Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-09 / 261. szám

8. oldal Tükör 1999. november 9., kedd A szerelem és a szeretet mindent legyőz Pár évvel ezelőtt azt írtuk egy aranylakodalomról, hogy abból bizony - ellentétben a közmondás­sal • mindegyik fénylik, ami arany. Ebben a hitben, november 6-án, Kovács Sándor és Csepregi Ilona „holtomiglan - holtodiglan” szóló frigyének fél évszázados megerősítésekor még jobban be­bizonyosodhattunk . Tiszafüre­den, mert kiderült: „Omnia vincit amor”, azaz a szerelem és a sze­retet mindent képes legyőzni! Sanyi bácsi és Ica néni tősgyöke­res tiszaörsiként kötött házassá­got ötven évvel ezelőtt. Boldogí­tó igenjeik kimondása után ha­marosan érkeztek a gyerekek. Először 1951-ben Ilona, majd ’52-ben Sándor. Ők későbbi há­zasságaikból két-két aranyos unokával ajándékozták meg szü­leiket, akik világéletükben szor­galmas és becsületes munkával dolgoztak a jövőért. A férj az ör­si FMSZ elnökeként, majd rövid tsz-es és kényszerű gyöngyösi se­gédmunkás kitérő után a tanácsi vonalon kereste kenyerét: Tisza- örsön, majd az 1963-as elköltö­zés után Tiszafüreden, mint ta­nácstitkár, később mint a járási hivatal pénzügyi osztályának adócsoport-vezetője. Ica néni sem ijedt meg soha a munkától: az örsi mintatelep dolgozója­ként ment férjhez, majd a gye­rekek nevelése és a háztartás ve­zetése mellett a család földjein dolgozott, pénztároskodott az örsi fürdőben, majd 1986-ban a tiszafüredi alumíniumgyár meg­becsült minőségellenőreként ment nyugdíjba. Boldogan igyekeztek boldogul­ni, gyarapodni mindig, s az együtt eltöltött évek küzdelme, akarata, kitartása átsegítette őket a tragédián is. Amikor a sors ke­gyetlen akaratából nem csak fiu­kat, hanem lányukat is elveszítet­ték, nászasszonyukkal együtt mindent megtettek, hogy két ár­ván maradt unokájuk semmiben ne szenvedjen hiányt. Közülük, az azóta ifiasszonnyá csepere­dett Tündiké már egy dédunoká­val is „meghálálta” az „aranyos” papát és mamát, akik egymás vé­nülő kezeit szorongatva, köny- nyekkel küszködve, emlékezve és örülve mondtak igent a küz­delmes életútjukat felidéző anya- könyvvezető előtt. Majd fogad­ták a szűkebb és tágabb család gratulációit, hiszen az ünnepet rokonokkal együtt, az évtizedes tagtársi szeretet megbecsülésé­vel, a Tiszafüredi Nyugdíjas Klub is szervezte kiérdemelten emlékezetessé. Úgy is, hogy az ötvenéves jubileumot megtisztel­te jelenlétével Sanyi bácsi volt munkatársa, Rente Ferenc polgár- mester, aki meghatódva idézte a költőt: „...Már vénülő kezemmel fogom meg a kezedet.” A meghatódottság perceit kö­vetően igazi ünneppé vált a lako­dalom: zenével, tánccal, dísztor­tával, ünnepi díszvacsorával és „millió-millió rózsaszállal” ara­nyos. Örömet szerezve a négy- unokás, egy dédunokás házas­párnak, akik lelkűkben megfiata­lodva tervezhetik tovább közös életüket: életet és értelmet adva éveiknek. Percze Újból „.meggyűrűzték ” egymást 2.0 EVES UGyr ^ *OSZÖNT2 S KÖSZÖNI FELVESSZÜK A RITMUSÁT BANK Születésnapunk alkalmából a szakma minden elismereset szeretnénk megosztani OnöMíí Tudjuk, hogy bizalmuk é$ tanyázva a - au Budapest. 1999. november 9. 