Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-17 / 294. szám
1999. december 17., péntek Megyei Tükör - Jegyzet 9. oldal A Citibank technológia az iskoláknak elnevezésű program keretében a pénzintézet szolnoki fiókja tegnap három intézményt ajándékozott meg: a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet (Szolnok), az Általános Iskola és Gyermekotthon (Kisújszállás), valamint a Református Egészségügyi Gyermekotthon (Tiszafüred) képviselője vehetett át, két-két számítógépet. fotó: mészáros Francia orvosok is meg akarják nézni a magyar műtéti eljárást Két hónap Dijonban, a műtőasztalnál A francia kormány ösztöndíjával töltött Dijonban két hónapot dr. Antal Szilvia, aki a MÁV-kórház sebészeti osztályán dolgozik. A fiatal orvosnő szakvizsgára készül, ami két év múlva esedékes. Budapesti lakos, kis kerülővel került Szolnokra. Az sem szokványos, hogy sebész szeretne lenni, hiszen ez nem kimondottan női szakma. — Már az egyetemet is úgy kezdtem, hogy sebész akartam lenni. A sebészetnek is van olyan ága — a plasztikai sebészetre gondolok —, ahol nők jó eredményeket érnek el, mert nagyon fontos a kézügyesség. A plasztikai sebészet nagyon érdekel, annak ellenére, hogy a műtétek tervezettek, tehát nincs meg a váratlanság izgalma. Azt hiszem, elsősorban azért vonz ez a terület, mert nem csak a beteg külsejét, hanem a pszichéjét is gyógyítják. Szilviának először az általános sebészetből kell szakvizsgáznia (ez öt évbe kerül). majd második szakvizsgaként nekivághat a plasztikai sebészetnek. — Egyetemistaként ügyeleti műtéteken rendszeresen aszszisztáltam a SOTE kettes klinikáján dr. Nagy Lajos professzor mellett. Az egyetem elvégzése után nem találtam állást Pesten. Ceglédre jöttem, de ott csak aneszteziológusi munkára volt lehetőség, így kerültem át Szolnokra. — Hogyan jött a képbe a francia ösztöndíj? vei, aki irányítja a pácienst a kivizsgálásokra, és aki sokkal nagyobb hatáskört kap, mint nálunk. A kórházi kezelőorvos és a háziorvos telefonos kapcsolatban állnak egymással. — Es az ellátás színvonala? — A betegeket egy-két ágyas, fürdőszobás szobában helyezik el. Minden ágyhoz biztosítják a központi oxigént, a vákuumszívót. Az osztályokon segédápolónők dolgoznak, akik segítik a nővérek munkáját, így a nővérek valóban csak a szakmai munkára tudnak figyelni. — Látott-e különbséget a műtéti eljárások között? — Sem a műtétek időtartamában, sem elvégzésében nincs nagy különbség. A kinttartózkodásom egyik érdekessége volt, hogy előadást is tartottam. A sebészeti osztályon minden hónap első hétfőjén beszámolót tartanak a külföldi szak- irodalomról. Én dr. Rozsos István professzor könyvét ismertettem, amely egy epehólyag-műtéti eljárásról szól. Ezt az eljárást kórházunk is alkalmazza. A francia kollégák nagy érdeklődést mutattak a téma iránt, és több professzor el akar jönni a MÁV-kórházba, megnézni a műtétét.-Adott-e szemléletbeli változást a kint töltött két hónap? — Mivel sok rákos beteg volt az osztályon, főleg az ő kivizsgálásukkal, műtétükkel kapcsolatos információk formálták a szemléletemet. Paulina Éva — A francia kormány ösztöndíjat hirdetett. Mivel jól beszélem a nyelvet, pályáztam, és meghívtak egy beszélgetésre. Ennek az volt a lényege, hogy el kellett mondanom, miért tartanám hasznosnak az életemben a kinti gyakorlatot. — Milyen tapasztalatokat szerzett kint? — Egy olyan intézetben dolgoztam, amely egyetemi klinika Antal doktornő előadást is tartott Dijonban FOTÓ: CS I. színvonalú, a has- és a mellkassebészet a profilja. A feladatom szerint professzorok mellett aszszisztáltam az operációknál. Az egyik tapasztalatom az volt Franciaországban, hogy a betegek kórházban töltött ideje egyre csökken a háziorvos segítségéAdventi hangverseny A karácsony előtti időszak, az advent a koncertek ideje is, minden hétvégén akár több helyen is szép műsorokkal várják az érdeklődőket. A templomokban ilyenkor a város szinte minden énekkara előadja ünnepi készülődésének eredményét. A szolnoki református templomban a hét végén, vasárnap a város egyik legfiatalabb együttese, az Amicus énekegyüttes szerepelt Varga Júlia vezetésével. Az adventi koncertek egyik remeke volt ez az este, a tizenegy tagú énekkar méltó programot adott elő megbízható előadásban. Stílusosan Kodály Adventi énekével kezdtek, majd Byrd Ave verum és Lotti Cruci- fixus című motettái következtek. A következő csoportot Kodály, Ligeti téli jellegű müvei, a Norvég leányok, valamint az Éjszaka alkották. A fuvoladuó előadását Schütz és Bruckner motettái követték, s végül spirituálék és karácsonyi énekek zárták a műsorukat. Schütz és Bruckner művei különlegességek, már csak ezért is jó volt hallani őket. A hallgatóság valódi adventi hangulatban tölthette el ezt a szép órát az Amicus énekegyüttest hallgatva. A tagok nagy része szép hangú énekes, akikhez jól illeszkednek a többiek. Ez különösen a mai „tenorhiányos” időkben komoly erény. Igen muzikálisak, azonban az együttes munka még nem eredményezett homogén és szólamarányos hangzást. Az Amicus énekegyüttes, mint minden kamarakórus hangja igen érzékenyen függ a tagjainak pillanatnyi hangállapotától — különösen télen. Egy- egy tag fátyolosabb, fáradtabb hangja is hallható — hiszen legfeljebb hárman vannak egy szólamban. S a református templom jó akusztikája mindent hallhatóvá tesz. Ennek volt betudható a szoprán és a tenor időnkénti „gyengélkedése”. A szólamok aránya nem mindig volt ideális. A nyolcszólamú Lotti-motet- tában megelégedtek a kotta „le- éneklésével”, a megformálással adósok maradtak. Még tart az advent, s Szolnok templomaiban, termeiben hasonlóan szép koncerteket hallgathatnak a város polgárai, lelkileg így is készülhetnek Jézus születésének ünnepére. Denke Gergely A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Baj-e az, ha az ember szappan- operát néz, a Bestiát, a Paula és Paulinát és társait, brazil, illetve mexikói sorozatokat? Erről esett szó a minap a televízió reggeli magazinjában is. A Bestia és társai Előbb azonban arról, hogy néhány napja — pontosan hétfő óta, akkor történt a változás — a televízió magazinját már nem Szabadság térnek hívják, átkeresztelték Naprakészre, ami jelzi, hogy a műsor gazdái valami mást akarnak, mint ami eddig volt, amit eddig tettek. Az új név kötelez! Ami külsejét illeti, látható is rajta némi változás: levegősebb és szellősebb lett a stúdió, színesebb is, s karcsúbbá váltak az ülőalkalmatosságok. A lényeget, a tartalmat illetően azonban nem nagyon változott semmi; főleg az irányban nem, hogy még mindig túlságosan is fővárosközpontú ez a Naprakész, s nem eléggé országos a kép, amelyet híreiben, riportjaiban közvetít. Holott erről szólt az ígéret, a teljesebb, szélesebb körű, frissebb informálásról. Az igaz viszont, eltűntek belőle a címkézések, mint például az Éles sarok és társai, s hogy hangvételében szolidabbra és szelídebb- re váltott, ám kevesebb véleményt ütköztet, ami egyáltalán nem biztos, hogy jót tesz neki. Egyébként régi elem benne az a Sajtóklub is, ahol a fentebb említett beszélgetésre került sor: meghívott újságírók cseréltek gondolatot a szappanopera szerepéről, hatásáról. Merthogy szinte elöntik a képernyőt, kereskedelmi, köz- szolgálati csatornát egyaránt. Némelyik több száz folytatásból áll, főleg a brazilok (állítólag igen olcsón beszerezhetőek, a televízióknak tehát jó üzlet!). És sokan nézik őket, azokat a meséket, amelyek általában kellemesen végződnek, amelyekben dúsan vannak az érzelmek, olykor már- már csepegősen, amelyek valójában távol állnak a való élettől, jóllehet hasonlítani látszanak hozzá; azokat a történeteket, amelyek lassan csordogálnak, rétestészta módjára nyúlnak, alig-alig haladnak előre, néha már kivárni is nehéz, mi következik, mégis népszerűek. Vajon mi lehet az oka vagy még inkább magyarázata közkedveltségüknek? Tömören, röviden: az, hogy a ma embere is ki van éhezve a mesére, s a folytatásos televíziós regények ezt kínálják neki. Felnőtteknek szánt mesék ezek a jó és rossz küzdelméről, legyen tárgya akár a szerelem, megnyugtató bevégzéssel, azaz mindig győzedelmeskedik a jó. S még valami, formai, ami ugyancsak vonzóvá teszi őket: egyszerű, könnyen átlátható szerkezetük, jól követhető konfliktusaik, a kiismerhető szereplők. Ellentétben az afféle sorozattal, mint a most véget ért A látogató, amely túlbonyolított cselekményével, nehezen átlátható feszültségeivel, krimibe beoltott fantasztikumával — néző legyen, aki kiismeri magát benne — hosszan kodásra adott alkalmat. Hiába ruházták fel nemes szándékkal a sorozat hősét, aki a világot akarja megmenteni egy esetleges veszedelemtől, ha elveszünk a nagy kavargásban, a különböző manőverek „erdejében”, ha nem tudjuk pontosan, hogy olykor ki mit művel, mikor és hogyan, oly szeszélyesen mozgatja a szereplőket a képzelet. Persze jók azok a többnyire érzelmes mesék azért is, mert beleképzelheti magát a néző egy-egy neki rokonszenves alak helyzetébe, s ha netán képzeletben, de igy is távol kerülhet egy időre a mindennapok szorongató valóságától. Baj csak akkor származhat — s ez mondandóm lényege —, ha készpénznek veszi valaki, amit lát, ha tényleg valóságnak fogja föl, s nem a valóság talaján állva tekint visz- sza rájuk, a mesére, a történtekre, beszélgetéseiben, amikor mérlegeli őket. Továbbá: szerencsétlennek az tekinthető, aki csupán a kérdéses meséket nézi, s más filmekre egyáltalán nem figyel, kíváncsiságából semmi nem jut a filmművészet más, kiemelkedő alkotásaira is, akárcsak egy magyar játékfilmre, mondjuk az Oscar-dijas Szabó István valamelyik alkotására. (Most megy épp egy sorozata a Duna Televízióban.) Röviden Egyébként, ha az ember szürkének látja maga körül a világot, igyekszik színesebbé tenni, ki így, ki úgy. Ez természetes. Meglehet, valaki kellemes szappanoperát néz, de lehet úgy is, hogy valaki cifra kalapokat gyűjt, azzal visz színeket a maga világába — bármily különös. Kibédi Ervin többek között ezt tette, láthattuk abban az összeállításban, amelyet az Önök kérték szentelt neki, emlékezvén a kiváló humoristára, aki most lenne 75 éves. Milyen melengető érzés volt viszontlátni, élvezni fanyar humorát, hallgatni költői szavait, amelyek mélységes emberségéről tanúskodnak. Valkó Mihály Órák után is szívesen marad bent a diák A gyerekek legyenek a központban Azoknak a diákoknak, akik más településen nem tudnak tovább tanulni, Fegyverneken helyben próbálják biztosítani, hogy szakmát tanuljanak. A korábban létrehozott szakiskolát jövőre tovább fejlesztik. összegzi az igazgató eddigi tapasztalatait. — Szeretnénk, ha a tanulmányi munkában még sikeresebbek lennének a gyerekeink, amellett, hogy az iskolában hagyományosan működő művészeti tevékenységeket — többek között például a citera-, a néptánc- csoportot — továbbra is támogatjuk. Előreléptünk a nyelvoktatásban, már két német, egy angol szakos tanárunk van, és nemsokára még egy angol szakossal gyarapszunk. Nem akarunk megfeledkezni az iskola elismert sportéletéről sem. Terveink között szerepel a szakiskolai fejlesztés mellett, hogy intézményünk felvegye egy ismert személyiség nevét. — Ön azt mondta, hogy gyerekközpontú iskolát szeretne. Elég nehéz ma egy oktatási intézménynek a követelmények mellett a diákokra is odafigyelni. — Ebben van némi igazság, de azt hiszem, hogy egy intézmény tudja úgy alakítani az életét, hogy a gyerekekre nagyobb figyelem jusson. Hiszen egy iskola szellemiségét mindig az ott dolgozó pedagógusok alakítják ki. Nálunk nagyon sok olyan délutáni foglalkozás van, amire a gyerekek szívesen jönnek. Nem csak a tánc- és citera- csoportjaink, az énekkari foglalkozások miatt zajlik az élet nálunk órák után is. Ha bárki benyitna hozzánk bármelyik délután, mindig találna itt sportoló diákokat. Ha egy fegyverneki diáknak valamilyen ok miatt abba kell hagynia a középiskolát, még van esélye, hogy tanulhasson. A fegyverneki általános iskola és szakiskola ugyanis helyben biztosítja ezt a lehetőséget. Az általános iskolában a szakiskolai (kilencedik, tizedik osztályként működő) csoportokat az igény hívta életre. Jelenleg harminc diák tanul ebben a formában. Szeptembertől kétéves szakiskola indul, ahol egv-egy csoportban 12-14 gyerek tanulhat. Nőiruha-készítőt, illetve növénytermesztő gépészt képeznek. Az iskolának szeptember óta új igazgatója van: Ambrus Dénes számitástechnika szakos tanár, gépészmérnök, mérnök tanár, aki korábban Kunhegyesen, Ambrus Dénes igazgató azt vallja, hogy jól működő iskolát örökölt majd Szolnokon, a Verseghy gimnáziumban tanított. — tJgy érzem, hogy egy jól működő, szép hagyományokkal rendelkező iskolát vettem át A gépi varrás alapjait sajátítják el a diáklányok P. É. FOTÓ: CSABAI
