Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-04-18 / 16. szám

1999. április 18. Közéből Hetedik oldat- -e- • „A hálapénz a borravaló egészségügyi megjelenési formája.” Az embe­rek mindig is hálálkodtak, de ebből hálapénz csak az utóbbi fél évszá­zad magyar valóságában keletkezett” — mondja a szakértő, hiszen már tudományos szakirodalma és bizottsága is van a paraszolvenciának. Egyébként Magyarországon ma évente harmincmilliárd forint vándorol a betegek kezéből az orvosok zsebébe... Egy tavalyi felmérés szerint leggyakrab­ban az éjszakai ügyeletes orvosnak, a vakbélműtétért, a szülés levezetéséért, illetve a gyermekorvosnak vagyunk „hálásak”. Az alapellátásért a betegek majdnem egyötöde, a szakorvosi rende­léseken kétszer, a kórházi kezelésért há­romszor ennyien fizetünk. Összességé­ben az orvoshoz fordulók negyven szá­zaléka ad pénzt az orvosnak. Hogyan vélekednek erről azok, akik kapják? A megye különböző pontjain élő, több év­tizedes szakmai gyakorlattal rendelke­ző orvosokat kérdeztünk a hálapénzről. A szülész-nőgyógyász: Már anekdo­taként emlegetjük: néhány évvel ezelőtt az egyik kollégánknak ötezer forintot nyújtott át a kismama. Ő meg „Köszö­nöm, már kávéztam!” felkiáltással visz- szaadta. Mert kevésnek találta. Az anyuka sírva bizonygatta, hogy nem tudna többet összeszedni. Nos, ilyen most aligha történik. Amit kapunk, elfo­gadjuk. Kritika nélkül. Persze kellemet­len, sőt megalázó, de az is megalázó, hogy őszülő fejjel hatvan-egynéhány ezer forintot ér a munkám az államnak. Nem mondok számokat a hálapénzről, jelképes összegekről van szó. Ha foga­dott orvos valaki, akkor is maximum néhány tízezret kap a kilenc hónapi gondozásért és a szülés levezetéséért. Es egyre kevesebb gyerek születik... A gyermekorvos: Az olyan körzet­ben, ahol tehetősebb családok is élnek, divat kérni, hogy az orvos menjen ki házhoz a lázas gyerekhez, vagy a védő­oltást beadni. A szülők nem akarnak a zsúfolt rendelőben várakozni és újabb bacilusokat összeszedetni a beteg gye­rekkel, inkább fizetnek néhány (1-2) ezer forintot. Alkalmanként pedig ap­róbb ajándékkal is kedveskednek. Én sokáig berzenkedtem a pénz ellen, az utóbbi időben viszont ha szemlesütve is, de kénytelen vagyok elfogadni, mert rezsit fizetek és tankolok, meg enni is „szoktunk”. A hálapénz nélkül valame­lyikről le kellene mondanunk. Azért a legjobban még mindig egy rajznak vagy képeslapnak örülök. A pszichológus: A lélekgyógyászok közül szerintem csak az számolhat pluszjövedelemmel, akinek magánren­delése van. Ha jól tudom, alkalmanként kétezer a tarifa. A mi megyénkben va­lószínűleg leginkább nem a pszicholó­gusokat üldözik a hálapénzzel, hisz itt még szégyellnek a lélek betegségeivel orvoshoz fordulni, nehogy a közvéle­mény bolondnak bélyegezze őket... A belgyógyász: Az emberek egyre szegényebbek. Már a gyógyszerre sem mindig futja, akkor hálapénzre hogy telne? Én három csoportra osztom a be­tegeket. Van, aki megkérdezi, mivel tar­tozik, s mikor közlöm, hogy semmivel, boldogan elsiet, mások nyújtják a pénzt, vagy a zsebem körül kotorász­nak, de az elhárításra azonnal (nemkü­lönben megkönnyebbülten) elte­szik azt. A harmadik csoport, aki tényleg adni akar, feltűnés nélkül az aszatalon hagyja, vagy becsúsztatja a papírjaim közé... Egy friss statisztika szerint az ügyeletes orvost általában ezer, a gyerekorvost egy-kétezer forinttal dí­jazzuk. A vakbélműtét ára átlagosan 7527, a szülésé 10216 forint. (Egy beteg­től hallottuk, hogy a szívműtétje tavaly 120 ezerbe került. A pénzt egy doboz­ba kellett helyeznie, így az igazságos szétosztás nehéz feladata nem rá há­rult.) Az összegeken persze lehet vitat­kozni, mert más a valóság és más a statisztika. Egyvalamiben azonban minden megkérdezett orvos egyetér­tett: egyre kevesebb — ahogy maguk között nevezik a hálapénzt — a para... Járvás Zsuzsa „Nincs értelme annak, hogy még egy gyereket vállaljak, hisz’ már most sem tudok elhelyezkedni, pedig csak egy szem kicsim van. A férjem látástól vakulásig dolgozik, a nagymama Is idős már. Rájuk nem hagyhatom a picit, ha véletlenül megbetegszik. Szeretnék dolgozni, de a főnö­köknek sokszor az első kérdésük: Van gyereke? Igen? Akkor köszönöm az érdeklődést, de nincs felvétel...” Jászberényben, a munkaügyi központban hallhattuk a pa­naszáradatot. Több nő már évek óta munka nélkül, jöve­delempótló támogatáson van. Pedig egyébként „normális” fiatalasszonyok. Szakmájuk, érettségijük, szakiskolájuk van, családi körülményeik rendezettek, csak vállaltak egy-két gyereket. Sok kudarc, visszautasítás van már a hátuk mögött. Meg­esett, hogy már a munkaszer­ződés megköté­se előtt áll­tak, amikor a munkálta­tó, csak úgy mellékesen megkér­dez- t e : „...egyébként gyermeke van?” Az igenlő válasz után tárgyta­lanná vált a szerződéskötés. Van rá példa, hogy a rend­szerváltáskor gyesen lévő anya már nem tudott munkába állni, és azóta sem tud elhelyezked­ni — mondta Kerékgyártó Zsuzsa, a munkaügyi központ munkavál­lalási tanács­adója. Ha anya a gyes ta után nen. ___ m unkát, lassan kiala­kul a család új „napirendje”. Az addig ideiglenesnek hitt ál­lapot állandósulni kezd. A férj többletmunkát, másodállást, éjszakai műszakot vállal. Mindent megtesz azért, hogy a kiesett fizetést összegyűjtse. A család körül a férfi így nem tud segíteni, később pe­dig már nem is akar. Ott- az asszonynak ellátni mindent. Ha netán munkát szeretne vállalni, az állandóan dolgozó nem tudja a gyereket, a nagymama idő­sebb, ott még őt sem segít- hívni. Mivel nehe­zen vagy egy­általán nem tud alkalmazkodni a elvárása­ihoz, rengeteg eluta­sítás éri. Fokról fokra kialakul a tudat: „Rám már sehol sincs szükség!" Ahhoz ragaszkod­nak, ami biztos pont az éle­tükben, a gyermekük. Nem ritkán még akkor is rájuk hi­vatkoznak, amikor nem a gyermek biztonságáról, ha­nem az anya bizonytalanságá­ról van szó. Pedig hatéves kor után már nem árt önállóságra is szoktatni a kicsit. Mi a helyzet a munkálta­tókkal? Valljuk be, nem szíve­sen vállalnak rizikót, pláne ha volt már negatív tapasztala­tuk. Ha egy nő gyermekével takarózva” minden inf­luenzajárványt, esős időt, erősebb sze­let kihasznál, hogy otthon le­gyen, azt a fő­nök előbb- utóbb megun­ja. Inkább fel sem vesz kis- yermekes 'át. Nem érdek- gy az új jelent­kező dolgozni akar, nem érdekli, hogy hajlandó komp­romisszumra. A dologhoz tartozik, hogy egy évtizede megváltozott a világ. Addig három-négy terü­letre volt öt-hat ember. Mos­tanság öt-hat területre van egy-két ember. Ha ezek közül valaki „kieseik”, pótlása na­gyon nehéz. Sokszor megfele­lő volna a négy-hat órás foglal­koztatás, de a munkavállaló járulékterheit mindenképp fi­zetni kell. Akkor pedig olyan embert vesznek fel, aki egész nap a rendelkezésükre áll. A kitörés az ördögi körből borzasztó nehéz. Vannak cso­portfoglalkozások, átképzé­sek, továbbképzések. Ezek azon túl, hogy képzést, új szakmát jelentenek, megkö­vetelik a résztvevőktől, hogy napirendjüket átszervezzék. Kiszakadva a mindennapos házimunkából, közösségbe kerülve sokan visszanyerik optimizmusukat. Az pedig nem árt, ha valaki munka után indul mostanság... B.Cs. A régi motorok szakértője / A tulipánok országában született holland Bastiaan és Ester még irigylésre méltóan fiatalok, hiszen ketten együtt mindössze 46 