Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-26 / 276. szám

1999. november 26., péntek Megyei Tükör - Jegyzet 9. oldal Az óvónők színjátszó csoportja mutatkozott be nagy sikerrel a most húszéves születésnapját ünneplő szolnoki Szivárvány óvodában. A gyerekek kitörő lelkesedéssel fogadták az eljátszott mesét. fotó-mészáros Egy élet értékei a pincében Szűcs Imre tiszafüredi fazekasmester túlzás nélkül az életét tette fel arra, hogy művészi módon őrizhesse meg azokat a népi hagyományo­kat, amelyeket az Alföld régi fazekasai hagytak örökségül. Ehhez jobb iskolát nem is választhatott volna, mint a karcagi Kántor mester mű­helyét, ahová 1963-ban állt be fazekasinasnak. Kézügyessége, tehetsége itt ha­mar jelezte, hogy nem csak arra hivatott, hogy apró csuprokat csináljon, hanem arra is, hogy al­.4 tiszafüredi Szűcs família kotásain keresztül megismerhes­se öt a fél világ. A szíwel-lélek- kel, amúgy Szűcs módra „kiko- rongozott”, kiformált remekek pedig azóta gyarapodnak, oly­annyira, hogy mára már gondot jelentett azoknak méltó helyet találni. Ám a mester ezt is meg­oldotta, hiszen tiszafüredi háza pincéjében két kezével alakította ki azt a napokban megnyitott ga­lériát, amelyben ha szűkösen is, de elférnek egy élet munkájának „válogatott” értékei. Maga a mes­ter kísért el bennünket a „csodák birodalmába”, melynek titkairól szívesen mesélt. „Ezt a Miskát FOTÓ: sz. M még a drága édesanyám „írta” meg. Szegény nagyon sokat fá­radozott, segített, hogy a ma­gam útját tudjam járni, azt csi­náljam, amit szeretek” — mutat rá arra a polcra, amelyen a hatal­mas Miska kancsó „szomszédja­ival” a ’60-as, ’70-es évekre emlé­kezik. Az ember csak tátott szájjal tudja bámulni a kiégetett kis ke­rámiatörténelmet, amelynek minden darabja úgy egyedi, hogy összekeverhetetlenül „Szűcs”. És akkor is Szűcs maradt, amikor a mester megnősült, hiszen élete párját, Erzsikét a szakmához is választotta Szűcs Imre. így aztán az sem csoda, hogy a lányaik, Ju­dit és Andrea szinte egy időben tanultak meg járni és korongoz- ni. Példázódhatna most az em­ber az alma és a fája esetével, a tehetséget örökítő génekkel, de nem teszi, mert elég, ha a pincé­ben jól körülnéz. — Középen én vagyok — mutat az apuka az alkotásaira, melyek közül egyre több a feleség aktív közreműködésével kerekedett ki szép emlékké, majd így folytatja: — Az oldalsó polcok a lányoké. Ők itt a „szárnyaim”. Az azokon lévő darabok a lányok kezeinek a munkáját dicsérik. Arra vagyok a legbüszkébb, hogy egyikőjük sem engem másol, hanem a saját ötletét, gondolatát formálja egyé­nivé. Mondhatnánk mi úgy is, hogy kiteljesítve ezzel egy tipikusan fazekascsalád munkáját, amely egyre gyarapította a fazekas kerá­miatárat, és végre jó helyre kerül­ve hirdetheti: Szűcsék jól őrzik és óvják az alföldi fazekasok örökségét. — Csak az a baj, hogy túl az öt- venen jutottam el idáig. Ezen a pályán mindennek ára van, min­denért meg kellett, meg kell szen­vedni és küzdeni. Nem kevés pénzembe került, hogy ez a kis pince olyanná váljon, hogy ki tudjon végre állítani, meg tudja mutatni másoknak is munkáin­kat. —percze— A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Nem szeretem a kellemetlen meglepetéseket, márpedig szer­da este ez történt, várakozása­ink ellenére, melyeket alaposan felcsigáztak a szokásos előzete­sek, egyszerűen elmaradt a be­ígért újdonság: kurtán, furcsán közölték, helyette egy kéznél lé­vő Alfonzó-összeállítást látha­tunk. Ilyenkor mindig belébújik az emberbe a kis ördög: vajon mi lehet az oka, amiért szalon- képtelenné vált a beígért prog­ram; mi oka lehet a mondhatni drasztikus, hirtelen változtatás­nak. Technikai aligha. Azt lehe­tett volna közölni. Akkor meg mi a csuda fene? Azért is saj­nálatos a Showtár premierjé­nek elmaradása, mert a ifjú mű­sorvezető, Szerémi Péter friss szellemiségű szórakoztatást ígért, újszerű, vizuális humort, fiatalos lendületet, ami igen­csak hiánycikk a közszolgálati televízióban. Ráférne egy kis fi­atalosság erre az öreges intéz­ményre! Már Főtér is van Egyébként örömet szerez min­den új kísérlet, vállalkozás, ami valami értékessel, érdekessel kecsegtet. így például az is, hogy a Szabadság tér után im­már Főtere is van a közszolgá­latinak, azaz vasárnap délelőtti magazinja, amely arra invitál bennünket, hogy vele együtt fe­dezzük fel Magyarországot — egy-egy tájegység rejtett szépsé­geit, csábító ritkaságait sor­rendben. Régi országjáró prog­ramok, valamint a megszünte­tett turisztikai Halló, Magyar- ország! nyomában, azok öröké­ben indult útjára, s elsőként a Velencei-tó környékét, másod­jára Zemplén, a Hegyalja vidé­két mutatták fel, középpontban Sátoraljaújhellyel. Gaál Zoltán és Tóth Krisztina személyében műsorvezetőként új arcokat is felfedezhettünk magunknak, s üdeségük kellemesen tudta el­lensúlyozni még látható gya­korlatlanságukat. Színes moza­ikot sikerült összerakni az érté­kekben valóban gazdag régió pompás köveiből, benne a his­tóriai emlékek — Rákóczi, Ka­zinczy —, a szorgalmas hagyo­mányőrzők — cigándi tánco­sok, rudabányácskai szőnyeg- szövők —, a bor kultúrája — még templom is épült tisztele­tére - és sok más egyéb. A sze­génységről megkérdezvén az utca emberét még némi szociá­lis színezetet is kapott a több­nyire turisztikai érdekességre összpontosító összeállítás. Kár, hogy kísértett benne formájá­ban, de felfogásában is az, hogy mit is mutassunk meg, bizo­nyos megszokottság, mondhat­ni sematizmus. Többnyire kita­posott utakon jár, s nem tör me­rőben új csapásokat a megisme­rés irányába, az egyébként igen hasznosnak ígérkező magazin. Csak javára válna, ha messze elkerülné az országjárások jól ismert televíziós közhelyeit is. Már csak azért is, mert oly ke­vés műsora van a televíziónak, amely tekintetét messzebbre, a magyar vidék valóságára is vet­né. Országépítő magazin? Létezik különben egy másik magazin is, mely hasonló szán­dékkal született, csak épp ab­ban azt a Magyarországot igye­keznek gondolatban tapogatni, amelyik formálódik, amelyik a jövőben lehet — értékeiben. Ál­talában néhány meghívott ven­dég cseveg itt különböző dol­gokról, legutóbb például a csa­ládról esett szó, ez volt a téma, a közösség legkisebb egysége, amelyet oly sok veszély fenye­get. Vajon mi lesz vele, kiállhat- ja-e az idők próbáját, vagy pe­dig inkább hódítanak az együtt­élés különböző modern for­mái? Lehet-e gyógymód, általá­nos a gyengélkedő intézmény megerősítésére? Izgalmas kér­dések, ám lenge, üres, súlytalan és komolytalan válaszok! Nem lehet ezt az oldottság rovására írni, vagy épp ellenkezőleg, azon a címen elszámolni. Ilyen magazinnal nemhogy országot építeni, amint alcímében is sze­repel, de még egy fészert sem lehetne elkezdeni. Nem hi­szem, hogy például azt az Ernyei Bélát kellett volna ide­hozni — ő volt egyike a vendég­hármasnak —, aki bulváros Hölgyválaszában közismerten másfajta húrokat penget, szaba­doselvű és -ízlésű beszélgetése­iben a szerelmi élet furcsasága­it firtatván. Hogy valóban lehet felelősen is beszélni a családot fenyegető veszélyekről, arról a kötelékről, amely egybetarthatja, erről ta­núskodott hétfőn este egy do­kumentumfilm — sajnos a ket­tes csatornán —, a Karcsi, Fe- renczi Andrea igen alapos mun­kája, amelyben nagyszerűen mutatják meg, milyen károk származhatnak a gyermekek számára szüleik rendezetlen vi­szonyából, s mennyire fontos lenne számukra mind az apai, mind az anyai szeretet. A film nem igyekezett úgynevezett drámát csinálni abból, ami ma­ga az élet, természetességében tárta elénk a részleteket, mind­végig jólesően szem előtt tartva a tárgyilagosság szigorú köve­telményét. Ez a dokumentum­film és a hozzá hasonlók azzal, hogy feltárják a valóságot, való­ban országépítőek, a jövő Ma­gyarországát szolgálhatják. Valkó Mihály Véget ért az ásatási szezon Hosszúra sikerült az idei ásatási szezon, a régészek áprilisban kezdték, és csak a novemberi havazás űzte be őket a múzeumba. Csányi Mariettái és Pintér Lászlót arról kérdeztük, milyen eredménnyel kutattak idén. Elmondták, hogy két éve nincs saját tervezett ásatás a megyé­ben, annál inkább beruházáso­kat megelőző feltárás-leletmen­tés. Ez annyi munkát ad a régé­szeknek, hogy mindent nem is tudtak elvégezni. Volt olyan ku­tatás, amely egészen váratlanul „jött”, a 4-es út szélesítésénél Szajol közelében bukkantak lele­tekre április-májusban. Korábbi szerződés alapján szintén a 4-es út mentén, a törökszentmiklósi elkerülő szakasz leendő nyomvo­nalán is ástak, a Tiszapüspöki— Karancs—Háromág lelőhelyen. Korábban úgy gondolták, hogy a nyár második felében Surjány- ban kezdhetnek dolgozni, ez azonban a tiszapüspöki lelőhely gazdagsága miatt nem valósult meg. Tiszapüspökiben kilenc ré­gészeti korszak objektumait (sír, gödör, épületmaradvány) talál­ták meg, az időszámítás kezdete előtti 8000—6000 és a 800—600 közötti időszakból. A mintegy száznyolcvan objektumból ép és töredékes kultikus agyagszob­rocskák, oltárok kerültek elő, ki­lenc csontvázzal egyetemben, ez utóbbiak mind az újkőkorból. Vannak szakmai szempontból különösen fontos leletek, faze­kastermékek, amelyek megvál­toztatnak bizonyos időrendi el­képzeléseket. Ezek egy része most kiállításon látható Török- szentmiklóson, a helytörténeti gyűjteményben. A másik nagy régészeti feltárás Szajol közelében folyt, ahol a Mol-vezeték lefektetése előtt dol­goztak. Ott öt lelőhelyet tártak föl a felszíni bejárás tapasztala­tai alapján. A leggazdagabbnak a Tenyőhalom közelében lévő lelő­hely bizonyult. Itt négy kultúra, a neolit, a kora népvándorláskor, az Árpád-kor és a késő középkor (15—16. század) emlékeit tárták föl. A leggazdagabb leletek a neolitból és a késő középkorból kerültek elő. A legérdekesebb­nek egy középkori cserépbográ­csot, kályhacsempe-töredékeket, füstelvezető nyílással ellátott Ár­pád-kori kemencéket találtak. A keresztény korban már tiltott építési áldozatra utal több, a há­zak alá a földbe ásott, viszony­lag épen maradt edény, áldozati állatok csontjaival. B. A. 20 ÉVES A MŰVELŐDÉSI KÖZPONT VÁROSI MŰVELŐDÉSI ÉS ZENEI KÖZPONT KHT. Szolnok PROGRAMAJÁNLATA NOVEMBER 26.10.00 ÓRA kamaraterem „ VARÁZSSZŐNYEG” bérletsorozat óvodásoknak TERÜLJ-TERÜLJ ASZTALKÁM! CÍMMEL a Kalamajka Bábszínház előadása NOVEMBER 26.17.00 ÓRA I. emeleti fotógaléria A JÁSZ-NAGYKUN-SZOLNOK MEGYEI FOTÓPÁLYÁZAT EREDMÉNYHIRDETÉSE A kiállítást megnyitja: Búsi Lajos a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Közgyűlés elnöke NOVEMBER 29.14.00 ÓRA színházterem FILHARMÓNIA BÉRLETSOROZAT általános iskolások részére DECEMBERI ELŐZETES: DECEMBER 1.18.00 ÓRA színházterem NÉPZENEI EST TÁNCHÁZZAL (III. Őszi Szolnoki Művészeti Hetek) Közreműködik: Honvéd Táncszínház Tisza Táncegyüttes és vendégei Bartók Béla Kamarakórus DECEMBER 3.11.00 és 14.00 ÓRA színházterem A. A. MILNE: MICIMACKÓ R. S. 9. Színház előadása óvodások, kisiskolások részére DECEMBER 3.16.30 ÓRA II. emeleti galéria KABILNAID ÉS TANÍTVÁNYAINAK KIÁLLÍTÁSA DECEMBER 3. 21.00 ÓRA aula ORIGÓ KLUB 3. szolnoki karácsonyi játék-és könyvvásár gyermekvilág '99 Szolnok DECEMBER 7.19.00 ÓRA színházterem BÁRCSAK TUDNÁNK VIGYÁZNI RÁD! Segélykoncert a koraszülött gyermekek megmentésére. Közreműködik: a TUNYOGI ROCK BAND DECEMBER 14.19.00 ÓRA színházterem BAJOR KABARÉ Programjainkra felvilágosítás és jegyek előjegyeztethetők és megvásárolhatók a Városi Művelődési és Zenei Központ Közhasznú Társaság jegypénztárában, hétfőtől péntekig 10.00-12.00 óráig és 15.00-18.00 óráig. Telefon: 06-56/344-133*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents