Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-29 / 303. szám

1999. december 29., szerda Roma Körkép 7. oldal Hírhozó „Kárelhárításért és újjáépíté­sért” — olvasható azon az aranyplaketten, amit a közel­múltban vehettek át azok, akik a legtöbbet tettek a tava­szi árvíz utáni helyreállítás­ban. A kitüntettek között volt Kökény Kálmán, a szolnoki Jogvédő Iroda munkatársa is, aki az országos Kárelhárítási és Újjáépítési Koordinációs Bizottság tagjaként szervezte a mentést, illetve részt vett a károk felmérésében. * * * A cigányság bibliája — állítot­ták a cigányság élethelyzeté­nek javítására elfogadott kö­zéptávú kormányzati cselek­vési programról a megyei ro­ma önkormányzatok vezetői­nek kunhegyesi fórumán. A kisebbségi képviselők, polgár- mesterek, jegyzők, iskolaigaz­gatók két napon át tanács­koztak az együttműködés le­hetőségeiről. A konferencián megvitatták a nemzetiségi tör­vény módosításának szem­pontjait is. Többen szorgal­mazták, hogy a kisebbségi tes­tületek elnökei a települési önkormányzatok munkájá­ban ne csak tanácskozási, ha­nem szavazati joggal vehesse­nek részt. •kick Jászapátin működik a megye leghatékonyabb kisebbségi önkormányzata — állította a testület munkáját értékelve a város polgármestere. Török András úgy látja, hogy a képvi­selők tisztában vannak jogaik­kal, és azokon nem is akarnak túllépni. A kisebbségi önkor­mányzatot vezető Farkas And­rás személyében pedig garan­ciát lát arra, hogy a testület olyan munkát végez, amely nemcsak a cigányok, de a többség megelégedésére is szolgál. Eltáncolt ezredforduló Alaposan megtáncoltatták a díszvendégeket a közép-európai romanapok szolnoki záró ren­dezvényén A szebbnél szebb ci­gány lányok invitálására legénye- sen ropta a táncot Kopasz Árpád megyei rendőrfőkapitány és Sza- lay Ferenc polgármester is. A szervezők — a Lungo Drom és az Országos Cigány Önkor­mányzat vezetői — mindezt örömmel nyugtázhatták, hiszen az együtt éneklést, zenélést, szó­rakozást tűzték ki célul. A cigány kultúrát kívánták mindenki kará­csonyfája alá helyezni, így téve emlékezetessé az 1900-as évek utolsó napjait. Az ország kilenc megyéjét be­járó, Kultúránk a közös hazában címmel november 27-én útjára indított programsorozat azon­ban más szempontból is különle­gességnek számitott. Együtt lé­pett közönség elé oláh, beás és magyar cigány. Először láthatták az érdeklődők egy színpadon a folklórt, a cigányzenét és a mo­dern zenét játszó együtteseket, hallhatták roma költők műveit megszólalni tehetséges cigány fi­atalok előadásában. így nem vé­letlen, hogy Szolnokon is együtt ingerelte táncra fiatalt és időset a Száztagú Cigányzenekar, a ra- pet játszó Fekete Vonat, a roma népzenét tovább éltető tiszabői Palacsinto Glaszo és a jászapáti Cini Jag. Karácsony, ajándékba Az anyagiakban szűkösködő családokban gyakran ünnepi ebédre sem telik, nemhogy meglepetésre a karácsonyfa alá. így van ez a Roma Esély Középiskola, Szakiskola és Kollégiumba járó diákok többségé­nél is. Az intézmény tanárai ezért igyekeznek évről évre az utolsó ta­nítási napot igazi karácsonnyá varázsolni. Idén megújult az iskola, de a ha­gyományokkal nem szakítottak. A karácsonyfa alatt most is szép számmal sorakoztak az ajándé­kok, melyek többsége még az in­tézmény igazgatójának is megle­petés volt. Csilléi Béla sem gon­dolta, milyen sokan vannak, akik szívükön viselik az iskola sorsát. A Lungo Drom, a Ki­sebbségi Jogvédő Iroda mellett ugyanis vállalkozók is áldoztak a rendezvényre. így nemcsak édesség, gyümölcs került a cso­magokba, de a legrászorultab- baknak ruhát, cipőt is hozott a Jézuska. Az ünnep persze úgy igazi, ha mindenki kap valamit. Erről a di­ákok sem feledkeztek el. A gyere­kek — a sokszor még a szülőket is helyettesítő — tanáraikat műsor­ral és saját készítésű emléklappal lepték meg. Negyven év a cigányokért Előbb a munka, aztán a szórakozás — mondogatták a nagyszülők Far­kas Andrásnak. A kisebbségi vezető alaposan meg is tanulta a leckét, hiszen annak ellenére, hogy jóval túl van a nyugdíjkorhatáron, alig tud­ja számba venni társadalmi megbízatásait. Ezért is — no meg az el­múlt négy évtized munkájáért — vehette át a Magyarországi Cigányo­kért Közalapítvány Közéleti Díját. Kijutott bőven a munka az 1934-ben Jászapátiban szü­letett Farkas Andrásnak. A háború utáni szűkös eszten­dőkben a 14-15 éves fiú úgy érezte, elég volt, hogy má­sok nyakán él, és beállt se­gédmunkásnak. Később dolgozott a rendőrségen és mindeközben zenélt. Kel­lett is a pénz, hogy eltartsa öt gyermekét. Saját gondjai mellett felvállalta mások bajait is. A cigányok érde­keit 1960 óta képviseli. Kezdet­ben „csak” a jászapáti tanács munkájából vette ki a részét. A rendszerváltás után megyei és országos szervezetekben is szerepet vállalt. Ma már számba venni is nehéz, hányféle köz­feladatot lát el: tagja az Országos Cigány Önkormányzatnak, a megyei közgyűlés ki­sebbségi és etnikai bizottságá­nak, a Jászapáti Cigány Kisebb­ségi Önkormányzat elnöke, váro­si képviselő, a CÉSZ-nek pedig egyszerre megyei elnöke és orszá­gos ügyvezetője. Hasonlóan hosszú a négy évti­zednyi munka eredményeinek listája. Nem kis érdeme volt ab­ban, hogy Jászapátiban, a cigány­telepen lett út, villany, és a házak is rendben épültek. Amire mégis a legbüszkébb, az az összefogás, amit cigány politikusként meg tu­dott teremteni. Farkas Andrást ugyanis gyakran hívják döntőbí­rónak, ha ellentét támad egy-egy kisebbségi önkormányzaton be­lül, vagy épp a település és a ci­gányság választott vezetői kö­zött. Néha már betegséggel is hada­kozik, és gyermekei, unokái is gyakran mondogatják, ideje len­ne egy kicsit megpihenni, ő még­is inkább képzésekre jár, és újabb feladatok után néz. Mint mond­ja, nyughatatlan természet, így nem tudna otthon ülni. Számára az a pihenés, ha barátaival a ci­gányság jövőjéről beszélgethet. Volt egyszer egy Freinet-műhely Szépen szóló Palacsinta Tiszabő az egyetlen hely a világon, ahol nem sütötték, hanem írták a palacsintát. Imrei István és egyosztálynyi cigány gyerek négy éven át dolgozott együtt — merthogy több volt ez, mint tanár-tanítvány kapcsolat — az iskola Freinet-műhelyében. A közös munkálkodás eredménye volt az osztályújság, a Palacsinta, melynek legérdekesebb írásai a napokban kötetben is megjelentek. A Freinet-pedagógia lényege, hogy a gyermekek játékos munka közben sajátítják el az ismerete­ket. A módszer fő jellegzetesséjge az iskolaújság. A Palacsinta még­sem nevezhető hagyományos suli­lapnak. Mága Edit, Túró Zoli és a többiek nem csak azt vetették pa­pírra, amit az iskolában szokás, hanem amit igazán gondolnak. Leírták, lerajzolták, mit álmodtak az este, mi történt velük, vagy csak azt, ami éppen eszükbe jutott. A mondatok egy kicsit furcsán kere­kednek, a szavak néha szokatla­nok, de arrafelé így beszélnek a ci­gányok. Vannak hibák az írás­ban, de legyenek, senki ne mond­ja, hogy nem ők írták. A Palacsinta meséi, történetei 1992—1996 között, az általános iskola felső tagozatának négy éve alatt születtek. Mégis némely írás mögött nem gyermek, hanem so­kat tapasztalt, látott ember gondo­latai sejlenek fel, egy olyan világ­ból, ahol mindenki szörnyen sze­gény, és az esztendők folyamán csak még szegényebb. Ahol a gye­rekek hamar megtudják, mit jelent cigánynak lenni, ahol az ünnepek csak az álmokban fényesek. Amikor karácsony volt, Zoli­nak beszóltam, hogy' gyere Ró­zánk. Zoli boldogan jött. Apám vett egy kocsit, ott volt a kara oL,?a <*»■ *» SJ tem a kocsiba es mentünk Bu dara a nénémhez. Amikor oda­értünk, ünnepeltek, es mi be szóltunk a mulatóba. Nagyon elhúzódott az óra, es amikor ránéztünk az órara, mar akkor félnégy volt. És Zoli vezet tea kocsit, 340-nel csavart házáig vagy' a cigit csavarta. Ezután el mentünk Roj^a a diszkóba A csövesek, akik ott voltak, vere kedtek. Sokat diszkoztunk. Azután már én vezettem a ko­csit és karácsony napján kék voit a szemünk. (Bura, Fe­renc)’’ A felzárkózás ára Meg kell szüntetni az oktatásban és a munkaerőpiacon tapasztalha­tó diszkriminációt. Mindaddig ugyanis elképzelhetetlen a cigány­ság integrációja, amíg akad tele­pülés, ahol 90 százalékos a mun­kanélküliség a romák között — hangzott el a hazai cigányság helyzetéről rendezett nemzetközi konferencián. Az Európai Unió éppen ezért tá­mogatja ötmillió euróval a ma­gyarországi romaprogramokat — jelentette be Michael Lake, az Európai Unió magyarországi de­legációjának vezetője. Hende Csaba, az Igazságügyi Minisztéri­um államtitkára mindehhez hoz­zátette, hogy a kormányzat is igyekszik támogatni a cigányság helyzetének javítását. Erre a cél­ra a jövő évi költségvetésben va­lamennyi tárca önálló összegeket különített el. Az Országos Cigány Önkor­mányzat elnöke elismeréssel szólt a romák helyzetének javítá­sát szolgáló kormányzati törek­vésekről, azt azonban nem helye­selte, hogy a minisztériumok ha­tározzák meg a cigányság támo­gatására szánt összegeket. Far­kas Flórián úgy vélte, a jövőben nevesített formában, a költségve­tésben kellene rögzíteni a közép­távú fejlesztési program finanszí­rozását. Szorgalmazta, hogy a különböző csatornákon Magyar- országra érkező pénz elosztásá­ba a cigányság legitim szerveze­tei is beleszólhassanak. Ünnep és számvetés Újs Csak egy Karácsonyi ajándék várta az idős, segítségre szoruló cigányokat az újszászi romanapon. A vendégek­nek az igazi meglepetést mégsem a csomagokban rejlő finomsá­gok, hanem az általános iskolás gyerekek műsora jelentette. Ro­mák és nem romák együtt énekel­ték: „Kiskarácsony, nagykará­csony...” Nem is akárhogyan — cigányul! Újszászon a kisebbségi önkor­mányzat már tavaly karácsony­kor is meglepte az időseket és a gyerekeket — mondta el érdeklő­désünkre a Lungo Drom városi vezetője. De Rónavölgyi Sándor szerint az sem szokatlan, hogy az általános iskola cigány és nem cigány tanulói közösen adnak műsort, együtt lépnek fel, akár még roma rendezvényeken is. A kisebbségi önkormányzat egyébként is szoros kapcsolatot alakított ki az óvodával és az is­kolával. Ennek is köszönhetően csökkent a cigány tanulók hiány­Mérlegre tett évtized „A rendszerváltás még nem ért véget” Beszélgetés Farkas Flóriánnal, az OCÖ elnökével Az év vége közeledtével szinte mindenki számot vet az eltelt tizenkét hónap munkájáról, sikerekről, kudarcokról. Különösen így van ez most, amikor az 1900-as éveknek mondunk búcsút. Ráadásul most lesz épp egy évtizede, hogy hazánkban elkezdődött a rendszerváltozás. En­nek apropóján kértük Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Önkor­mányzat (OCÖ) elnökét, a Lungo Drom vezetőjét, tegye mérlegre a mögöttünk lévő évtizedet. — December 31-én nemcsak egy év, de egy korszak zárul le, hiszen éppen tíz esztendővel ezelőtt in­dultak el azok a társadalmi válto­zások, melyek az Európai Unió kapujába vezették hazánkat. A magyarországi cigányság szem­pontjából milyennek látja ezt, az ország szempontjából sorsfordító évtizedet? — A magyarországi cigányság sikeres évtizedet tudhat maga mögött Az elmúl tíz évben sike­rült megteremtenie politikai képviseletét. A történelem folya­mán most először sikerült saját kezébe vennie sorsának formálá­sát. Mindezt úgy érte el, hogy Európában is egyedülálló mó­don saját erejéből építette ki kul­turális autonómiáját. Ennek is köszönhetően a hazai cigányság politikai tényezővé vált, amit ma már elvitatni, elvenni tőle nem lehet. — Ma már közhelynek tünk, de igaz, hogy a rendszerváltás legna­gyobb vesztese a cigányság volt. Tud-e valamit tenni az Országos Cigány Önkormányzat, hogy a ci­gányság életesélyei javuljanak? — Valóban a legfontosabb fel­adat a magyarországi cigányság élethelyzetének javítása. A rendszerváltás azonban még nem ért véget. Nem is feje­ződhet be mindaddig, míg a tár­sadalom gyökeréig el nem ér, amíg a cigányság számára érez­hető javulást nem hoz. Ehhez azonban kell a teljes körű auto­nómia. A kormányzatnak is tu­domásul kell vennie, hogy az ál­lam nem vonulhat ki a cigány­ügyből, de azt államosítani sem szabad. A lehető legtöbb felada­tot át kell adni a cigányság de­mokratikusan választott szerve­Farkas Flórián: „Európához csak európai módon lehet csatlakozni” zeteinek, a kisebbségi önkor­mányzatoknak. Európához ugyanis csak európai módon szabad és lehet csatlakozni. A magyarországi cigányság pedig csak akkor tud felzárkózni a többségi társadalomhoz, ha szo­ciális, gazdasági és kulturális jo­gokat is biztosítani fognak szá­mára. Ezzel kialakulna egy olyan politikai modell, amit a közép-európai cigányok elé pél­daként lehetne helyezni. — Az esztendő vége nemcsak a számvetés, de az ajándékozás ide­je is. Mit helyezne a cigányok ka­rácsonyfája alá? — Minden cigánynak és nem cigánynak, gazdagnak és sze­génynek ugyanazt helyezném a karácsonyfája alá. Szeretetet és békességet. Úgy hiszem, mind­annyiunk számára ezek a legér­tékesebbek. Éppen ezért szere­tetet és békeséget kívánok min­denkinek a 200Ô. esztendőre is. Iskolacentrumok romáknak A roma származású fiatalok oktatásáról, felzárkóztatásáról írt alá együttműködési megállapodást Pokorni Zoltán oktatási miniszter és Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) elnöke. A megállapodás értelmében 2000-ben két középfokú, kollégiumi háttér­rel rendelkező iskolacentrum építése kezdődik. A beruházás a tervek szerint a 2002 decemberéig befejeződik, költségeit PHARE-támoga- tásból fedezik majd. Az oktatási központok helyszíneit az OCÖ-vel egyeztetve jelölik ki. Az elképzelések között szerepel Budapest VIII. kerülete, Mátészalka, Szolnok és Debrecen. Az újszászi romanapon a gyerekek cigányul is énekelték: „Kiskarácsony, nagykarácsony... ” fotó: mészáros János zása. A rászoruló gyerekek pedig ingyen kaphatták meg a tanköny­veket. Támogatták cigány gyere­kek iskolai kirándulását, sőt a tanévzárón 42 roma lányt és fiút jutalmaztak könyvvel. A kisebbségi önkormányzat hagyományőrző zenekart, ci­gány sportkört hozott létre. Az Oktatási Minisztérium támoga­tásával pedig kétnyelvű könyve­ket vásároltak a könyvtárnak. Minisztériumi segítséggel szer­vezték meg a felnőttoktatást. A megyei munkaügyi központ pá­lyázatán nyert támogatás pedig lehetővé tette, hogy a hosszabb ideje állástalan cigányok köz­hasznú munkát vállaljanak, így keresethez jussanak. Rónavölgyi Sándor úgy látja, az újszászi eredmények bizonyít­ják, a kisebbségi önkormányza­tok ha akarnak, tudnak tenni, cselekedni a cigányok sorsának javításáért.

Next

/
Thumbnails
Contents