évesek. Reformátusok, mint álta­lában a hollandok, és a templomi holtodiglan-holto- miglan után igazi nagy lagzit csaptak a Patkós csárdá­ban. Tiszaszentimrén vettek egy parasztházat, ott tele­pedtek le. Elmondásuk szerint azért, mert az ő kis or­száguk már túlzsúfolt, Itt meg ha kiállnak a tornác vé­gére, jó idő esetén a Kékest is megcsodálhatják a tá­voli messzeségben. Ester eredetileg kozmetikus, és később majd szeretne nyit­ni egy efféle üzletet. Ő még most ízlelgeti, tanulgatja a nyelvet, amelyik elmondása szerint nagyon nehéz, de férj­ura már nagyszerűen érti, használja a mindennapok for­dulatait is. A férj a kerékpárok, illetve a régi motorok szerelmese, szakértője. Adja, veszi, javít­gatja őket, hiszen érdekesebb­nél érdekesebb, csodálato­sabbnál csodálatosabb típu­sok fordulnak meg nála. Harley Davidsonja is van, és a vasparipa akár 250 kilométe­res sebességgel is szedi a lá­bát, ha hosszú, sima, egyenes az út előtte. A másik büszkesége egy 1929-ben Nagy-Britanniában gyártott 250 köbcentiméteres Matchlu motor, amelyiket napjainkban nem dekorál egy szem rozsda sem és üzemké­pes, de van háromkerekű Ve­lorexük is, amelyet most vizs­gáztattak le. Nem hiányzik a kollekcióból a Danuvia, Pan­nónia, Yamaha, orosz Riga sem, nem beszélve a temér­dek kerékpárról. Egyébként a rokonok révén jutottak el a megyénkbe, Ti- szaszentimrére, akik már ko­rábban vásároltak arrafelé há­zakat. Bastiaan technikus, meg ezermester, aki minden­hez ért. Nyaranta pedig felke­resik őket a kinti barátok, akiknek nagy kirándulásokat szerveznek. Jól érzik magu­kat, és őket is kedvelik az itt lakók. Vendégségbe, disznó­vágásokra hívják az ifjú há­zaspárt. Nem véletlen, hogy lassan annyira hozzátartoz­nak a község mindennapjai­hoz, ahogyan estéhez a hajnal. D. Sz. M. Alaszkából TTjszaszj*a Manapság mindennaposnak számít, ha angol vagy amerikai tanárok oktatnak valamelyik középiskolában. Általában pá­lyájuk elején Járó fiatalok Jönnek Magyarországra, hiszen így lehetőségük nyílik arra Is, hogy világot lássanak. Az újszászi gimnáziumban is tanít egy amerikai házaspár. Ők is azért jöttek hazánkba, hogy világot lássanak, felfedezhessék Európát. Egy lényeges dologban azonban eltérnek a többiektől: ők nyugdíjba vonulásuk után döntöttek úgy, hogy „át­ugranak” egy évre a világ ; túlsó felére. Bette és Gene Huff ko­rábban is különleges he- * lyen tanított. Alaszkában j töltötték a tudást az ifjú eszkimók fejébe, a férj matematikát oktatott, míg j felesége a legkisebbeket j tanította. Két évtized után aztán bekacsolódtak abba a közép-európai tanítási » programba, melynek ke- Ä rétében folyamatosan ér­keznek amerikaiak a tér­ségbe. Az interneten ke­resztül vették fel a kapcso- í latot, majd érdeklődtek ba- 1 rátáiktól - akik korábban már jártak nálunk —, akiktől csak jókat hallottak Magyaror­szágról. így erre a tanévre Új­szászra költöztek, és a középis­kola diákjait oktatják az angol nyelvre. Szerencsére kitűnő hu­moruk, tapasztalatuk révén a gyerekek hamar megszerették őket. Persze a taní­tás mellett rengeteg sza- \ badidejük I marad. Az I elmúlt hó- I napok so­rán bejár­Magyarország legszebb tájait. Gene tökéletes kiejtéssel sorolja a vámosok nevét: Szentes, Deb­recen, Eger, Győr Pannonhal­ma, Sopron, Siófok, Budapest és persze Szolnok. Ahogy elmondják, Újszászon igazán otthonosan érzik magu­kat, örülnek neki, hogy kelle­mes környezetben, kedves, ba­rátságos emberek között élnek. A tanév végén mégis vissza­utaznak az Egyesült Államokba, a férj idős édesanyjához. Meg persze családjukhoz, a gyereke­ikhez, akik Wa­shingtonban él­nek. szilvási

Next

/
Thumbnails
Contents