Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-31 / 305. szám
4. oldal Megyei Tükör 1999. december 31., péntek Ezred végi búcsúztató Véget ért valami, akár kétezerrel, akár kétezer-eggyel számoljuk a fordulót, hiszen örökre tovatűntek az egyezerrel kezdődő esztendők. Hogy milyen volt ez az ezer év? Zajos, túlontúl zajos, azon kívül, hogy létrejött, megszilárdult a magyar állam. Bejöttek a honfoglalók, majd érkeztek utánuk a jászok meg a kunok. De feltűntek itt olyanok is, akiket nem hívtunk: a tatárok, a törökök, az osztrákok, az oroszok. Vesztes forradalmak, felkelések sorjáztak időről időre, mindezek ellenére az ország a múlt század végére európai középhatalomnak számított. Közben a technika akkori vívmányai bennünket sem kerültek el. Az ezer év után lassan oda a század is. A huszadik. Visszanézve aligha számítható sikeresnek, hiszen nem csak két világháború vesztesei közé tartoztunk, de elveszett az ország területének több mint hetven százaléka, határainkon kívül maradt a magyarság harmada. Levert zendülések, forradalmak jelzik ezt a századot. Kimentek a németek, bejöttek Sztálinék. Építettük a szocializmust, hogy azután röpke pár év alatt azt is elfelejtsük belőle, amit esetleg több-kevesebb változtatással át lehetett volna venni. Gondolok elsősorban a családok, a fiatalok biztonságára. Arra, hogy érdemes tanulni, mert lesz állás, munkahely. A század legnagyobb vívmányai: az autó, a repülőgép, a televízió, az antibiotikumok, a számítógép sem kerültek el. Akasztottak embereket vallási, politikai meggyőződésükért, de tüntettek is ki ugyanezekért. 1945 után egyszerre temérdek lett a partizán, akár 1990-et követően az üldözött, az ellenálló. És búcsúzik a rendszerváltozás, legalább is annak az első tíz éve. Óriási volt a várakozás, hiszen végre-valahára kimentek az idegen csapatok, független lett az ország. És óriási a csalódás. Főleg azért, mert időközben nagyon sok lett a szegény, a máról holnapra élő. És megjelentek a gazdagok, az átlaghoz képest feltűnően tehetősek. De aligha ez a legfőbb baj. Sokkal inkább a létbizonytalanság: mi lesz a gyerekből, iskolái után hol talál munkát; egyáltalán miért, mire tanul. Főleg, ha úton-útfélen tapasztalja az ember a keleti bérek - nyugati árak közötti ellentéteket. Szóval, lenne mit'helyrehozni, mit javítani azokon, amiket az utolsó száz, netalántán tíz évben elrontottunk. Mert a függetlenség megvan, csak még a tisztességes megélhetés hiányzik a legtöbbünknek. Pedig tehetséges nép vagyunk. Ezt mutatja, hogy eddig, az elmúlt ezer esztendőben minden vihart, vészt túléltünk. Reméljük, nem lesz ez másképpen kétezertől sem. És akkor a többmilliós leszakadóból a sokmilliónyi jól élő országa lehetünk. Hiszen annyi, de annyi volt már a szűk esztendő, hogy ránk férne fiatalokra, kö- zépkorúakra, idősebbekre az emberi tudást, a munkát, a tisztességet követelő és kívánó év, évtized, évszázad. Ugye, nem elérhetetlen vágyálmok ezek, Krisztus születése után kétezer évvel? D. Szabó Miklós 1999 tudományos toplistája A törzssejtek kutatásában elért sikerek tekinthetők az 1999. esztendő legnagyobb tudományos eredményének — állapította meg a tekintélyes „Science” című magazin. A tízes lista első helyére így a törzssejtekkel végzett állatkísérletek kerültek. A rendkívül ígéretes eredmények alapján feltételezik, hogy ki lehet kerülni szervtranszplantációkat, és csökken a beültetett szervek kilökődésének veszélye. Állatokon már eredményesen végeztek olyan beavatkozásokat, amelyekkel a bénult gerincvelőbe fecskendezett törzssejtekkel állították helyre a teljesen kiesett idegműködést. A lista második helyére a génkutatás került. Világméretű erőfeszítések történnek az emberi génállomány hiánytalan feltérképezésére, leírására. Ennek első vázlata 2000 márciusára el is készülhet. Tíz év kutatómunkája nyomán 1999-ben egyszerre több intézetben is sikerült feltárni a sejtek proteingyárának, a ri- boszómának a struktúráját. Ez a felfedezés áll a harmadik helyen. A további sorrend: — 1999-ben a fizikusok új ösz- szetételű gázt állitottak elő, amely segíthet feltárni a világegyetemet alkotó ősanyag szerkezetét. — Ausztráliai kőzetekben 2,7 milliárd éves eukarióta sejteket találtak, s ezzel bizonyítékot arra, hogy a földi élet legalább egy- milliárd évvel korábban kezdődött, mint eddig feltételezték. — Az űrben lejátszódó rejtélyes gammasugár-robbanások mögött a csillagok halála, a szupernóva jelenség húzódik meg. — A neurológusoknak idén sikerült rögzíteni, mi történik az idegsejtekben emlékezés közben. — A szomszédos naprendszerekben megtalált bolygók is felkerültek a rangos listára, pedig immár harmincat ismerünk közülük. Valamennyi növeli annak elméleti lehetőségét, hogy igenis létezik valahol Földön kívüli élet, esetleg akár a mienkhez fogható intelligencia is. Ez kész vicc! Úgy tartják, a december a mérlegkészítés ideje. Különösen igaz lehet ez most, 1999 utolsó napjaiban. Most az is átgondolja, mit hozott az óév, aki máskor nem vet számot, hiszen különleges év múlik el. Ez volt ugyanis az utolsó az 1900-as, sőt az ezres évekből is. Ez volt az a tizenkét hónap, az a 365 nap, amiről unokáink majd gyakran kérdezik: milyen volt akkor az élet? Miért sírtunk, nevettünk, vagy éppen miken nevettünk sírva? Megyénk közéletének néhány ismert szereplőjét arról faggattuk: miről gondolta úgy az idén, hogy ez kész vicc? Dr. Jakus Zoltán országgyűlési képviselő, a Jászberényi Erzsébet Kórház igazgató főorvosa: — Lehet, hogy a sok elfoglaltságom miatt, de nem emlékszem rá, hogy a most elmúló esztendőben valami igazán humoros esett volna meg velem. Viccben azonban nem volt hiány, még ha nem is volt mindig nevethetnékem. Ilyen volt a megfigyelési ügy kivizsgálására létrehozott bizottság ténykedése. De a megfigyelési botrány is kész vicc volt, hogy kiderült: huszon-egynéhány fide- szes politikus helyett csak egyet figyeltek meg, azt sem a titkosszolgálat és nem kormánymegrendelésre. Orvosként kész viccnek érzem az egészségügy finanszírozását is. A kórházak idén nehéz anyagi helyzetben voltak, de jövőre még rosszabb lehet. Hiába lesz jövőre hatszázalékos az infláció, ha a dologi kiadásokra fordítható összeg nem nő. Kopasz Árpád megyei rendőrfőkapitány: — A rendőrségen ritkán esnek meg vicces dolgok. Én is egy hollandiai tanulmányúton mosolyogtam a legjobbat. A vendéglátók buzgón ecsetelték, miképpen készülnek a dátumváltásra. A számítógépeket már átállították, de biztos, ami biztos, újév napján a teljes állomány bent lesz a kapitányságon. De mi lesz, ha mégis összeomlik minden rendszer, nem működnek a komputerek, a telefonok, megszűnik az áramszolgáltatás? — vetettem közbe. A holland parancsnok megvakarta a fejét, majd csak annyit mondott: nem tudom. No persze a napfogyatkozás is kész vicc volt, legalábbis az unokáimnak. Még nem lehetett nekik megmagyarázni, mi is történik valójában. így ők csak azt érzékelték, hogy „valaki ellopta” a fényt. Nagy volt az örömük, amikor néhány perc múlva újból kivilágosodott. Marton Ferenc vállalkozó, a Stukkó Kft. igazgatója: - Az első ejtőernyős ugrásom kész vicc volt. Alaposan készültem a tandemugrásra, könyveket bújtam, videofelvételt néztem, és még el is magyarázták, mit kell csinálni. Augusztus elején aztán eljött a nagy nap. Egy ismerősömmel, aki csak repülni szeretett volna, ültünk a gépre. Rendben fel is szálltunk, majd kiugrottunk. A baj ezután jött. Nem függőlegesen, hanem hegyes szögben értünk talajt. A lábam recsegett-ro- pogott, de egyben maradt - legalábbis ügy hittem. Mindeközben a repülőgép is a földbe fúródott. Az ütközéstől a gép farában lévő szekrény kinyílt, és a benne lévő többmázsányi felszerelés pont az ismerősöm mellett csapódott a pilótafülkének. A történtek ellenére kocsiba ültünk, és hazavezettem. Másnap fájt nagyon a lábam, de vizes borogatást tettem rá, és elmentem dolgozni. Estére alig bírtam lábra állni, így bementem a kórházba. Csak valami gyógyszert akartam kérni, ám azonnal a műtőbe vittek. El volt törve a lábam. Néhány nap múlva indultam volna az Egyesült Államokba, de kénytelen voltam lemondani az utat, de Izraelbe sem tudtam elrepülni a szolnoki delegációval. Láttam viszont a napfogyatkozást. Fazekas Sándor országgyűlési képviselő, Karcag polgármestere: — Karcagon csendesen, nyugodtan telt el az év. Némi bonyodalmat csupán egy kazak delegáció okozott a városházán. A küldöttség érkezését ugyan jó előre jelezték, ám a vendégek három nappal előbb érkeztek. Amikor ennek hírét vettük, nagy lett a sürgés-forgás a hivatalban, hogy méltó módon tudjuk fogadni a delegációt. Ám csakhamar kiderült, nem ők jönnek hozzánk, hanem a város vezetőit várják a követségen. Össze is kaptuk magunkat, és siettünk a vendéglátóvá előlépett vendégekhez. Ott azonban kiderült, a kazakok mégis ellátogatnak a városházára, így mégsem veszett kárba a fogadás előkészületeire fordított munka. T. J. Varga Mihály államtitkár az elmúlt évről, a jövőről és a fogadkozásokról „Több meghitt családi pillanatra vágyom... Varga Mihály feleségével és két kislányával A szilveszter nemcsak a bolondozás, hanem a nagy fogadkozások ideje is. Ugye ismerős: holnaptól fogyókúrázom, leszokom a dohányzásról, tanulni fogok, segítek a feleségemnek mosogatni. Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkárt Karcagon kérdeztük az idei évről, valamint arról, hogy ő mit fogad meg.-Kérem, először értékelje a mögöttünk hagyott évet államtitkárként! — A korábbiakhoz képest 1999 nagyon jó évem volt, hiszen ez volt az első teljes olyan esztendő, amikor nem ellenzékben voltam. Ez fárasztóbb, mint ellenzékben lenni, de nem akarok panaszkodni, mert azt gondolom, hogy ha értelmes dolgokban lehet döntéshozóként részt venni, ez megéri. — Hogyan fogadták a lányai, hogy kevesebbet látták? — Tekintettel arra, hogy kisgyermekeim értelme egyre inkább kinyilik, sokat hiányoltak, de igyekszem velük legalább akkor intenzíven együtt lenni, amikor otthon vagyok. —Az apák büszkék arra, amikor gyermekük elindul, beszél. Ezek az élmények, ha jól értem, jórészt kimaradtak az életéből. — Egy-két ilyen dolog sajnos kimaradt, ezt már nem lehet pótolni, de kárpótol az az öröm, amikor velem vannak, és számomra új dolgokat tudnak nyújtani. így négyéves Vanda és kétéves Sarolta lányom minden szabadidőmet kitöltik. — Volt-e valamilyen kudarca 1999-ben, amit elfelejtene? — Tényleg szerencsésnek tartom magam, mert olyan jellegű kudarc, ami egy-két napnál mélyebb nyomot hagyott bennem, nem volt. Magánemberként egy szomorú dolog'történt, ebben az évben halt meg a nagymamám. — Mit vár 2000-től? — Mind magánemberként, mind politikusként nagyon sokat. Bízom abban, hogy a következő évezred a magyarság számára a gyarapodás időszaka lesz. Erre minden reményünk megvan, a gazdaság jó állapotban van, a fejlődésünk magasabb ütemű, mint a nyugat-európaiaké, így hosszú idő után visszacsatlakozhatunk ahhoz az európai keresztyén civilizációs körhöz, ahol ezer évig megbecsült tagok voltunk. Magánemberként pedig azt várom, hogy családom okosodik, gyermekeim nőnek. — Mit fog szilveszterkor megfogadni? — Azt, hogy kicsit többet leszek gyermekeimmel, és a választókerületben is többször leszek megtalálható. Változtatni szeretnék egy kicsit az étkezési szokásaimon is, hiszen egy jó birkapörkölt, töltött káposzta bármikor jöhet, így megfogadom, hogy több időt fordítok a sportra, és folytatni fogom az erdélyi tájak megismerését. — Játsszunk el a gondolattal: van-e olyan kívánsága, amihez elkelne egy jó tündér segítsége? — Legnagyobb tervem — remélem, a tündérke is besegít —, ha nem is jövőre, hiszen ezt a sors is alakítja, hogy rajtam kívül is felbukkanjon egy fiú a családban. Szeretném még a jó tündértől azt kérni, hogy tiz napnál egy kicsit hosszabb legyen a nyári szabadságom. Ugyancsak szeretném, ha 2000-ben is meglenne ez a mostani lendület a magyar társadalomban, gazdaságban, mert akkor jobban tudunk élni. S ha ez a növekedés megmarad, nekem is kevesebb lesz a problémám a Pénzügyminisztériumban. Daróczi Erzsébet Mit vár a kétezredik évtől? (Folytatás az 1. oldalról) Győri Dezsőné Esztike néni nem akárki, már ami a korát illeti. — Mivel 1899. június 29-én sírtam először, elmondhatom magamról, én már éltem abban a században, amikor Petőfi, Kossuth, Széchenyi, Vörösmarty dolgozott, alkotott. Azután megéltem a tizenkilencedik után a huszadik századot is. 1919-ben esküdtem az urammal, és ötven évet töltöttünk együtt. Mert csendőr tiszthelyettes volt, elvették a nyugdíját, és a kert, a kiskert tartott el. Antall József adta vissza a nyugdíját, és amikor százéves lettem, a rokonokon kívül a polgármester, a tisz- teletes is köszöntött. Csak azt bánom, hogy cigányokat nem fogadtam. No, nem baj, majd a 101. születésnap alkalmából, hiszen meghalni még nem akarok. Három hónapig lehetek az ápolási osztályon, ebből egy már eltelt, így benn szilveszterezek. Szabó József lelkész, művésztörténész, a megyei közgyűlés általános elnökhelyettese. — Mint keresztény embernek, az új évezredben jó lenne látni a szépen felújított templomokban az ott egybegyűlt hívők egyre nagyobb seregét. Annál is inkább, hiszen Jézus Krisztus születésének nem akármilyen évfordulóját ünnepeljük. Mint alelnök, megyei lakos, szeretném, ha megyénk gazdasági felvirágoztatásának tanúi lehetnénk. Olyan boldog és elégedett szeretnék lenni, mint egy nyugat-magyarországi megyei alelnök, ahol a munkanélküliség alig ismert, és ahová a mindenkori kormányok figyelme jobban odairányul. Mint törökszentmiklósinak, jó lenne megérni, hogy a négyes új szakasza elkerüli a várost, de ez ne 2030-ban valósuljon meg, ahogyan a közlekedési tárca tervezi. És épüljön a református iskola sportcsarnoka nálunk a városban, Szajolban pedig a református templom. Golyha János nyugdíjas mérnök-tanár, volt középiskolai igazgatóhelyettes:- Azt szeretném, ha a magyarság végre-valahára összebékülne, és ez elsősorban a politikára, a politikusokra vonatkozik. Jó lenne, ha végre-valahára a pártérdekek helyett ennél sokkal fontosabbat, nem egy szűkebb réteget, hanem az ország, a nemzet érdekeit képviselnék. Talán akkor az utódainknak egy hitelesebb, emberszeretőbb, családokat, dolgozókat, munkásokat megbecsülő országot adhatnánk. Herbály Imre MSZP-s országgyűlési képviselő: — Hogy mit várok 2000-től? Egy kicsit több megértést, türelmet a politikában. A Nagykunságnak végre olyan időjárást, ami a mérsékelt égövre jellemző, és nem Afrika középső részére. A gazdasági növekedés, jó lenne, ha a mezőgazdaságban is folytatódna, hiszen elsősorban ez a megye, a Kunság jellege. A családomban egészséget, a nagyobbik fiunknak jó félévet az egyetemen, a kisebbnek sikeres technikusi minősítőt! Téglás Ferenc 1920. június 3-án született Kassa mellett. Rá egy napra jött a trianoni béke, és a falut Csehszlovákiához csatolták. Az apja nem esküdött fel az új hatalomra, ezért menekülnie kellett. Karcag, Mezőtúr következett, és a történelem ismétlődött, a háború után Téglás Ferencnek is el kellett hagynia az országot. Mert a leventék kiképzője lett, mert tanított az iskolában, és jobbnak látta 1948 után eltűnni Nyugatra. Montreal adott neki otthont, és távollétében 1953-ban három évre ítélték. Ezt az ítéletet 1993-ban megsemmisítették. Amikor hazajött, már nem éltek a szülei. Most rövid ideig Mezőtúron lakik az unokaöccsénél, és azt tervezi, Hajdúszoboszlón vesz lakást. A sírversét megírta. íme: „ Üzenem mindazoknak, Akik egykoron megtagadtak Nem haragszom rájuk, Mert a hazugság elmúlik egyszer. Csak az igazság marad, A magyarság marad. ” Csendben hozzáteszi: — Én azt kívánom ennek a sokat szenvedett kis népnek, hogy minden vész ellenére maradjon újabb évezredig, és legyen magyar ember, aki ezt a sírfeliratot majd elolvassa a karcagi temetőben, ahol a szüleim is nyugszanak. A hosszú viszontagság, vándorlás után ott szeretnék pihenni, ha értem jön a kaszás. Remélem, még soká, mert januárban az ízületeimet áztatom Szoboszlón, tavasszal meg megnézem, ki él még a Kassa környéki oldalági rokonok közül odakinn, az ősi földön... D. Sz. M. \ 4
