Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-29 / 303. szám
1999. december 29., szerda Körkép 9. oldal Beszélgetés P. Nagy Istvánnal „Nem érzek honvágyat” P. Nagy István 1993 óta él Szolnokon, akkor települt át Jugoszláviából. Tanár a Varga Katalin Gimnáziumban. Beszélgetésünk apropója, hogy Újvidéken kiadott három verseskötete után a szolnoki Pelikán Könyvek sorozatban megjelent a negyedik, amely egyébként Magyar- országon az első. — Jugoszláviában, a vajdasági Székelykevén születtem 1961- ben. A családi hagyomány szerint az őseim bukovinai székelyek voltak. A történelem sodorta őket oda sokadmagukkal, ahogy később engem elsodort onnan. 1981-ben kerültem az újvidéki egyetemre, majd a városban kezdtem dolgozni, a Forum Könyvkiadónál. Újvidék és főleg a Fórum sajtóház számomra a horizontok kitágulását jelentette, hiszen ott dolgozott szinte a közvetlen közelemben a vajdasági magyar értelmiség színejava. Akkoriban még létezett a sajtószabadság Jugoszláviában, vagy legalábbis kevés volt a tabutéma. A Fórumnál is sok fordítás jelent meg, de néha szerbül még könnyebben figyelemmel kísérhettük a világ legfontosabb szellemi áramlatait, mint magyarul. A helyzet a Tito halálát követő időkben kezdett romlani. ’83- ban szétzavarták az Új Symposion című folyóirat szerkesztőségét, azután jött a „joghurtos forradalom”, amikor Milosevics buszokkal odaszállított emberei az uzsonnára kapott joghurtokkal megdobálták a tartományi képviselőház épületét. Akkor kezdtünk félni. Tizenhét éves koromtól írok, de először nem verssel, hanem kisprózával, novellákkal próbálkoztam. Az indulásom viszonylag könnyű volt. Megnyertem egy középiskolai irodalmi pályázatot, azután közölni kezdte az írásaimat a Bánáti Flíradó. Ezután fölkeresett Sziveri János, és készített velem egy riportot. Rövid idő múlva ő lett az Új Symposion főszerkesztője, s rendszeresen kezdtem dolgozni a folyóiratba. Sziveri János sokat segített, nem csak nekem, volt benne valami irodalomszervezői elhivatottság. Később rájöttem, hogy inkább versben tudom kifejezni, amit mondani akarok. Az újvidéki Fórumnál meg is jelent három verseskötetem, amelyeket a kritika kedvezően fogadott. írtam persze mást is, leginkább olvasónaplót, összegyűlt egy kötetre való. 1991. július 17-ről 18-ra virradó éjjel behívót kaptam, vittek is azonnal Szabadkára lőkiképzés- re. A középiskola után, 1980- ban egyébként már letöltöttem a katonaidőmet, Szarajevóban. Szabadkáról azonban valami csoda folytán három nap múlva hazaengedtek. Mozgalmas napok voltak, és nem csak a behívó miatt. 18-án átéltünk egy kisebb földrengést, a hazatérésem után pedig másnap megszületett a fiam. Néhány hónap telt el, amikor a munkahelyemre hozták az újabb behívót. Szerencsére még időben megtudtam, hogy hozzák, kimentem az épületből a hátsó kijáraton. Akkor költöztünk másik lakásba, nem jelentettem be az új lakcímet, néhány hétig nem is nagyon jártam be dolgozni, otthon végeztem a munkámat, csak a kész anyagot vittem be. Valahogy megfeledkeztek rólam, sikerült elkerülni a behívást. De a félelem már bennünk volt, akármikor behívhattak volna, hogy elvigyenek a háborúba. Megpályáztam és megkaptam a magyarországi Móricz-ösztön- díjat. Szabályosan, útlevéllel jöttünk át, és már nem is mentünk vissza. Nem mondom, hogy erőszakkal próbálták a magyarokat rábírni a távozásra, de ha el akartak menni, nagyon előzékenyen elengedték őket. Nem volt sok holmink, egy részét mi hoztuk magunkkal, a többit a barátaink hozták át apránként. Fejest ugrottunk az ismeretlenbe, Szolnokra is szinte véletlenül kerültünk. Korábban áttelepült ismerőseink éltek itt, hát ide jöttünk. Szerencsésnek mondhatom magunkat, nyáron jöttünk át, ősszel pedig már mindketten dolgoztunk, a feleségem óvodában, én pedig a Varga Katalin Gimnáziumban. Akkoriban könnyűnek tűnt a beilleszkedés, jó volt a feloldódás a nyelvben, de utólag visszatekintve úgy látom: nem is volt olyan könnyű. Pedig nem érzek honvágyat, hiszen az az ország, amelyben születtem, nem létezik többé. A családunk szétszóródott az egész Vajdaságban, de még Szarajevóban is él egy testvérem. ’94-ben visszamentem látogatóba, ez akkor nem volt veszélytelen, és úgy éreztem, minden megváltozott, beszűkült. Jugoszláviában régen még volt az embernek valami tágasságérzete, most ez eltűnt. Képletesen szólva a hidak leomlottak mögöttem, azután leomlottak a valóságban is. Amikor áttelepültünk, egy jó darabig nem nagyon tudtam verset írni. Az is fölmerült bennem, érdemes-e folytatni. Egy versemet, amelyet a legjobbnak tartottam, elküldtem Budapestre a Holmi szerkesztőségébe, ahol egyébként senkit sem ismertem. Elhatároztam, hogy ha nem közli a folyóirat, abbahagyom az Írást. De közölte. Azután írtam az Élet és Irodalomba, a Forrásba, a Literátorba, a Magyar Naplóba. Igyekszem Szolnok bontakozó irodalmi életében is megkeresni a helyemet. Amig létezett a lap, könyvekről írtam rendszeresen a Telegráfba, a Jászkunságban is jelen voltam, amíg közölt szépirodalmat. Az új könyvem, A hely grammatikája pedig nemrég szintén Szolnokon, a Pelikán Könyvek sorozatában jelent meg. B. A. Mit ajándékoztunk karácsonyra? A napokban elkészültek az áruházakban, üzletekben az első összegzések, melyek segítségével megközelítőleg reális képet kaphatunk arról, mi minden kerülhetett a feldíszített fenyőfák alá. Az országos statisztikák szerint elsősorban ruhanemű, játék, könyv, műszaki cikkek. A megyeszékhelyen is hasonlókat tapasztalhattunk. Nádasné Füzesi Veronika, a S & C Áruházlánc Rt. Szolnok Áruház igazgatója elmondta, hogy náluk már október elejétől fokozatosan érzékelni lehetett a forgalom növekedését, ami a karácsonyi bevásárláson túl a különféle akciókkal is magyarázható. Decemberben az áruház megduplázta az őszi hónapok forgalmát. Karácsonyi ajándékként rendkívül kelendőek voltak a ruhaneműk. A fehérnemű-vásárlásnak ebben az időszakban ugyancsak nagy hagyománya van. Erőteljes forgalmat regisztráltak a cipőosztályon. Aranyvasárnap a szezonális lábbeliket is engedményesen kínálták. A műszaki cikkek iránt átlagos érdeklődést tanúsítottak a vásárlók. Viszont rendkívül jól fogytak a CD-k, hangkazetták, könyvek. A játékosztályon a hintaló számított abszolút slágernek, többször kellett utánrendelni belőle. Hasonló esetre még soha nem volt példa. Az adventi, karácsonyi készülődés lakásdiszítő kellékei iránt szintén kiugró vásárlói igény jelentkezett. A díszek tízmilliós értékű árukészlete néhány darab kivételével mind elfogyott. Ez is mutatja, az emberek szívesen áldoztak lakásuk hangulatosabbá, ünnepibbé tételére. Az áruházból is főleg azokat a termékeket választották ajándékként a vásárlók, amelyeket az országban általában. Az aranyszombati nyitva tartás 20 óráig történő meghosszabbitása nagy sikert és egyben forgalmat jelentett, ugyanúgy, mint a közvetlen karácsony előtti 50 százalékos leárazások — foglalta össze az igazgatónő. Hangodi Jánosné, a Bibliofil Könyvesbolt vezetője örömmel tapasztalta, hogy a könyvnek még van becsülete, hiszen ez évben is sok családban bizonyult méltó ajándéknak. A karácsony hatása már novemberben érződött. A könyvesbolt decemberi lakossági forgalma pedig nagyobb volt, mint a tavalyi utolsó hónapé. Mindenféle könyv iránt megsokszorozódott az érdeklődés, műfajtól függetlenül. Legkelendőbbnek a reprezentatív, ismeretterjesztő kiadványok bizonyultak 3—12 ezer forint közötti áron. Ezenkívül inkább a felnőtteknek szóló könyveket vitték. Gyermekkönyvekből a kifejezetten karácsonyi kiadásokat keresték, főleg óvodáskorú gyermekeknek. A vezetőnő szerint gyerekkönyveket folyamatosan — megjelenésükkor — vásárolják a szülők, ezért nem tapasztalhattak kiemelkedő keresletet irántuk decemberben. Egyébként a legtöbben a Kepes Krónikát és a kétkötetes, tízezer kérdés-feleletet tartalmazó kvízkönyvet, a Fejjátékot vásárolták. Kiss Lajos, az Elektro Markt Áruház üzletvezetője december elsejétől tapasztalta a mindent elsöprő karácsonyi vásárlási láz kitörését, bár már novemberben is jelentősen nőtt a forgalmuk. Az áruházba főleg családok tértek be együtt választani. Legtöbben tévével, videomagnóval, mikrohullámú sütővel tértek haza. A háztartási kisgépekből különösen az ünnep előtti utolsó két hétben fogyott rengeteg. Keresettnek bizonyult a televíziót, videót és hifit tartalmazó komplett szórakoztató elektronika. Mosógépből szintén sokat adtak el. Az üzletvezető elmondása szerint egyáltalán nem számított ritkaságnak a 250-400 ezer forintos televízió vagy az igényes házimozi vásárlása sem. Többen hangoztatták, hogy önmagukat ajándékozzák meg az értékes elektronikai berendezésekkel. Az Elektro Markt Áruház idei ünnepi forgalma jóval nagyobb volt, mint a tavalyi év hasonló időszakáé. J. Zs. Pannon GSM előfizetés + Nokia 6110 bruttó 37 000 Ft Pannon GSM előfizetés + Ericsson T10s bruttó 19 500 Ft 900 11800 MHz 900 11800 MHz Pannon GSM előfizetés + Panasonic 6050 bruttó 21 500 Ft Pannon GSM előfizetés + Nokia 3210 bruttó 24 500 Ft Pannon GSM előfizetés most 2000 darab bruttó 20 forintos SMS-sel! A bemutatóit készülékeken kívül nálunk már bruttó 12 000 forinttól is telefonhoz juthat! Akciónk meglévő és ú j előfizetőinkre egyaránt vonatkozik. Ajánlatunk 1999. december l-től 2000. január 1-ig. illetve a készlet erejéig tart, és új előfizetőknek kétéves előfizetői szerződés aláírása esetén érvényes. *A 2000 db kedvezményes SMS 2000. január I. es december 31. között használható fel. Az ajánlatban szereplő mobiltelefonok csak Pannon GSM SIM-kártvával használhatók. A részleteket és további készülékajánlatainkat megismerheti területi képviseletünkön (Szolnok, Kossuth L. út 9.) vagy az Önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál. Az árak az áfát tartalmazzák. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. vvww.pannongsm.hu PANNON GSM
