Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-04 / 257. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. november 4., csütörtök Felbecsülhetetlen ajándék történelemtanításhoz Nemzeti ünnepünkön a Zagyvarékasi Damjanich Já­nos Általános Iskola és Óvo­da igazgatósága által szerve­zett községi ünnepélyen ked­ves vendéget és ünnepi szó­nokot köszönthettek a polgá­rok. Móricz Imre mérnök, köz­gazdász volt a falu vendége, a nagy népi író, Móricz Zsig- mond fia, az egykori rékasi kisdiák, aki az 1956-os októ­beri események alatt maga is egyetemi hallgató volt. Mó­ricz Imre a forradalom napja­iban megjelent, évekig titkon őrzött, negyven újságból álló gyűjteményét ajándékozta az iskolának, gyarapítva ezzel helytörténeti gyűjteményün­ket. A számunkra felbecsülhe­tetlen értékű anyag pótolha­tatlan segítséget jelent a tör­ténelemtanításban. Mihályi István iskolaigazgató Hatvan éve a szakmában Nyugdíjas korú iparosok és ke­reskedők tiszteletére vacsorával egybekötött találkozót rendeztek a közelmúltban Jászberényben. A kedves hangulatú összejövete­len külön öröm volt számunkra, hogy körünkben köszönthettük a hetvenkilenc éves Ivanics József férfiszabó-mestert, aki a város­ban szakmájában legrégebben — most már több mint hatvan éve — és ma is aktivan dolgozik. Kívá­nunk neki erőt és jó egészséget. Sz. L., Jászberény Harmincöt éve búcsúztunk Harmincöt éve búcsúzott el egykori iskolájától Kengye­len a 8/a osztály, s most újra találkoztunk, együtt töltve egy tartalmas, szép napot. Mint a beszélgetésekből ké­sőbb kiderült, mindepki olyan lázasan készült erre a napra, mint amikor első osz­tályosak lettünk. Az egykori diáktársak között az össze­tartás ma is megmaradt, ami ebben * a rohanó világban igen nagy dolog. Örömmel állapítottuk meg, hogy mind­annyian becsületes, rendes emberek lettünk, s ez nem csupán a mi érdemünk, sok­kal inkább tanáraink dicsősé­ge, akiknek többsége akkor­tájt volt pályakezdő pedagó­gus. A nevelést, a törődést ennyi idő távlatából is hálá­san köszönjük. Kovácsné Sz. E., Szolnok A Krisztus-kőkereszt visszakerül a parkba Az október 28-ai lapszám olva­sói rovatában arra kereste a vá­laszt egy szolnoki levélíró, hová tűnt a megszépült Eötvös park­ból a kőkereszt. Mindenekelőtt szeretném a kérdezőt megnyug­tatni arról, hogy a Krisztus-ke­reszt nem tűnt el. Restaurálva hamarosan visszakerül a park­ba. Meglehet, hogy a szemlélődő számára jó állapotú, stabil ala­pokon álló keresztyén jelkép­ként állt a feszület, a szakértői szem azonban jól látta, hogy az idő vasfoga sok kárt okozott benne. Ezért úgy döntöttünk, hogy a kereszt rendbe hozva ezeréves államiságunk ünnepé­hez méltó állapotban kerülhet csak vissza, s már a parkrende­zési munkák kezdetén elküld­tük azt az Országos Műemlék- védelmi Felügyelet műhelyébe. A restaurálás költsége 375 ezer forint lesz, de egyetlen pillana­tig sem merült fel, hogy ezt az összeget megspóroljuk. Tekintve, hogy a park másik oldalán egyházi intézmény van, a Jézus Szíve egyházközség plé­bánosa, Farkas János atya fel­vetette, hogy talán a hívek örömmel vennék, ha annak kö­zelében kapna új helyet a meg­szépült kereszt. Egyetértve a kéréssel, terve­ink szerint a vallási jelképet a restaurálás után a park má­sik oldalán állíttatjuk fel, re­mélve azt, hogy ezzel nem csor­bítjuk a néhai adakozó akara­tát. Örömömre szolgál, hogy szólhatok arról is, a Farkas Bede család nemeslelkűségét követendő a várost szerető pol­gároknak, a magukat lokálpat­riótának vallóknak számtalan lehetőség kínálkozik törődni la­kóhelyükkel, maradandót adva a városnak, akár örökbe fogad­va egy fát, egy padot, egy szob­rot, vagy azok megvalósítását támogatva. Fodor György Szolnok alpolgármestere Nyűt nap - időseknek A szolnoki Egyesített Szociális Intézmény Tószegi úti gondozá­si központjában az immár ha­gyománnyá váló, évenként meg­rendezett nyílt napon mindazok, akik még csak most barátkoznak a gondolattal, hogy életvitelük vezetéséhez segítséget kérjenek, s azok is, akiket az intézmény vendégként meghívott, betekin­tést kaphattak az itt zajló életbe. Megismerhették szolgáltatásain­kat, megtudhatták, hogy külön­böző gondozási forma közül van lehetőség választani — mint pél­dául az idősek klubja, a házi se­gítségnyújtás, az étkeztetés. A rá­szorulók az egészségi állapotuk­nak leginkább megfelelő ellátás mellett dönthetnek. A színvonalas program az idő­sek éve alkalmából meghirdetett célkitűzéssel és dr. Iván László professzor gondolatának szelle­mében szerveződött: „Fenntarta­ni a test töretlen egészségét, a szellem állandó élénkségét és nyugalmát s megőrizni ezeket a késő öregségig, amikor betegség és küzdelem nélkül a test és lélek búcsút mond egymásnak.” A nyílt nap vendégeként kö­szöntöttük többek között Szik­szói Ferenc képviselőt, László Já­nost és dr. Magyar László főor­vost, aki igényes és érdekes elő­adásában az időskori betegségek­ről és az egészséges öregedésről beszélt a hallgatóságnak. A vendégváró falatok és az el­látottaknak feltálalt finom ebéd után a felhőtlen szórakozásé és a meghitt beszélgetéseké volt a délután. A találkozó sikerét bizonyítja, hogy többen azt kérdezték a nap végén: „Vajon mennyi idősek len­nénk, ha nem tudnánk, hány éve­sek vagyunk?" A 3. sz. gondozási központ dolgozói Az idén kerek év­fordulók soroza­tát ünnepelte há­rom lányával és öt unokájával a szolnoki Varga János és felesége, Nagy Julianna. Februárban és szeptemberben töltötték hetvene­dik születésnap­jukat, míg októ­ber közepén ben­sőséges körülmé­nyek között emlé­keztek vissza öt­ven évvel ezelőtt kötött házassá­gukra. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Német vendégek a herényi Belvárosiban Négy éve tartó kapcsolatunk újabb állomásaként a közelmúlt­ban vechtai vendégei voltak isko­lánknak. A sok, érdeklődésre számot tartó program mellett a német gyerekek nagy figyelmet szenteltek a magyar életmód és életviszonyok tanulmányozásá­nak. Kirándulásainkon élénk ér­deklődés övezte hazánk történel­mi múltját is. A két ország kert­kultúrájával a Belvárosi Általá­nos Iskola Székely Mihály Tagin­tézményében rendezett kiállítá­son ismerkedtek meg. Mindkét országbeliek már a nyáron meg­kezdték a felkészülést azzal, hogy fényképeket, alaprajzokat készítettek A kiállításon termé­szetesen volt gyümölcs-, zöldség, lekvár- és szörpkóstoló is. De szüretelni is voltunk, és a magya­ros nyársalás sem maradt el. Vendégeink elégedetten és sok élménnyel tértek haza. Legköze­lebb májusban találkozunk — Vechtában. K. Z.-né, Jászberény Hagyomány és minőség Bizonyára több óvónő és taní­tó véleményét és köszönetét tolmácsoljuk, amikor egy kelle­mes légkörű, hagyományőrző, de a pedagógustovábbképzés újsze­rű megközelítéséről számolunk be. Október 13-án megyénk közel száz pedagógusa Jászkiséren, a szemet gyönyörködtető művelő­dési házban nem mindennapi él­ménnyel gazdagodott. Hiánypót­ló kezdeményezés volt a Tisza Klub részéről, amikor a „Termé­szetesen — Természetből” elne­vezésű képzést megszervezte. Ki­rándulás volt ez a múltba, a népi hagyományok, a játékkészítés vi­lágába. Kedves helybeliek tanítottak meg bennünket a sokrétű, gaz­dag — néha már feledésbe merült — technikákra. Sokat kaptunk, mert ez a nap a lelket is gazdagí­totta, feltöltődést jelentett szá­munkra. Reméljük, nem az utol­só ilyen alkalom volt ez. Örményesi pedagógusok Vetélkedő Pávai Vájná Ferenc évfordulóján A hajdúszoboszlói Pávai Vájná Ferenc Általános Iskola és a Mól Rt. Hajdúszoboszlói Bá­nyászati Üzeme meghívásos alapon országos vetélkedőt szervezett a neves geológus életútjáról halálának 35. évfor­dulója tiszteletére. Résztvevői azok a települések voltak, ahol élt és dolgozott a szoboszlói gyógyvíz megtalálója. Indult a versenyen a debreceni Bolyai általános, a mázai, a berekfür­dői Veres Zoltán iskola, a nagy- enyedi Bethlen Gábor Kollégi­um, a karcagi Györfi István, a szegedi Zrínyi Ilona, a szolno­ki Belvárosi, a hajdúszoboszlói Gönczy Pál és Pávai Vájná Fe­renc Általános Iskola. Elsőként az emlékhelyeket keresték fel az iskolások, majd az előre kapott feladatokat ké­szítették el a csapatok. A zsűri maga is elismeréssel szólt a rendkívül jól felkészített tanu­lókról, a verseny magas színvo­naláról. A zsűri elnöke és a részt ve­vő meghívottak szerint is győz­tesnek tekinthető valamennyi csapat, hisz az elérhető összpont felénél többet szerez­tek valamennyien. De győztes lett Hajdúszoboszló városa is, hiszen egy olyan korosztály igyekezett „törleszteni” az elő­dök adósságából, mely abban az időben nem tehetett semmit Pávaiért. így a zsűri csak az el­ső három helyezett csapatot nevezte meg, amelyeket okleve­lekkel és ajándékokkal jutal­mazott. Első lett a Györfi István Ál­talános Iskola Karcagról — Kozma Csaba, Földvári József, Pallagi Nikolett. Felkésztő ta­náruk Fazekas Mária. Második lett a Mázai Általá­nos Iskola, harmadik a Pávai Vájná Ferenc Általános Iskola csapata. Szikszai Miklós igazgató Pávai Vájná Ferenc Általános Iskola Javaslat a gondok enyhítésére Az Országgyűlés napjainkban ádáz vitát folytat a jövő évi költ­ségvetésről; jövőre nem jut elég pénz, vagy csak minimális, 2-3 százalékkal több, mint idén a szociális, az egészségügyi, a kul­turális tárcának, a rendőrségnek, tűzoltóságnak; nyugdíjemelésre is kevesebb, mint a törvényben elfogadott százalék. A 25 ezerfo­rintos minimálbér a kormány szerint elég. A miniszterelnök a közelmúlt­ban egy nyilatkozatában kifejtet­te, hogy — idézem: „Nagyon ne­héz lenne még egy olyan orszá­got találni, amely képes lenne egy év alatt 43 százalékkal emel­ni védelmi kiadásit”. Itt van a kutya eltemetve! Mert a fegyverekre képes a kormány (s ha jól sejtem, az egész Or­szággyűlés, mert ezt nem kér­dőjelezte vagy sokallta eddig senki) 43 százalékot áldozni, de az ország lakosainak bol­dogulására, egészségére, közbiz­tonságára, lakásépítésre nincs pénz. Már mondom is a megoldást! Maradjon a haderőre 3 százalék, és a maradék 40-ből kapjanak a közfeladatokat ellátó minisztéri­umok, intézmények, alapítvá­nyok. Hisz mindenki tudja: ha­zánkat kívülről nem fenyegeti semmi. H. K., Szolnok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előze­tes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásá­val - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem köz­lünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Arra irányul-e a viselkedésünk, ami az embernek jó? A magatartás értékjelölő fogalom A napjainkban zajló egyenlőség kontra hatékonyság vitákban sokan kérdezik: hol tart most a Jászkunság a társadalmi, gazdasági fejlődés­ben; igaz-e, hogy megyénk fejlődése továbbra is vontatoknak tekint­hető, mert számos gazdasági, szociális (szegénységi) mutató lemara­dást jelez más, dinamikusabban változó megyéhez képest. Van-e az Al­föld — és a Jászkunság — népének jövője, fölemelkedési esélye akkor, amikor egyes vélemények szerint a nagy lehetőségek kora elmúlt, hisz a mögöttünk lévő tíz esztendőben végbement a rendszerváltás, s a tár­sadalom bizonyos mintakövető útra lépett, demokráciát, piacgazdasá­got, jogállamiságot, az Európai Uniót választva, megyénk pedig csat­lakozni kényszerült egy kevésbé fejlett keleti régióhoz. Az új minta- és magatartásköve­tő úton „mindenki”, aki csak te­hette, benyújtotta a számlát (pri­vatizáció). Az elosztó, költekező igények, zsaroló viselkedések számos egyénnél megdicsőülést, gyors meggazdagodást, igen ne­hezen korlátozható, egoista mentalitást eredményeztek. Az ilyen arisztokratikus jelentőség­gel bíró tettek — különösen ak­kor, ha értékgazdagító, értékvé­dő erőfeszités nincs mögöttük — nemcsak a társadalmi egyenlőt­lenséget növelték, hanem a gaz­dasági fejlődés hatékonyságát is gyengítették, s hozzájárultak a szociális, kulturális és egészség- ügyi szegénység tömegessé válá­sához, nem az elvárások, nem a társadalmi várakozások felé irá­nyuló magatartást fejezték ki, nem azt, ami az emberek többsé­gének jó. Ezért erkölcstelen ak­kor is, ha nem ütközik törvénybe (ha törvényes). A negatív priva­tizáció ugyanis együtt jár a kor­rupciós cselekedetekkel és kivált­ja a nagyközönség ellenszenvét, együtt jár az érintett párt és kor­mányszervek támogatásának csökkenésével és fogyasztja az irántuk érvényesülő bizalmat és a szavazók számát. Mivel nagy formátumú dolgok alig születnek több tekintetben is hátrányos helyzetű régiónkban, megyénkben, bíznunk kell ab­ban, hogy a fejlesztési tanácsok el fognak tudni indítani egy olyan folyamatot, ami az embe­rek többségének jó, s nemcsak a válság kezelésére összpontosíta­nak, hanem érdemi reformokat is képesek lesznek kialakítani az Alföld népe életkörülményeinek megváltoztatására, élet-, vagyon, közbiztonságának gyarapításá­ra. Jövőnk persze nemcsak az Európai Uniótól, a keleti régió­tól függ, hanem saját magunktól is. Például attól, hogy ki, hogyan segít magán, milyen társadalmi, egyéni jelentőséggel bíró tette­ket, cselekedeteket hajt végre, vi­selkedése, magatartása milyen értékeket tartalmaz. Hiszen a magatartás értékjelölő fogalom. Mármost: a mindennapi élet nem szükségképpen elidegene­dett (rossz, kiszolgáltatott) lehe­tőséget ad az ember sokoldalú ki­bontakoztatására, a sikerek el­érésére. S hogy kiknek, mikor és hogyan nyílik lehetősége az ön­megvalósításra és az önmegvál­toztatásra, ki tud vagy nem tud (netán nem is akar) élni e lehető­séggel, az környezetfüggő, esz­közfüggő, önmagunktól is függő lehetőség, hisz a tanult dolgokon is múlik, miként tudunk alkal­mazkodni a rendszerváltás köve­telményeihez. Vagyis: a társada­lom, a régió, a megye, egyének és csoportjaik (családok) társadal­mi jelentéssel bíró tettein áll vagy bukik előrehaladásunk; azon, hogy az átlagos, egészében tanúsított magatartások a vára­kozások felé irányulnak-e: a sza­bályozott rend felé. Mert irányulhat több rend — rendetlenség (deviancia) felé is; szembehelyezkedhet település­sel, régióval, társadalommal (mint például a csaló, a tolvaj, a zsaroló, az egoista stb.), ezért nem közömbös számunkra egy demokráciában, hogy milyen tet­tek, cselekvések, viselkedések, magatartásformák válnak itt átla­gossá, tipikussá, és miképpen tudjuk azokat alakítani, formál­ni, szabályozni. Dr. Bálint Sándor, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents