Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-22 / 272. szám

1999. november 22., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Milliókat érő javaslat Lehet, hogy Szolnoknak mégsem kell visszafizetni a felszíni vízmű be­ruházáshoz kapott állami támogatás után visszaigényelt 160 millió — kamatokkal együtt négyszázmillió — forint áfát. Sőt, a többi, hasonló gonddal küszködő település is megszabadulhat e kötelezettségétől, ha a parlament elfogadja Szekeres Imre javaslatát. Az Alsó-Jászság szocialista kép­viselője már korában is benyúj­tott egy módosító indítványt az elmúlt évi költségvetési törvény zárszámadásához. Ebben azt ja­vasolta, hogy az országgyűlés méltányosságból minden olyan településnek engedje el a tartozá­sát, melyek egy joghézagot ki­használva az állami támogatás után visszaigényelték az áfát. A költségvetési bizottság szinte egyhangúlag — mindössze két tartózkodással - támogatta az el­képzelést. A plenáris ülésen azonban felborult a kormány- párti és az ellenzéki képviselők között a bizottságban még meg­lévő egyetértés. Szekeres Imre szerint már az szokatlan volt, hogy először nem a bizottsági javaslatról, hanem az egyéni módosító indítványokról szavaztak a képviselők. Az MSZP-s honatyák azonban tar­tották magukat a megállapodás­hoz, és egy-egy település kieme­lését a törvényből nem támogat­ták. A bizottsági javaslatnál azonban igennel voksoltak, nem úgy a kormánypártok. Szekeres Imre most újból a tör­vényhozás elé kívánja vinni ja­vaslatát. A képviselő szerint mindez megoldható, annak elle­nére, hogy a zárszámadásnak csupán a végszavazása van hátra. Jogilag ugyanis aggályos, hogy egyes települések mentesültek a visszafizetés kötelezettsége alól, míg mások nem. Az indítvány — véli a honatya — az úgynevezett törvényi koherenciát állítja visz- sza, így annak tárgyalását a ház­szabály megengedi. A javaslat szerdán kerül a költségvetési bi­zottság elé. T. J. Évek óta hagyomány Jászalsószentgyörgyön, hogy az önkormányzat késő ősszel egy ebédre, vacsorára invitálja a település nyugdíjasait. Az idén a jó hangulatú, beszélgetés­sel egybekötött lakomát szombaton rendezték. fotó: b. n. Lehetetlen és fölösleges négyezer gyógyszert tartani (Folytatás az I. oldalról) Sokszor ugyanis az eredeti cso­magolásból kibontva hozzák a tablettákat, amelyekről azt sem lehet tudni, nem járt-e le a szava­tossági idejük. A főigazgató sze­rint (és ezzel más kórházak veze­tői egyetértenek) nem azok a tab­letták jelentik az intézmények nagy kiadásait, amelyeket a beteg be tudna hozni, hanem az infúzi­ók, a transzfúziók, a mesterséges táplálás vagy a legdrágább anti­biotikumok, amelyeket gyógy­szertárban nem is lehet kapni. Van olyan betegség, amelyiknél a páciens több mint egymillió fo­rint értékű gyógyszert kap, anél­kül, hogy egyetlen tablettát be kellene vennie. A MÁV-kórház egyébként mi­nőségbiztosított intézmény, pro­tokoll alapján dolgoznak (évi mintegy 55 millió forint a gyógy­szerkeret), s a protokoll meg­szabja, hogy melyik betegségre milyen gyógyszert kell adni. A karcagi kórházban évi 124 millió forintos gyógyszerkeretből gazdálkodnak. A bent fekvők ré­szére a kezelőorvos határozza meg a szedendő orvosságokat. A betegeknek nem kell bevinniük a gyógyszert, kivéve, amikor valaki egyedi importból származó, na­gyon speciális orvosságot szed. Megyénk kórházaiban általá­ban a gyógyszerkeret a költségve­tés 6-8 százalékát teszi ki. P. É. Divatbemutatót tartottak tegnap a megyeszékhelyen, a Városi Művelődési és Zenei Központban, ahol a szolnoki Ruhaipari Szakközép- és Szakiskola növendékeinek kreációit vonultatták fel. fotó: bartalos Európai filmes szakember Szolnokon Van esélyük a