Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-04-11 / 15. szám
A lélek 1999. április 11. Közéből Sebhelyek a testen, apró forradások a csukló erekkel szőtt, áttetsző bőrén. Vágások nyomai. Soha el nem múló hegek. Örök me- mentók. Vannak azonban ezeknél sokkal fájdalmasabb sebhelyek. A lélekéi. A soha be nem gyógyulok, a külvilág elöl sokszor rejtve maradók. Olyan emberekkel beszélgettünk, akik már nem tudták elviselni a lélek terheit, ezért saját kezűleg akartak életüknek véget vetni... Katalin egy kisvárosban él. Akarata ellenére az elvált férjével, mert immár majd két évtizede nem tudják (nem akarja az exférj) a házukat eladni. Az asszony bőre ráaszalódott csontjaira, fogpótlásairól rég lekopott a fehér réteg, fém a fémmel koccan. Kezében cigaretta reszket, ápolatlan körmei nikotinsárgák. Katalin tíznél többször kísérelt már meg öngyilkosságot. Mindig gyógyszerrel. Az asszony a férje elől menekülne, mert úgy érzi, halálra gyötri. Nem tettel bántja, szavakkal kínozza. Megmondta, míg él, nem szabadulhat meg tőle, akár- hová megy, követi. Persze a volt férj nem a szerelemtől mámoros még mindig, a hiúságát sértette meg az asszony. Katalin ugyanis nem szerelemből ment férjhez, csak rideg anyjától akart szabadulni. Fiatalasszonyként próbálta először eldobni az életét, mert a házasságtól sem Éva szolnoki. Gyönyörű, sudár, fiatal lány. Csak épp kissé halovány, meg a tekintete fénytelen. Márkás cuc- cokba van burkolva te- tőtől-talpig. Látszik, hogy szülei nem sajnálják tőle a »•'-, ,? X-- - -V V'-w"1------nem fut el. 'vm Nincs hova. Se munkája, se pénze. Azt tervezgeti, m egy nagy adag gyógyszert kellene bevenni. A leg- ÊÊ utolsót... Äl azt kapta, amit remélt. Másodjára egy férfi miatt szedett be több doboz gyógyszert, akiről azt hitte, hogy szereti. Katalin elől mindig mindenki elmenekült: a férfiak, a munkatársai, a szomszédai, egy szem fia. Még a kórházban a betegtársai sem fogadták be. Csak a volt férje közli vele naponta többször: én kitartok melletted. Az asszony már nem lázad, pénzt. Csuklóján apró forradások. Már ’ nem takargatja, nem szégyellj. Ha valaki rákérdez, unottan feleli, meg akart halni. Azt is szívesen elmeséli, miért. Télen, karácsony után történt. Egy buliban voltak, egyszer csak fogott egy üdítős üveget, és levonult a mellékhelyiségbe. Apró cserepekre törte, és nyiszálni kezdte az ereit. Fájt, akart is segítséget hívni, de már nem tudott. Szerencsére időben észrevették. Először szerelmi bánattal raaSzédülni tilos! Egy szép nyári nap reggelén Emília nagy álmosan kiment az erkélyre, hogy meglgya a kávéját. Csakhogy annak ellenére nem volt egyedül, hogy a 10. emeletről tekinthetett alá. A szolnoki Széchenyi-lakótelepi ház falán, a nagy magasságban ugyanis emberek lógtak (nem, nem úgy, mint egyes kőművesek): egy szolnoki cég Ipari alpinistái a házat tatarozták. A „munkások” és Tóth Emília között szó szót követett, mire a most 25 éves hölgy kisvártatva szintén a falon találta magát. Nem, nem történt semmiféle atrocitás, csak az ifjú leányzó szintén kedvet érzett a „kötélen való lógáshoz” és hát a srácok esélyt adtak számára. Legközelebb Kőteleken tatarozták a templomot, no, ott lógathatta magát először ki Emiké, aki ezek szerint nem igazán szédülős. Mondták is a kollégái viccesen, ha történt is volna valami baj, hát a közelben lett volna a pap ... De Emília egészen jól bevált, így párját ritkítóan - az országban kevesen vannak női ipari alpinisták - mássza a falat, ijesztően nagy magasságokban. A fiúk és Emiké - a szédítő magassághoz nem szokott ember lábába zsibbadás áll, ha csak rá is gondol - tornyokat, kéményeket, magas házakat másznak meg, hogy állvány nélkül lehessen ezeket felújítani, lefesteni, esetleg elbontani. Most éppen a szolnoki vízügyi székházra festenek reklámot. Igaz, ami igaz, a cukrász végzettségű Emi még valódi, igazán magas hegyet nem mászott meg. Pedig szerte az országban dolgoztak már, de ahogyan egyik munkatársa, Kovács László kijelentette: ha valamelyik hegy tatarozására, festésére megrendelésük lesz, hát ők készséggel állnak a munka elébe. No, akkor majd lehet hegyet mászni... Tóth András Hetedik oldal gyarázta a tettét. Ám hamar kiderült, hogy a családi légkört nem bírja. Szülei csak a pénzre hajtanak, a külvilág felé boldog családot színlelnek, de mindketten szeretőt tartanak, és otthon üvölte- nek egymással. Válni a vagyon miatt nem fognak. Lányuk öngyilkossági kísérletét a mai napig sem értik. Egyre csak azt mondogatják: pedig mindene megvan. Éva az eszével tudja, hogy az életre kell szavaznia, de a szíve még mindig azt súgja, nincs értelme... Judit jászsági származású. Olyan kerekeket tud nevetni, hogy senki nem hinné róla, bánata van. Szép arcú, karcsú, ápolt, divatosan öltözik, nagy baráti társasága .van. Sokan szeretik. k Mégis elfogyasztott néhány levél altatót és k nyugtatót. Mert a férje l tíz csodálatos év után ^ otthagyta egy másik nőért. Egyik este még ölel- k e z t e k , másnap este pedig kö- J z°lte, hogy »szerelmes és elköltözik. Judit három serdülő lánnyal maradt egyedül. És a gyötrődéseivel, mert még mindig nem tudja: mind a tíz év hazugság volt, vagy csak néhány hét, esetleg hónap? Megalázkodott, sírva könyörgött a férjének és a nőnek is. Miután saját kezűleg akarta életét kioltani, a férje csak annyit kérdezett: gondoltál arra, hogy érezné magát a három lány állami gondozásban, mert a barátnőmnek nem kellenek, nekem meg jogom van a szerelemhez, az élethez. Judit ekkor józanodon ki. Megfogadta, nem kísérti a halált. Legalábbis addig nem, míg a gyermekei fel nem nőnek... Járvás Zsuzsa fényes nappal történt az eset, látta a csillagokat is. A suliban és az osztályában szeretik: általában négyes tanuló, és ha végez, Szolnokra, a keróba készül. Természetesen nem lóháton, gyalog iparkodik majd a felvételire. Bár ki tudja, mert ha addig őrizné valaki Olgát... D. Szabó Miklós A zagyvarókasi Lukács Edina már hatodikos, és mivel őszi születésű, a tizenharmadikát tapossa. Bár nem volt hintalova, remekül lovagol, és kilencévesen indult a legelső lovasversenyén. Lehetett vagy 27 kiló és úgy kellett „feldobni” a nyeregbe. Pályát tévesztett, és szolid életkor ide, szolid életkor oda — kizárták. Azóta eltelt néhány esztendő, és Edina már hatodikos. Afféle csinos, izmos fruska, hiszen a lovaglás minden ízületet, izmot alaposan megdolgoztat a kartól a lábig. Öt lovat tartanak a tanyán, és mindennap legalább egyórás lovasedzést végez Turcsányi Ildikó dirigálásával. A csodaszép hétéves Olga a kedvence, de Carbeket is sűrűn foglalkoztatja. Igaz, az edzések után dupla annyi az idő, mire lecsutalkolja, rendbe hozza a lovat, hiszen ez is hozzátartozik a foglalatossághoz. Edina legutóbb Létavértesen az általános iskolások között díjugratásban összetettben országos bajnok lett. Kupát, érmet kapott, anyától, apától, mamától, a tesóktól sok puszit, a suliban a direktor úrtól igazgatóit. Természetesen nem megrovást, dicséretet. Mellesleg a tavaszi diáknapok alkalmából szkanderezésben is elindult, és mit ad az ég, a lányoknál iskolabajnok lett. De hát mint említettem, a lovaglásban a paripa szeretetén Mr kívül nem baj. 1 jj|f ha az izomzat is I ■ erős. B Több versenyen! I indul az idén és most 1 f már elmondhatja: magáról: igazi lovas. Nem azért, mert országos bajnok, hanem mert kétszer leröpült a paripa hátáról. Márpedig aki efféle élményen nem esett át, i nem is igazi díjugrató. I Még csak annyit: B második légi útja j| után egy rúdon : ^ kötött ki, és noha
