Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-18 / 295. szám
Döntöttek a gazdák Nem kell a mezőőr A jelek szerint Rákóczifal- ván nem nagyon fordul elő terménylopás, legalábbis ezt támasztja alá az a tény, hogy a gazdák nem igényelték a mezőőrség megalakítását. Az önkormányzat kérdőívet küldött a település környékén lévő szántóföldek tulajdonosainak, hogy felmérjék, szükség van-e a mezőőri szolgálat bevezetésére. A visszaküldött levelek kiértékelése meglepő eredményt hozott, a gazdák hatvan százaléka ugyanis nem járul hozzá anyágilag a szolgálat beindításához. Sokan azt mondják, aligha a pénz jelentett akadályt, hiszen a hektáronként felszámított évi ötszáz forint keveseket tenne tönkre, valószínűleg ennél jóval nagyobb kárt szenvednek többen a lopások miatt. A hírek szerint néhá- nyan szívesen megpróbálnák magánúton megoldani a helyzetet, s akiknek érvényes fegyvertartási engedélyük van, azok vállalnák az őrzést — de ez csupán elképzelés. PE Erdőgazdáknak Vadonatúj szaklapot forgathatnak havonta az erdőtulajdonosok. A közelmúltban napvilágot látott a magyar Magánerdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének szak- folyóirata, az Erdőgazda, azzal a kifejezett szándékkal, hogy a jövőben az erdőtulajdonosok jobban tudjanak vagyonukkal gazdálkodni és érdekeiket érvényesíteni. Műlábas szamár Műlábat kapott egy három és fél lábú szamár Izraelben. A Csecsu névre hallgató csacsinak a jobb hátsó lábát kellett kipótolni, mivel „térdtől” lefelé csaknem teljesen hiányzott az „eredeti”. A sza- márműlábat egy olyan ortopédtechnikus rögzítette a csacsira, aki ugyan már 32 éve dolgozik a művégtagszakmában, ám ez volt az első állati dolga. A szamár egészen kiválóan „műlábadozik”, naphosszat 27 éves gazdájának kutyájával játszik. Az oldalt szerkesztette: Laczi Zoltán Hetvenhét évesen is mindig valami újon töri a fejét Cipőpasztát is készített a kitüntetett túrkevei gazda Amibe Szilágyi Gyula élete 77 éve során belefogott, az idáig mind sikeresnek bizonyult. Talán ezt tanúsíthatja a minap átvett Magyar Gazda-díj is, amit személyesen dr. Torgyán József miniszter adott át a túrkevei termelőnek. A kitüntetés nagyon meglepte, hiszen csak arról kapott értesítést, hogy Szolnokon oklevelet kap. Arra viszont egyáltalán nem számított, hogy dr. Torgyán József miniszterrel szoríthat kezet, és újságírók sokaságának kérdéseire kell felelnie. Külön öröm volt számára, hogy a protokollt félretéve, a miniszterrel tegeződ- ve társaloghatott. Talán hihetetlen, de Gyula bácsi nem mezőgazdászként, hanem katonaként kezdte pályáját. Bakaiskolába járt, majd hajózó (repülős) távírász lett. Olyan jó eredménnyel végzett, hogy megkérték, maradjon ott tanítani. Aztán jött a világháború, azt követően pedig a Rákosi- korszak. Szülei nem léptek be a téeszbe, ezért kuláknak nyilvánították őket, lehetetlenné vált az életük. De Szilágyi Gyula nem esett kétségbe. Különböző anyagokat összevegyítve cipőpasztát készített, így tett szert némi jövedelemre.’ Miután enyhült a politikai légkör, egy ideig a kereskedelemben dolgozott, majd eljött az az időszak is, amikor végre belefoghatott a gazdálkodásba. Mindig kis területen termelt, akkorán, amivel még Szilágy elbírt. Szőlővel kezdett, egy holdon néhány éven belül elérte a hatvan mázsás termést. Ezt eladva egy újabb területen meggyest telepített (ez még ma is terem), s a környéken akkor még szokatlan, alacsony művelésű technológiát honosított meg. Azért váI Gyula az udvarán álló diófánál lasztotta ezt, mert törekedett arra: a lehető legjobban ki tudja használni a terület adta lehetőségeket. Néhány év múlva ismét váltott. A köszmétére, aminek sorközében még a sárgadinnye is elfért. Ezután a kevi kötött talajon almást telepített, s mivel megfelelő fajtát ültetett, ez is sikert hozott. Gyula bácsi mindig valami újon töri a fejét. Ezt bizonyítja, hogy három évvel ezelőtt több mint öt hektáron milotai fajtájú diót telepített. Az idén már termése is volt: ötven szem. Nagyon nehéz volt a kezdés, mert sokáig nem talált oltványt, ezért magról kezdett szaporítani. Mire szépen kikeltek, akkorra talált csemetéket. Több helyre felajánlotta a maga hajtatta kis növényeket, de nem kellett senkinek. Kidobta őket, ám sok közülük még az idén is kihajtott. Tudomást szerzett arról, hogy Nyugaton igen keresett a csonthéjas termés, de csak akkor, ha fél szemekből áll. Létezik is már tisztítógép is, amivel előállítható a piacképes dió, ám több millióba kerül. Most azon gondolkodik, hogyan tudna otthonában egy hasonló eszközt készíteni. Elképzelése már van, de csak akkor számol be róla, ha kipróbálta, és biztosan működik. Garancsi A minőségi sertés jóval többet ér e 1 ■ rn Jövőre megszűnik a minimumár Az év végével megszűnik a nagy súlyú sertések intervenciós felvásárlása, valamint a kilónkénti 193 forintos legalacsonyabb felvásárlási ár — olvasható a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közleményében. A tárca szerint jelenleg túlkínálat tapasztalható a világpiacon vágósertésből, ezért a piacra jutáshoz állami támogatásra is szükség van. A jó minőségű sertéshez kevesebb, a rossz minőségű vágósertés piacra juttatásához aránytalanul nagyobb támogatás kell, különben eladhatatlan. A világon a minőség és a támogatások versenye folyik, amelyhez a magyar gazdaságnak muszáj alkalmazkodnia — fogalmaz közleményében az FVM. Ezért kismértékben csökkenteni kell az állami támogatást, és előtérbe kell állítani a minőségjavítást, ami megfelel a gazdák érdekének is. Jelenleg hiány van a megfelelő minőségű (S. E. U.) vágósertésből, illetve a felvásárlási ár is magasabb a meghirdetettnél. Az idei rendkívüli időjárás okozta károk és az exportpiacok év közepén történt beszűkülése következtében a minisztériumnak rendkívüli intézkedéseket kellett hoznia a sertéságazat működőképességének fenntartása érdekében. Az istálló és takarmány nélkül maradt termelőktől mintegy 14 ezer sertést vásároltak fel állami segítséggel. A sertéstartók védelme és a spekuláció visszafordítása érdekében 1999. június 1-jei hatállyal kötelezően elrendelték a 193 fo- rint/kilogrammos legalacsonyabb felvásárlási árat. Eddig mintegy 80 ezer sertést vettek így át. Egyes sertéstartók azonban nemcsak az átvételi nehézségek miatt túltartott sertéseket adták el, hanem a jelentősen felhizlalt, selejtezett kocákat és kanokat is. A tárca adatai szerint évente a kocaállomány 30-35 százalékát kell leselejtezni, amely — 400 ezer tenyészkocával számolva — évente mintegy 120-140 ezer nagy súlyú (200-250 kilogrammos), alacsony vágóértékű sertés értékesítését jelenti. Tekintettel arra, hogy a minőségi osztályba sorolható vágósertés jó áron értékesíthető, nem indokolt a legalacsonyabb felvásárlási ár fenntartása — érvel közleményében a minisztérium. A tárca egyben felhívja a sertéstartók figyelmét. hogy az értékesítés biztonsága érdekében regisztráltassák magukat a Vágóállat és Hús Terméktanácsnál. A kunhegyesi falugazdász szerint a felvásárlók nem mindig korrektek Rengeteg kárt okozott és okoz a belvíz Boldogh István március 1-je óta Kunhegyes falugazdásza. Róla annyit, ott járt általános iskolába, a Kossuthba, majd az érettségit követően Gödöllőn végzett az Agrártudományi Egyetemen. Dolgozott Abádszalókon, volt vállalkozó is. Nős, két apróságot nevelnek. — Miképpen került ide? — Pályázat útján. Azóta igyekeztem felmérni a terepet, a lehetőségeket, hiszen ezen a környéken a mezőgazdasági tevékenység mindig meghatározó volt. — Hány vállalkozót tart nyilván? — A regisztráltak száma ösz- szesen háromszáznegyven. — Es a területek? — Nagyon eltérőek: akad közöttük zártkerti ingatlan, ami pár száz négyszögöles, a legnagyobb pedig ezerötszáz hektár. Általában családi vállalkozásban művelik a táblákat, gazdálkodnak. — Milyennek ítélhető az idei, legutolsó ezerkilencszázas év? — Mifelénk rengeteg kárt okozott a belvíz. Először az év első felében, de úgy tűnik sajnos, ennek folytatása lesz még az idén. Már most, december közepén akadnak belvizes területek, táblák. Ez az egyik csapás. Súlyosbította a helyzetet, hogy a felvásárló cégek sem voltak mindig korrektek. Hónapos késések, lemaradások történtek, történnek, pedig a szerencsétlen terKunhegyes térségében az árvíz, belvíz és egyes felvásárlók késedelmes, vagy elmaradt fizetsége sok kárt okozott a mezőgazdasági vállalkozóknak - mondja Boldogh István falugazdász. FOTÓ: M. J melőknek égetően szükségük lenne a várva várt összegekre. — Milyennek látja a jövőt? — Errefelé is sok a kényszerpályán mozgó, a kényszervállalkozó. Kis táblákon aligha lehet korszerű a termelés, de az itt élők arról híresek, hogy már eddig is temérdek válsághelyzetet átéltek. Rákényszerítette őket a sors, a történelem, a sok természeti csapás. Arról nem beszélve, hogy az itt lakóknak más lehetőségük aligha akad. Ezért sikerek ide, kudarcok oda, errefelé mindig van és lesz pár száz olyan család, akik főleg és elsősorban a mezőgazdaságból szeretnének megélni. Sőt, ha módjuk, lehetőségük nyílik rá, abba beruházni. D. Sz. M. A túri határban a komplex melioráció segíthetne A mélylazítás sem gyógyír Kora tavasszal, majd nyáron is alaposan ráijesztett a gazdálkodókra, de a települések polgáraira is a belvíz. Azóta a tönkrement porták jelentős részét helyrehozták, a falvakon, városokon belüli csapadékvíz-elvezető csatornákat kitisztították. Ám a szántóföldeken ismét támad a víz, újra növekedni kezdtek a táblákon a kis tavacskák. Ez a laikus szemlélőnek azt jelentheti, hogy a szántókon bizony nem történt változás. Több szakértő állítja, hogy a jelenlegi állapot kialakulásában két tényező meghatározó szerepet játszott. Az egyik az, hogy a korábban kiépített belvízelvezető csatornák jelentős részét beszántották. Ki azért, hogy két sorral több búzát vethessen, ki pedig azért, mert a hosszú, aszályos esztendők után feleslegesnek érezte a létesítményt. A másik ok a talaj rendszeres mélylazításának hiánya. Főképp a kötött talajú szántóterületeket ugyanis 3-4 évente mélyen meg kellene lazítani, hogy a talaj víz- áteresztő képessége megmaradjon, javuljon. Ám nagyon sokan a betakarítások után csak tárcsáztak, esetleg sekély szántást végeztek. A mezőtúri Mongol-Agrár Rt. mintegy 4500 hektáros bérelt területéből jelenleg csaknem ezer hektár víz alatt van. Fűzfa István elnök érdeklődésünkre elmondta, ez annak ellenére van így, hogy például az elöntött földeket két éve mélylazítózták, igen jelentős költséggel. Természetesen sokat javítana a helyzeten, ha meglennének a belvízelvezető kanálisok, ám azokat a hetvenes években feltöltötték, az akkori koncepció ugyanis a több száz hektáros területeket tartotta előnyösnek. Elvégeztek egy sajátos vizsgálatot annak kiderítésére, miből adódnak az elöntések. A vizes terület mellett kutatófúrásokat készítettek, s kiderült, hogy nem az elszivárgás hiánya, hanem az igen magas talajvízszint a problémák oka. Ez ellen pedig keveset tehetnek, bár jelenleg is keresik annak lehetőségét, hogyan tudnák művelésre alkalmassá tenni földjeiket. Beke Ödön túri magángazdálkodó tíz éve foglalkozik növény- termesztéssel. Jelenleg folyamatosan vezeti le a tábla melletti, nemrégiben épült csatornába a vizet. Elmondta, eddig mélylazítást nem végzett, aminek két oka van. Egyrészt a költségigénye, másrészt pedig az, hogy a magas ráfordítás nem is mindig kifizetődő. Azon a véleményen van, hogy egy alapos szerves trágyázás is sokat javíthat a talaj állagán. A vízmentesítésben jelentős szerep hárul a csatornák legtöbbjét kezelő vízgazdálkodási társulatokra. A mezőtúr-tiszazugi társulat ügyvezetőjét, Pusztai Andrást arról kérdeztük, milyen állapotban vannak az általuk felügyelt műtárgyak, s milyen nehézségeik akadnak tevékenységük során. Mint megtudtuk, jelenleg a kezelésük alatt álló terület mintegy öt százaléka van viz alatt. Alapvető gondként említette, hogy a földtulajdonosok nem vezetik le területeikről a vizet, holott a csatornák ezt lehetővé tennék. Ha folyamatosan zajlana a munka, elkerülhető lenne a vízelvezetők telítődése, azok folyamatosan üzemelhetnének. Úgy vélte, tévedésben vannak azok a gazdálkodók, akik úgy vélik, hogy az érdekeltségi díj ellenében a társulásnak kellene a belvizet levezetni. Nekik az a feladatuk, hogy a csatornákat üzemkész állapotban tartsák. Szólt arról is, hogy a sokak által említett mélylazítás általában nem jelent gyógyírt a gondokra. A térségben több helyen csak a komplex melioráció segítene, ami az előbb említetten kívül még számos tevékenységet foglal magába. G. G. A BELARUS Minszki Traktorgyár által gyártott export minőségű MTZ-típ. TRAKTOROK Jász-Nagykun-Szolnok megyei kizárólagos \w\Jl márkakereskedője a kunhegyesi telephellyel rendelkező FARAGÓ BT. A kizárólagos termékfelelősséggel ellátott Eurokomfort export kivitelű traktorok típusai a következők: MTZ-82 új • MTZ-552 • MTZ-80 • MTZ-892 MTZ-82 Lux • MTZ-920 • MTZ 1025 Állami támogatás és hitelügyintézés helyben. Kiszolgálás raktárról, teljes szervizgyárban kiképzett szerelőkkel. Garancia 2 év. További részletes információk: 30/928*1449 5340 Kunhegyes, Rákóczi át 58. Telefon/fax: 59/326-740
