Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)
1999-04-11 / 15. szám
VASÁRNAP REGGEL Békemisszió családi vállalkozásban A Sínai-félszigeten 1995 óta szolgálnak magyarok — katonák és rendőrök közösen — a multinacionális erők katonai rendőreiként. A külföldi szolgálat bár nem teljesen veszélytelen, mégis szép számban vonzza a jelentkezőket. A világjárás lehetőségén túl anyagi szempontok Is dominálnak. A legtöbb esetben azonban megnehezíti az egy évig tartó kiküldetésben dolgozó békemissziós dolgát az az érzés, amelyet az Itthon maradt családtagok hiánya ébreszt. — Én meglehetősen ki vételezett helyzetben ‘ voltam mert férjemmé együtt töltötte el a Sínai-félszi geten egy esz tendőt. Ilyen csak igen ritkán esik meg valakivel, csodálatos élmény volt ez mindkettőnk számára — idézte fel emlékeit a feladatuk teljesítését követően hazatért békemissziósok tiszteletére rendezett szolnoki ünnepségen a csapat egyik hölgy tagja, Ludvai Hedvig Mária. A küldetés sikere alkalmából soron kívül századossá előléptetett fiatalasz- szony, aki „civilben” a Nógrád megyei főkapitányság közlekedésrendészeti osztályának tisztje, a Sínai-félszigeten sem szakított szakmájával: katonai rendészként dolgozott, az utóbbi fél évben pedig a kollégáit ért, netán általuk elkövetett jogsértések, balesetek kivizsgálására hivatott nyomozócsoport vezetője volt.- Olyan veszély, hogy esetleg bántottak volna bennünket, soha sem fenyegette a csoport tagjait, annál nagyobb gondot okozott viszont a közlekedés. Az utak ugyan igen jók voltak, de az ott egyszerre jelen lévő többféle nemzet képviselői néha meglepő helyzeteket produkáltak. Az egyiptomiak például az elakadásjelző háromszög helyett rendszeresen köveket tettek az útra, ha elromlott az autójuk. Persze ott is okozott bajt a gyorshajtás is- tette hozzá. A munkarend egyébként meglehetősen szoros volt; a 15, egyfolytában ledolgozott munkanapot követte az 5 nap pihenő. — Ettől függetlenül nagyon jó dolgunk volt — folytatta inkább a kellemes dolgokat sorolva. — Az irodáink légkondicionáltak voltak, csakúgy, mint a lakásunkként szolgáló barakk szobái, de gondoskodtak klímaberendezésről a szolgálati — amerikai gyártmányú szuper — terepjárókban is, amelyeket ingyenesen használhattunk akkor, ha szabadnapjainkon kirándulni mentünk. Semmiért sem kellett fizetnünk, tehát volt lehetőségünk a spórolásra. A kaja is remek volt! Naponta 40 féle étel közül válogathattunk, ünnepnapokon pedig a csokiba mártott eper és a lazac sem hiányzott az asztalról. Visszamennék bármikor! — összegezte végül a kiküldetéssel kapcsolatos érzéseit. A házaspárra egyelőre mégis a „szürke” hétköznapok, a távollétük alatt jócskán megemelkedett árak és a kevésbé légkondicionált rendőrségi iroda, autó és talán még több munka vár. Horváth Győző Lenin köszöni, jól van Miközben a nemzetközi helyzet fokozódik, bombák csapódnak magyarok által (is) lakott, igaz, most „ellenséges” területre — már ez is micsoda ellentmondás! - meg Belgrádra, és hát egész Jugoszlávia nincsen biztonságban (ahogyan 100 százalékban mi sem . . .), miközben idehaza is fokozódik a belügyi (leginkább politikai) helyzet, lásd: a házszabály kapcsán az Alkotmánybíróság állásfoglalásának különböző értelmezése, érdekegyeztetési feszültségek, Nemzeti Színház, 4-es metró, nos, aközben egy „örömteli” hírt találhat a Magyar Távirati Iroda külföldi hírei között böngésző. Lássuk: „A tavaszi nagytakarítás után Lenin új nyakkendőben és kabátban várja látogatóit. Az időközben széthullott Szovjetunió megalapítójának bebalzsamozott holttestét 75 évvel ezelőtt tették ki közszemlére. A mauzóleumot az idén februárban lezárták, hogy az orvosok elvégezhessék a tervbe vett konzerválási munkákat Lenin tetemén. A .karbantartásért’ felelős laboratórium igazgató- helyettese elmondta, hogy nem találtak komoly patológiai elváltozásokat. Eszerint a bebalzsamozott Lenin — mondhatni — jól van. Egyébiránt az orvosok ingyen végezték a munkát. Hogy a szabók is ingyen dolgoztak-e, nem tudni. Mindenesetre Lenin új kabátot és nyakkendőt kapott. A legutóbbi felmérések szerint az orosz lakosság többsége Lenin eltemetése mellett van. Az igazgatóhelyettes azonban úgy véli, hogy nem kell még temetni Lenint, nincs sem orvosi, sem morális alap az egyedülálló orvosi kísérlet befejezéséhez.” Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Amilyen bonyolult ma a nemzetközi helyzet, a végén még feltámad! Tóth András Nemrég új látványossággal gyarapodott az abonyl Átlátás Szabadidőpark. A barnás-feketés színű, néhol pelyhes, néhol tollas, erős csőrű, növésben lévő három strucckamasz két hónap alatt a látogatók első számú kedvenceivé vált. Az újdonsült lakókat Tóth Tibor, a szabadidőpark megálmodója, üzemeltetője és tulajdonosa mutatta be lapunknak. A kedves, kíváncsi szárnyasok még a télen, öt hónaposán érkeztek Abonyba. Bár a strucc jellemzően nem északi madárfaj, a „fiókák” meglepően jól tűrték a zord, havas időjárást. A jeges, csúszós talajon sétálgatva eleinte komikusán nagyokat puffantak, míg megszokták a téli közlekedés „szabályait”. Nem mondhatók fá- zős természetűeknek sem, hiszen a csikorgó mínuszokat vastag pehely- és tolltakaróval borított testük szinte meg sem érezte, majdnem állandóan a szabadban bóklásztak. A strucckölykök fejenként több mint 50 ezer forintjába kerültek a tulajdonosnak, aki viszont állítja: ez az összeg elenyésző a fenntartási költségekhez képest. Kedvencei már most is meghaladják az egyméteres magasságot és a félmázsás testsúlyt. Jelenleg hárman egy ló napi táplálékszükségletének megfelelő mennyiséget fogyasztanak el. Ám a neheze csak most kezdődik, mivel a két tojó és az egy kakas alkotta strucctrió tagjai nyár végéig havonta 25- 30 centimétert nőnek majd, és meghaladhatják a 2 méteres magasságot is. Ez pedig — Tóth Tibor aggodalmai és a szakirodalom adatai alapján is — feneketlen zúzógyomrokat és kielégíthetetlen étvágyat feltételez. Bugány János Pedig kitűnően tanult az 1908. október 22-én Kunhegyesen született, ma is szépen beszélő asszony, aki ugyan olykor gondolkodik egy-egy évszámon, de választékosán fejezi ki magát. Az édesapja vasutas volt, és ahová vezényelték, odautazott a háromtagú család, mivel testvére nem született. Miskolc, Kisterenye, Zólyom, Kunhegyes, Kisújszállás - mind-mind lakhelyükként szolgált. Az első világháború vége Zólyomban érte, négy osztályt ott végzett el, amikor azon a nyáron a csehek vették át a hatalmat. Mivel a szülei magyarnak vallották magukat, két órát kaptak a cseh várospararncsnoktól, hogy a legfontosabbakat bepakolják a vagonba, és irány az anyaország. Kisújszálláson elvégezte a polgári iskolát, és hiába lett kitűnő, varrni taníttatta az édesanyja. Nem lázadozott, hiszen abban az időben vidéki eminens lányok ritkán kerülhettek főiskolákra, egyetemekre. így varrogatott. Egyszer levelet hozott a postás: a kisúji Borús Sándor írta, miszerint szívesen tenné tiszteletét a családjánál. írt neki, ha szerény személye megfelelő, jöjjön. Mindez 1928 tavaszán történt, és még abban az évben összeházasodtak. Az ura csodálatos kezű asztalos hírében állt, és nem szűkölködött a megrendelésekben. Ő irányította a család életét, Zsuzsa néni pedig nevelte a gyerekeket. Veszekedés, vita soha nem adódott köztük. Hatvankét boldog évet töltöttek együtt. Időközben a gyerekek felnőttek, családot alapítottak, és ma már az unokák, dédunokák sem hiányoznak. Fiuk egyetemi tanár Pesten, a lányuk nyugdíjas pedagógus a megyénkben. Ő pedig párja temetését követően élte az özvegyasszonyok életét a Jókai úti kisúji házban. Tavaly áprilisban — elsősorban fia jóvoltából — Újszászra költöztették. Igaz, ő jobban szeretett volna valamelyik gyerekéhez húzódni, de hát ez a lehetőség — elmondása szerint — fel sem merült. Tévedések elkerülése végett, itt semmi panasza: jók a gondozók, a társai, de hát valahol az ő otthona ott maradt a Kunságban. Ahol rózsák, gyümölcsfák, sövény várja, ahol boldog fiatalasszony, asszony volt, ahol tulajdonképpen leélte az életét. Döntött: ha jön a behívó és menni kell abba a másik, ismeretlen világba, őt hamvasz- szák el, és tegyék a porait tartalmazó urnát az ura sírjába. Április 7., szerda: Kilátástalan helyzetben vannak a karcagi mezőgazdasági szövetkezetek a jelentős belvíz miatt; a gazdálkodók állami segítségben bíznak. Április 8., csütörtök: Jó ütemben halad a jászberényi Erzsébet Kórház új szárnyának építése, átadása 2000 második felében lehetséges. • Felfrissítik a halállományt a Tisza-tóban: több tonna halat telepítenek az állóvízbe. Április 9„ péntek: Tavaszindító gazdanapokat rendeztek Jászapátin. • A megyeházán Alföld és agrárfejlesztés az EU-csatlakozás tükrében címmel konferenciát tartottak. Április 10., szombat Teleházat avatott Varga Mihály államtitkár Berekfürdőn. • Szolnokon és Abonyban szavalóversenyt rendeztek. Utóbbi helyen a résztvevők megkoszorúzták József Attila szobrát. „Ilyet még nem éltem át, hogy engem újságírók keressenek, pedig túljutottam a ki- lencvenen!” — hüledezett Újszászon a kastélyotthonban Borús Sándorné, született Szentpéteri Zsuzsanna, aki elmondása szerint úgy került Ide, mint akit világéletében irányított valaki. Mert még kislány volt, amikor hallotta, hogy Kisújon a temetés után nem sokkal valami miatt felbontottak egy sírt, és a halottat nagy megrökönyödésükre fordított helyzetben találták. Hogy vele valamilyen hasonló eset elő ne fordulhasson, ezért kéri a hamvasztá- sát. Búcsúzóul a lelkemre köti, okvetlenül írjam le: noha nem látogatják sűrűn, azért az élete szép, boldog volt. Mert gyerekkorában a szülei, később a párja irányította: ő ezt szerette. Tisztességgel felnevelték az urával a gyerekeket, és a hozzá hasonló koros személy már aligha a jövőjével foglalkozik, inkább a múltjából él. És ez a múlt lassan kilencven- egy esztendő mezsgyéjéig nyúlik vissza. D. Szabó Miklós Április 4-5., vasárnap-hétfő: Mindenhol a húsvéthoz méltóan, békésen teltek az ünnepek. Április 6. kedd: Feloldották a zárlat alól az árvíz miatt lezárt szolnoki Tiszaligetet. *
