Új Néplap Vasárnap Reggel, 1999. január-december (2. évfolyam, 1-51. szám)

1999-02-28 / 9. szám

rák gyógyítható 1999. február 28. Ez az osztály az életről szól lilitifliSi Minden emberben naponta kétszázezer daganatos sejt képződik, amit az egészséges immunrendszer elpusztít. A rákot nem egy ok váltja ki. E betegség megítélése napjainkra sokat változott: már nem egyenlő a biztos halállal. Az összes daganatos beteg több mint fele meggyógyul. A legtöbb, amit a rák ellen tehetünk, a meg­előzés. Úgy, hogy távol tartjuk magunktól a rákkeltő anyagokat és részt veszünk a rákszűrésen - mondja őr. Pécsi Lajos osztályvezető főorvos. Riportunk az ő nevével fémjelzett klinikai onkológiai osz­tályon készült Szolnokon, a megyei Hetónyi Géza kórházban. Az összes halálok 1996-ban keringési daganatos r erőszak emésztőszervi [ejj 4,9% légzőszervi PffT37% 46 /< 25,5% 21,7% 9,2% 5,7% *! 8’7% 5,1 °/í 57,9% egyéb betegség 5 8<1/o B3 = FÉRFIAK i=NŐK Az onkológia a mai napig sem kötelező tantárgy az orvosi egyetemeken. Jó ideig agyonhallgatták a rákot, de szerencsére már érezhető némi kedvező változás. A folyamatos ismeretterjesztésnek egyéb­ként óriási szerepe lenne a megelőzés­ben, mint ahogy a szűrésnek is. Sajnos ma Magyarországon a köztudatban a rákszűrés egyenlő a nőgyógyászati szű­réssel. Egyébként sok tévhit él a rákkal kapcsolatban. Pedig minden betegnél egyénre szabott komplex kezelést alkal­maznak, s az elviselhetetlennek tartott fájdalmat is tökéletesen tudják csillapíta­ni. De most nem félelemről és fájdalom­ról lesz szó, hanem életről és reményről. Arányos nyerstégla épület hósipkás fák, bokrok diszkrét takarásában. Hal­lom lépteim nyikorgását a hóban, meg a szívem dobbanását a dobhártyámon. Arra gondolok, mit érezhet az a rákbe­teg, áld először tart az onkológiai osz­tályra. Nyikordul a nehéz ajtó, néhány lépés, és nem azt látom, amit vártam. A betegek jámak-kelnek, mint más osztályokon. Világos falak, lambériá- zott mennyezet, kezelők, orvosi szo­bák, fényes, új ágyak, hófehér, ropogós ágyneműk. A kórtermek általában 3-6 ágyasak. Valahonnan nevetés hangzik. Kicsit arrébb meglátom a tereferélő ha az utókezelést nem vállalja, már nem élne. - Először tragédiaként éltem meg a betegséget, aztán gyártottam egy jelszót: élünk, ez a fontos. És min­dig tűzök maga elé egy célt, ami min­dig úgy kezdődik: csak azt megérjem még, hogy... Eddig még mindet megér-. tem, jöhetnek az újabb célok. Sándor 48 éves. Vastagbéldaganat­tal műtötték. Most infúziós kezelésre jár. Korán reggel érkezett busszal. A hó­akadály sem tántorította el, tudta, szük­sége van a gyógyszerre, mert utána sokkal jobban érzi magát. Megjöttem, nővérke - jelentkezik le, s alig várja, hogy a tűt a vénájába szúrják. Az infú­ziónak szinte a busz induláshoz kell igazodnia. - Csöpöghetne gyorsabban is, sietnem kell hazafele, várnak a jó­szágok. Meg a család - teszi hozzá kicsit zavartan. - A betegségről mit mondjak, nekem már semmi bajom, sikerült a műtét. Kérdezze azt a sápadt embert inkább - mutat ki az ajtón. Megértem üzenetét. - Egyébként azt hitték, arany­ér - szól utánam. Katalin hatvanéves. Tavaly távo­lították el a gyomra nagy részét, mégis végig nevet be- szélgeté­A statisztikai adatok hiányosak az adatszolgáltatás miatt. Hiába teremtették meg minden me­gyében a pontos regisztrálás feltételeit világbanki hitelből, név szerint nem hívhatók vizsgálat­ra a betegek. A statisztikai adatok sokkal jobbak lehetnének, ha töb­bet törődnénk egészségünkkel, és rendszeresen megjelennénk a szűrő- vizsgálatokon. asszonyok csoportját. Egy idős hölgy most érkezik valamilyen vizsgálatról, mosolyogva simogatja meg a nővérke karját. - Biztatóak az eredmények - súg­ja. Pécsi főorvos szobájából egy gyógy­ulni vágyó jön ki. Szemében hála és ős­bizalom. De azért nehezen állnak sza­vakká a kavargó gondolatok. Nem könnyű a betegségről beszélgetni. Fő­leg egy kívülállóval nem. Mária 50 éves. 1990-ben fedeztek fel a bal mellében egy csomót, még abban az évben megműtötték, és sajnos azóta többször is. A bal kezét nehézkesen használja, de a háztartást tökéletesen el- látja Meg­győző­dése, Rosszindulatú daganat Helyezés :g| Primer légcső, hörgő, tüdő 1. (I emlő 3. 