Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-28 / 302. szám

1999. december 28., kedd Kunhegyes és Környéke 7. oldal Sok a tennivaló kétezerben is » Sok lesz bizony a városban, holott még vége sincs az ezerkilencszá­zas éveknek. Ami tény, a költségvetés december elején 910,3 millió forint volt. Jószerével ez az egész szükségeltetett, hogy az intézmé­nyek működjenek. Azért egy kis forint felújítások­ra, beruházásokra is maradt: ez az összeg huszonhétmillió kö­rüli. Ami a beruházást illeti, ez nem volt más, mint a szenny­vízleürítő megépítése. Azután a Zádor úti óvodában fütésmód- váltás történt, a gimnázium épülete részben tető-, illetve fű­tésfelújítást kapott. Arról szó sincs, hogy nagy az előrelépés, inkább az mondha­tó: ennyire futotta, és bizony maradt tennivaló a kettővel kez­dődő legelső évre, évekre is. Ami valóban előrelépés, hogy a Videoton helyi üzemét megnyi­tották, dolgozókat foglalkoztat­nak, és ez is enyhít a település munkanélküliségén. Azért az már most látszik, hogy 2000- ben a pénzügyi hiány minden bizonnyal több lesz százmillió­nál. Ugyanakkor maradtak felada­tok bőven. Hogy mást ne említ­sek, szomorkodik vagy hat-hét kilométernyi lefedetlen útalap. Úgy igyekeznek ezen segíteni, hogy pályáznak. Azután városi rang ide, váro­si titulus oda, igen alacsony szintű a csatornázottság, hi­szen ahogyan hallottuk, a tíz százalékot sem éri el. És ezen is javítani kellene. Még egy dolog: Kunhegyes aszályos vidék, ez tény. Éppen ezért errefelé szeretik az esőt, a vizet. De ami az idén érkezett, az már hihetetlenül soknak bizonyult. Tele pincék, árkok, víz alatti határrészek, táblák bizonyítják: a gazdák en­nél jóval kevesebb égi áldással is beérnék a jövő esztendő­ben... Túl az egymilliárdon Minden bizonnyal jó évet zár Bánhalmán a Bánfa. Nemcsak azért, mert helyből és a környe­ző településekről százötven em­bernek biztosítanak munkát, de azért is, mert az idei árbevételük meghaladja az egymilliárd forin­tot. Mindez úgy sikerülhetett, • hogy a termékeiket értékesíteni tudták. Elsősorban az ország egész területén, de Boszniában és Ukrajnában is beváltak a fe­nyőfából készült nyílászárók. A közelmúltban tovább bővült a termékeik köre, műanyag ajtókat és ablakokat is gyártanak. Ezek la­kásokba éppen úgy alkalmasak, mint középületekbe. A műhely tu­lajdonképpen adott volt, és bizo­nyos átalakítások, illetve a beren­dezések megvásárlása után alkal­massá vált az új technológiára. Néhány ember, egy kis csoport dolgozik itt, és a műanyag nyílás­záróikat mintegy kétszáz helyen nézhetik meg, vásárolhatják meg az országban. A belföldi értékesí­tésen kívül e termékükből Boszni­ába is szállítanak. Legújabban a Bánfánál műanyag nyílászárókat is gyártanak Nyereség is lesz A Közép-Tisza-vidéki ÁFÉSZ a hozzá tartozó te­lepüléseken ebben az évben mintegy százhetven embert foglalkoztat. Az idén nem történt létszámcsökkentés, és ezt jövőre sem tervezik. Forgalmuknak a nyolcvan százalékát az élelmiszerek adták. Fejlesztésre is futotta, hi­szen Kunhegyesen megvá­sároltak egy háromszáz négyzetméteres épületet, amelynek a feléből élelmi­szerüzletet alakítottak ki. Mivel a létesítmény a sínek közelében található, stílu­sosan Vasút ABC-nek ke­resztelték. Ez mintegy tíz­milliós beruházás volt. Mintegy kétezer tagjuk van, és ez évben bevezették a tagsági kártyákat, ame­lyek az áfész üzleteiben kedvezményes vásárlásra jogosítják a tagokat. Abádszalókon is érdekel­tek egy új létesítményben. Lebontották a piaci, régi üzletsort, de ott épül egy másik, modernebb sor, amelyben a szövetkezet vá­sárol egy üzletet. Ebben el­sősorban zöldségféléket, gyümölcsöket árusítanak majd. Az már most is bizonyos, hogy gazdasági nehézségek ide, kedvezőtlen piaci vál­tozások oda, az áfész az évet sikeresen, nyereséggel zárja. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Ütvén embernek adnak munkát A kunhegyesi vágóhídnak már jó néhány gazdája akadt. Amikor a Nagykun Hús Kft. 1998 tava­szán átvette, húszán dolgoztak itt. Azóta a Szegedi Sándor, Sze­gedi Zsolt, Balázs Ágoston vezet­te cég alaposan megnövelte a lét­számot, amely most ötven, sőt további felvételeket terveznek. Mint az új gazdák elmondták: készülnek, komolyan veszik az Európai Unióhoz történő csatla­kozást, ezért nagyarányú korsze­rűsítéseket, modernizációt vé­geztek az üzemben. Ez nemcsak a szállításra, de a gépsorokra, a vágóüzemre is kiterjedt. Szükség is volt fejlesztésre, hiszen évente tíz-, tizenkétezer hússertést dol­goznak itt fel. Kunhegyesen és környékén kívül szállítanak áru­féleségeket Szolnokra, Hevesre, Egerbe, Gyöngyösre és a fővá­rosba is. Az utóbbi időszakban alaposan nőtt a forgalmuk, úgy a szalonnaféléké, mint a száraz-, il­letve vörös áruké. A korszerűsí­tésnek koránt sincs még vége, hi­szen elképzeléseik szerint a kö­vetkező két-három év további fej­lesztésekkel, modernizációval te­lik el. Készül a sokak által kedvelt virsli A balszélsö ismét dogozik Jákó Sándor, vagy ahogyan neve­zik, „Jákósanyi” neve még ma is ismerősen cseng fociberkekben Kunhegyes környékén, hiszen a most ötvenharmadikat taposó hegyesi korábban tizenhét évet vitézkedett a helyi aranylábúak között. Több poszton játszott, de általában ba|szélsőként bűvölte a labdát. Azóta annyit válto­zott a helyzet, hogy néhány kilót felszedett, és ami a képről is kitetszik, fésűre is egyre kevesebb szüksége van. A szíve azért vissza­visszahúzza a pályához, sokszor kimegy biztatni a mai játékosokat. Tíz-egyné- hány éve leszázalékolták, bár legújabban ismét dolgo­zik, Bánhalmán művezető. Két lányuk született, az egyik Kunhegyesen pedagó­gus, másik pedig Miskolcon tanárnő. Ott már van egy öt­éves unoka, Jákóék szeme fénye. Hogy még véletlenül se éhezzen a család, a Hajnal úti portán éven­te három-négy hízó válik a böllér- kés áldozatává. Nem másért, mint hogy hurka, kolbász, hús alakjában enyhítse a két család éhségét: az egyikét Hegyesen, a másikét pedig Miskolcon. Jákó Sándor munka közben Értük szólt a harang Úgy tűnik, hosszú, túlontúl hosz- szú idő a harmincöt év. 1964-ben Kunhegyesen a Kossuth iskolában három osztály végzett, 104 diák­kal. Sajnos, ha akartak sem jöhet­tek volna ennyien a mostani talál­kozóra, hiszen meghalt a három osztályfőnök közül kettő: Pártos László és Fehér Lászlóné. De tizen­hatan már a diákok közül is az örö­kös tanyán pihennek, és az biztos, ők még az ötvenet sem érték meg. így a harmadik osztályfőnökük, Daróczi Irénke — aki Szolnokon él — vezényelte azt az órát, ahol a megjelentek röviden beszámoltak a három és fél évtizedről. Paksi Juci volt az egyik főszerve­ző. Tanárnő, a diákotthonban dol­gozik, a lánya 2000-ben végez ma­gyar-teológia szakon, és hazajön tanítani. Ő szervezte meg, hogy fél négykor megkonduljon a nagy­templom összes harangja. Öt per­cig azokért a tanárokért, diákokért szólt, akik azóta eltávoztak az élők közül. Balázsi Zsuzsa egykor énekelt a presszóban. Most ötgyerekes anyuka, tönkrement a házassá­ga, ő neveli a gyerekeket. Ha kell, takarít is. Bodnár Ica Pesten la­kik, neki három gyereke van, két­szer vált el. Fehér Rózsa kereske­dő, már unokával is dicsekedhet. Győző Erzsébet 25 éve köjálos, most ÁNTSZ-nek hívják a mun­kahelyét. Ikrei egykoron a Libe­ró-babák voltak a televízióban. Kovács Misit Hódmezővásár­helyre sodorta az élet. 1981-ben ikrei születtek. A kérdésre, ho­gyan csinálta, azt felelte: indigó­val. De kissé elcsúszott, így az egyik fiú, a másik lány. Két gye­reke van Kovács Editnek és K. Ko­vács Zsuzsának is. Pásztor Csabát mindenki nagy szeretettel fogadta, most Pesten él. Antal Pali talán sose volt kicsi, most is két méterről szedi a leve­gőt, és nekijutott az egyik fontos szerep: éjszaka ő zárta be utolsó­nak a gimi ajtaját, merthogy ott volt a vacsora. Ollári Karcsi újó­lag is bevallotta: szerfölött sze­rette a nőket, nem is reménytele­nül. Sinka Mari és Vígh Etelka a vacsorát követő táncon brillíroz­tak, jelezve, hogy még most is re­mekül ropják. Tar Szabolcs, a másik főszerve­ző diplomás, de leszázalékolták. A lányuk egyetemista. Tóta Ár­pád bevallotta, több társát nem ismerte meg. Két diplomája van, a feleségét tanította, majd elvet­te. Török Imre még nem nősült meg. Vajda Róza Százhalombat­tára került. Milan nevű fiuk öt­éves, és akár a tűz. Vajó Sanyi többdiplomás, és négy gyereke nevel. Vincze Éva Debrecenben meg Pesten is él. Két fiú és két kutya a család, és Éva is főiskolát vég­zett. Földesi Éra fővárosi lett. a fia tízéves. Gorzás Sanyi pedig harminc éve gépkocsivezető, és még nem volt balesete. Nem teljes a felsorolás, több ember, név kimaradt. De mind- ahányan tisztességgel járták be a rájuk szabott utat, akár szülővá­rosukban, akár másutt. Jó volt látni, hogy nemcsak ők, hanem tanáraik is eljöttek. Pedig Badari Erzsébet messziről, Fii le­li iék Szolnokról érkeztek, mások helyből gyalogoltak el. Hogy lás­sák, mi lett diákjaikból, abból a 104 nyolcadikosból, akik 1964- ben vágtak a nagybetűs ÉLET- nek. A kétórásra sikerült rendhagyó osztályfőnöki órán kiderült, em­berek maradtak mindahányan. Pedig sokukat megtépázta az élet, de felvették a kesztyűt. Vagy ha nem, vállalták, vállalják azt, amit a sors rájuk osztott. És ke­resik a boldogulás lehetőségeit. Bent jó az élet így igaz, főleg, amikor az ut­cákon a fújja-hordja idő az úr, benn a tiszagyendai óvo­dában akár rövid ujjú ingben is múlathatják az időt a hely­beli apróságok. Mostan­ság az óvodalétszám negy­ven, közülük tizenöten a dél­utánt is ott töltik. Igen ám, de ilyentájt nem kevés a kö- högős, a náthás, így ottjár- tunkkor délután a létszám már csak hét volt. A nap úgy telik el, hogy reggel fél hétkor nyitnak. Ez­után hozzák a gyerekeket a szülők, majd kilenckor reg­geli. Utána játék, fél egykor ebéd. Egytől háromig szun­dikálás, majd torna, játék, uzsonna, és általában fél négytől viszik hazafelé a csöppségeket. Biztonságos befektetés papírforma szerint A Postaßanfr Megújuló betét nemcsak kényelmes, de biztonságos megtakarítási lehetőség, amellyel mindig bejön a papírforma. A névre szóló befektetés biztonságáért írásos bizonylat kezeskedik. A Megújuló betét váltható a PostaBank fiókjaiban, kirendeltségein és valamennyi postán. O Posta Bank és Takarékpénztár Rt. Megújuló betét

Next

/
Thumbnails
Contents