1992 Az év bankja Kelet-Európábán (Central European) 1993 A legjobb magyarországi bank (Euromoney) 1994 A „Bank és Tőzsde" által a Budapesti Értéktőzsde 40 kibocsátója körében végzett felmérés alapján a CIB Bank minden kritérium szerint az első helyre került 1995 A legjobb külföldi bank Magyarországon (Euromoney) 1996 A legjobb magyarországi bank (Euromoney) 1997 A legjobb hazai bank (Central European) 1997 A legjobb hazai bank Magyarországon (Global Finance) 1997 A legjobb magyarországi bank (Euromoney) 1999 Különösen ajánlott bank Magyarországon (Euromoney) CIB^\o§402t22t2 www.cie.HU Készül az újabb „Pelikán Könyv” Mint ismeretes, áprilisban jelent meg Szolnokon a Pelikán Köny­vek sorozat első kötete Találkozás címmel, amely Szolnokon és az olaszországi testvérvárosban, Forlíban élő írók-költők írásaiból adott közre egy csokorra valót. Már készül, és karácsony előtt va­lószínűleg olvasható lesz a második kötet. A sorozat kiadója az MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testületé, amely a Jászkunság című folyóiratot is kiadja. A Pelikán Könyvek sorozatának célja a Szolnokon élő szerzők műveinek eljuttatá­sa az olvasókhoz. Elsősorban szépirodalmi művekről van szó, illetve a későbbiekben más műfajok is megjelenhet­nek a sorozatban a szépiroda­lom határterületeiről. A Talál­kozás című antológia kedvező fogadtatása megerősítette a ko­rábbi szándékot a sorozat köte­teinek lehetőség szerinti gyors gyarapítására. így valószínűleg még az év vége előtt napvilágot lát a második könyv, P. Nagy István A hely grammatikája cí­mű verseskötete. A költőnek, aki Jugoszláviá­ból települt át néhány éve Szol­nokra, Újvidéken három ver­seskötete jelent meg, igen ked­vező kritikai visszhanggal. Több hazai folyóirat rendsze­resen közli a verseit, kötetben azonban ez lesz az első bemu­tatkozása Magyarországon. ba 125 éves a Jász Múzeum A jászberényi Jász Múzeum 125. születésnapját ünnepli ebben az év­ben. A megalakulás óta eltelt idő alatt gyakran élt át nehéz perióduso­kat, mégsem vetődött fel soha megszüntetésének gondolata. Egy és egy negyed század leforgása alatt az intézmény meghatározó szereplőjévé vált a térség kulturális életének. — Jelentős jubileum ez — mondta H. Bathó Edit igazgató —, hisz’ a vidéki múzeumok közül kevés ilyen patinás intézmény működik napjainkban. A múzeumalapítás gondolata 1873-ban vetődött fel Jászberényben, melynek legfőbb szorgalmazója Sípos Orbán he­lyettes polgármester volt. Múzeu­mi Bizottságot alapítottak, és 1874 december 24-én átadták a nagyközönségnek a jászok múze­umát, mely az alapításkor a heré­nyi városháza egyik udvari épüle­tében kapott helyet. Többszöri költöztetés után 1931-ben a lelt végleges helyre a múzeum. Sok szakember ügyelt az intéz­mény fejlődésére. Közülük ki­emelhető Ozoróczky János, aki a múzeum első őre volt, míg a szá­zadforduló időszakában Hild Vik­tor jeles régiségkutató gondozta és gyarapította a gyűjteményt. Banner János 1913-tól hét éven ke­resztül volt az intézmény igazga­tója, működése nyomán élénk pezsgés indult meg a múzeum éle­tében, de sorolhatnánk még szá­mos elődöt, akik előbbre vitték az intézményt. Mostoha körülmények között kezdte meg munkáját a múzeum. Az első években nem volt szakem­ber, aki értő módon nyúlt volna az összegyűjtött írásos és tárgyi em­lékekhez. A Lehel kürtje csak úgy ott feküdt egy asztalon, közvetle­nül a régészeti leletek mellett... Természetesen ez már a múlt, a múzeum tekintélyét bizonyos szempontból növeli, hogy 125 év telt már el az alapítás óta. Sokat kell dolgozni azonban, hogy a te­kintély, a szakmai színvonal meg­maradjon. Kiadványokat jelentet­nek meg, folyóiratot tartanak fenn a múzeumért született alapít­vány forrásaiból, pódiumesteket, előadásokat, népzenei, komolyze­nei hangversenyeket szerveznek. Az elmúlt évben az épület felújítá­sát követően sikerült megújítani a múzeum állandó kiállítását is. Mindezeken túl óriási jelentősé­gű, hogy ebben az évben az Év múzeuma címet is elnyerték. Az évforduló kapcsán rendez­vényt is szerveznek. November 12-én, pénteken délelőtt 10 órai kezdettel, a Déryné Művelődési Központban jubileumi ünnepsé­get tartanak. Igazi különlegesség lesz az azon a napon nyíló idősza­ki kiállítás, melyben egy tárlaton belül mutatkozik be a Jászság ösz- szes helytörténeti gyűjteménye, táj háza. -banka­Pályázatot nyertek Hadigondozottnak, hadiárvának, hadigyámolítottnak, ne adj, Isten ha­dirokkantnak lenni ebben az országban közel fél évszázadig szinte bűnnek számított. Olyannyira, hogy a témában érintett tíz- és tízezrek nem hogy elismerést, segélyt nem kaptak, de meg is bélyegezték őket, mint az úri Magyarország katonáit, akik úgymond rossz oldalon har­coltak, így ezért nem jár semmiféle ellentételezés. Szerencsére a rendszerváltás év­tizede alatt ezen a téren is tör­tént előrelépés. Először 1991 no­vemberében találkoztak a Ma­gyar Királyi Honvédség, a Ma­gyar Néphadsereg, a Magyar Honvédség obsitosai, ténylege­sen szolgáló katonák, honvédek, tiszthelyettesek, tisztek, főtisz­tek, tábornokok. Azután később megalakult a Magyar Hadigon­dozottak Országos Nemzeti Szö­vetsége, azért, hogy ezek a sokat szenvedett emberek, családta­gok, árvák végre valahára vala­milyen gondoskodásban, anyagi támogatásban is részesüljenek a szűk évtizedek után. A folyamat­nak akadtak gáncsoskodói. Jel­lemző, hogy az egyik kérelem 1998-ban még az Alkotmánybí­róságot is megjárta, amely dönté­se értelmében pert nyert a Ma­gyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége (Mahonsz), és a hadiárvák egyszeri, nagyobb összegű kártérítésben részesül­tek. A magyar millennium jövő évi alkalmából kiírt helyi ünnep­ségek, fesztiválok pályázatára a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumához az ország min­den csücskéből összesen 1 ezer 132 pályázatot küldtek be az ön- kormányzatok, a civil szerveze­tek. Pénzügyi támogatást 315 program kapott, és közöttük van a Mahonsz is, tudtuk meg dr. Leskó Ferenc elnöktől. A millen­niumi hálaadó zeneakadémiai hangverseny megvalósítását - amely 2000. január 16-án esedé­kes - háromszázezer forinttal tá­mogatják. Erre a hangversenyre szeretet­tel várják az érdeklődőket, és je­gyek elővételben már rendelhe­tők az 56/376-736-os telefonszá­mon. Az utazáshoz a szervezők buszokat kérnének mindazoktól, akik ebben segíthetnének. Ter­mészetesen a Zounok Nemzet­közi Hadigondozott Alapítvány a buszokat ingyen biztosítóknak adóalap-csökkentő igazolást is tud adni. D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents