Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-04-18 / 16. szám
1999. április 18. Közéből Hetedik oldat- -e- • „A hálapénz a borravaló egészségügyi megjelenési formája.” Az emberek mindig is hálálkodtak, de ebből hálapénz csak az utóbbi fél évszázad magyar valóságában keletkezett” — mondja a szakértő, hiszen már tudományos szakirodalma és bizottsága is van a paraszolvenciának. Egyébként Magyarországon ma évente harmincmilliárd forint vándorol a betegek kezéből az orvosok zsebébe... Egy tavalyi felmérés szerint leggyakrabban az éjszakai ügyeletes orvosnak, a vakbélműtétért, a szülés levezetéséért, illetve a gyermekorvosnak vagyunk „hálásak”. Az alapellátásért a betegek majdnem egyötöde, a szakorvosi rendeléseken kétszer, a kórházi kezelésért háromszor ennyien fizetünk. Összességében az orvoshoz fordulók negyven százaléka ad pénzt az orvosnak. Hogyan vélekednek erről azok, akik kapják? A megye különböző pontjain élő, több évtizedes szakmai gyakorlattal rendelkező orvosokat kérdeztünk a hálapénzről. A szülész-nőgyógyász: Már anekdotaként emlegetjük: néhány évvel ezelőtt az egyik kollégánknak ötezer forintot nyújtott át a kismama. Ő meg „Köszönöm, már kávéztam!” felkiáltással visz- szaadta. Mert kevésnek találta. Az anyuka sírva bizonygatta, hogy nem tudna többet összeszedni. Nos, ilyen most aligha történik. Amit kapunk, elfogadjuk. Kritika nélkül. Persze kellemetlen, sőt megalázó, de az is megalázó, hogy őszülő fejjel hatvan-egynéhány ezer forintot ér a munkám az államnak. Nem mondok számokat a hálapénzről, jelképes összegekről van szó. Ha fogadott orvos valaki, akkor is maximum néhány tízezret kap a kilenc hónapi gondozásért és a szülés levezetéséért. Es egyre kevesebb gyerek születik... A gyermekorvos: Az olyan körzetben, ahol tehetősebb családok is élnek, divat kérni, hogy az orvos menjen ki házhoz a lázas gyerekhez, vagy a védőoltást beadni. A szülők nem akarnak a zsúfolt rendelőben várakozni és újabb bacilusokat összeszedetni a beteg gyerekkel, inkább fizetnek néhány (1-2) ezer forintot. Alkalmanként pedig apróbb ajándékkal is kedveskednek. Én sokáig berzenkedtem a pénz ellen, az utóbbi időben viszont ha szemlesütve is, de kénytelen vagyok elfogadni, mert rezsit fizetek és tankolok, meg enni is „szoktunk”. A hálapénz nélkül valamelyikről le kellene mondanunk. Azért a legjobban még mindig egy rajznak vagy képeslapnak örülök. A pszichológus: A lélekgyógyászok közül szerintem csak az számolhat pluszjövedelemmel, akinek magánrendelése van. Ha jól tudom, alkalmanként kétezer a tarifa. A mi megyénkben valószínűleg leginkább nem a pszichológusokat üldözik a hálapénzzel, hisz itt még szégyellnek a lélek betegségeivel orvoshoz fordulni, nehogy a közvélemény bolondnak bélyegezze őket... A belgyógyász: Az emberek egyre szegényebbek. Már a gyógyszerre sem mindig futja, akkor hálapénzre hogy telne? Én három csoportra osztom a betegeket. Van, aki megkérdezi, mivel tartozik, s mikor közlöm, hogy semmivel, boldogan elsiet, mások nyújtják a pénzt, vagy a zsebem körül kotorásznak, de az elhárításra azonnal (nemkülönben megkönnyebbülten) elteszik azt. A harmadik csoport, aki tényleg adni akar, feltűnés nélkül az aszatalon hagyja, vagy becsúsztatja a papírjaim közé... Egy friss statisztika szerint az ügyeletes orvost általában ezer, a gyerekorvost egy-kétezer forinttal díjazzuk. A vakbélműtét ára átlagosan 7527, a szülésé 10216 forint. (Egy betegtől hallottuk, hogy a szívműtétje tavaly 120 ezerbe került. A pénzt egy dobozba kellett helyeznie, így az igazságos szétosztás nehéz feladata nem rá hárult.) Az összegeken persze lehet vitatkozni, mert más a valóság és más a statisztika. Egyvalamiben azonban minden megkérdezett orvos egyetértett: egyre kevesebb — ahogy maguk között nevezik a hálapénzt — a para... Járvás Zsuzsa „Nincs értelme annak, hogy még egy gyereket vállaljak, hisz’ már most sem tudok elhelyezkedni, pedig csak egy szem kicsim van. A férjem látástól vakulásig dolgozik, a nagymama Is idős már. Rájuk nem hagyhatom a picit, ha véletlenül megbetegszik. Szeretnék dolgozni, de a főnököknek sokszor az első kérdésük: Van gyereke? Igen? Akkor köszönöm az érdeklődést, de nincs felvétel...” Jászberényben, a munkaügyi központban hallhattuk a panaszáradatot. Több nő már évek óta munka nélkül, jövedelempótló támogatáson van. Pedig egyébként „normális” fiatalasszonyok. Szakmájuk, érettségijük, szakiskolájuk van, családi körülményeik rendezettek, csak vállaltak egy-két gyereket. Sok kudarc, visszautasítás van már a hátuk mögött. Megesett, hogy már a munkaszerződés megkötése előtt álltak, amikor a munkáltató, csak úgy mellékesen megkérdez- t e : „...egyébként gyermeke van?” Az igenlő válasz után tárgytalanná vált a szerződéskötés. Van rá példa, hogy a rendszerváltáskor gyesen lévő anya már nem tudott munkába állni, és azóta sem tud elhelyezkedni — mondta Kerékgyártó Zsuzsa, a munkaügyi központ munkavállalási tanácsadója. Ha anya a gyes ta után nen. ___ m unkát, lassan kialakul a család új „napirendje”. Az addig ideiglenesnek hitt állapot állandósulni kezd. A férj többletmunkát, másodállást, éjszakai műszakot vállal. Mindent megtesz azért, hogy a kiesett fizetést összegyűjtse. A család körül a férfi így nem tud segíteni, később pedig már nem is akar. Ott- az asszonynak ellátni mindent. Ha netán munkát szeretne vállalni, az állandóan dolgozó nem tudja a gyereket, a nagymama idősebb, ott még őt sem segít- hívni. Mivel nehezen vagy egyáltalán nem tud alkalmazkodni a elvárásaihoz, rengeteg elutasítás éri. Fokról fokra kialakul a tudat: „Rám már sehol sincs szükség!" Ahhoz ragaszkodnak, ami biztos pont az életükben, a gyermekük. Nem ritkán még akkor is rájuk hivatkoznak, amikor nem a gyermek biztonságáról, hanem az anya bizonytalanságáról van szó. Pedig hatéves kor után már nem árt önállóságra is szoktatni a kicsit. Mi a helyzet a munkáltatókkal? Valljuk be, nem szívesen vállalnak rizikót, pláne ha volt már negatív tapasztalatuk. Ha egy nő gyermekével takarózva” minden influenzajárványt, esős időt, erősebb szelet kihasznál, hogy otthon legyen, azt a főnök előbb- utóbb megunja. Inkább fel sem vesz kis- yermekes 'át. Nem érdek- gy az új jelentkező dolgozni akar, nem érdekli, hogy hajlandó kompromisszumra. A dologhoz tartozik, hogy egy évtizede megváltozott a világ. Addig három-négy területre volt öt-hat ember. Mostanság öt-hat területre van egy-két ember. Ha ezek közül valaki „kieseik”, pótlása nagyon nehéz. Sokszor megfelelő volna a négy-hat órás foglalkoztatás, de a munkavállaló járulékterheit mindenképp fizetni kell. Akkor pedig olyan embert vesznek fel, aki egész nap a rendelkezésükre áll. A kitörés az ördögi körből borzasztó nehéz. Vannak csoportfoglalkozások, átképzések, továbbképzések. Ezek azon túl, hogy képzést, új szakmát jelentenek, megkövetelik a résztvevőktől, hogy napirendjüket átszervezzék. Kiszakadva a mindennapos házimunkából, közösségbe kerülve sokan visszanyerik optimizmusukat. Az pedig nem árt, ha valaki munka után indul mostanság... B.Cs. A régi motorok szakértője / A tulipánok országában született holland Bastiaan és Ester még irigylésre méltóan fiatalok, hiszen ketten együtt mindössze 46 évesek. Reformátusok, mint általában a hollandok, és a templomi holtodiglan-holto- miglan után igazi nagy lagzit csaptak a Patkós csárdában. Tiszaszentimrén vettek egy parasztházat, ott telepedtek le. Elmondásuk szerint azért, mert az ő kis országuk már túlzsúfolt, Itt meg ha kiállnak a tornác végére, jó idő esetén a Kékest is megcsodálhatják a távoli messzeségben. Ester eredetileg kozmetikus, és később majd szeretne nyitni egy efféle üzletet. Ő még most ízlelgeti, tanulgatja a nyelvet, amelyik elmondása szerint nagyon nehéz, de férjura már nagyszerűen érti, használja a mindennapok fordulatait is. A férj a kerékpárok, illetve a régi motorok szerelmese, szakértője. Adja, veszi, javítgatja őket, hiszen érdekesebbnél érdekesebb, csodálatosabbnál csodálatosabb típusok fordulnak meg nála. Harley Davidsonja is van, és a vasparipa akár 250 kilométeres sebességgel is szedi a lábát, ha hosszú, sima, egyenes az út előtte. A másik büszkesége egy 1929-ben Nagy-Britanniában gyártott 250 köbcentiméteres Matchlu motor, amelyiket napjainkban nem dekorál egy szem rozsda sem és üzemképes, de van háromkerekű Velorexük is, amelyet most vizsgáztattak le. Nem hiányzik a kollekcióból a Danuvia, Pannónia, Yamaha, orosz Riga sem, nem beszélve a temérdek kerékpárról. Egyébként a rokonok révén jutottak el a megyénkbe, Ti- szaszentimrére, akik már korábban vásároltak arrafelé házakat. Bastiaan technikus, meg ezermester, aki mindenhez ért. Nyaranta pedig felkeresik őket a kinti barátok, akiknek nagy kirándulásokat szerveznek. Jól érzik magukat, és őket is kedvelik az itt lakók. Vendégségbe, disznóvágásokra hívják az ifjú házaspárt. Nem véletlen, hogy lassan annyira hozzátartoznak a község mindennapjaihoz, ahogyan estéhez a hajnal. D. Sz. M. Alaszkából TTjszaszj*a Manapság mindennaposnak számít, ha angol vagy amerikai tanárok oktatnak valamelyik középiskolában. Általában pályájuk elején Járó fiatalok Jönnek Magyarországra, hiszen így lehetőségük nyílik arra Is, hogy világot lássanak. Az újszászi gimnáziumban is tanít egy amerikai házaspár. Ők is azért jöttek hazánkba, hogy világot lássanak, felfedezhessék Európát. Egy lényeges dologban azonban eltérnek a többiektől: ők nyugdíjba vonulásuk után döntöttek úgy, hogy „átugranak” egy évre a világ ; túlsó felére. Bette és Gene Huff korábban is különleges he- * lyen tanított. Alaszkában j töltötték a tudást az ifjú eszkimók fejébe, a férj matematikát oktatott, míg j felesége a legkisebbeket j tanította. Két évtized után aztán bekacsolódtak abba a közép-európai tanítási » programba, melynek ke- Ä rétében folyamatosan érkeznek amerikaiak a térségbe. Az interneten keresztül vették fel a kapcso- í latot, majd érdeklődtek ba- 1 rátáiktól - akik korábban már jártak nálunk —, akiktől csak jókat hallottak Magyarországról. így erre a tanévre Újszászra költöztek, és a középiskola diákjait oktatják az angol nyelvre. Szerencsére kitűnő humoruk, tapasztalatuk révén a gyerekek hamar megszerették őket. Persze a tanítás mellett rengeteg sza- \ badidejük I marad. Az I elmúlt hó- I napok során bejárMagyarország legszebb tájait. Gene tökéletes kiejtéssel sorolja a vámosok nevét: Szentes, Debrecen, Eger, Győr Pannonhalma, Sopron, Siófok, Budapest és persze Szolnok. Ahogy elmondják, Újszászon igazán otthonosan érzik magukat, örülnek neki, hogy kellemes környezetben, kedves, barátságos emberek között élnek. A tanév végén mégis visszautaznak az Egyesült Államokba, a férj idős édesanyjához. Meg persze családjukhoz, a gyerekeikhez, akik Washingtonban élnek. szilvási
