Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-30 / 304. szám

1999. december 30., csütörtök Megyei Tükör 9. oldal Mestercukrász, de otthon az asszony süt Kiss Zoltánnak, aki eredetileg újszászi, eddigi harmincnégy éve tulaj­donképpen egyenes volt. Világéletében cukrásznak készült, mert az édességet, különösen a kókusztekercset szerfölött szerette. El is tün­tetett egy-egy adandó alkalommal belőle töméntelen mennyiséget. Szol­nokon a kereskedelmiben tanult, és annak rendje-módja szerint cuk­rász lett. Igen ám, de szalutálni is hívták, másfél évig védte a hazát. Men­tősként, meg szakácskodott is egy ideig. Leszerelése után itt is, .ott is dolgozott keveset, majd Móra László mestercukrásznál talált munkát. Ennek húsz éve, azóta több megyei, területi, nem­zetközi versenyen indult, orszá­gos seregszemléken segédkezett mesterének. Sok mindent tanult tőle is. Mivel a mestervizsgához legkevesebb tizenöt év szakmai gyakorlat szükséges, nekivágott a megmérettetésnek főnöke biz­tatására. Díszmunkát készített és három tányér desszertet, min­den darab különböző volt. Bi­zony három hét szükségeltetett ahhoz, hogy szabadidejében el­készíthesse a mestermunkát. A nagy megmérettetés helyszíne Budán a kormány vendégháza volt, és a szigorú ítészek decem­ber 18-án délelőtt tíz órakor Kiss Zoltán szolnoki cukrászt érde­mesnek tartották munkái után arra, hogy a mestercukrász címet is viselhesse. Mindenki örült: a munkahelyen, a családban. Ott­hon azért Márta asszony, a fele­sége süt, szerinte kiválóan. Ked­vence a méteres kalács, ez őzge­rinc formájú, punccsal, vaníliá­val lehet megvadítani. Két fiuk közül lehet, az idősebbik, Dani ezt a szakmát viszi tovább. A megyeszékhely legfrissebb mestercukrásza ezt az elismerést sok embernek köszöni: mesteré­nek, szüleinek, a családnak, akik segítették abban, hogy ide eljus­son. Kiss Zoltán szilveszterre egyébként sósakat ajánl rágcsál­ni, mert arra jobban lehet gurgu- lázni. A kollégák között szilveszte­reznek, ott lesznek a gyerekek, a munkatársak, a feleségek. És hogy meg ne zsibbadjon senki, az asztalról nem hiányzik majd a szendvics, a virsli, a rétes, meg a sós apróságok sem. Ezek kósto­lása, eltüntetése után gyanítható­an jobban csúszik majd az éjféli pezsgő, amivel 2000-re koccinta­nak... D. Szabó Miklós Ezt a dísztortát még nem szilveszterre készíti Kiss Zoltán mestercukrász, akinek nyakában a címért kapott érem látható fotó: b. j. Hol tölti szilveszter éjszakáját? Szilveszter, újév minden esztendőben előfordul egyszer, bár a mostaninak külön érdekességet kölcsönöz, hogy végérvényesen búcsúznak a kilenc­százas évek. Vajon ki miképpen ünnepli, vagy éppen valami mást csinál a megfáradt óesztendő utolsó éjszakáján és a kétezredik év első hajnalán? Kóré Kálmán vendéglős: — Ko­rábban zajos szilvesztereket tar­tottunk itt, ebben a kis kocsmá­ban. Összejött huszonöt-harminc ember, birka vagy pacal került az asztalokra, és vacsora után hajna­lig lehetett táncolni, gurgulázni. Igaz, besegített a család: a felesé­gem, a fiam, a menyem, a két lá­nyuk. Most változott a helyzet, ők már külön szilvesztereznek. Ráadásul a páromat műtötték, most lábadozik, egyedül meg nem vágok neki ekkora rendez­vénynek. Kilencig nyitva tartok, utána otthon, kettesben leszünk a feleségemmel. Éjfélkor egy kis Unikum mellé pezsgőt bontok, mert ez az itala ennek az ünnep­nek. Kovács Brigitta • negyedéves egyetemi hallgató: — Harmincadi­kén még vizsgázom, és ötödikén, hetedikén újabb kollokviumok várnak. Kénytelen voltam iderak­ni a kisebb erőpróbákat, mert szi­gorlatom lesz a hónap végén, ami bizony két év anyaga. Elmegyünk azért a vőlegényemmel Szolno­kon egy házibuliba. Megvárjuk az éjfélt, kicsit még táncolunk, és kettő után irány haza, mert ő meg Franciaországban tanul, és vasár­nap már mennie kell. D. Szabó Lajos 83 éves tiszarof- fi nyugdíjas: — Zajos, nagyon za­jos volt ez a 83 év, amit eddig megértem. Voltam katona, meg­jártam a fogságot, azután parasz- tizáltam. Az egyik munka kido­bott, a másik bevett, így a téesz- ből kerültem nyugdíjba. Ennyit magamról, az előzményekről. Csendesen telik a század, évez­red vége, idehaza leszünk a fele­ségemmel. Ötkor már keresem az ágyat, mert a lábaim nagyon le­gyengültek, az utcára is csak rok­kantkocsival merészkedem. A jö­vőt már nem mi, hanem a fiata­lok írják, és kívánok nekik csen­desebb életet, mint ami nekünk jutott. > Magyar István, a tiszaigari arbo­rétum kerületvezetője: — Miután egész évben sokat vagyok távol, most az évezred-búcsúztatóra nem szervezünk külön progra­mot. Itthon maradunk az ikergye­rekeinkkel. Nem régen vettünk la­kást Tiszafüreden, van kábeltévé, és vagy tíz-egynéhány adót fogha­tunk. Azért jönnek köszönteni a rokonok, néhány barátunk, a pá­rom főz. Vadhús, pulyka, virsli biztosan lesz, meg az is, amivel gurgulázhat, akinek porzik a tor­ka. Müller Anetta főiskolai tanárse­géd: — Nekem az év legnagyobb élménye az volt, hogy korábbi ta­nulmányi eredményeimért, dol­gozataimért a tudomány napja al­kalmából, november 2-án Pro Sci- entia díjat vehettem át Pokorni Zoltántól és Glatz Ferenctől. Mindez azt jelenti, hogy készülök a doktorira, dolgozom rajta. Rá­adásul február 1-ig még hat vizs­gám lesz. Azért szilveszter éjsza­káján váltok: néhány órára elme­gyünk kikapcsolódni, bulizni a barátommal. Túróczi Tibor üzletvezető, Ho­tel Hableány: — Munkával telik az este és éjszaka, hiszen fél hét­kor nyitunk. Nyolcvankét vendé­get fogadunk, de a szálló is töm­ve, lassan már à csillárra is jut va­laki. Törjék és Zoboki mestersza­kács urak varázsolnak bármit az asztalra. Lesz tűzijáték, tombola is, a fődíjak: Tóth Tünde egyik festménye és mikrohullámú sütő. Ha valaki netalántán megzsib­bad, sem történik baj, orvosunk is van, meg pihenni is lehet víz­szintes helyzetben. Egyed Istvánné, vasutas Török- szentmiklóson. Tavaly végigdol­gozta ezt az éjszakát, most de­cember 31-én reggel végez: — Ha­zamegyek az én kis aranyos csalá­domhoz, és alvás helyett nekikez­dek a főzésnek. Az ötéves kisfi­únk mindig mondja: anyu bírja a gyűrődést, nem álmos. Szóval meglesz az ebéd, utána rövid szü­net, és a vacsorakészítés követke­zik. Nem sorolom a választékot, de lesz mindenféle földi jó. Éjfél­kor pedig pezsgővel koccintunk a párommal, a kicsi is kap kölyök­pezsgőt. És reménykedünk, na­gyon reménykedünk abban, hogy az ország, a vasút, a családok helyzete egyszer csak jobbra for­dul kétezer valamikor... D. Sz. M. A 2000. év első törvénye A kis- és középvállalkozásokról, fejlődésük támogatásáról szóló törvény ja­nuár elsején lép életbe. A fejlett piacgazdaságú országokban általánosan el­ismert a kis- és középvállalkozásoknak (kkv) a gazdasági növekedésben és a munkahelyteremtésben játszott kiemelkedő szerepe. Ezért a legtöbb or­szág megalkotta a maga kisvállalkozásokkal foglalkozó törvényét. A kormányprogramnak megfele­lően most nálunk is megszületik ez a törvény, amely kijelöli azt az irányt, amelyhez a különféle fi­nanszírozási, támogatási