Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-29 / 303. szám

1999. december 29., szerda Körkép 9. oldal Beszélgetés P. Nagy Istvánnal „Nem érzek honvágyat” P. Nagy István 1993 óta él Szolnokon, akkor települt át Jugoszláviá­ból. Tanár a Varga Katalin Gimnáziumban. Beszélgetésünk apropója, hogy Újvidéken kiadott három verseskötete után a szolnoki Pelikán Könyvek sorozatban megjelent a negyedik, amely egyébként Magyar- országon az első. — Jugoszláviában, a vajdasági Székelykevén születtem 1961- ben. A családi hagyomány sze­rint az őseim bukovinai széke­lyek voltak. A történelem sodor­ta őket oda sokadmagukkal, ahogy később engem elsodort onnan. 1981-ben kerültem az új­vidéki egyetemre, majd a város­ban kezdtem dolgozni, a Forum Könyvkiadónál. Újvidék és fő­leg a Fórum sajtóház számomra a horizontok kitágulását jelen­tette, hiszen ott dolgozott szin­te a közvetlen közelemben a vaj­dasági magyar értelmiség színe­java. Akkoriban még létezett a sajtószabadság Jugoszláviában, vagy legalábbis kevés volt a tabu­téma. A Fórumnál is sok fordí­tás jelent meg, de néha szerbül még könnyebben figyelemmel kísérhettük a világ legfontosabb szellemi áramlatait, mint ma­gyarul. A helyzet a Tito halálát köve­tő időkben kezdett romlani. ’83- ban szétzavarták az Új Symposi­on című folyóirat szerkesztősé­gét, azután jött a „joghurtos for­radalom”, amikor Milosevics buszokkal odaszállított emberei az uzsonnára kapott joghurtok­kal megdobálták a tartományi képviselőház épületét. Akkor kezdtünk félni. Tizenhét éves koromtól írok, de először nem verssel, hanem kisprózával, novellákkal próbál­koztam. Az indulásom viszony­lag könnyű volt. Megnyertem egy középiskolai irodalmi pályá­zatot, azután közölni kezdte az írásaimat a Bánáti Flíradó. Ez­után fölkeresett Sziveri János, és készített velem egy riportot. Rö­vid idő múlva ő lett az Új Sym­posion főszerkesztője, s rend­szeresen kezdtem dolgozni a fo­lyóiratba. Sziveri János sokat se­gített, nem csak nekem, volt benne valami irodalomszerve­zői elhivatottság. Később rájöt­tem, hogy inkább versben tu­dom kifejezni, amit mondani akarok. Az újvidéki Fórumnál meg is jelent három versesköte­tem, amelyeket a kritika kedve­zően fogadott. írtam persze mást is, leginkább olvasónaplót, összegyűlt egy kötetre való. 1991. július 17-ről 18-ra virra­dó éjjel behívót kaptam, vittek is azonnal Szabadkára lőkiképzés- re. A középiskola után, 1980- ban egyébként már letöltöttem a katonaidőmet, Szarajevóban. Szabadkáról azonban valami csoda folytán három nap múlva hazaengedtek. Mozgalmas na­pok voltak, és nem csak a behí­vó miatt. 18-án átéltünk egy ki­sebb földrengést, a hazatérésem után pedig másnap megszületett a fiam. Néhány hónap telt el, amikor a munkahelyemre hozták az újabb behívót. Szerencsére még időben megtudtam, hogy hoz­zák, kimentem az épületből a hátsó kijáraton. Akkor költöz­tünk másik lakásba, nem jelen­tettem be az új lakcímet, néhány hétig nem is nagyon jártam be dolgozni, otthon végeztem a munkámat, csak a kész anyagot vittem be. Valahogy megfeled­keztek rólam, sikerült elkerülni a behívást. De a félelem már bennünk volt, akármikor behív­hattak volna, hogy elvigyenek a háborúba. Megpályáztam és megkaptam a magyarországi Móricz-ösztön- díjat. Szabályosan, útlevéllel jöt­tünk át, és már nem is mentünk vissza. Nem mondom, hogy erő­szakkal próbálták a magyarokat rábírni a távozásra, de ha el akartak menni, nagyon előzéke­nyen elengedték őket. Nem volt sok holmink, egy részét mi hoz­tuk magunkkal, a többit a bará­taink hozták át apránként. Fejest ugrottunk az ismeret­lenbe, Szolnokra is szinte vélet­lenül kerültünk. Korábban átte­lepült ismerőseink éltek itt, hát ide jöttünk. Szerencsésnek mondhatom magunkat, nyáron jöttünk át, ősszel pedig már mindketten dolgoztunk, a fele­ségem óvodában, én pedig a Varga Katalin Gimnáziumban. Akkoriban könnyűnek tűnt a beilleszkedés, jó volt a feloldó­dás a nyelvben, de utólag vissza­tekintve úgy látom: nem is volt olyan könnyű. Pedig nem érzek honvágyat, hiszen az az ország, amelyben születtem, nem léte­zik többé. A családunk szétszó­ródott az egész Vajdaságban, de még Szarajevóban is él egy test­vérem. ’94-ben visszamentem lá­togatóba, ez akkor nem volt ve­szélytelen, és úgy éreztem, min­den megváltozott, beszűkült. Ju­goszláviában régen még volt az embernek valami tágasságérze­te, most ez eltűnt. Képletesen szólva a hidak leomlottak mö­göttem, azután leomlottak a va­lóságban is. Amikor áttelepültünk, egy jó darabig nem nagyon tudtam ver­set írni. Az is fölmerült bennem, érdemes-e folytatni. Egy verse­met, amelyet a legjobbnak tar­tottam, elküldtem Budapestre a Holmi szerkesztőségébe, ahol egyébként senkit sem ismertem. Elhatároztam, hogy ha nem közli a folyóirat, abbahagyom az Írást. De közölte. Azután írtam az Élet és Irodalomba, a Forrás­ba, a Literátorba, a Magyar Naplóba. Igyekszem Szolnok bontakozó irodalmi életében is megkeresni a helyemet. Amig lé­tezett a lap, könyvekről írtam rendszeresen a Telegráfba, a Jászkunságban is jelen voltam, amíg közölt szépirodalmat. Az új könyvem, A hely grammatiká­ja pedig nemrég szintén Szolno­kon, a Pelikán Könyvek soroza­tában jelent meg. B. A. Mit ajándékoztunk karácsonyra? A napokban elkészültek az áruházakban, üzletekben az első összeg­zések, melyek segítségével megközelítőleg reális képet kaphatunk ar­ról, mi minden kerülhetett a feldíszített fenyőfák alá. Az országos sta­tisztikák szerint elsősorban ruhanemű, játék, könyv, műszaki cikkek. A megyeszékhelyen is hasonlókat tapasztalhattunk. Nádasné Füzesi Veronika, a S & C Áruházlánc Rt. Szolnok Áru­ház igazgatója elmondta, hogy náluk már október elejétől foko­zatosan érzékelni lehetett a for­galom növekedését, ami a kará­csonyi bevásárláson túl a külön­féle akciókkal is magyarázható. Decemberben az áruház meg­duplázta az őszi hónapok forgal­mát. Karácsonyi ajándékként rendkívül kelendőek voltak a ru­haneműk. A fehérnemű-vásár­lásnak ebben az időszakban ugyancsak nagy hagyománya van. Erőteljes forgalmat regiszt­ráltak a cipőosztályon. Aranyva­sárnap a szezonális lábbeliket is engedményesen kínálták. A mű­szaki cikkek iránt átlagos érdek­lődést tanúsítottak a vásárlók. Viszont rendkívül jól fogytak a CD-k, hangkazetták, könyvek. A játékosztályon a hintaló számí­tott abszolút slágernek, több­ször kellett utánrendelni belőle. Hasonló esetre még soha nem volt példa. Az adventi, karácso­nyi készülődés lakásdiszítő kel­lékei iránt szintén kiugró vásár­lói igény jelentkezett. A díszek tízmilliós értékű árukészlete né­hány darab kivételével mind el­fogyott. Ez is mutatja, az embe­rek szívesen áldoztak lakásuk hangulatosabbá, ünnepibbé téte­lére. Az áruházból is főleg azo­kat a termékeket választották ajándékként a vásárlók, amelye­ket az országban általában. Az aranyszombati nyitva tartás 20 óráig történő meghosszabbitása nagy sikert és egyben forgalmat jelentett, ugyanúgy, mint a köz­vetlen karácsony előtti 50 száza­lékos leárazások — foglalta össze az igazgatónő. Hangodi Jánosné, a Bibliofil Könyvesbolt vezetője örömmel tapasztalta, hogy a könyvnek még van becsülete, hiszen ez év­ben is sok családban bizonyult méltó ajándéknak. A karácsony hatása már novemberben érző­dött. A könyvesbolt decemberi lakossági forgalma pedig na­gyobb volt, mint a tavalyi utolsó hónapé. Mindenféle könyv iránt megsokszorozódott az érdeklő­dés, műfajtól függetlenül. Legke­lendőbbnek a reprezentatív, is­meretterjesztő kiadványok bizo­nyultak 3—12 ezer forint közötti áron. Ezenkívül inkább a felnőt­teknek szóló könyveket vitték. Gyermekkönyvekből a kifejezet­ten karácsonyi kiadásokat keres­ték, főleg óvodáskorú gyerme­keknek. A vezetőnő szerint gye­rekkönyveket folyamatosan — megjelenésükkor — vásárolják a szülők, ezért nem tapasztalhat­tak kiemelkedő keresletet irán­tuk decemberben. Egyébként a legtöbben a Kepes Krónikát és a kétkötetes, tízezer kérdés-felele­tet tartalmazó kvízkönyvet, a Fejjátékot vásárolták. Kiss Lajos, az Elektro Markt Áruház üzletvezetője december elsejétől tapasztalta a mindent elsöprő karácsonyi vásárlási láz kitörését, bár már novemberben is jelentősen nőtt a forgalmuk. Az áruházba főleg családok tér­tek be együtt választani. Legtöb­ben tévével, videomagnóval, mikrohullámú sütővel tértek ha­za. A háztartási kisgépekből kü­lönösen az ünnep előtti utolsó két hétben fogyott rengeteg. Ke­resettnek bizonyult a televíziót, videót és hifit tartalmazó komp­lett szórakoztató elektronika. Mosógépből szintén sokat adtak el. Az üzletvezető elmondása szerint egyáltalán nem számított ritkaságnak a 250-400 ezer fo­rintos televízió vagy az igényes házimozi vásárlása sem. Többen hangoztatták, hogy önmagukat ajándékozzák meg az értékes elektronikai berendezésekkel. Az Elektro Markt Áruház idei ünnepi forgalma jóval nagyobb volt, mint a tavalyi év hasonló időszakáé. J. Zs. Pannon GSM előfizetés + Nokia 6110 bruttó 37 000 Ft Pannon GSM előfizetés + Ericsson T10s bruttó 19 500 Ft 900 11800 MHz 900 11800 MHz Pannon GSM előfizetés + Panasonic 6050 bruttó 21 500 Ft Pannon GSM előfizetés + Nokia 3210 bruttó 24 500 Ft Pannon GSM előfizetés most 2000 darab bruttó 20 forintos SMS-sel! A bemutatóit készülékeken kívül nálunk már bruttó 12 000 forinttól is telefonhoz juthat! Akciónk meglévő és ú j előfizetőinkre egyaránt vonatkozik. Ajánlatunk 1999. december l-től 2000. január 1-ig. illetve a készlet erejéig tart, és új előfizetőknek kétéves előfizetői szerződés aláírása esetén érvényes. *A 2000 db kedvezményes SMS 2000. január I. es december 31. között használható fel. Az ajánlatban szereplő mobiltelefonok csak Pannon GSM SIM-kártvával használhatók. A részleteket és további készülékajánlatainkat megismerheti területi képviseletünkön (Szolnok, Kossuth L. út 9.) vagy az Önhöz legközelebbi hivatalos viszonteladónknál. Az árak az áfát tartalmazzák. Pannon GSM nonstop ügyfélszolgálat: 06 20 920 0200. vvww.pannongsm.hu PANNON GSM

Next

/
Thumbnails
Contents