Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-23 / 299. szám

1999. december 23., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Ötórai teán láttak vendégül bennünket Hagyomány a szolnoki nyugdíjas pedagógusklub életében, hogy a karácsonyi ünnepséget egy-egy vá­rosi iskolában rendezi meg, illetve egy-egy iskolai közösség látja ven­dégül a szépkorúakat. így van ez már tíz esztendeje. December 15- én délután nagy szeretettel várták a nyugdíjas vendégeket a szolnoki Tiszaparti Gimnázium és Művé­szeti Szakközépiskolában. Dr. Pa- taky Mihály igazgató és kollégái kedves, közvetlen szavakkal invi­tálták az érkezőket. Az igazgató úr köszöntötte a vendégeket, majd rö­viden ismertette az intézmény eredményeit. Később hallgatói vol­tunk egy felejthetetlenül szép kó­rusmuzsikának, amit az iskola fűt­és lánykóEusa, adott elő, majd, ötó­rai teára hívtak meg bennünket. Emelte a délután bensőséges han­gulatát, hogy Túrái János plébános úr is szép szavakkal üdvözölte a nyugdíjasokat. A klub tagjainak lel­kiekben sokat jelentett ez a szere­tetteljes délután. Köszönet érte! Kívánnak az iskola vezetőinek, tantestületének és diákjainak bé­kés, boldog karácsonyt és sikerek­ben gazdag új esztendőt, a további dolgos évekre pedig szellemi, lelki gazdagodást emberséggel, szeretet­tel! Ferencz Tiborné klubvezető szellemében valamennyi tanuló órarendbe épített személyiségfej­lesztő programban vesz részt. A nevelők eredményesen készítik fel diákjaikat a tantárgyi verse­nyekre, széles kínálatot tárnak a művészetek iránt érdeklődők elé nulók rövid műsort adtak, majd közös vacsora és baráti beszélge­tés következett. Ünnepi dísztor­nát rendeztünk a Tiszaligeti Sportcsarnokban, ahol közel két­száz diák sportbemutatóját, ta­nár-diák kosárlabda- és labdarú­suligálán szeretnék bemutatni az iskolában folyó sokszínű képes­ségfejlesztő program eredmé­nyét, év végén pedig egy tantes­tületi kirándulással zárják a jubi­leumi tanévet. Sz. I.-né, Szolnok Elment Eszti néni Televízió is ott volt és az Évgyű­rűk című adásban még aznap su­gározták a köszöntőt. A legszeb­bet fia, János bácsi mondta Esz­ti néniről: „Anyám nagyon jó asz- szony volt... Jól tudott sütni, főz­ni... Még mindig el lehet vele be­szélgetni... ” Eszti néni az utolsó születés­napján azt mondta: „... az bánt, hogy nem tudok dolgozni. " Hogy mit dolgozott? Mindenfélét - válaszolta -, kapáltunk, takarítottunk, sütöt­tünk, főztünk. A mezőn dolgozgat­tam. ” Száznegyedik születésnapján egy versrészlettel köszöntöttem: „A legnagyobb művészet, tudod mi? Derűs szívvel megöregedni. Kezed betenni öledbe, és hagy­ni, hogy gondodat más viselje. Hol segíteni tudtál régen, most bevallani csendben, szépen, hogy erre most már nincs erőd, nem vagy olyan, mint azelőtt. ” Ez volt azon a szép napon, a száznegyedik születésnapon a köszöntő. Most pedig a búcsú­szó, hiszen a gyertya csonkig égett... Bárdos Ferenc plébános Fegyvernek Szép a magyar nyelv. Oly szép ki­mondani a bűvös és legszebb szót: édesanya. Addig vagyunk gyermekek, amíg e szót mondani ■tiudjpk annak, aki „igen”-t mon­dott a mi életünkre. t 1895. február 23-án is örült egy édesanya gyermekének. A Min­denható ennek az édesanyának a gyermekét hosszú élettel ajándé­kozta meg. Száznégy évet élt. Február 23-án lett volna közsé­günk legidősebb polgára, Kovács Istvánné Tukarcs Eszter 105 éves. Elhunyt ez év november 20-án. Két élő gyermeke, húsz unokája, harmincnyolc dédunokája és hu­szonhat ükunokája gyászolja. Olyan sokan mondják: „Már öreg vagyok. " Az én válaszom az szokott lenni: „Majdszáz év után újra kezdjük!" Eszti néninek ezt nem tudtam mondani, hiszen be­töltötte. Száznegyedik születésnapján nagytiszteletű Fehér Ákos pap­testvéremmel együtt köszöntöt­tük családja körében. A Magyar Az utolsó születésnapi köszöntőn Emlékezünk Horváth Ferenc, a Szolnoki MA V NB I-es, a magyar válogatott ki­váló labdarúgó-kapusa nyolc éve, 1991. december 24-én hunyt el. Feri bácsi egy szolnoki vasutas­család gyermekeként 1920. má­jus 9-én született. 1938—1948 kö­zött védett a legendás hírű Szol­noki MA V aranycsapatában. Kétszázharminchét NB I-es mér­kőzésen játszott. Részese volt az 1941—42-ben elnyert Corinthián- díj, a Magyar Kupa, a Vasutas Bajnokság s egyben a Legjobb Magyar Vidéki Csapat cím sike­reinek. A magyar labdarúgó-vá­logatottban három mérkőzésen ölthette magára a címeres mezt 1946-ban. Feri bácsi, köszönöm, hogy ba­rátodkéntfogadtál! Jó emlékként őrzöm a különböző helyekről ne­kem címzett üdvözlőlapjaidat. Kegyelettel, tisztelettel emléke­zünk a 72. életévében elhunyt ki­váló sportemberre. Varga Ferenc főtitkár megyei labdarúgó-szövetség Jubilál a Széchenyi-lakótelep első iskolája Húszéves fennállását ünnepli eb­ben a tanévben a szolnoki Szé­chenyi Körúti Általános Iskola. A több átszervezést is megélt in­tézmény a város egyik legkereset­tebb és elismert oktató-nevelő munkát végző iskolájává vált. Ki­emelt feladata 1981 óta a testi nevelés, amelynek eredményes­ségét számtalan országos diák­olimpiái bajnoki cim is jelez. Vá­logatott sportolók sokaságát ne­velték itt fel. Az iskola a tehetség kibontakoztatására pozitív jövő­képet alkotó, sikerorientált fiata­lok nevelésére törekszik. Ennek (két énekkar, tűzzománc szak­kör, Önálló Vizuális Alapiskola, Teátrum Művészeti Alapiskola). Az ünnepi tanévet Szalay Fe­renc polgármester — az iskola volt tanára — nyitotta meg, majd egészen a tanév végéig sorban következnek a kiemelkedő ren­dezvények, amelyek közül az egyik legjelentősebb volt a no­vemberi „Széchenyis nevelők ta­lálkozója”. A közel hetven peda­gógus számára megrendezett ta­lálkozón — amelyen az iskola je­lenlegi és hajdani pedagógusai voltak jelen (képünkön) — ata­gó-összecsapását láthattuk. Ta­vasszal lesz a már hagyományos alapítványi bál, amit elsősorban a szülőknek rendezünk, s április végén tartjuk a volt tanítványok bálját, amely négy évvel ezelőtt hatalmas népszerűségnek örven­dett. Az április végi nyílt héten kiállítást rendez az iskola húsz év gyűjtőanyagából, és számta­lan programot szervez a gyere­keknek, amelyeken előre meghir­detett városi tanulmányi verse­nyek és meghívásos vetélkedők is lesznek. Május végén a Szigli­geti Színházban megrendezendő Olvasóink leveleiből váloga­tunk. A kiválasztott írásokat - a levélíró előzetes hozzájá­rulása nélkül, mondanivalójá­nak tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Karácsony a szívekben A szolnoki Belvárosi Általános Iskola 3. a osz­tályos tanulói szívet-lelket melengető műsorával kezdődött a cukorbetegek megyei klubjának fenyőünnepe. A szép mű­sort meghatottan hallgattuk, betegségünket feledve gyö­nyörködtünk a kis előadók produkcióiban. A délután benső­séges, ünnepi hangulatban telt. Kedves színfolt volt a név­napok egyidejű megünneplése, ami azt is jelenti nekünk, hogy közösségi és baráti kapcsolataink szálai egyre szoro­sabbra fonódnak. Az ajándékba kapott kis csomag megle­petéssel szolgált. A klubvezető Segítik kollégiumunkat A Szolnoki Városi Kollégium kultúraközvetítő szerepének be­töltéséhez nélkülözhetetlen a vá­rosi művelődési intézmények dolgozóival és a különböző szak­mák, hivatások képviselőivel va­ló együttműködés. Kapcsolataink közül ki kell emelnünk Almássi Gizellát, a gyermekkönyvtár dolgozóját, aki már negyedik éve szervez vetél­kedőket az 5. számú tagintéz­mény elsősei számára. A diákok­nak sokat segít a könyvtárban, s gyakran ajánl a korosztályok ér­deklődésre számot tartó olvas­mányokat is. A tavalyi kollégiu­mi Ki mit tud? zsűrijének tagja­ként is jelen volt kollégiumunk életében. Más témakörben a Szolnoki Városi Bíróság gyakornokával, dr. Nagy Erikával vagyunk kap­csolatban, aki szívesen tájékoz­tatja a tanulókat a reájuk vonat­kozó jogszabályokról, a törvé­nyek változásairól, és tanácsai sem maradnak el. A kérdésekre felkészülten, körültekintően és készséggel válaszol, amelyek el­sősorban a büntetőjoggal kap­csolatosak. Dr. Nagy Erika köz­reműködésének köszönhetően egy-egy kollégiumi csoport részt vehetett olyan tárgyaláson is, amelyen fiatalkorú bűnelkövető ügye került a bíróság elé. Diákjaink nagy érdeklődéssel fogadták Kurdics Mihály rendőr ezredes előadásait, A kábítószer itt van testközelben cimű könyv szerzőjét. Előadásait azzal is vonzóbbá, érdekfeszítőbbé teszi, hogy videofelvétellel illusztrálja az aktuális témát. Kurdics Mi­hály újabb előadását a közeljövő­ben tervezzük, tehát ő is vissza­tér még hozzánk. A kapcsolatok révén diákjaink tartalmas és fon­tos információkkal gazdagod­nak. Boldizsár Diána, a diákönkormányzat titkára A szolnoki II. sz. Óvodai Igazgatóság peremke­rületi Árnyas óvodája és a Tisza Klub közös programjaként a karácsony jegyében szülők részvételével hagyományos ját­szódélutánt rendeztek. A közösen készített karácsonyi dí­szekhez (természetesen) természetes anyagokat használ­tak. A Tisza Klub könyvvel is megajándékozta az óvodát. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) A viharos századok sem törték meg az erős jászkunokat A századvég és a közelgő ezredforduló kínálja a lehetőséget, hogy hát­ranézzünk a történelmi időkbe. A hétszáz éves Jászkunság viharos történelmi múltra tekinthet vissza, kiváltságai mellett nehéz eszten­dőket is megélt a Habsburg-uralom korában, de kemény akarattal túl­élte a megpróbáltatásokat. Az egykoron erős birodalom viszont ma már csak történelem... 1910-ben — amikor a felvétel ké­szült - még senki sem gondolta volna, hogy a népes és befolyásos Habsburg-család napjai meg van­nak számlálva, rövid időn belül el­tűnik a történelem színpadáról, mert IV. Károly (a fotón középen) 1918-as trónfosztásával széthullik a birodalom. Az ősök - német-római majd osztrák császárok, spanyol, cseh, magyar stb. királyok — ezer éven át nemcsak a magyar, hanem az európai történelem formálói is voltak. Ők építették a mai Svájc területén 1020 körül Habichts­burg várát (nevük innen ered), amely magyarul „Héjavár”-at je­lent. Kevésbé ismert, hogy a jász­kunok a Habsburgok hatalmának megszilárdításában fontos szere­pet játszottak. Rudolf gróf — akit az uralkodói ház megalapítójának tekintenek — IV. (Kun) László magyar királlyal szövetkezett, s a jászkun seregek segítségével 1278- ban legyőzte II. Ottokár cseh ki­rályt, megszerezve ezzel családjá­nak örökös birtokként Ausztriát és Stájerországot. Gyakorlatilag ennek az ütközetnek köszönhető­en erősödtek meg a Habsburgok. A Jászkunság történelmében 1702. március 22. fekete napnak számít. I. Lipót császár nem mél­tányolta a jászkunok korábbi se­gítségét, s városaival, falvaival, er­dőivel, mezőivel, lakóival, állatai­val együtt zálogba adta egy német lovagrendnek. A jászkun kerüle­tek hiába fordultak a királyhoz, az országgyűléshez, segítség sehon­nan sem érkezett. A szabadságsze­rető jászkunok - akik előtt a job­bágyság ismeretlen fogalom volt, mert korábban különleges kivált­ságokat élveztek nemesi előjogok­kal és kötelezettségekkel - elhatá­rozták, hogy mindenáron kivált­ják magukat a saját erejükből. Függetlenül a zálogba adás és önmegváltás pénzügyi terhétől, mint közjogi abszurdumnak és az uralkodói önkénynek, igazságta­lanságnak egy szinte páratlan ese­te fordult elő. Ennek igazolására példaként említhető Zsigmond ki­rály, aki 1426-ban elzálogosította ugyan a szepesi városokat, a kivál­tás azonban az érdekelt városok legkisebb megterhelése nélkül tör­tént. A jászkun redempció a ma­gyar történelemben és alkotmá­nyos életben egyedülállónak te­kinthető. Ez az eljárás a hihetet­len energiájú, szorgalmas, béké­ben és háborúban egyformán be­csülettel helytálló, szabadságához és kiváltságaihoz ragaszkodó jász­kunokat mélyen sértette és meg­bántotta. De megtörni őket nem tudta. Talpon maradtak a legnehe­zebb helyzetben is. ... És mivé lett a Habsburg-biro- dalom? Dr. Nemes András, Szolnok A századelőn készült felvételen a Habsburg-ház fiatal főhercegei és főhercegnői az uralkodó császári jubileumá­ra előadott színjátékban a schönbrunni udvari színházban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents