Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-04 / 257. szám
1999. november 4., csütörtök Gazdasági Tükör — Megyei Tükör 7. oldal Van is, nincs is támogatás A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól kapott információ szerint az APEH ez ideig hivatalosan nem jelezte a tárcának, hogy kiürült a piacra jutásra elkülönített keret. A tavalyról megmaradt vidék- és területfejlesztési támogatások felhasználását a kormány a közelmúltban jóváhagyta, a parlament döntése után ez az összeg rendelkezésre áll. A minisztériumnál úgy látják, az átmeneti időszak nem okozhat fennakadást a kifizetéseknél, mivel az adóhatóság amúgy is harminc napon belül utalja át a vállalkozók részére az igényelt összeget. Minősített erdőgazdálkodás A Nefag Rt. a napokban ismételten jól vizsgázott. Egy angol cég értékelte a társaság minőségbiztosítási tevékenységét, amely lefedi a termelést és a szolgáltatást egyaránt. Az újra megerősített nemzetközi minőségbiztosítási tanúsítvány is jelzi, hogy a szolnoki székhelyű Nefag Rt. jó úton jár, hogy tovább erősítse piaci pozícióját, növekedjék vevői elégedettsége. Az alapvetően erdőgazdálkodással és az ehhez kapcsolódó szolgáltatással, valamint vadgazdálkodással és vadásztatással foglalkozó társaság három évvel ezelőtt vezette be az ISO 9002-es minőségbiztosítási rendszert. A rá következő évben a cég kiérdemelte a japán IASA-SHIBA minőségi díjat kiemelkedő minőségfejlesztési tevékenységéért, tavaly pedig a Nefag Rt. tagja lett a Nemzeti Minőségi Klubnak. (Íz) Vidéken gond a csatomakihasználtság Foglalkoztatási garancia A privatizált cégek 800 ezer dolgozójának negyedére vállaltak a tulajdonosok 2-5 éves foglalkoztatási garanciát - közölte Gansperger Gyula, az ÁPV Rt. elnök-vezérigazgatója az Országgyűlés foglalkoztatási ésmunka- ügyi bizottságának szerdai ülésén. A 2636 privatizációs szerződésből 429-ben szerepel foglalkoztatási kötelezettség, 328-nál szankcionálási lehetőséget is elfogadtak a vevők. Eddig 246 megállapodást teljesítettek az új tulajdonosok. A szerződésekben kikötött szankciók alapján 9,4 millió forintot fizettek az érintett cégek a Munkaerő-piaci Alapba, 2,3 millió forintot és 300 ezer dollárt az ÁPV Rt.-nek. Átépül a kisúji buszállomás (Folytatás az 1. oldalról) Kisújon naponta négyezer ember fordul meg a pályaudvaron, sokan járnak Karcagra, a kórházba, illetve sok a diák bejáró is Kisújszállásra. Az átalakítás során az épület tetőterét beépítik, itt kap helyet a Volán-dolgozók szociális blokkja. A földszint az utasoké lesz, és ezt a területet árkádos résszel egészítik ki. A tervek már elkészültek, a munkát jövő márciusban kezdik el, átadás 2000. augusztus 20-án. A vezérigazgató hozzátette, legközelebb Jászapátin kellene az autóbusz-állomás korszerűsítését végrehajtani. Mindez „csak” pénz kérdése, hiszen közben tetemes összegeket emészt fel a járműpark cseréje is. ta Elfogyott az a 3 milliárd forint, amelyet a kormány jóváhagyásával október elején csoportosított át piacra jutási támogatásokra a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium. Értesülésünk szerint a továbbiakban csak akkor fizet az APEH, ha a számláján ismét megjelenik a kifizetéshez szükséges öszszeg. Addig a vállalkozóknak várakozniuk kell. A tárca illetékesétől megtudtuk, hogy a minisztérium legkorábban a tavalyi évre vonatkozó zárszámadási törvény elfogadása után jut a múlt évben fel nem használt maradványpénzekhez, ezt követően tud csak újabb forrásokat mozgósítani. így a piacra jutási támogatások folyósítása előreláthatólag csak decemberben kezdődhet meg. A zár- számadási törvény szerint 9,3 milliárd forint áll az FVM rendelkezésére, de ez az összeg a megkezdett területfejlesztési programok miatt vélhetően 1,8 milliárddal csökken majd. A fennmaradó 7,5 milliárdot sem fordíthatja teljes egészében piaci kiadásokra a tárca, mert abból 3 milliárdot azonnal visz- sza kell tennie az agrártermelési támogatásokra elkülönített keretbe, mivel a most elfogyott 3 milliárdot korábban átmenetileg innen vette el. A visszapótlás ellenére sem lesz elegendő pénz a termelési támogatásokra, és kimerülőben van a beruházási erszény is. Mint emlékezetes, idén piacra jutási támogatás címén összesen 38,8 milliárd forintot oszthatott szét a szaktárca. Ezt a keretet saját forrásaiból korábban 4,8, majd újabb 10 milliárd forinttal egészítette ki. Ebből a keretből kellett finanszirozni a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari exportot, az agrárpiaci hozzájárulást, az állami felvásárlást és segíteni a gazdálkodók piacra jutását. Év közben többször kimerült az exporttámogatási keret is. Az FVM év közben több termékre pályázatot hirdetett. Többletexport-támogatást kapott például a sertéshús, és az orosz pénzügyi válság miatt bajba jutott hazai konzervipar. Előre nem látható zavarok is apasztották az agrártárca büdzséjét. Ilyen volt például a vágósertéspiacon kialakult feszültség, amelyre a minisztérium intervenciós felvásárlást hirdetett, vagy a bortermelők értékesítési gondjain enyhítendő, meghirdetett borlepárlási támogatás. - ug (Folytatás az I. oldalról) Ez a szám igen kedvezőnek mondható, miután megközelíti a rákötési arány a 80 százalékot. Az új részeken egyébként átlag 60 százalék körül mozog az önkéntes rákötés aránya. Szolnokra fog becsatlakozni a Tószeg, Tiszavárkony, Ve- zseny és Tiszajenő felől épülő csatornahálózat, ám mind a négy településen úgy készülnek, hogy a rákötés százszázalékos lesz — válaszolta kérdésünkre a koordinátor szerepét ellátó Tószeg polgármestere, Papp István. Kifejtette, hogy a településen senki sem tiltakozott, sőt örültek az emberek annak, hogy elkészül a csatorna. Szükséges ez azért is, mert van olyan udvar, ahol már több ülepítő is működik. A gondokra pedig igazán az idén tavasszal kialakult belvíz, majd a nyári esőzések hívták fel a figyelmet, miután akkor a szennyvízzel keveredett belvízben úsztak a telkek. Ösz- szességében egyébként a négy településről mintegy ötezer lakás szennyvizét vezetik be a megyeszékhelyre. Kisújszálláson a teljes csatornahálózat hossza meghaladja a 25 kilométert — tudtuk meg a városi víz- és csatornamű vezetőjétől, Nagy Istvántól. Ő már kevésbé optimistán nyilatkozott, mikor a csatornakihasználtságról faggattuk. Elmondta, hogy a régebben elkészült szakaszra mintegy ezer lakás csatlakozik, a most épült, illetve épülő mintegy tíz kilométeres hálózatrészre azonban alig 140- 150 lakás kötött rá. Úgy véli, elsősorban anyagi gondok miatt nem veszi igénybe a csatornaszolgáltatást a lakosság, pedig a városban legalább 4500 lakásban élnek az emberek. Persze — tette hozzá — az átlagos vízfogyasztás sem óriási, hiszen a városban havonta átlag 3(!) köbméternyi víz után fizetnek díjat. A szennyvízcsatorna utáni,érdeklődés pedig most, hogy szárazabbra fordult az idő, még alább hagyott. Einvág A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium 1998. évben szétosztott támogatásai Jogcím eredeti előirányzat módosított előirányzat teljesítés millió Ft piacra jutást elősegítő támogatás 14000 10500 14146 agrártermelési támogatás 31480 31480 29 963 agrárfinanszírozás 10980 10 980 12 737 állattenyésztési támogatás 2000 2000 2699 biológiai alapok támogatása 800 800 736 szaktanácsadás 350 350 641 földhasznosítási támogatás 4500 4500 4323 földbérleti díj támogatása 2200 2200 1251 szövetkezetek alakulása 400 400 118 termelői közösségek támogatása 50 50 9 agrárfoglalkoztatást segítő támogatás 6000 6000 3457 környezetkímélő vetésszerkezet 800 800 441 mezőgazdasági biztosítások 1700 1700 2932 biogazdálkodás támogatása 100 100 54 fiatal agrárvállalkozók támogatása 200 400 192 mezőőrszolgálat támogatása 1400 1400 237 Közlekedési katasztrófát jelentene a kétlépcsős megoldás? Vita a tehermentesítő útról A jászberényi képviselő-testület legutóbbi ülésén ismét felvetődött a városi forgalmat enyhítőt!?) hűtőgépgyári tehermentesítő út megépítésének kérdése. A testületben képviselettel rendelkező Pont Egyesület által elvégzett részleges forgalomszámlálás szerint a városban végigdü- börgő száz meg száz kamionból naponta alig egy két tucatot lehetne az új útra terelni. Az önkormányzati ülésen Oedei Gábor képviselő ismertette az egyesület részleges forgalom- számlálásának adatait. Az augusztus végi, vizsgált időszakban napjában mintegy 350 kamion érkezett Hatvan felől Jászberénybe a Gyöngyösi úton (32-es főút). Ezekből a kamionokból mindössze 15-27 érkezett meg a hűtőgépgyári bekötő útra. Mint arról többször is írtunk, Jászberény képviselő-testülete korábban döntött egy 140 millió forintos hitelfelvételről, melyből a 32-es útról indulva a régi hatvani utat, illetve egy jelenlegi föld- utat felhasználva a Lehel Hűtőgépgyár Kft. üzemei mögött a Jászberényi Állat- és Növénykertnél lévő buszfordulóig építenének ki egy kamionforgalomra is alkalmas tehermentesítő utat. Az egyesület hangsúlyozza, hogy nem a Jászberényt megkerülő „körgyűrű” ellen tiltakozik, hanem a szerintük átgondolatlan „tehermentesítő út” ellen. Kiemelték, hogy a képviselő-testület által elfogadott 140 millió forint csak fél megoldást jelent, hiszen csak akkor lesz teljes a fejlesztés, ha az kapcsolatot teremt a 31-es úttal, mely kapcsolat megteremtése további - legalább 160 milliós — költséget ró majd az önkormányzatra. Egyik legfőbb problémájuk, hogy a hitel- felvételről tervek, hatástanulmányok, számítások nélkül döntött a képviselő-testület. Kérdés, hogy az egyre szűkülő önkormányzati forrásokból a törlesztést hogyan lehet kigazdálkodni. A Jászberény főterén áthaladó kamionok száma a tervezett tehermentesítő út megépültével sem csökkenhet napi 300 alá. Az önkormányzatnak véleményük szerint arra kellene törekednie, hogy minél előbb kiépüljön a valódi megoldást jelentő, a várost elkerülő külső körgyűrű. Megkerestük dr. Magyar Leventét, Jászberény polgármesterét, hogy reflektáljon a Pont Egyesület által végzett vizsgálat eredményeire. — Megdöbbentően magas számot kapunk akkor is, ha csak az egyesület adatait vesszük alapul. Ha átlagosan napi húsz kamionnal számolunk, és csak a munkanapokat vesszük figyelembe — ezzel helyt adva az egyesület számainak —, akkor is közel ötezer kamiont tudunk kivonni a városból, ami óriási eredmény volna — mondta a polgármester. — Ráadásul szerintem jóval több kamionról van szó. Az egyesület felmérése nem tekinthető hivatalosnak, csak egy amatőr kezdeményezésnek. A polgármester kérdésünkre elmondta, tisztában vannak azzal, hogy meg kellene teremteni az összeköttetést a hatvani út és a nagykátai út (31-es főút) között, de ezt csak két lépcsőben tudják megoldani. Az első lépcső kivitelezéséhez az önkormányzat már döntött a hitelfelvételről. A második lépcsőben (amikor a gyár előtti útszakaszt is megerősítenék) pedig létrejöhetne a kapcsolat a két főút között. Egy ütemben csak akkor tudjuk kivitelezni mindezt, ha az útépítést a hűtőgépgyár, illetve az ÉGI (a szóban forgó út mentén lévő másik termelőüzem) is anyagilag támogatja. — Katasztrófát jelentene a közlekedésben, ha két lépcsőben oldanák meg a két főút összekapcsolását a tehermentesítő úttal — szögezte le Takács János, az Electrolux-Lehel Hűtőgépgyár Kft. vezérigazgatója, mikor a témáról kérdeztük. — Miért gondolja ezt? — Ha csak az állatkertig épül ki az út, és nem folytatódik a nagykátai (31-es) útig, kiegészítve a szükséges forgalomtechnikai műtárgyakkal, akkor egy-egy műszakváltás alkalmával összetalálkoznak a kamionok, a buszok és mintegy ezer dolgozó, ebből 200-250 kerékpáros. Ráadásul egy szűk, elhasználódott, nem megfelelő alappal rendelkező közútra zúdulna rá a megnövekedett forgalom. — Az Electroluxnak nem érdeke az új út kiépítése? — Számunkra is fontos a kulturáltabb környezet, az infrastruktúra megfelelő kiépítettsége, de az út kivitelezése az önkormányzat feladata, annak anyagi támogatását a cég semmilyen körülmények között nem vállalja fel. A Lehelnek költségvetésben jelentkező kényszere (lásd: alacsonyabb szállítási költség) nincsen az úttal kapcsolatban. Azt a korábban — egy lakossági fórumon — elhangzott információt, miszerint ettől az úttól függ, hogy az Electrolux Jászberényben marad vagy sem, határozottan cáfolnom kell. Természetesen információk nyújtásával, az esetleges pályázatok támogatásával segítjük Jászberény városát. Banka Csaba A megkésett elégtétel Lehet bármilyen évszak, Szolnokon a Kút utcában, a páratlan oldalon sokszor feltűnik egy fejkendős asszony. Naponta többször söpri a háza előtti területet, mint akinek ez a dolga. Hogy mi minden miatt került ide, Szolnokra Berettyóújfalu környékéről az egykori, gá- borjáni születésű Róza meg a hites ura, az onnan nem messze lévő szentpéterszegi Balogh Imre, az írás erre keresi a feleleteket. Balogh Imre a háború előtt Szolnokon volt katona, mégpedig a tiszti konyhán szolgált. A visszavonulás közben fogságba esett, és 1944-48 között négy kemény hadifogolyévet húzott le az Uraiban. Építkezéseken dolgoztak, mázsás vasbeton gerendákat kellett másodmagával felcipelni tizenhat emelet magasba. Belebetegedett, óriási műtéten esett át odakinn, és már hazatértekor százszázalékos rokkantnak nyilvánították. Egy ideig kapott is afféle kártérítést. A párját, Rózát tizenéves szép, szöszi lányként ismerte meg a szomszéd faluban. Nem véletlenül, mert az ifjú hölgy bátyjával együtt katonáskodtak. Imrének rögtön megtetszett a lány, akinek természetesen akkor már adódott udvarlója. Nem lehetett még az igazi, vagy az udvarlás tudományából ragadhatott az előző széptevőre kevés, mert a kiválasztott 1948- ban Balogh Imréné lett, neki nyújtotta a kezét. Hatalmas lag- zit tartottak, kétszáz vendég mulatott másnap reggelig. Igen ám, de a fiatalasszony családjában adódott egy kis gubanc, ami a Rákosi-rendszerben nem kimondottan számított jó pontnak. Volt az őrök között bíró is, nem beszélve arról a 90 holdról, ami szálka lett a hatalom szemében. Még akkor is, ha az öt részre osztódott, mivel rájuk ragasztották a kulák minősítést. Márpedig ezzel a megbélyegzéssel arrafelé akkor lehetetlennek tűnt elhelyezkedni. Ezért kellett költözniük, jó messzire. Imre bácsi Szolnokon szolgált, sokan szerették, így jöttek a megyeszékhelyre 1961-ben. Hivatalsegédként keresték a kenyerüket, és külön-külön 28 évet húztak le. Nyugdíjba kerültek, de a férj hiába bizonyította orvosi papírral, hogy ő ráadásul 100 százalékos rokkant, a hivatalok ezt nem hitték. Bírósági per lett belőle városi, megyei szinten, sőt pontot az egészre a Legfelsőbb Bíróság rakott. A nagybeteg egykori hadifogolyt a tárgyalásokon a felesége képviselte, és 1996. január 11-én megérkezett a Kút utcai lakásukba a megfellebbezhetetlen: törvényes volt az igényük, egyszeri, nagyobb összegű kártérítés illeti meg Balogh Imrét. Fájdalom, a címzett 1995. november 29-én meghalt. A pénz temetésre kellett, arra, hogy az elhunytat végakaratának megfelelően szállítsák haza Szentpéterszegre, a családi sírboltba. Bizony mindez akkor 120 ezerbe került. Róza néni pedig azóta, jobban mondva három éve a Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége alelnö- ke, és minden igyekezetével segíti a férjéhez hasonlókat, hogy segélyt, segítséget, valamivel több nyugdíjat kapjanak az elszenvedett sérelmekért. Elvégre ezekről évtizedekig beszélni sem lehetett, hallgatni kellett, milyen volt az élet kinn, az Uraiban. Ezt a hallgatást törte meg a Kút utcában egy gyermektelen, magányos asszony, özvegy Balogh Imréné. Végül elégtételt kapott, de a hivatalok packázá- sa miatt ezt a nagybeteg nem érhette meg. A Legfelsőbb Bíróság jogerős, pecsétes határozatát már csak az özvegye bonthatta fel, és olvashatta el... D. Szabó Miklós Róza néni minden igyekezetével segíti a hadigondozottakat fotó: m. j.