intézke­déseket igazitani kell. A törvénytervezet kimondja, hogy célunk: „A mikro-, kis- és középvállalkozások fejlődését előmozdító gazdasági feltételek kialakítása, amelyek hosszú tá­von biztositják a verseny- és fog­lalkoztatási képesség növekedé­sét, valamint az EU követelmé­nyeihez való felzárkózást.” A törvénynek a többi között két igen fontos szakasza van. Az egyik, amelyik előirja, hogy a gaz­dasági szabályozó rendszer ele­meinek módosítása során és a kisvállalkozásokat érintő jogsza­bályok változásai esetén a tör­vényhozóknak be kell mutatni a tervezett változtatásoknak a kis­vállalkozók gazdasági helyzetére gyakorolt hatását. A másik fontos rendelkezése a törvénynek, hogy létrehozza a Kis- és Középvállalkozói Célelői­rányzatot, amelynek feladata a kisvállalkozások működési feltét­eleinek javítása, a hitelhez jutás lehetőségeinek bővítése. Támoga­tandó területként jelöli meg a vál­lalkozói információs rendszer fej­lesztését, a kisvállalatok felkészí­tését az egységes európai piaci fo­lyamatokba való bekapcsolódás­ra és a beszállítói kapcsolatok erősítését is. Azt is előírja, hogy a kisvállalkozások méreteiből ere­dő természetes versenyhátrány csökkentésének érdekében fejlő­désüket központi eszközökkel is segíteni kell. A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Bár fél szemünkkel már az ez­redév végére tekintünk, azért a másik féllel vessünk még né­hány pillantást arra, ami mö­göttünk maradt — a karácsony­ra. Békességes karácsony Ez a karácsony is megvolt, egyéb­ként az évszázad utolsó karácso­nya, s ahogy az már lenni szokott: szépen, békességben telt el a kép­ernyőn is. A televízió — hangsú­lyozom, a közszolgálati — tette a dolgát híven, igazodva az ünnep tartalmához, valóban karácsonyi hangulat lengte be a műsorok jó részét. Nem maradt el a vallási események közvetítése sem, mi­se, éjféli a katolikusoknak, dél­előtt istentisztelet a reformátu­soknak; elmondta a pápa is ha­gyományos üdvözletét városnak és világnak, előző este pedig meg­nyitotta a Szent Kaput, azaz szent évvé nyilvánította a 2000. esztendőt. Kiemelkedő televíziós drámákkal ugyan nem találkoz­hattunk, viszont nem egy műsor akadt a sok-sok közül, amelyik megérdemelte figyelmünket. Em­líthetem a pannonhalmi apáttal, Várszegi Asztrikkal készült be­szélgetést; őt mindig jólesik hall­gatni, mert sohasem kenetteljes, mindenkor emberi, szavaiból mély bölcsesség árad. Ezúttal is mily meggyőzően szólott az elha­talmasodó, eluralkodó fogyasztói szemléletről, s érvelt ugyanakkor okosan az embert gazdagító szel­lemi és természetesen vallási érté­kek mellétt. A különböző összeállítások kö­zül kiemelném azt a látogatást, amelyet egy Szeretetotthonban te­hettünk a televízióval — Kará­csony égen és földön — egy-egy la­kóval történt riportban sorsok elevenedtek meg, súlyos drámák villantak fel, mint például azé a hentes-mészárosé, aki jószívűen lakását gyermekeire hagyván köl­tözött új otthonába, ám azok az­óta feléje sem néznek, se közna­pon, se karácsonykor, s legszíve­sebben halálhírét vám'k — hall­hattuk a megdöbbentő valóságot, íme a hála! Hasonló esetekről, gyermek és szülő elridegüléséről manapság gyakorta hallhatunk, talán ezért is érezhettük oly idő­szerűnek azokat a programokat, amelyek a szeretetnek, esetleg hi­ányának, az ebbéli érzelmeknek adtak kifejezést. Lásd a játékfil­mek közül A kis lordot, de ide so­rolható az a Füst Milán novellájá­ból régebben született tévéjáték is — Három idegen úr — a kettesen, amelyben egy kisfiú legnagyobb karácsonyi ajándéka a megtalált papa. Ez a megható játék bizony jobban illett volna az ünnepnap esti főműsorába, mint a szórakoz­tatásul szánt öreg, bogaras, rigo- lyás hölgy ellenszenves históriája, Miss Daisy az ő sofőrjével. Volt karácsony a Parlamentben ezúttal is, a gyerekeknek, műsor­ral és bejglivel. Ez utóbbi látható­an jobban ízlett a kicsinyeknek, mint az előbbi. Pedig Bors néni néhány népszerű mesebeli figurát hívott meg hozzájuk, ám megle­pő mód se Kukorica Jancsi, se Papageno, se a többiek nem na­gyon hatották meg őket, az öröm tüzei nem gyulladtak ki a nézőté­ren. Talán mást vártak? Nem eh­hez szoktak hozzá a tévékészülé­kek előtt? Talán a hagyományo­son kellett volna változtatni? Ki tudja, mindenesetre elgondolkod­tató tapasztalás. A hegedű gálája S bár fentebb azt mondtam, iga­zán különleges művekkel nem leptek meg bennünket, mégis volt egy nagy újdonsága ennek a mos­tani televíziós karácsonynak: koncert az Operaházból, ame­lyen a hangszerek királynője, a hegedű játszotta a főszerepet; gá­la, amelyet egy időben, élőben ti­zennyolc ország, köztük olyanok, mint Kína, több mint egymilliárd nézője hallgathatott meg. Ezen az estén a világ egy darab Ma­gyarországot ismerhetett meg a muzsika nemzetközi nyelvén. Napjainkban sokszor esik szó ha­zánk arculatának külföldi építésé­ről, nos, sikerült bemutatni belő­le valamit, ami mindenképp a ja­vunkra válhat. Különben az ün­nep másnapján szinte az Opera lett a sztár a képernyőn, vele kez­dődött a felnőtteknek szánt mű­sor, a csodás építmény bemutatá­sával, s napközben is többször kapcsoltak e helyszínre, képet ad­ván az esti gála előkészületeiről. A séta során bebarangolhattuk az Opera minden tájékát, egész biro­dalom ez, a városvédő Ráday mű­sorvezetői segédletével eddig is­meretlen részleteit csodálhattuk meg, mind műszaki, mind művé­szi tekintetben. S ugyanakkor a ház énekművész „lakói” régi tör­ténetekről regéltek, érdekességek­kel fűszerezték napközben a kel­lemes sétát. Kár, hogy este mind­ebből keveset, jóformán semmit sem láthatott a nagyvilág. Mert jóllehet, a gála zenei tartalma, színvonala a legkényesebb igé­nyeket is kielégíthette, ez koránt­sem mondható el a közvetítés ké­pi voltáról. Mert vajon a zene hangzása közben, nem lehetett volna-e részleteket mutatni a mu­zsika aranyló szentélyéről is, ahogy ezt például újévkor a bécsi­ek megteszik, hisz látnivaló bő­ven lett volna a stílusos, építőmű­vészeti szempontból is karakte­res, freskókban bővelkedő épít­ményben. Egy zenében gazdag, sajnos látvány tekintetében, vizu­álisan szegényes közvetítés része­sei lehettünk. Ezzel egyetemben nagy és nemes vállalkozása ez az MTV-nek, s Budapest valóban versenytársa lehet majd idővel akár nyugati szomszédunk fővá­rosának is. Valkó Mihály Palackcserénél Mi már cseréltünk! Méghozzá a koronggyűjtős Prímagáz-akciót egy lényegesen kényelmesebbre és egyszerűbbre. Mostantól a Prímagáz cseretelepein minden palackcserénél azonnal bruttó 160 Ft-ot takarít meg! A 2000. március 31-ig tartó akcióról részletesen olvashat a Prímagáz cseretelepeken található szórólapokon. Természetesen eddig összegyűjtött korongjai sem vesznek kárba! Hívja a Prímagáz infovonalát, ahol készséggel állunk rendelkezésére! Akciónk egyaránt érvényes a 11,5 kg-os és a 23 kg-os palackok cseréjére. PRÍMAGAZ M PRÍMAGÁZ CSOPORT (§ ISO 9001 Infovonal: 06-40/25-50-50 (helyi hívás dijáért)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents