Új Néplap, 1999. december (10. évfolyam, 280-305. szám)
1999-12-14 / 291. szám
TÚRON 1 INNEN — KÉVÉN TI TÚRKEVE A víz volt és lesz az úr Ha a történetírók megemlékeznek 1999-ről, azt Túrkevén a víz évének nevezik majd. Mert évtizedek tapasztalataival rendelkezők is úgy vélték, a városban és környékén soha ennyi csapadék nem esett még. Azóta a rend ismét helyreállt, a tavasszal lakhatatlanná vált 33 otthonból elment az ott élők többsége, mindössze négyen vállalták azt, hogy támogatás és saját forrásaik segítségével újjáépítik lakásukat. Az összedőléssel fenyegető óvodában ismét játszhatnak az apróságok, s a szociális otthonban magukra maradt idősek is visszaköltözhettek szobáikba. Sajnos törvényszerű volt, hogy a szokatlanul nagy csapadék- mennyiség ilyen gondokat okozzon. Mert a hosszú, száraz esztendők alatt senki, sem az önkormányzatok, sem pedig az állam nem gondolt arra, hogy a valaha kiépített belvízelvezető csatornákat helyre kellene hozni. Sőt, a legújabb „földosztás” után az új tulajdonosok — hogy területüket jobban kihasználhassák — az eleink által létrehozott létesítményeket is beszántották. Akkor, amikor baj volt, mindenki pénzt, forrást ígért arra, hogy megoldódjon e kérdés, ne fordulhasson elő hasonló a közeljövőben. Azóta a nagy folyók kivételével csönd van. Hogy a településeken belül, így Túrkevén is a vízelvezető csatornákat helyrehozták, csak az önkormányzatokon, illetve a felelős polgárokon múlt. A szántóföldeken viszont nagyobb változás nincs. A nyáron kialakult és azóta is meglévő „tavacskák” egyre terebélyesednek. Ismét támad a víz... Politikus civileknek nincs támogatás Nemrégiben a képviselő-testület beszámolót kért be a városban működő civil szervezetektől, és áttekintette, mely szervezet hogyan használta fel a kapott ön- kormányzati támogatást. A tájékoztatókból kitűnt, a polgári ön- szerveződéssel létrejött csoportok több területen hiánypótló tevékenységeket vállalnak fel, illetve színesítik a kevi kulturális életet. A jövő évi támogatási rend is szóba került. Ezzel kapcsolatban elhangzott egy indítvány, miszerint azon szervezet, amely politikával is foglalkozik, ne kaphasson támogatást. Jelenleg is több városatya dolgozik úgy a testületben, hogy a választások idején egy civil szervezet támogatásával indult. S bár nem nagy többséggel, de a képviselők elfogadták 2000. évre vonatkozóan az említett alapelvet. Ezzel legalább három, a város közéletében jelentős szereppel bíró csoport marad városi működési támogatás nélkül. Csak nemrégiben kezdték meg az építkezést a város egyik központi részén, a volt kollégiumi saroktelken, ám mára már komplett üzletsor kezd kibontakozni. A már szerkezetkész, csak belső munkákra váró kis butikokban elsősorban fogyasztási cikkeket árusítanak majd a tulajdonosok. A keviek ezzel kétszeresen is jól járnak: egyrészt eltűnik a centrumot már régen csúfító üres telek, és a vásárlási lehetőségek is bővülnek. Már csak az a kérdés, hogy ezentúl hol települnek majd le a mutatványosok, akik évente többször is tiszteletüket teszik Túrkevén. Visszaköltözhettek „otthonukba” — Nővérhívó rendszert is kiépítettek Keresi a továbblépés útját Megújult, kényelmesebb szociális otthon Révai Lajos miniszteri biztos szönet szava — mondotta Révai Lajos. Hiszen körbejárva a várost, már nyomát sem találta azon állapotoknak, melyek a nagy vízre emlékeztettek volna. Óriási munkát végzett a város, hogy a több mint 100 ház újjáépülhetett. Úgy vélte, elismerésre méltó, hogy az otthon felújításánál túl tudtak lépni az előző állapoton, amit a kiépített új nővérhívó rendszer is bizonyít. Élni kell azokkal a lehetőségekkel, a tapasztalatokkal, életbölcsességekkel, amiket az idős emberek tudnak számunkra nyújtani — hangsúlyozta. Az öregeknek érezniük kell, hogy szükség van rájuk, ez sokszor minden gyógyszernél többet ér. Az ünnepséget az Egressy Béni Zeneiskola növendékeinek műsora zárta. Több hónapig nélkülözte megszokott szobáját a túrkevei szociális otthon harmincegy lakója, mivel a belvíz annyira megrongálta az ingatlant, hogy az lakhatatlanná vált. A napokban átadták a felújított épületet, az idősek kényelmesebb környezetben élhetnek ezután. Az ünnepélyes avatáson az ön- kormányzat képviselőin, a polgármesteren, a kivitelezőn és az otthonukat ismét birtokba vevőkön kívül részt vett Révai Lajos miniszteri biztos a Szociális és Családügyi Minisztérium képviseletében. Szabó Attila intézményvezető köszöntötte a vendégeket. Mint mondta, rendhagyóan, kissé megkésve, de ezen a napon ünnepük az otthonban az idősek napját is, hiszen az építkezés miatt arra októberben nem Az otthonlakók az ünnepségen volt lehetőség. Szólt arról, hogy a nyári belvíz idején kétségbeesve tapasztalták, a falak annyira megrongálódtak, hogy ki kellett költöztetni az idős embereket megszokott környezetükből. Szerencsére a felújításhoz volt pályázati lehetőség, amit megnyerve mód nyílott a rekonstrukcióra. Nehéz volt átvészelni a három hónapot, mig a munkálatok tartottak. Köszönetét mondott az ott élőknek, hogy megértették, nem maradhatnak tovább addigi lakhelyükön, hogy vállalták a szebb környezet reményében a környezetváltozással járó problémákat. Mindazoknak elismeréssel adózott, akik bármilyen módon közreműködtek abban, hogy a szobák megújulhattak. — Ma félre kell tennünk a bút, bánatot — mondotta az időseket világnapjuk alkalmából köszöntve —, egymás iránti szeretetünket és tiszteletünket kell kifejezni, így megerősödhet bennünk a tudat, hogy életünk minden pillanatának értelme, sajátos célja van. Németh István polgármester felidézte azokat a napokat, amikor veszélybe kerültek az épületek a sok víz miatt. Szólt az erő- feszítésekről, melyek a kárelhárításhoz voltak szükségesek. Ehhez az államtól több mintegy 100 millió forint segítség érkezett. Ezért a magyar adófizetőknek mondott köszönetét, hiszen a forrást az általuk befizetett közterhek biztosították. Boldogságot, megbékélést és jó egészséget kívánt az otthonban élőknek. — Természetes szó ilyenkor a köOsztályvezető festőművész Míg a kilencvenes évek elején sokat festett, manapság nem kerül a kiállítótermek közelébe Kovács István kevi festő, aki jelenleg mint osztályvezető dolgozik a városházán. Mint fogalmazott, egyelőre csak azért veszi néhanapján kezébe az ecsetet-ceruzát, hogy keresse azt az utat, amin továbbhaladhatna. A jászsági származású festő igazából a munka mellett végzett tanárképzőn került közelebbi ismeretségbe a festészettel, kisplasztikával. Bár akkori tanára meglehetősen szűkén bánt az elismerésekkel egy-egy munka bírálatakor, számára ezek a pár szavas pozitív értékelések sokat jelentettek abban, hogy nemcsak rajztanár, hanem művészettel is foglalkozó ember lehetett. Amikor 1985- ben Túrkevére költözött, szinte azonnal megkereste a Kevi Kört, s mint „próbaidős” elkezdett eljárni az öszszejövetelekre. S bár konkrétan nem tanult a tagoktól új dolgot, inspirációt jelentett az alkotáshoz az ott kialakult egyfajta pozitív művész versenyszellem. A tagok közül Bácskai Bertalan alkotásai voltak rá a legnagyobb hatással, munkáit ma is igen nagyra értékeli. Nemrég kis időre háttérbe szorult a festészet építkezés és egyéb munkák miatt. Most ismét gondolkodik, folytatni kellene. De jelenleg az utat keresi, amin továbbmenjen, mert képei között vannak figura- tív és nonfiguratív alkotások is. Hamarosan kiderül, melyik utat követi. A választás biztosan nehéz lesz, mivel mindkettő közel áll hozzá. Az oldalt szerkesztette: Garancsi Gábor Fotó: Gyarmatiné Forgács Éva Nagyon gyorsan eltelt az egy évtized Nagyszalontán és Túrkevén is megemlékeztek a két település testvérvárosi kapcsolatának tizedik évfordulójáról. A keviek a legnehezebb időszakban, a forradalom napjaiban ajánlották támogatásukat, amit a határon túliak elfogadtak. Tódor Albertet, Szalonta polgármesterét a városában megtartott ünnepséget követően kértük arra, hogy foglalja össze az elmúlt egy évtized történéseit. — Ez a tíz év számomra nagyon gyorsan és nagyon hasznosan telt el — mondta a polgármester. Magam is nagyon sokat tanultam, de a szalontai közösség is olyan tapasztalatokra tehetett szert, amit jól lehetett hasznosítani. Ahányszor Keviben jártam, valami újjal, valami széppel térhettem haza. — Tudták ezeket a tapasztalatokat odahaza hasznosítani? — Természetesen törekedtünk rá, úgy is fogalmazhatnék, hogy több dolgot sikerült „lekoppinta- nunk”. De nem ez a kapcsolat legnagyobb jelentősége, hanem az, hogy közeledett a két település közössége egymáshoz. Nagyon sok baráti kapcsolat alakult ki. Nagyon hálás vagyok azért, hogy Magyarországon tanulhatnak szalontai gyerekek, ez is egy olyan híd, ami erősiti a két város közötti köteléket. — Mit tud ma felmutatni Nagyszalonta városa ebből az együttműködésből? — Városunk a lelki adományokon túl, melyek nagyon fontosak a polgárok közérzetéhez, sok mással is gyarapodott. Egyik legjelentősebb a Sinka István-szo- bor, ami szeretett barátom, Tala- masz Lajos alkotása. Sajnos ő már nem lehet közöttünk, de megadatott számára az, hogy Arany és Sinka mellett egy életre beírta magát Nagyszalonta történetébe. Tódor Albert úgy vélte, egy jövőt épít a két város. Megteremtődött az az alap, melyre további terveket lehet szőni. Létrejött az az ugródeszka, melyre a következő generáció rálépve közös Európa megalkotásához hozzájárulhat. — A gazdasági együttműködést hogy sikerült kialakítani? — Bár a két város vállalkozói csoportjai felvették egymással a kapcsolatot, s voltak biztató előjelek, a törvényi szabályozások nagymértékben hátráltatják ezen a téren az előrelépést. Bízom abban, hogy előbb-utóbb megteremtődnek azok a keretek, melyek lehetővé teszik ennek a fejlődését. Zárásként elmondta, a 2000- ben esedékes román önkormányzati választások szerinte nem befolyásolják a két város közötti viszonyt. Úgy vélte, bárki is lesz a polgármester (Tódor Albert is indul a megmérettetésen), s bármilyen is lesz a képviselő-testület összetétele, ez a sokat próbált kapcsolat a jövőben is működhet. Készülünk az ünnepre Elmúlt az ezüstvasárnap, egyre közelebb kerül karácsony ünnepe, mely egyben a legjelentősebb családi esemény is sokaknál. Ke- vieket kérdeztünk arról, hogyan készülnek az évezred utolsó gyertyagyújtására. — Elég kevés pénzből készülünk — mondta egy fiatalasz- szony, akit kisgyermekének társaságában állítottunk meg az ABC előtt. Elmondta, idén nem sok jut az ajándékokra, mivel új otthont vásároltak, és csak a férje dolgozik, ő kisgyermekével otthon maradt gyesen. Nem változtat az ünnepen az, hogy ez lesz az évezred utolsó karácsonya, de a jellegzetes étkek természetesen helyet kapnak majd a terített asztalon. Egy idősebb hölgyet az újságosstand előtt kérdeztünk. Mint mondta, tanyasi lévén igen szűk körben ünnepelnek majd, várhatóan gyermekei kilátogatnak valamelyik napon. De a többi időt tévézéssel, beszélgetéssel töltik a fűtött szobában. Két gyermekével és feleségével készül az ajándékozás napjára az egyik városközponti húsüzlet huszonéves eladója. Általában töltött káposzta, pulyka az ünnepi menü, de ez már többször változott, mivel neje három műszakban dolgozik, s nem mindig jut idő a hosszas főzőcskére. Megtudtuk, hogy sokakkal ellentétben a két ünnep között is dolgozik, ugyanis csalódottak lennének a vevők, ha nem találnák nyitva a boltot.
