Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-29 / 278. szám

1999. november 29., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Önkormányzati Mikulás A karcagi önkormányzat minden évben fontosnak tartja, hogy tar­talmas Mikulás-csomagot kap­jon a város intézményeiben ellá­tott több ezer gyermek, hiszen vannak olyan családok, amelyek­ben nem tudják a gyermekeket december 6-án saját csomaggal meglepni. Ezért az elmúlt hetekben a pol- —--------------------------------­A jáagyar gyerekek többet tudnak az íreknél Példamutató optimizmus Nem túl gyakran, de megadatik magyar tanároknak is a külföldi ta­nulmányút lehetősége. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnáziumból leg­utóbb Hollósvölgyi Péter angoltanárnak volt olyan szerencséje, hogy Írországban tölthetett el felejthetetlen napokat. gármesteri hivatal pályázatot hir­detett mintacsomagok készítésé­re. A pályázatok értékelése a múlt héten megtörtént, így az életkornak - bölcsődés, óvodás, általános és középiskolás - meg­felelő, csokit és gyümölcsöt is tartalmazó csomagokat decem­ber 3. és 6. között kapják meg a gyermekek. de Valószínű, hogy jövőbeni EU-s tagságunkkal több lesz az alka­lom, hogy pedagógusok külhon­ban bővítsék ismereteiket, mivel a tagállamok fontosnak tartják, hogy a jelenlegi és leendő euro- polgárok minél több nyelvet el­sajátítsanak. Már most is műkö­dik ilyen program, a Tempus közalapítvány keretén belül a Lingua-B, mely a nyelvtanárok továbbképzésére nyújt támoga­tást. A túri oktató az interneten ol­vasta egy ír iskola hirdetését, s úgy döntött, pályázik. Nem so­kat tudott előzetesen a szigetor­szágról, ezért is várta izgatottan az eredményt. Nemrégiben az­tán utazhatott. Először Dublin- ban járt, majd a tanfolyam hely­színére, Corkba ment. Az általá­nos módszertani problémák mellett,az unió történetéről, jö­vőjéről hallgattak előadásokat. A helyiektől megtudta, hogy az ország ’73-as belépése óta látvá­nyos fejlődést sikerült elérni, so­kan „kelta kistigris” néven emlí­tik Írországot. De az is bebizo­nyosodott számára, hogy az ot­tani és a magyar gyerekek tudás­szintje között igen nagy a kü­lönbség - a mi javunkra. A szabadidős programok so­rán ellátogatott Cobh városába, ami többek között arról is neve­zetes, hogy sok kivándorló itt szállt hajóra, s itt volt a Titanic utolsó megállója, mielőtt végze­tes útjára indult volna. A helyi­ekkel beszélgetve Hollósvölgyi tanár úrnak feltűnt, hogy bár az ír nép is sokat szenvedett a tör­ténelem viharaiban, mégis biza­kodón, optimistán tekintenek a jövőbe. Ez pedig példa lehet szá­munkra is. gg Lehel-táncosjubileum (Folytatás az 1. oldalról) A táncklubnak nincs szüksége arra, hogy demonstrálja szere­pét a térség táncművészetének fejlődésében, eredményei iga­zolják. Ráadásul mióta a Jászbe­rényi nyár rendezvénysorában minden évben felvonulnak a Jászság táncegyüttesei egy-egy egész estés gála alkalmával, bár­ki megláthatja, mit is tanultak egy év alatt, mennyit fejlődött egy csoport, milyen új formáció­val lepik meg a közönséget. A hét végén, szombat este tar­tott születésnapi rendezvényre a Lehel Táncklub nagy családja volt hivatalos. Nem csak a klub­ban most táncolok jöttek el az ünnepre, de számos alapító tag, régi táncos is elfogadta a meghí­vást a DMK Ifjúsági Házába, ahol immár huszadik éve próbál a csoport. Sajnos a táncklub el­ső vezetője, Bagyari Ildikó már nem lehetett az ünneplők kö­zött, de ott volt dr. Mák László- né, Hédi néni. Neki köszönhető, hogy ma Jászberényben létezik a versenytánc. Az ő működését megelőzően csak formációs tán­cokat mutatott be az együttes. Nem hiányozhatott a Molnár testvérpár sem. Oláhné Molnár Anna, illetve Molnár József nap­jainkban motorjai a klub fejlődé­sének. Mi is adhatta volna az est ge­rincét, ha nem a tánc? Fellépett a táncklub jelenlegi és utánpót­lásgárdája, de igazi csemegét je­lentett, mikor azok a lányok, fi­úk, helyesebben nők, férfiak léptek a parkettre, akik már jó néhány éve levetették versenyci­pőjüket. Feleségek, férjek, csalá­dos emberek lettek, de a táncot nem felejtették el. A tánc kar­bantartja az embereket — jegyez­te meg Molnár Anna az egyik táncformáció után, mikor a „ré­gi” táncosok egykori ruhájukat magukra öltve feledkeztek bele a zenébe, a táncba. A bemutató végén egy hatalmas születésnapi tortát fogyasztottak el a klub tagjai. Videovetítésen és az azt követő fogadáson elevenítették fel az egykori versenyeket, díja­kat, örömöket, s ha volt, a bána­tot is. bcs Hagyományos alapítványi bálját rendezte meg szombaton a szolnoki Tallinn Ál­talános és Művészeti Iskola. A műsorban az iskola Tallinnka néptáncegyüttese nápolyi ta- rayttellatánccal lepte, meg a vendégeket. fotó: csabai-------------------------------.----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A háborús időszak nehéz volt A hét végén Törökbecséről, vajdasági testvérvárosából érkezett kultu­rális küldöttség Mezőtúrra. A látogatás immáron hagyományosnak te­kinthető, mint ahogy az is, hogy szombat este kulturális műsorral ked­veskedtek a határon túlról érkezettek a vendéglátó város lakóinak. A szombat déli érkezéskor, már a buszról leszállva találkoztak is­merőssel a vizitálók, ami jelzi, nem csak a hivatalos, de a ma­gánszintű kapcsolat is jónak te­kinthető a két település polgárai között. A hosszú utat követő ebéd után kértünk néhány láto­gatót arra, mondanák el, mit is jelent számukra ez a többéves együttműködés. Davidovio Stevan, a törökbecsei önkormányzat osztályvezetője el­mondta, számukra fontos a nehéz körülmények ellenére is folyama­tosnak tekinthető kapcsolat. A sportolók kölcsönös látogatása volt a kiindulópont, melyre jól épült a gyorsan kialakuló művelő­dési, kulturális együttműködés. Ugyan voltak gazdasági területen is kezdeményezések, ám jelenleg a Jókai Művelődési Egyesület az, amely a mozgatórugója a folya­mat fenntartásának. Dr. Kovács László, a civil szervezet elnöke hangsúlyozta: nagy öröm számuk­ra, ha egy anyaországi meghívás érkezik hozzájuk, s annak mindig boldogan tesznek eleget. Az elő­adás tevékeny részese volt Hia László titkár, aki szerint nagyon hálás a túri közönség, átérzik azt a munkát, amely a másfél-két órás előadás mögött van. — Fenn tudták-e tartani a párbe­szédet a háborús viszonyok között is? — Egy időre, a legválságosabb időszakokban tapasztalható volt egyfajta elhidegülés hivatalos szinten — mondta az önkor­mányzati osztályvezető —, de a mostani vizit is igazolja, hogy fo­lyamatosnak tekinthető a két te­lepülés viszonya. Az önkormány­zatának támogatása jelzi, hogy ez nem csak magánszinten van így­Dr. Répási János túri alpolgár­mester ezzel kapcsolatban ki­emelte azt a tényt, hogy telefo­non keresztül a bombázások kö­zött is folyamatosan tájékozód­tak barátaik helyzetéről. Este az előadást követően so­kan keresték meg ismerőseiket egy baráti beszélgetésre, majd a vasárnap délelőtti szabad prog­ram után visszautazott Törökbe­csére a kulturális delegáció. GG Bemutató műtét Szíriában Szíriában tartott bemutató műté­tet dr. Rudner Ervin, a megyei Hetényi Géza kórház ortopédiai osztályának vezető főorvosa. A főorvos csípő- és térdprotézis be­ültetését mutatta be szíriai kolle­gáinak. A Hetényi kórházban már há­rom éve használják a Biomét csí­pő- és térdprotéziseket, jó ered­ményekkel. A műtéttípusra a szí- riaiak is át akarnak térni. — Szír-magyar orvostalálkozót rendeztek Damaszkuszban, és az a megtiszteltetés ért, hogy en­gem is meghívtak — meséli a kin­ti bemutatóműtét történetét dr. Rudner Ervin. — Ennek pedig az volt az előzménye, hogy koráb­ban járt a Hetényi kórházban dr. Haitham Gannam professzor, a damaszkuszi orvosegyetem orto­pédiai klinikájának igazgatója, aki kollégájával megnézte ezt a műtétet a kórházunkban. Már akkor azzal mentek el, hogy meg­hívnak az orvostalálkozóra, mondván, hogy szeretnék, ha ott is operálnék és a kinti kollégák­nak bemutatóműtétet tartanék. A kiutazó magyar orvoscso­port tagja volt többek között há­rom professzor: dr Udvarhelyi Iván, az ORFI ortopédiai tan­székének vezetője, dr. Renner An­tal, az Országos Traumatológiai Intézet igazgatója és dr. Kásler Miklós, az Onkológiai Intézet igazgatója. Mindhárman elő­adást tartottak a kongresszuson, amelynek témája a mozgásszervi műtétek, csípő-, térdprotézis, a gerincstabilizációs, arthroszkó- pos műtétek voltak. Két belga, két osztrák, egy spanyol orvos, valamint én tartottunk bemuta­tóműtétet a szíriai kollegáknak. Én csípő- és térdprotézis-operá­ciót végeztem. — Mi volt a kinti kollégák véle­ménye? ■ — Tetszett nekik, ilyen jellegű műtéteket ott is végeznek, de ezt a protézist még nem használták. Jövőre is rendeznek orvostalál­kozót, és meghívtak, hogy a kö­vetkező évben is menjek el. Szá­momra nagy élmény volt ez az út, nem csak szakmailag. Megha­tott az a szeretet, tisztelet, amely- lyel fogadtak bennünket. Vízkárok után Helyreállították fi a házakat A vége felé járnak a víz okozta károk helyreállítási munkálatai Kuncsorbán. Az önkormányzat épületeit, utakat, illetve magán­házakat kellett helyrehozni. Az idősek otthona és a község­háza rongálódott a víz miatt Kuncsorbán. A községháza helyreállításához nyolcszázezer forint állami segítséget kaptak. Jelentős feladat volt az utak rendbe hozása, útpadkák és víz­elvezető árkok kialakítása min­den utcában. Erre a célra közel három és fél millió forint segít­ség érkezett. Ebből a pénzből már nem futotta az átereszekre is, amelyek a jövő évi tervben szerepelnek majd. A magánházak közül tizenöt­öt ért kár, egy részük biztosított volt. Emellett van olyan ház, ahová még a kárbejelentés nyo­mán nem jött ki a biztosító. Öt ház helyreállításához vették igénybe a kárenyhítési támoga­tást. A kamatmentes kölcsön nem volt népszerű segítségnyúj­tási forma, a községben nem igé­nyelték. A víz okozta gondok későbbi kezeléséhez tartozik, hogy Kun­csorba Örményessel és Kétpó- val közösen pályázatot nyújtott be külterületi víztározó létesíté­sére. —pé— Lefoglalt „családi örökség” (Folytatás az I oldalról) Az előállított férfiak azonban a Karcagról jött nyomozóknak sem mondtak újat, ráadásul ak­kor még a „vendég” rendőrök sem tudtak a területükön történt olyan bűncselekményről, amit összefüggésbe lehetett volna hoz­ni a vitatott eredetű aranyakkal. Mást nem tehettek, az ékszerek­kel együtt kénytelenek voltak ha­zaengedni kérdőre vont ügyfelei­ket. Pár óra hossza múlva azonban, amikor a karcagi kapitányságra bejelentés érkezett egy, a város központjában elkövetett lakásbe­törésről, már egyből más volt a helyzet. Pláne akkor, amikor ki­derült, hogy az ismeretlen tette­sek épp olyan aranyból készült tárgyakat vittek el a helyszínről, mint amilyeneket nem sokkal az­előtt az útjukra engedett sárrét- udvariaknál láttak. A most már valóban alaposan gyanúsítható személyek közül vi­szont már csak az egyiket tudták elfogni, ám ő részletes beismerő vallomást tett a Karcagon, sőt a korábban, Budapesten elkövetett betörésekről is. Az őrizetbe vett férfitől a lopott holmi egy részét is le tudták foglalni. A már bün­tetett előéletű társa azonban egy­előre elrejtőzött, ellene elfogató­parancsot adtak ki. H. Gy. A szolnoki közgyűlésben az egyes előterjesztéseket, tájékoztatókat rendszerint élénk vita kíséri. Kér­dések, pró és kontra vélemények hangzanak el a többnyire hosz- szan elhűzódó üléseken. Barta Istvánt, a szocialista frakció veze­tőjét arról kérdeztük, hogy mi­lyennek ítéli a szolnoki közgyűlés elé kerülő anyagokat. — Ott kell kezdeni, hogy a város­ban a ’98 októberi választás után új testület állt föl, új polgár­mesterrel. Nyilvánvaló, hogy a polgármesternek és a testület­nek is voltak elképzelései a hiva­tal átszervezésére, működtetésé­re, a szervezeti és működési sza­bályzat változtatására, figyelem­be véve a megváltozott körülmé­nyeket. Nos, a hivatal átszerve­zése megtörtént, új főosztályve­zetők kinevezésére került sor, majd további személyi változá­sok következtek be a hivatalban. Tudvalévő, hogy a főosztályok­Szakmai viták a közgyűlésben nak óriási szerepük van a köz­gyűlési előterjesztések, anyagok előkészítésében. Az elmúlt egy év alatt azt tapasztaltuk, és eb­ben valószínűleg nem értünk egyet a polgármesterrel és az al­polgármesterekkel, hogy az elő­terjesztések színvonala a koráb­bi évekéhez képest valamelyest csökkent. —A hivatal és a közgyűlés között azonban ott vannak a bizottságok.- Rendkívül fontosnak tartom, hogy az a nyolc szakmai bizott­ság, amelyeket az önkormányzat létrehozott, rendkívüli alapos­sággal dolgozik. A bizottságok­ban komoly viták, szakmai viták vannak, elég sok előterjesztést kell átformálni, felerősíteni, hogy az a közgyűlés elé kerülhes­sen. És az is tény, hogy az új köz­gyűlés fölállását követően né­hány hónapon belül egy pár elő­terjesztést kénytelen volt vissza­vonni az előterjesztő, mert a színvonala miatt a bizottságok egyszerűen nem tudták tárgyal­ni. — Gondolom, az előterjesztések készítőinek is gyakorlatot kellett szerezni. — Természetesen ez betudható annak is, hogy új személyek ke­rültek a hivatal felelős posztjaira és középbeosztásba, akiknek még nem volt akkora rutinjuk, mint a régebben ott dolgozók­nak. De nyilvánvaló, hogy a türe­lem véges. Jeleztük is a polgár- mester úrnak még márciusban és áprilisban, hogy komoly gondja­ink vannak néhány előterjesztés­sel, és szeretnénk, ha a szakmai vitákból a bizottságokban és a közgyűlésen is némi tapasztala­tot szűrnének le a főosztályok, és az előterjesztések színvonalát ja­vítanák, hogy lehetőleg minél ke­vesebb vitát gerjesszenek. — Az nem lehetséges, hogy az előterjesztések készítői és a képvi­selők között egyszerűen szakmai nézeteltérések voltak? — Könnyen lehetséges, hogy a képviselőknek vannak olyan el­képzeléseik, amelyek nem min­dig egyeznek a főosztályok el­képzeléseivel. Nyilvánvaló, hogy ők a bizottságban és a közgyűlé­sen is a saját véleményüknek akarnak érvényt szerezni. Ebből hasznos szakmai vita is kialakul­hat. Az pedig igen jó, hogy az ed­digi viták során az ellentétek nem mérgesedtek el, nem voltak személyeskedések, és hál’ isten­nek elmondhatjuk, hogy mind a mai napig az előterjesztések megvitatása és értékelése nem politikai alapon történt. B. A. A Véradók napja jegyében Túrkevén, a Keve étte­remben köszöntötte pénteken a vöröskereszt helyi szerve­zete a város azon donorjait, akik a legtöbbször éltek a leg­nemesebb adományozással. Az elismeréseket Mihályi Fe­renc (balra), a vöröskereszt megyei szervezetének titkára adta át. A program protokolláris részének lezárta után ba­ráti beszélgetéssel tölthették az estét a betegtársaikon vé­rükkel segítő keviek. fotó: f. é.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents