Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-30 / 279. szám

1999. november 30., kedd Megyei Körkép 3. oldal #• Ügyvivők A SZDSZ hét végi küldöttgyű­lésén két jászsági politikust, Kis Zoltán országgyűlési kép­viselőt és Magyar Levente jász­berényi polgármestert is bevá­lasztották az országos ügyvivő testületbe. A jászságiak súlyá­nak növekedése a liberális pártban nem véletlen, hiszen egy felmérés szerint Jászbe­rényben a szabaddemokraták népszerűsége nagy. Kis Zoltán szerint eddigi munkájukat ismerték el azzal, hogy mindkettőjüket az ügyvi­vők közé választották. Jászbe­rényben szinte nincs munka- nélküliség, és megszerezték a támogatást a kórház-rekonst­rukcióhoz is. A pragmatikus politizálásnak köszönhetően a városban a SZDSZ nagy népszerűségnek örvend. A képviselő szerint országos szinten is pragmatikus politi­zálásra van szükség ahhoz, hogy a liberális párt támoga­tottsága növekedjen. Nem a kormány politikájára kell rea­gálni, hanem meg kell mutat­ni a választóknak, hogy van li­berális alternatíva is — mond­ta Kis, aki szerint mindehhez a párt vezetőségének munka- stilusát-ís meg kell változtatni. V Nullára kell csökkenteni a hiányt A novemberi, decemberi hónap a településeken a következő évi költség- vetés irányelveinek meghatározásával telik. Túrkevén a jelenleg rendel­kezésre álló adatok szerint 2000-ben mintegy 10 millió forintos hiány­nyal kell számolni, de ezt később szeretnék „eltüntetni” Az új évezred első évében mint­egy 800 milliós költségvetési fő­összegben gondolkodhat a kevi önkormányzat. Az első számítá­sok szerint több mint 10 milliós hiánnyal kell számolni, de ezt, csakúgy, mint az idei büdzsé ter­vezésénél, átcsoportosításokkal s egyéb intézkedésekkel nullára akarják majd redukálni. Alapve­tő szempont ugyanis az, hogy a város működési hitelt nem vehet fel, a kölcsönre csak felújítási vagy beruházási feladatokhoz van lehetőség, de ezeknél is töre­kedni kell inkább más pályázati források bevonására. A mostanit megelőző képvise­lő-testületi ülésen szóba került a művelődési intézmény gazdálko­dásának hiányossága, a várható pénzügyi keret túllépése. Akkor a városatyák úgy határoztak, át kell világítani az intézményt, hogy megállapítható legyen, mi­ből adódnak a nehézségek. Ez megtörtént, s a vizsgálat eredmé­nye azt mutatta, hogy a bizonyla­ti fegyelem és az ügyrend hiánya nagyban hozzájárulhatott a de­cemberre prognosztizálható mintegy egymillió forintos hiány­hoz. Szükség esetén további vizs­gálatot igényelhet annak kiderí­tése, hogyan nőtt közel duplájá­ra a dologi kiadás egy év alatt. Mentheti a vezetést a tapaszta­latlanság, a bevételi terv túlfeszí- tettsége, illetve váratlan kiadá­sok ténye. Ám ennek ellenére a képviselők a vezetővel szemben írásbeli figyelmeztetés fegyelmi felelősségre vonással éltek. gg V Felújíthattak A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma által meghirdetett Nemzeti Örökség Program ’99 pályázat keretében Jászkisér egy­millió forintos támogatást nyert. A pénzből a mozi udvari hom­lokzata kapott új köntöst, és ki­cserélték az épület ereszcsator­náit is. Egy újabb pályázat segít­ségével szeretnék felújítani a mo­zi további homlokzatát is. Pert nyert... (Folytatás az I. oldalról) Nagyné Mészáros Évától azt kér­deztük, ha egyszer majd jogerő­sen is megállapítják igazát, visz- szamenne-e eredeti beosztásába?- Boldogan visszamennék, de sajnos az egészségi állapotom nem engedi. Az ügy nagyon ösz- szetört, sokat voltam kórházban, 52 évesen leszázalékolt nyugdí­jas lettem. Erkölcsileg azonban mégis sokat jelent számomra a bíróság ítélete, még ha egyelőre nem is jogerős, mert számomra ez azt jelzi: végre kezd kiderülni az igazság. Azt is megtudtuk, Nagyné nem is kérte a bíróságot, hogy he­lyezze vissza munkakörébe, azt azonban igen, hogy a felmondást mondja ki szabályos keretek kö­zött. Ha az ítélet jogerőre emel­kedik, akkor részére ki kell majd fizetni az elmaradt, illetve a fel­mondási időre járó munkabért, és a végkielégítést is. -hgy­/ Ax egészséges táplálkozás ételkülönlegességeiből tartottak kóstolóval egybekötött ^bemutatót tegnap a szolnoki Szandaszőlősi Általános Iskola, Művelődési Ház és Alapfokú Művészoktatási Intézményben. Amint azt felvételünk is bizonyítja, a tanulók által készített ételeknek nagy sikere volt. fotó: mészáros Nagy teher a tehermentesítő (Folytatás az 1. oldalról) Állításait továbbra is fenntartja. Ha 300 millió forintból (ennyi költséget jelentene előzetes szá­mítások szerint a hűtőgépgyári tehermentesítő út teljes kiépíté­se) meg lehetne oldani a város- központ forgalmának csökkenté­sét, azt az elsők között szavazná meg. A problémát abban látja, hogy mindezt egyetlen hivatalos tanulmány sem támasztja alá, sőt ennek ellenkezőjéről győzte meg a Pont Egyesület részleges forgalomszámlálása. — A demokrácia az önkorláto­zás demokráciája is — csatlako­zott a szóváltáshoz dr. Magyar Levente polgármester. Szerinte egy döntés meghozatala előtt kell nagy vitákat folytatni, de a határozatot követően egysége­sen kell kiállni mellette. Ezt a vé­leményét az estébe nyúló testüle­ti ülésen jó néhányszor megis­mételte. A tehermentesítő út kér­déskörére térve aláhúzta: nem veszett össze a hűtőgépgyár veze­tőségével, viszont van olyan helyzet, amikor a gyár és a város érdeke konfrontációba kerül. Az pedig, hogy egy vállalkozás a leg­több helyi adót fizeti a városnak, nem érdem, hanem kötelesség. (Az alpolgármester csütörtöki fórumán leszögezte, hogy nem helyes szembehelyezkedni a leg­nagyobb adófizető akaratával, a hűtőgépgyár vezetése pedig ko­rábban elmondta, hogy nincs közvetlen szüksége a tehermen­tesítő útra.) Később az önkormányzat 2000. évi költségvetési koncepci­ójáról szóló napirendnél ismét előkerült a korábbi vita. A pol­gármester felvezetőjében kiemel­te, hogy az önkormányzat koráb­ban 140 milliós hitel felvételéről határozott, és e döntés alapján elindítják a közbeszerzési eljá­rást is. A felszólaló Tamás Zoltán al­polgármester szerint a demokrá­ciát jó néhány bizottsági ülésen megcsúfolták már Jászberény­ben, gyakran egy-egy személy vé­leménye rátelepszik a testület munkájára. Az úttal kapcsolat­ban hozzátette, a korábban meg­hozott határozat előkészítetlen volt, azt felül kell vizsgálni. Java­solta, vegyék ki a következő .évi költségvetésből a tehermentesítő út megépítésének tervét. Több képviselő egyetértett az­zal, hogy felül kell vizsgálni a ter­vet. Egyikük rámutatott, ha a la­kástámogatásra augusztusban megszavaztak 12 milliót, majd szeptemberben ezt hétmillióval lehetett csökkenteni, akkor a fe­lülvizsgálatot más döntéseknél is megejthetik. Végül a módosító javaslat mégsem kapott többsé­get, így a korábban hozott dön­tés maradt érvényben. Banka Csaba Közérzetünk Ülés végkimerülésig Az emberi teljesítőképesség véges. Bizonyos munkakörökben elő­írják, hogy az emberek hány órás pihenés után kezdhetnek dolgoz­ni, és azt is, hogy mennyi időt tölthetnek munkában. A túldolgoz­tatott ember figyelme lankad, felületesebben mérlegeli a körülmé­nyeket, és cselekvéseinek következményeit. Ingerültebben reagál, hajlamos agresszívebben véleményt nyilvánítani és cselekedni. Az ilyesminek pedig gyakran tragikus következményei vannak, em­beréletben, anyagi javakban egyaránt. Aki járművet vezet vagy értékes gépet kezel, az fáradtság, kime­rültség miatt nem hibázhat, jogszabályok előírásai is igyekeznek megakadályozni ebben. De mi van azzal, aki egy kisebb vagy na­gyobb közösség fon­tos ügyeiben dönté­seket hoz? Rá nem vonatkoznak a fönt jelzett előírások? Pe­dig egy rossz döntés­sel, ha kevésbé látvá­nyosan is, nagyobb Az ülés tizenkét- tizenharmadik órájában már igen nagy erőfeszítésébe tellett nyomon követni a vitát. károkat okozhat, mint mondjuk egy drága gép kezelője. Mindez a szolnoki közgyűlés végtelen ülésein jutott eszembe. Legutóbb, november 18-án például reggel 9-kor kezdődött hivata­losan a tanácskozás, és szavahihető tanúk elmondása szerint pon­tosan 23 óra 38 perckor fejeződött be. Ez több, mint 14 és fél óra, sőt ha figyelembe vesszük, hogy volt olyan bizottság, amelyik reg­gel 8-kor még összeült bizonyos előterjesztések megtárgyalására, álláspontok egyeztetésére, akkor nyilvánvaló, hogy néhány képvi­selő 15 és fél óránál többet tanácskozott. Ez még akkor is nagyon sok, ha közben volt háromnegyed órás ebédszünet, és két-három óránként egy-egy kisebb cigarettaszünet. Minden tiszteletem azé az emberé lenne, aki ennyi ideig képes megfeszített figyelemmel nyomon követni a napirendre kerülő té­mákat, de nem hiszem, hogy létezik ilyen. Még mindig a közgyű­lés legutóbbi ülésénél maradva például, a napirend szerint a nyílt és a zárt ülésen összesen harminchárom előterjesztés, beszámoló és tájékoztató volt a napirenden, ezekhez jöttek még a több mint egy óráig tartó kérdések és interpellációk. Négyszemközt több képviselő is elismerte, hogy az ülés tizenkét-tizenharmadik órájá­ban már igen nagy erőfeszítésébe tellett nyomon követni a vitát, s azt már én teszem hozzá, hogy olykor talán nem is sikerült. Pedig szavazni is kell, fontos városi érdekek forognak kockán, a szemé­lyi kérdésekben emberi sorsok függenek attól, hogy a képviselők hogyan döntenek. Bistey András Szakképzésünk állja az összehasonlítást Tapasztalatcsere Ávignonban Az Európai Unió Leonardo programja, a megyei agrár- és falusi ifjúsá­gi egyesület, valamint a megyei önkormányzat támogatásával a közel­múltban nyolctagú megyei küldöttség vett részt a dél-franciaországi Avignonban, agrár- és vidékfejlesztési témában megrendezett kéthetes szakmai kurzuson. Az európai régiók fiatal mező­gazdász-hálózata által szervezett szakmai tréningen hat ország küldöttei vettek részt, köztük két EU-tagj elölt, Magyarország és Lengyelország képviselői. Ha­zánkat az agrárszakképzéssel foglalkozó megyei intézmények vezetői, oktatói, valamint mező- gazdasági vállalkozók képvisel­ték. A tapasztalatokról Túri Ig­nác, a törökszentmiklósi Székács szakközépiskola igazgatója és Berkó Attila agrárvállalkozó szá­molt be lapunknak. Mint elmondták, a két hét so­rán hasznos elméleti és gyakorla­ti tapasztalatokat szereztek az Európai Unió közös agrárpoliti­kájának működéséről, a szövet­kezés fontosságáról, az agrárkép­zésről, illetve -továbbképzésről, a szaktanácsadás jelentőségéről, s nem utolsósorban az agrár- és vi­dékfejlesztés összefonódásáról. Kiderült például, hogy a me­gyénkben agrár szakképző intéz­mények bátran állják az összeha­sonlítást nyugat-európai társaik­kal, amelyekkel egyébként re­ményt keltő kapcsolatok is szö­vődnek. Amiben úgy tűnik, le­maradásunk van, az a gyakorlati képzés aránya és a felnőtt gazda­képzés. Ez utóbbinak elsősorban az érdeklődés hiánya az oka, no­ha sokan gazdálkodnak minden­féle szakmai ismeret nélkül. A sikeren felbuzdulva a konfe­rencián részt vevő hat ország képviselői megállapodtak abban, hogy közösen folytatják a szak­mai képzési projekteket, s ennek érdekében közösen pályáznak az EU Leonardo programjára. L. Z. __ T örténet a kis puliról — Ha egy önkormányzat ad magá­ra, akkor igyekszik a helyi közös­ség értékeit bemutatni. Ezért is tartjuk fontosnak, hogy évi 4-5 mű­vet kiadjunk, hiszen ezek a köny­vek rólunk szólnak. így van ez a most megjelent Éjfél vitéz eseté­ben is — mondta Csányi Sándor al­polgármester tegnap a karcagi vá­rosi Csokonai könyvtárban meg­tartott könyvpremieren. Itt aján­lotta az olvasók figyelmébe Gom­bos Imre író, műfordító kis puliról szóló elbeszélő költeményt, az Éj­fél vitézt Körmendi Lajos író. Az általa csak mézeskalácsos Karcagnak nevezett szülőföldre most is szívesen jött haza Gombos Imre, aki elérzékenyült, amikor fel­vételről meghallotta énekelni el­hunyt feleségét, Török Erzsi nép­dalénekest, akinek a tiszteletére nemrég alapítványt hozott létre Karcagon. A szerzőnek a húszas években Csontos György karcagi juhász me­sélte el ezt a mulatságos, kedves, igaz történetet, mely Gombos köl­tői fantáziájában kapott új kön­töst.- Petőfi Sándor János vitéze óta nem olvastam ilyen szenzációs verses elbeszélést, melyben a szer­ző a „karcagi nyelvvel” is megis­mertet bennünket, ugyanakkor ál­tala a magyar nyelv szépségeit is megcsodálhatjuk - mondta Kör­mendi. — Mint karcagi születésű és a Csontos családhoz is kötődő, szí­vesen vállaltam az illusztrálást. Bár nagyon kevés volt az időm, mégis muszáj volt végigolvasnom a könyvet, nem tudtam letenni — vallotta be Győrfi Lajos szobrász- művész, aki meleg szívvel ajánlot­ta a jelenlévők figyelmébe a kis pu­li történetét. de A klerikális reakció képviselőjéből díszpolgár Zsoldos Istvánok hatan voltak testvérek Kisújszálláson. Bizony nem számítottak tehetőseknek, amikor 1913. november 6-án e világra ér­kezett. Akadt a családban viszont egy módosabb nagybácsi, bizonyos I). Szabó Móricz, a monarchia hadseregének orvos-tábornoka, aki ép­pen a kassai kórházat vezette. Ö mondta: — Hallod-e, fiam! Szegény vagy, de segítek rajtad, amíg élek. Vagy orvos, vagy pap legyél! — mondta, és segített is, de sajnos a harmincas évek elején meghalt, így Zsoldos Istvánnak az érettségi után maradt a papi pálya. Diplomát szerzett, és hét évig re­formátus segédlelkészként szol­gált, miközben- történelem-föld­rajz szakon gimnáziumi tanári oklevelet is kapott. Lelkészi stá­diumait Németországban, Svájc­ban folytatta, így tanulta meg a németet. A lelkészi időszakot kö­zépiskolai tanári szakasz követ­te. Különösen a Rákosi-rendszer- ben számított a klerikális reakció egyik képviselőjének, mint volt pap. A minősítés ellen úgy véde­kezhetett, hogy mindent vállalt. Még oroszt is tanított pár évig, pedig éppúgy tanulta, akár a di­ákjai, csak éppen egy leckével előbb. Azután adtak neki ábrázo­ló geometriát, rajzot és legna­gyobb örömére németet is, hi­szen abban a tárgyban végre ott­hon volt. Túlélte, kötelező volt túlélni, hiszen a három gyerekü­ket el kellett tartaniuk valamiből. 1977 óta nyugdíjas, és hej, de sok pókhálós padlást végigné­zett, mire összejött mintegy két­ezer-ötszáz tárgy, dokumentum, azaz a helytörténeti gyűjtemény anyaga. Párjukat ritkítják az 1849-es főzőfazekak, a gondolko­dószék, amelyikbe a gazda ült, hogy meghányja-vesse a jövőt. De akad halottaskocsi, úri és pa­rasztszánkó, 110 éves kalendári­um, olajmécses és korabeli újság arról, hogy a Honvéd utcai kaszi­nóban a múlt század második fe­lében egy kötözködő gazdafiút agyonütöttek, feldaraboltak és bográcsban meg akartak főzni a haragosai. A szakácsnő elájult, nem vállalkozott erre a „menü­re”, a fiúk meg leülték a 12-12 évet nehéz, majd kurtavasban. Utána hazajöttek, gazdálkodtak tovább, mintha mi sem történt volna. Két éve valahogy nagyot rom­lott a tanár úr egészsége, aki egy­kori klerikális reakciós létére ké­sőbb a Pro Űrbe díjat is átvehette, il­letve a tele­pülés dísz­polgára cím­mel szintén kitüntették. A Parkinson-kór ala­posan megkörnyékezte. Meghalt a felesége is, és Marika húga se­gít neki, ügyel rá. Egyetlen szóra­kozása a televízió lenne, de hát annyi a reklám, hogy agyonvágja a legjobb műsort is - állítja. Hét unokája született, és az első déd­unoka is útban van. Ma már a ta­nár úr egyre kevesebbet mozdul ki, sétái is rövidebbek, pedig va­lamikor kilométereket gyalogolt minden erőfeszítés nélkül. Igaz, akkor még nem a nyolcvanhete­diket számlálta... D. Szabó Miklós A I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents