetetlensége és túlzott jószívűsége miatt. Egy szem lánya volt mindene, a széltől is óvta, szolgálta, leste minden kívánságát. Ám a lány elég könnyelmű életmódot választott. A szépségéből él, más pénzén szórakozik. A férfinak ez nagyon fáj. Szóvá teszi sokszor, próbálja jobb belátásra bírni. A lány olyankor mindig durván ietorkoli- ja, maradinak, primitívnek nevezi. Asszonya meg rákontráz. Ketten vívnak ellene. Nagy hanggal, haraggal. A férfi pedig elballag bút feledni, s haza se megy, amíg nem kattan a lakat a kocsma ajtaján... Törzsasztalok vendégei. Jobbára elítéljük őket, s talán nem is ok nélkül. De a miértre kíváncsiak voltunk legalább egyetlenegyszer?! J. Zs. hoz, akinél néhány pillanat 1 múlva „kicserélődik” egy má- | sik, jóval kisebb címleteket § tartalmazó kötegre. A „külföl- | di” vásárló aztán persze sietve | távozik, és csak később derül J ki, hogy a kilenc márkás óra | valójában összesen nem egészen négyezer forintért kelt el. A napjainkban is „kaszáló” valutázók trükkje is hasonló. A feketeüzlet egy személygépkocsiban zajlik: a vevő forintjáért átadják a kért valutát valóban tartalmazó tasakot, majd egy segítő bekopogtat az | autó ablakán és útbaigazítás J ürügyén egy pillanatra elvonja a kedves vevő figyelmét. Ez az idő éppen elegendő arra, | hogy a zacskót kicserélj ék egy I másikra, amelyben ugyan 1 szintén pénz van, de már jóval j kisebb értékben. A közelmúlt talán legeiké- I pesztőbb esetében egy idős embert kerestek fel a — feltété- | lezhetően valamelyest előze- I tesen már tájékozódó — csa- | lók azzal, hogy a fia küldte fj őket. A „megbízás” szerint az öreg menjen el a bankba, vegyen fel 270 ezer forintot és I adja át az idegeneknek, akik majd építőanyagot vesznek 1 rajta. A szegény ember eleget is tett a kérésnek, az anyag | azonban soha sem érkezett meg a portára. H. Gy. A trükkös csalás, ahogyan a mások becsapására szakosodott, különösen fineszes tettesek módszerét nevezik a zsaruk, soha sem hiányzott a bűnözés palettájáról. A különbség talán az adott korhoz igazodó, éppen aktuális „körítésben” rejlik, a lényeg azonban mindig ugyanaz marad: cselesebbnél cselesebb, ám mégis hihető „mesék” segítségével alaposan kihasználni mások gya- nútlanságát, hiszékenységét, netán naivságát. Merthogy úgy tűnik, nincs lehetetlen feladat az eltökélt csalók számára. A megtörtént esetek egyébként azt is igazolják, hogy az efféle csalóknak a kellő rosszindulaton túlmenően jó néhány más tulajdonsággal is rendelkezniük kell. Ott van például a történet, amit ki kell agyalniuk még mielőtt a színjátékhoz hozzálátnának, mégpedig úgy, hogy az az adott szituációban hihető legyen. Esetenként még „környezettanulmányt” is kell készíteniük a leendő áldozattal kapcsolatban annak érdekében, hogy birtokukba jussanak azok az információk, amelyekkel az alaptörténetet „fűszerezve” abszolút gyanútlanná válik a rászedni kívánt ember. Az sem árt, ha a csaló ismer néhány egyszerűbb bűvészfogást. Mivel a trükkös csalások elkövetői — több oknál fogva — általában nemigen akadnak „horogra”, ezért a módszer manapság is a bűnözés sikeres válfajának mondható. Szolnokon is zsinórban érkeznek a feljelentések a kapitányságra, ahol bár a nyomozók igyekeznek a legtöbbet megtenni a siker érdekében, mégis az a vélemény, hogy a trükkös csalás tipikusan az a fajta bűncselekmény, amelynél szinte kizárólag a megelőzés jelenthet hathatós megoldást. A minap történt konkrét eset kimondottan hétköznapi részletekből épült fel, a gyenge „láncszem” azonban, mint általában mindig, ezúttal is a pillanatnyi figyelmetlenséggel társuló túlzott bizalom volt. Semmi különös nincs ugyebár abban, hogy egy angolul beszélő kuncsaft egyszerre - feltételezhetően ajándék gyanánt — kilenc darab karórát vásárol a szaküzletben? Az eladó nyilván örül a jó vevőnek, aki át is adja a portékákért járó 102 ezer forintot. Az átszámolt pénzköteg azonban egy ürüggyel visszakerül a vevőA hiszékenység vámszedői
