Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-05-02 / 18. szám
„Én így is jól érzem magam... tegeződik- Ilyenkor szörnyű álmos vagyok, mert egész éjjel száguldozok az Interneten. Imádok szörfözni, mindent megtalálok. A honlapomat még bütykölik, már vannak rajta dalszövegek, de harmincvalahány év alatt annyit összeirkáltam, hogy időbe telik, amíg ráteszik. Az életutamról még nincs semmi, az „szünetel”. A politikusok szokták így önmagukat szüneteltetni a nagy társadalmi változások idején. Viszont e-mailt a brody@mediastorm.hu címre küldhetsz. Felírtad? Ili - Létezik a világon olyan em- III bér, akit nem tegezel?- Létezik - bólogat teakevergetés közben. - Akivel nagyon mély, mondhatnám intim a kapcsolatom, azt néhanapján magázom. Ez nem függ össze a tisztelettel, egyfajta viszonyt takar, ezért bárkivel szemben nem engedhetem meg. A nagyszülea z o kát a sorokat: „Ne kérdezd tőlem, hisz én sem tudom, miért oly vidám az én kis dalom. Félek, kiderül, ha meggondolom, hogy nincs is rá semmi okom...” - Jó néhány ilyen „rászabott” van... A Ne várd a májust című dalomat például Zorán vitte sikerre. Cseppet sem bánom, hogy hozzá kötődik, hálás vagyok neki. Ugyanígy egyes dalaim szinte „szerves részévé” váltak Koncz Zsuzsinak vagy Halász Jutkának. Ez nem baj, sőt! Ha másoknak írok, figyelembe veszem: ki áll ki a dallal a színpadra. Hozzám inkább azok a nóták kötődnek, amelyeket magam énekelek. Azért néha visszaveszek kollégáimtól a „dalgyerekeimből”.- Legendák keringenek, milyen iskola mellé járó, tanár- szomorító, öntörvényű srác im gyakran magázódtak. Az ő kapcsolatuk életre szóló volt, amit tege- ződő szüléimről már nem lehetett elmondani. Ők elváltak...- Már túlszaladtál az ötvenen, a hajad is mákos, mégis Tini maradtál.- Előbb Teenagernek hívtak, abból lett a Tini. Az angol nyelvnek köszönhető, hogy minden évtizedhez hozzáalakítható a becenevem: így voltam negyvenes „fortini”, ötvenes „fiftini” és remélem, leszek „sziksztini” is! Ez így elmehet kilencvenig. De mi lesz a századik születésnapom után?- Nem féltelek! Majd csak kitalálsz valamit. Hisz kortalan vagy...- A műfajt, amelyet művelek, zenei és irodalmi iparművészeinek hívom. Mindennapi használatra alkalmazható, a környezetünkhöz szorosan hozzátartozó „tárgyakat”, sokszorosítható produkciókat hozunk létre. Velünk vannak, és szinte észrevétlenül meghatározzák a hangulatunkat. Néha egy-egy darabról kiderülhet, hogy tartalmas és maradandó, de ez az egészre nem jellemző. Bevallom, én azért álltam a mikrofon elé, mert a műfaj elsősorban az előadóké. A közönség sokszor a zeneszerzőt sem ismeri, a szövegírót pedig különösen nem. Csak azt, aki a dalt előadja.- A Boldogság című dalodról például, amelyet Tolnay Klári énekelt, az emberek zöme nem is tudja, hogy te írtad. Mintha egyenesen rá szabták volna voltál. Ebben gyökerezik ez a csibészes, pimasz, kicsit vagy nagyon „visszabeszélő” imázs, vagy magad alakítottad így?- Nem voltam mintagyerek, de attól még lehetnék begombolkozott, nyak- kendős, aktatáskás „úriember”. Sosem akartam olyan lenni. Hiszem, hogy színház az egész világ, és mindannyian szerepet játsszunk benne, de különösen azok, akik bármilyen formában közszereplők. Jó esetben az ember saját magából építi fel a szerepét, sokszor viszont a környezet alakítgatja. Szerencsére én az „eredeti sztárfelhalmozás” időszakában kerültem reflektorfénybe, amikor még nem csinálták a sztárt, ezért igyekeztem saját anyagból építkezni.- Azért van skatulyád...- Mit csináljak? Ha valakit megismernek, megkedvelnek, attól egy idő után elvárják: maradjon is ugyanolyan. Nem az emberre kiváncsiak, hanem arra a külsőre és magatartásra, amelyet megszoktak tőle, legyen bár’ az illető művész, politikus vagy sportoló.- A dalszövegeidből szerinted össze lehetne állítani az életrajzodat?- Inkább a figuráét, akit következetesen kell játszanom. A színészek minden este más szerepet alakítanak, az én műfajomban min-; dig ugyanazt várják. Nem panaszkodom, nincs rá okom. De az álmom egy varázsköpeny és a mesék hét- mérföldes csizmája. Időnként teszek egy-két kört az űrben, majd visszatérek. Beülök a kocsimba, és uzsgyi, elhajtok. Minden cél nélkül, akármerre. Repülőre is felülök, ha menekülni támad kedvem, habár nem igazán rajongok a repdesésért. Ha valóban ki akarok kapcsolódni, otthon begubózok, elnémítom a rádiót, tévét, telefont. Gondolkozom, elmélázok. Kell az a kis csend!- A srácaid tiszteletben tartják a csendedet? Elvégre Miklós Dániel már tizennégy éves, Luca Sára tizenhárom, Anna Barbara pedig nyolc. Soha nem beszélsz róluk...- Kapaszkodj meg, most sem fogok! Amíg kicsik voltak, mindenhol róluk regéltem, megénekeltem őket, büszkélkedtem, hogy lám, három gyerekre is képes vagyok. Ma már tiszteletben tartom, hogy nekik is van önálló életük, saját személyiségük, vannak titkaik és barátaik. Én biztosan világgá mentem volna, ha annak idején a szüleim telenyilatkoz- zák rólam a lapokat. Ők nem sztárgyerekek, és nálunk otthon nyomokban sincs Bródy-kultusz. Én az apujuk vagyok, és kész!- Ne sértődj meg, de olyan mókásan hangzik, hogy Bródy apuka...- Voltam én már Bródy bácsi is!- Bácsi? Te, aki fiatal lányok szexbálványa voltál? Soha nem érezted ezt tehernek?- Álszent, aki ezt tehernek nevezi. Mint minden férfinak, nekem is nagyon fontosak a lányok. Hálásan és örömmel veszem tudomásul, hogy mind a mai napig körülöttem lebzselnek. Más kérdés, hogy sokuknak csalódást okoztam, mert nem egészen olyan vagyok, amilyennek az álmaikban elképzeltek.- Eredeti szakmád szerint villamosmérnök vagy. Miért lett A HEL nagyon aktuális A H£L vagyis a hadkötelezettséget ellenzők (igája, amelynek Bródy János az egyik „alappillére”, mostanában nagyon aktuális lett.- Az általános hadkötelezettség elve alapján viszik a vajdasági fiúkat abba a háborúba, amelybe semmi kedvük nincs elmenni. Önvédelemre joga van a személynek, a kisebb és nagyobb közösségnek, de ez csak szabadon választott, belső meggyőződésből fakadó lehet. Nem vagyok annyira pacifista, hogy minden katonai szolgálatot ellenezzek, de mindenkinek joga van eldönteni, hogy miért és milyen körülmények között hajlandó harcolni, vagy akár az életét is feláldozni. Délelőtt tíz óra, az első percekben alig látom álmosságtól résnyi- re szűkült szemét. „Szia!”, mondja Bródy János, lecsapja a kabátját, amelynek a hajtókáján kis gitár virít, és a szütyőjét, amelyet egy atomháborút ellenző, ismert kitűző díszít, majd kér egy forró, angolosan tejes teát, hogy gyorsan felébredjen. olyan sok villamosmérnökből zenész?- A hatvanas években a hangkeltés „bummját” éltük, az új technikai lehetőségekre is alapozva verbuválódtak az akkori zenekarok. A villamosmérnök-hallgatók számára az új elektromos hangszerek és a hangosítási lehetőségek nem volt riasztóak, mi hozzá mertünk nyúlni a technikához. Emlékszem, az egyik első felvételünkön a zenei rendező elborzadva mondta: gyerekek, ennek az elektromos gitárnak rémesen torz a hangzása! Mire kórusban bizonygattuk: igen, éppen így akarjuk, ilyen torzan!- Mi lett volna, ha villamos- mérnök maradsz?- A számítástechnika mellett kötöttem volna ki. Évfolyamtársaimból sokan sokra vitték. Van, aki lényegesen többet ért el, mint én a magam műfajában. Mégsem cserélnék senkivel.- Régen szétvált már az utatok Szörényi Leventével, és ennek nem szakmai, inkább politikai színezetű okai vannak. Most újra együtt dolgoztok az „István, a király” folytatásán. Az államalapító király utolsó éveinek történelmi környezetét viszitek színre a „Veled uram” rockoperával, amelynek a bemutatója 2000. augusztus 20-án lesz a városligeti Királydombon. Hogyan lehet Levivel ilyen megromlott hangulatban együtt alkotni?- Leventével mindig jó munkatársak voltunk, sosem vontuk kétségbe egymás tehetségét. Végtére is ez a műfaj hozott össze bennünket. Nem vagyunk egyformák, de ez nem baj, a különbözőség gazdagítja együtt alkotott műveinket. Nekünk sok a közös „gyerekünk”, és remélhetőleg ezek nagy része túl is fog élni bennünket. Ezekben már örökre össze vagyunk kötve! Ha a szülők el is válnak, a gyermekeik mindig megmaradnak kapocsként. Ennyi!- Engedj egy pici rést vágni, hogy belelássak a valóságos Bródyba. Mindig olyan kiegyensúlyozottnak tűnsz. Nincsenek problémáid?- Az ember akkor élhet harmonikusan, ha legalább annyi problémája van, amennyit meg tud oldani. Ha kevesebb van, unatkozik, ha több van, akkor idegeskedik. Nekem az egyik legnagyobb gondom, hogy néha már úgy érzem, mintha tárlatvezető lennék a saját múzeumomban. Pedig a régi dalok egyáltalán nem porosak! Koncz Zsuzsi mesélte, hogy mostani turnéján is mennyire fogékony a hallgatóság azokra a hajdani „kódolt” nótákra, amelyek manapság új értelmet kapnak. Azt nagyjából tudom, hogy a saját generációm mit tart rólam. De szeretném tudni, hogy az új nemzedékek hogyan néz- am nek rám, mit várnak még el tőlem. Somos Ágnes * £ 1999. május 2. Arckép Hetedik oldal SZTARFAGGAT A kérdések között T ANYAKNAPJA néhány hete búk- ^— ------' | k antunk rá a következőre, amelynek feladója kifejezetten kérte: május első vasárnapján szeretné olvasni a iá adott választ. Eltettük, most megvála- J szoltattuk... Vajai Lajosné Budapestről azt szeretné tudni, hogyan ünneplik meg anyák napját az | általa felsoroltak: a „mamás" Mary Zsu- 1 zsi, Esztergályos Cecília, akit a tévéből „éd’sanyának” ismertünk meg, Hesz Máté, akinek a mamája dr. Gyarmati Andrea, ey,, miniszter a sok közül és valamelyik „főrendőr”. ÖT GYEREK VESZ KÖRÜL Mary Zsuzsi: - Szerencsére él az édesanyám is, aki számomra a példakép, de most már engem is öt gyerek vesz körül és köszönt fel anyák napján. Az iskolások saját kezűleg készítettek ajándékot. Már napokkal korábban ide szerették volna adni, annyira izgatottak voltak. A nagyobbak is felköszöntenek, bár Németországban tanulnak, csak telefonálni tudnak. Nincs is ennél szebb nap! HA SOK A KATONAFIA Szabó János honvédelmi miniszter hivatalos, de egész különleges módon ünnepeli anyák napját. A honvédelem első embere a fővárosban emléklapot és fejenként harmincezer forint adómentes pénzjutalmat adott át húsz édesanyának. A kitüntetetteknek, akárcsak ötven, vidéken jutalmazott sorstársuknak, öt vagy annál több fiuk teljesített a seregben sorkatonai szolgálatot. A sokgyerekes anyák tiszteletére a miniszter és Végh Ferenc, a Magyar Honvédség parancsnoka díszebédet adott. FOTÓ: GORDON ESZTER A GYEREKKORI KÉPEK: TINI CSALÁDI ALBUMÁBÓL SHHwIr Kevesen tudják, hogy Bródy János a zenészek és előadóművészek önkéntes nyugdíjpénztárának elnöke. Elvállalta, hogy segít, mert ebben a műfajban - amint valakit véglegesen „ejt” a közönség - reflektorfény nélkül a mindennapi élet is kilátástalan sötétségbe borul RENDŐRI MAMAEBRESZTO Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője: - Ahogyan évtizedek óta mindig, ezen a napon én ébresztem az édesanyámat, akit rajongásig szeretek. Korábban hatalmas csokrot vittem neki, most inkább cserepes virággal lepem meg. Az tovább megmarad... Ö pedig főz nekem valami finomat, fogamra valót: halpaprikást vagy rántott halat. AZ ÉV TÖBBI NAPJÁN, IS Esztergályos Cecília szín- művésznő: - Ez számomra szomorú kérdés... Reggel egy hatalmas virágcsokorral kimegyek a temetőbe édesanyám és a nagymamám sírjához. De ez nem rendkívüli nap számomra, hiszen az év másik 364 napján is ugyanúgy velem vannak, a lelkemben, a szívemben, és segítenek, támogatnak, szeretnek. Ml 1Ó BARÁTOK VAGYUNK! Hesz Máté ifjúsági világbajnok vízipólós, amikor telefonon hívtuk, úgy kiáltott fel, mintha édesanyjával, dr. Gyarmati Andreával (képünkön) beszélne:- Anyuci, mit üzenjek neked? Igazából csak azt kívánhatom, hogy tarts ki, és csak így tovább... - Aztán így folytatta: - A miénk nem az a klasszikus anya-fia viszony. Több annál, mivel jó barátok vagyunk. Anyák napját pedig nemcsak évente egyszer kell tartani, hanem folyamatosan. írta: Németh Zsuzsa, Almásl B. Csaba, Schiller Zsolt --------------------------------------------------------------------. Aki kérdez: (név) ........................................... ( lakcím)............................................................ Akitől kérdez: (név)....................................... (mit kérdez, mire kíváncsi?) ...................... Kérdéseiket szeikesztőségünk címére küldjék el. í J
