Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-17 / 294. szám

1999. december 17., péntek Megyei Tükör - Jegyzet 9. oldal A Citibank technológia az iskoláknak elnevezésű program keretében a pénzintézet szolnoki fiókja tegnap három intézményt ajándékozott meg: a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (Szolnok), az Általános Iskola és Gyermekotthon (Kisújszállás), valamint a Református Egészségügyi Gyermekotthon (Tiszafüred) képviselője vehetett át, két-két számítógépet. fotó: mészáros Francia orvosok is meg akarják nézni a magyar műtéti eljárást Két hónap Dijonban, a műtőasztalnál A francia kormány ösztöndíjával töltött Dijonban két hónapot dr. Antal Szilvia, aki a MÁV-kórház sebészeti osztályán dolgozik. A fiatal orvosnő szakvizsgára ké­szül, ami két év múlva esedékes. Budapesti lakos, kis kerülővel ke­rült Szolnokra. Az sem szokvá­nyos, hogy sebész szeretne lenni, hiszen ez nem kimondottan női szakma. — Már az egyetemet is úgy kezdtem, hogy sebész akar­tam lenni. A sebészetnek is van olyan ága — a plasztikai sebészetre gondolok —, ahol nők jó eredményeket érnek el, mert nagyon fontos a kéz­ügyesség. A plasztikai sebé­szet nagyon érdekel, annak ellenére, hogy a műtétek ter­vezettek, tehát nincs meg a váratlanság izgalma. Azt hi­szem, elsősorban azért vonz ez a terület, mert nem csak a beteg külsejét, hanem a pszi­chéjét is gyógyítják. Szilviának először az álta­lános sebészetből kell szak­vizsgáznia (ez öt évbe ke­rül). majd második szakvizs­gaként nekivághat a plaszti­kai sebészetnek. — Egyetemistaként ügyele­ti műtéteken rendszeresen aszszisztáltam a SOTE kettes klinikáján dr. Nagy Lajos pro­fesszor mellett. Az egyetem el­végzése után nem találtam állást Pesten. Ceglédre jöttem, de ott csak aneszteziológusi munkára volt lehetőség, így kerültem át Szolnokra. — Hogyan jött a képbe a francia ösztöndíj? vei, aki irányítja a pácienst a ki­vizsgálásokra, és aki sokkal na­gyobb hatáskört kap, mint ná­lunk. A kórházi kezelőorvos és a háziorvos telefonos kapcsolat­ban állnak egymással. — Es az ellátás színvonala? — A betegeket egy-két ágyas, fürdőszobás szobában helyezik el. Minden ágyhoz biztosítják a központi oxigént, a vákuumszí­vót. Az osztályokon segédápoló­nők dolgoznak, akik segítik a nővérek munkáját, így a nővérek valóban csak a szakmai munkára tudnak fi­gyelni. — Látott-e különbséget a műtéti eljárások között? — Sem a műtétek időtarta­mában, sem elvégzésében nincs nagy különbség. A kinttartózkodásom egyik érdekessége volt, hogy elő­adást is tartottam. A sebé­szeti osztályon minden hó­nap első hétfőjén beszámo­lót tartanak a külföldi szak- irodalomról. Én dr. Rozsos István professzor könyvét ismertettem, amely egy epe­hólyag-műtéti eljárásról szól. Ezt az eljárást kórhá­zunk is alkalmazza. A fran­cia kollégák nagy érdeklő­dést mutattak a téma iránt, és több professzor el akar jönni a MÁV-kórházba, megnézni a műtétét.-Adott-e szemléletbeli változást a kint töltött két hónap? — Mivel sok rákos beteg volt az osztályon, főleg az ő kivizsgálá­sukkal, műtétükkel kapcsolatos információk formálták a szemlé­letemet. Paulina Éva — A francia kormány ösztöndí­jat hirdetett. Mivel jól beszélem a nyelvet, pályáztam, és meghív­tak egy beszélgetésre. Ennek az volt a lényege, hogy el kellett mondanom, miért tartanám hasznosnak az életemben a kinti gyakorlatot. — Milyen tapasztalatokat szer­zett kint? — Egy olyan intézetben dolgoz­tam, amely egyetemi klinika Antal doktornő előadást is tartott Dijonban FOTÓ: CS I. színvonalú, a has- és a mellkasse­bészet a profilja. A feladatom szerint professzorok mellett asz­szisztáltam az operációknál. Az egyik tapasztalatom az volt Fran­ciaországban, hogy a betegek kórházban töltött ideje egyre csökken a háziorvos segítségé­Adventi hangverseny A karácsony előtti időszak, az advent a koncertek ideje is, minden hétvégén akár több helyen is szép műsorokkal várják az érdeklődő­ket. A templomokban ilyenkor a város szinte minden énekkara elő­adja ünnepi készülődésének eredményét. A szolnoki református temp­lomban a hét végén, vasárnap a város egyik legfiatalabb együt­tese, az Amicus énekegyüttes szerepelt Varga Júlia vezetésé­vel. Az adventi koncertek egyik remeke volt ez az este, a tizen­egy tagú énekkar méltó progra­mot adott elő megbízható elő­adásban. Stílusosan Kodály Ad­venti énekével kezdtek, majd Byrd Ave verum és Lotti Cruci- fixus című motettái következ­tek. A következő csoportot Ko­dály, Ligeti téli jellegű müvei, a Norvég leányok, valamint az Éjszaka alkották. A fuvoladuó előadását Schütz és Bruckner motettái követték, s végül spiri­tuálék és karácsonyi énekek zárták a műsorukat. Schütz és Bruckner művei különlegessé­gek, már csak ezért is jó volt hallani őket. A hallgatóság valódi adventi hangulatban tölthette el ezt a szép órát az Amicus énekegyüt­test hallgatva. A tagok nagy része szép han­gú énekes, akikhez jól illeszked­nek a többiek. Ez különösen a mai „tenorhiányos” időkben komoly erény. Igen muzikáli­sak, azonban az együttes mun­ka még nem eredményezett ho­mogén és szólamarányos hang­zást. Az Amicus énekegyüttes, mint minden kamarakórus hangja igen érzékenyen függ a tagjainak pillanatnyi hangálla­potától — különösen télen. Egy- egy tag fátyolosabb, fáradtabb hangja is hallható — hiszen leg­feljebb hárman vannak egy szó­lamban. S a református temp­lom jó akusztikája mindent hallhatóvá tesz. Ennek volt be­tudható a szoprán és a tenor időnkénti „gyengélkedése”. A szólamok aránya nem mindig volt ideális. A nyolcszólamú Lotti-motet- tában megelégedtek a kotta „le- éneklésével”, a megformálással adósok maradtak. Még tart az advent, s Szolnok templomaiban, termeiben ha­sonlóan szép koncerteket hall­gathatnak a város polgárai, lel­kileg így is készülhetnek Jézus születésének ünnepére. Denke Gergely A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Baj-e az, ha az ember szappan- operát néz, a Bestiát, a Paula és Paulinát és társait, brazil, il­letve mexikói sorozatokat? Er­ről esett szó a minap a televízió reggeli magazinjában is. A Bestia és társai Előbb azonban arról, hogy né­hány napja — pontosan hétfő óta, akkor történt a változás — a televízió magazinját már nem Szabadság térnek hívják, átkeresztelték Naprakészre, ami jelzi, hogy a műsor gazdái valami mást akarnak, mint ami eddig volt, amit eddig tettek. Az új név kötelez! Ami külsejét illeti, látható is rajta némi vál­tozás: levegősebb és szellősebb lett a stúdió, színesebb is, s kar­csúbbá váltak az ülőalkalma­tosságok. A lényeget, a tartal­mat illetően azonban nem na­gyon változott semmi; főleg az irányban nem, hogy még min­dig túlságosan is fővárosköz­pontú ez a Naprakész, s nem eléggé országos a kép, amelyet híreiben, riportjaiban közvetít. Holott erről szólt az ígéret, a teljesebb, szélesebb körű, fris­sebb informálásról. Az igaz vi­szont, eltűntek belőle a címké­zések, mint például az Éles sa­rok és társai, s hogy hangvétel­ében szolidabbra és szelídebb- re váltott, ám kevesebb véle­ményt ütköztet, ami egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz neki. Egyébként régi elem benne az a Sajtóklub is, ahol a fen­tebb említett beszélgetésre ke­rült sor: meghívott újságírók cseréltek gondolatot a szap­panopera szerepéről, hatásá­ról. Merthogy szinte elöntik a képernyőt, kereskedelmi, köz- szolgálati csatornát egyaránt. Némelyik több száz folytatás­ból áll, főleg a brazilok (állító­lag igen olcsón beszerezhető­ek, a televízióknak tehát jó üz­let!). És sokan nézik őket, azokat a meséket, amelyek ál­talában kellemesen végződ­nek, amelyekben dúsan van­nak az érzelmek, olykor már- már csepegősen, amelyek va­lójában távol állnak a való élettől, jóllehet hasonlítani látszanak hozzá; azokat a tör­téneteket, amelyek lassan csordogálnak, rétestészta módjára nyúlnak, alig-alig ha­ladnak előre, néha már kivár­ni is nehéz, mi következik, mégis népszerűek. Vajon mi lehet az oka vagy még inkább magyarázata közkedveltség­üknek? Tömören, röviden: az, hogy a ma embere is ki van éhezve a mesére, s a folytatá­sos televíziós regények ezt kí­nálják neki. Felnőtteknek szánt mesék ezek a jó és rossz küzdelméről, legyen tárgya akár a szerelem, megnyugtató bevégzéssel, azaz mindig győ­zedelmeskedik a jó. S még va­lami, formai, ami ugyancsak vonzóvá teszi őket: egyszerű, könnyen átlátható szerkeze­tük, jól követhető konfliktusa­ik, a kiismerhető szereplők. Ellentétben az afféle sorozat­tal, mint a most véget ért A lá­togató, amely túlbonyolított cselekményével, nehezen átlát­ható feszültségeivel, krimibe beoltott fantasztikumával — néző legyen, aki kiismeri ma­gát benne — hosszan kodásra adott alkalmat. Hiába ruházták fel nemes szándékkal a sorozat hősét, aki a világot akarja meg­menteni egy esetleges veszede­lemtől, ha elveszünk a nagy ka­vargásban, a különböző manő­verek „erdejében”, ha nem tud­juk pontosan, hogy olykor ki mit művel, mikor és hogyan, oly szeszélyesen mozgatja a szereplőket a képzelet. Persze jók azok a többnyire érzelmes mesék azért is, mert beleképzelheti magát a néző egy-egy neki rokonszenves alak helyzetébe, s ha netán képzeletben, de igy is távol kerülhet egy időre a minden­napok szorongató valóságá­tól. Baj csak akkor származ­hat — s ez mondandóm lénye­ge —, ha készpénznek veszi valaki, amit lát, ha tényleg va­lóságnak fogja föl, s nem a va­lóság talaján állva tekint visz- sza rájuk, a mesére, a történ­tekre, beszélgetéseiben, ami­kor mérlegeli őket. Továbbá: szerencsétlennek az tekinthe­tő, aki csupán a kérdéses me­séket nézi, s más filmekre egyáltalán nem figyel, kíván­csiságából semmi nem jut a filmművészet más, kiemelke­dő alkotásaira is, akárcsak egy magyar játékfilmre, mondjuk az Oscar-dijas Sza­bó István valamelyik alkotásá­ra. (Most megy épp egy soro­zata a Duna Televízióban.) Röviden Egyébként, ha az ember szür­kének látja maga körül a vilá­got, igyekszik színesebbé ten­ni, ki így, ki úgy. Ez természe­tes. Meglehet, valaki kellemes szappanoperát néz, de lehet úgy is, hogy valaki cifra kalapo­kat gyűjt, azzal visz színeket a maga világába — bármily külö­nös. Kibédi Ervin többek kö­zött ezt tette, láthattuk abban az összeállításban, amelyet az Önök kérték szentelt neki, em­lékezvén a kiváló humoristára, aki most lenne 75 éves. Milyen melengető érzés volt viszont­látni, élvezni fanyar humorát, hallgatni költői szavait, ame­lyek mélységes emberségéről tanúskodnak. Valkó Mihály Órák után is szívesen marad bent a diák A gyerekek legyenek a központban Azoknak a diákoknak, akik más településen nem tudnak tovább tanul­ni, Fegyverneken helyben próbálják biztosítani, hogy szakmát tanulja­nak. A korábban létrehozott szakiskolát jövőre tovább fejlesztik. összegzi az igazgató eddigi ta­pasztalatait. — Szeretnénk, ha a tanulmányi munkában még sike­resebbek lennének a gyerekeink, amellett, hogy az iskolában ha­gyományosan működő művésze­ti tevékenységeket — többek kö­zött például a citera-, a néptánc- csoportot — továbbra is támogat­juk. Előreléptünk a nyelvoktatás­ban, már két német, egy angol szakos tanárunk van, és nemso­kára még egy angol szakossal gyarapszunk. Nem akarunk meg­feledkezni az iskola elismert sportéletéről sem. Terveink kö­zött szerepel a szakiskolai fej­lesztés mellett, hogy intézmé­nyünk felvegye egy ismert szemé­lyiség nevét. — Ön azt mondta, hogy gyerek­központú iskolát szeretne. Elég ne­héz ma egy oktatási intézmény­nek a követelmények mellett a di­ákokra is odafigyelni. — Ebben van némi igazság, de azt hiszem, hogy egy intézmény tudja úgy alakítani az életét, hogy a gyerekekre na­gyobb figyelem jus­son. Hiszen egy isko­la szellemiségét min­dig az ott dolgozó pe­dagógusok alakítják ki. Nálunk nagyon sok olyan délutáni foglalkozás van, ami­re a gyerekek szíve­sen jönnek. Nem csak a tánc- és citera- csoportjaink, az énekkari foglalkozá­sok miatt zajlik az élet nálunk órák után is. Ha bárki benyitna hozzánk bármelyik délután, mindig talál­na itt sportoló diáko­kat. Ha egy fegyverneki diáknak vala­milyen ok miatt abba kell hagy­nia a középiskolát, még van esé­lye, hogy tanulhasson. A fegyver­neki általános iskola és szakisko­la ugyanis helyben biztosítja ezt a lehetőséget. Az általános isko­lában a szakiskolai (kilencedik, tizedik osztályként működő) csoportokat az igény hívta élet­re. Jelenleg harminc diák tanul ebben a formában. Szeptember­től kétéves szakiskola indul, ahol egv-egy csoportban 12-14 gyerek tanulhat. Nőiruha-készítőt, illet­ve növénytermesztő gépészt ké­peznek. Az iskolának szeptember óta új igazgatója van: Ambrus Dénes számitástechnika szakos tanár, gépészmérnök, mérnök tanár, aki korábban Kunhegyesen, Ambrus Dénes igazgató azt vallja, hogy jól működő iskolát örökölt majd Szolnokon, a Verseghy gimnáziumban tanított. — tJgy érzem, hogy egy jól mű­ködő, szép hagyományokkal rendelkező iskolát vettem át ­A gépi varrás alapjait sajátítják el a diáklányok P. É. FOTÓ: CSABAI

Next

/
Thumbnails
Contents