1 gyomor 12. » méhnyak, ajak, szájüreg, lm garat és nyelőcső 15-15. 1 vastag, és végbél 16. ■ I összes 9. I ■ ■. sünk alatt. - Már érzem, hogy nyú­lik - fogja meg csonkolt gyomra fö­lött a gyönyörű vörös köntöst, és felcsillan a szeme. - Nekem köny- nyű, amúgy is jókedvű vagyok, csak a tejeskávéra és a madártejre ne vágynék annyira! Nem volt amúgy semmi panaszom: kicsit fogytam. Most pedig futok, mert ka­jaszagot érzek - kacsint rám cinko­san. Éva 45 éves. - Egy rutinvizsgálaton derült ki, hogy tüdődaganatom van. Néhány hete műtötték, most vagyok itt először az osztályon. Éva minderről oly természetességgel beszél, mintha süteményreceptet cse­rélnénk éppen. Hihetetlennek tartom, hogy átvágták a bordáit. Nem sokat te­ketóriázik, egyetlen mozdulattal fel­emeli tarka köntösét és hálóigét. Egyen­letesen bámult bőrén lilás műtéti he­gek. - Nem is olyan csúnya - csúszik ki a számon. - Ugye, megmondtam - gri­maszol. Éva egyébként panaszmentes volt, leszámítva, hogy gyors egymás­utánban eltemette anyját, anyósát, fér­jét. A szűrővizsgálatnak köszönheti éle tét. S bár fel akarja nevelni gyermekeit, de azért a műtét után két héttel rágyúj­tott. Az egyik kezelőben moz­golódás támad. Bánfi József- né Manyika főnővér infú­ziót köt be egy beteg­nek, aki megengedi, hogy bemenjünk fotós kollégámmal, csak épp eltakarja arcát a világ elől, mert megbélyeg­zettnek érzi magát. A I főnővér egyébként ! nem titkolja, hogy a volt bábaképzőben " jobb helyük volt, s azt sem, hogy nővérekre, kró- P nikus ágyakra lenne még szükségük. Amúgy tipikus nővér, olyan, akire vágyunk betegként: megszállott, hatá­rozott, de nagyon is érző szí­vű. S ha már az érzéseknél tar­tunk, mi van, ha valaki mégis meghal? - kérdezzük Manyi- kát.- Megsiratjuk - válaszolja nemes egyszerűséggel. - De ez az osztály nem a halálról szól, hanem az életről, és annak pozitív szemléle­téről... Járvás Zsuzsa Közelről Harmadik oldal A vasutasnak muszáj volt faragnia A kisújszállási Tóth Kálmánt - aki 1921 júliusában született - egykoron ily mó­don igazította el az édesapja: „Azután jó cseléd legyél, fiam, mert az egyik gazda elmondja a másiknak, hogy mi­lyen vagy!” Minden bizonnyal hosszú­hosszú ideig az lett volna, ha az egyik ismerőse, bizonyos P. Szűcs János be nem ajánlja a vasúthoz. Mindez 1937 körül történt, és ahogyan mondta: ott rekedt. 1946-ban nősült, két lányuk született, és azóta három unokával is dicsekedhetnek. Sőt, most várják a dédunokát. Hogy honnan a fafaragás szerelete? Állítja: az ilyesmi születési hiba, nem mondta, mu­tatta neki senki, de mindig érezte, figurái: a kubikus, a lovas, a kocsis, az öregasszony, a vénember mind-mind hozzátartozott. Ezért muszáj volt kifaragni őket. Az első ki­állítása 1972-höz kapcsolódik; azóta a jó is­ten a megmondhatója, hol, merre csodálhat­ták meg tárlatait. Első díjak, nívódíjak bizo­nyítják, hogy ez a deres halántékú vasutas tud valamit: mi mindent rejt egy fatörzs, vastagabb ág. __________________ Á mbár legelőször csutkaszárból, sás­ból készültek a munkái, ezeket a puha anyagokat fo­kozatosan felváltot­ta a fa. Teréz mama, a párja úgy volt ve­le, jobb, ha otthon, a műhelyben ter­meli a forgácsot, mintha valamelyik talponállóban ütné el az időt. Amíg na­gyon hideg volt, benn szemetelt, de amióta enyhült a zi­mankó szorítása, __________________ k inn, a műhelyben alkot. Az öreg mester elégedett eddigi sikerei­vel, és mivel áldott jó szívű, alig akad otthon alkotása, mert mind elajándékozza. Nevet­ve fűzi hozzá: olyan jó ember vagyok én, kedves, hogy effélét hét lakatlan határban sem találhatnának. Állítja, a hozzá hasonló készség nem tanulható, vagy születik az, emberrel, vagy nem. Talán az egyik unoka örökölt tőle valamit: csodálatosan rajzol, rá­adásul sután, azaz bal kézzel. Amikor arról faggatom, melyik fa a legjobb, nevetve vála­szol:- A jópofa. Az legyen az ember. Azután a diófa, cseresznye-, körtefa, mert nincs ereze­te. A szilvafa is megfelelő, bár Kisújszálláson inkább a termése levére esküszünk - fűzi hozzá mosolyogva. Egyébként negyvenkét éve lakik alig öt méterre a síntől, az 59-es őrházban. Már ré­gen megszokta a vonatok dübörgését, fel sem rebben a hajnali gyors vágtatásától. Ha nagyritkán megébred, az jut az eszébe: a lo­vasfogatot, amit elkezdett, ma mindenkép­pen folytatja. Elvégre még úgy is marad rajta vagy háromnapi munka... D. Sz. M. Amikor arról kérdeztük, melyik fa a legjobb, Tóth Kálmán nevetve válaszol: - A jópofa. Az legyen az ember! UJ IDŐSZÁMÍTÁS BÁV-Zálog Rt. Számoltunk... és évi * VASÁRNAP REGGEL 4%: kai csökkente1 kamatokat. Számoltunk... és 60-75 %-ra emeltük a kölcsönösszeget^ Számoltunk... és az Önök igényeinek megfelelően alakítottuk ki I« |^ nyitvatartási időnket» ’ hogy Önök továbbra is p számolhassanak velünk\ -'A Nyitvatartási idő: hétfő-péntek 7-16.30 óráig szombat zárva Zálogfiók címe: 5000 Szolnok, Baross u. 17. Tel.: 56/375-023 _______________'174530/1H’_ R abok rácson kívül Sokszor hosszú évek telnek el, míg egy bűncselekmény el­követőjére jogerősen lesújt a törvény szigora. Aztán jöhet a büntetés, már ha egyáltalán hajlandó bevonulni az elítélt a számára kijelölt büntetés-vég­rehajtási intézetbe a megadott időpontban. Persze az új, szi­gorú, rácsok mögötti világ sem teljesen reménytelen mindenki számára, jó magavi­seletéért ugyanis kedvezmé­nyekben részesülhet az el­ítélt. Az, hogy jó-e ez így, ne­hezen lehetne megmondani, az ezzel kapcsolatos vélemé­nyek mindenesetre megoszla­nak. Az utóbbi időben mintha egyre többet kapnánk fel a fe­jünket arra, hogy újabb „balhéba" keveredett a bv-in- tézetből jogosan avagy éppen­séggel jogtalanul távol lévő rab. Néhány hét leforgása alatt környezetünkben is akadt egy-kettő. A szabadságra ha­zaengedett nem tért vissza az intézetébe, inkább autófeltö­résre adta fejét. Épp egyik is­merőse leplezte le az egyik szolnoki parkolóban a jászla- dányi férfit, aki az akcióban megsebesítette a vele intézke­dő egyenruhást. A minap történt - jóllehet nem is egyedülálló az eset -, hogy a kétnapi eltávozásra ha­zaengedett elítélt kénytelen volt szembesülni a távolléte alatt bekövetkezett változá­sokkal. Bár feleségétől már korábban elvált, mégis igen érzékenyen érintette a hír: az asszonynak új barátja van. A nő és a későbbiekben megér­kező rivális is megkapta a ma­gáét: az utóbbi arcát egy, a konyhaasztalról felkapott ke­nyérvágó késsel kaszabolta össze dulakodás közben a ki­kosarazott volt férj. Van, aki azt az elvet vallja: ha már egyszer elítélték, ak­kor töltse a kiszabott időt a rab mindvégig rács mögött, addig legalább nincs baj oda­kint vele. Mások szerint kü­lönbséget kellene tenni az el­ítéltek között az elkövetett bűn jellege alapján, így példá­ul ne hagyhassa el a börtönt büntetésének utolsó napjáig az, akit személy elleni táma­dás miatt ítéltek el. A büntetőjogász azonban úgy véli, nincs arról szó, hogy a vitatott intézmény rossz, hi­szen az esetek túlnyomó többségében nincs gond az el­távozásra, netán munkavég­zésre kiengedett elítélttel, a rabság és a szabadság közötti átmenet valóban a társada­lomba való visszailleszkedé­sét szolgálja. Olykor azonban, úgy tű­nik, árat kell fizetni ezért... Horváth Győző

Next

/
Thumbnails
Contents