vidéki moziknak A Független Moziüzemeltetők Szakmai Egyesülete a hét végén a szol­noki Tallinn moziban tartotta tanácskozását, amelyre meghívta Elisa- hetta Brunella asszonyt, a Média Salles — az Európai Unió filmes szer­vezetének — főtitkárát. A szakembert lapunk is megkereste néhány ak­tuális kérdéssel. — Asszonyom, bizonyára tudja, hogy nálunk ma a multiplexek, azaz 8-10 termes moziközpontok térhódítása miatt egyre-másra zár­nak be a főleg vidéki hagyomá­nyos filmszínházak. Ez a folyamat így zajlott Nyugat-Európában is? — Csak részben, mert Angliá­ban például, ahol elsőként építet­tek multiplexet, a hagyományos mozik többségére már korábban lakat került, a televíziózás elter­jedése miatt. Az emelt szintű szolgáltatást éppen azért terem­tették meg, hogy a nézők vissza­szokjanak a filmvásznak elé. Bel­giumban viszont a multiplexek miatt szűnt meg a hagyományos mozik egyharmada. — Viszont kétharmad megma­radt. Nekik hogyan sikerült túlél­ni a válságot, ami esetleg Magyar- országon is recept lehet? — Abból kell kiindulni, hogy nem mindenki szereti a sablonos amerikai filmeket, nem kiván hangoskodó, pattogatott kukori­cát rágcsáló fiatalok között fil­met nézni. Ha tehát tud valaki széles filmkínálatot nyújtani, egy kis meghittséget, valami különle­gességet varázsolni a mozijába, nem reménytelen a helyzete. Per­sze, a technikai és komfortszem­pontok is számítanak. — Úgy tudom, több nyugat-euró­pai államban mesterségesen tá­mogatják a hagyományos mozi­kat? — Mégpedig centrális és lokális forrásból egyaránt, annak a meg­fontolásnak az alapján, hogy a nagyok mellett kellenek a köze­pesek és a kicsik is. Egy-egy mo­zi több a településeknek, mint pusztán szórakozóhely, tehát kulturális és szociális szempont­ok is szólnak a hagyományos filmszínházak mellett.- Az Európai Unió filmes szer­vezetének még mindig csak a szol­noki Tallinn mozi jelenti Magyar- országot? — Egyelőre igen, hiszen Önök­től egyetlen résztvevője a Euro- kids Networknek, de úgy tudom, jövőre már több magyar film­színház is bekapcsolódik ebbe a gyerekeket a moziba visszacsalo­gató programba. Örömmel hal­lottam a tanácskozáson, hogy a szolnokiak kezdeményezésére a vidéki mozik védelmére alakult egy érdekvédő egyesület, amely­nek szurkolok, és eredményeket kívánok. L. J. Galambmustra A hét végén galambkiállítást rende­zett a Zádor úti iskola tornatermé­ben a karcagi V-139. számú haszon- és díszgalamhtenyésztő egyesület. A zord idő ellenére a 27 karcagi „ga­lambász” mellett tizenegy település­ről érkeztek tenyésztők. Huszonegy fajtából összesen 384 galamb indult a megmérettetésen. A bírálóbizott­ság 21 fajtagyőztes címet, valamint kiváló minősítést adott, és ugyan- ennyien kaptak különdíjat. A legfi­atalabb tenyésztő a kilencéves kar­cagi Jacsó Gábor volt, aki különdí­jat kapott. FOTÓ: BARTA L. Néptáncgála Kisújon A zord idő ellenére több százan jöttek el pénteken este a kisújszál­lási művelődési házba az Erzsé­bet— Katalin-napi néptánc- és nép­zenei gálára, melynek bevételét a ház nagytermének felújítására, valamint a Tücsök és Árvácska néptánccsoportok működésére fordítják. A gálát a Tücskök tanárai: Kazin­czy Ferenc és Kecskésné Hercegh Kata egy szép mezőségi tánccal nyitották meg, majd Fekete Ist­ván, az Árvácska néptánccsoport vezetője köszöntötte a megjelen­teket. A közel kétórás műsorban fel­lépett a Ki Mit Tud?-on és orszá­gos versenyeken is sikeresen sze­replő Angyal Ferenc, aki méltán kapott nagy tapsot citerajátéká- ért. A ’48-as Olvasókör Asszony­kórusa Monoki Kálmán né vezeté­sével őszi, kunsági népdalcsok­rot adott elő, majd legkedvesebb dalaikból énekeltek. Ezután az egy éve alakult Tücsök Néptánc- csoport tagjai következtek, akik törökkoppányi gyermekjátékokat is bemutattak. Az Árvácskák Néptáncegyüttestől pedig mező­ségi, kalocsai és domaházi tánco­kat láthatott a nagyérdemű. Ujj Tünde, aki általános iskolás kora óta énekel népdalokat, most csongrádi, kalotaszegi nótacso­korral varázsolt meleget a szívek­be. A gála táncházzal zárult, ahol a talpalávalóról a Csendes zene­kar — Erdélyi Klára, Vancsa Lász­ló és Németh Péter — gondosko­dott. -de-1 Polgármesterek randevúja Tiszazugi tekés találkozó Jó hangulatú találkozóra hívta pénteken Szokolai Lajos cserke- szőlői polgármester tiszazugi kol­légáit, hogy közösen, jó hangulat­ban töltsék el a délutánt. Az önkormányzati választások után volt az első hasonló jellegű találkozó, igaz, akkor az szolgál­tatta az indokot, hogy hat új pol­gármesternek kellett megismer­kednie. Az azóta eltelt időszak­ban a munkamegbeszélések mel­lett nem jutott idő a kötetlen esz­mecserére, amire kiválóan alkal­mas volt a péntek délután. Vendég is érkezett a találkozó­ra. Tiszakéeske polgármestere azért jött Cserkeszőlőre, hogy a Tiszainoka és Ókécske közötti révközlekedés megindításáról egy nyilatkozatot írjanak alá. Áz igazi kuriózumot a cserke- szőlői új automata tekepályán le­bonyolított verseny jelentette, ahol polgármester és jegyző alko­tott egy csapatot. A végeredmény nem volt fontos, viszont az min­denképpen sokat jelenthet a jö­vőben, hogy jó viszonyban van­nak a térség települési vezetői. PE Beszélgetés Vásárhelyi László koreográfussal „Vigyázzanak erre a fesztiválra!” A díjkiosztás után megkértük Vásárhelyi Lászlót, a zsűri elnökét, hogy mondjon véleményt a kétnapos szolnoki fesztivál programjá­ról, színvonaláról, a leszűrhető tapasztalatokról. — Mindenekelőtt annak örül­tem nagyon, hogy a fesztiválso­rozat megérte a 19. megrende­zését. Külön megkértem a tán­cosokat és az együttesvezető­ket, hogy vigyázzanak erre a fesztiválra. A mostani sok szempontból más volt, mint a korábbiak, a jóval korábbiak, amikor még Szigeti-, Györgyfal- vai-, Novák-, Timár-, Ficskovics- koreográfiák futottak. Ez most egészen más karakterű volt. En­nek ellenére igen erős mezőny­nyel találkoztunk, és azt kell mondanom, hogy a Kárpát-me­dence mozgásanyanyelvét, le­gyen az magyar vagy román vagy szlovák, ez a fiatal gárda már betéve tudja. Nagyon pon­tosan, hitelesen adják elő a szá­mokat. És még valami, ami bennem mindig bujkál: nagyon várjuk azokat a zseniális embereket, akik ebből az anyagból, ebből az anyanyelvből „verset” írnak. Ezt nem lehet siettetni, de min­denképpen szeretnénk, ha a jö­vő évezred elejétől lennének ilyen alkotó emberek, akik a sa­ját gondolataikat mondják el ezen az anyanyelven. Ahogy Bartók és Kodály magába szív­ta az anyanyetvet, és utána nem t másolt, és nem egy az egyben adta vissza, hanem csinált egy Allegro barbarót, egy Marosszé­ki táncokat... Tehát ezt a törek­vést szeretnénk elvárni az együt­tesektől, vezetőktől és koreográ­fusoktól. Ehhez persze óriási tudásra, olvasottságra, zenei, történelmi, társadalmi ismere­tekre van szükség. Hát csak ta­nuljatok, fiúk! — Említette, hogy ez a fesztivál karakteresen különbözött a töb­bitől. Ha a különbségre egy pár mondatban rámutatna... — A különbséget nem az utób­biakra értettem, hanem a jóval régebbiekre, amikor még amatőr területen dolgozott Novák, Ti­már, Szigeti és mások. Amikor ezek az emberek innen fejlődtek ki profi koreográfusokká. Itt mindig nagyon kemény értékelés volt. Sajnáltam, hogy most az ér­tékelésre összesen vagy másfél óra állt rendelkezésre. így az a hatalmas energia, amit az együt­tesek a felkészülésbe fektettek, nem kapták meg a kellő értéke­lést. A régi fesztiválok esetében olyan is volt, hogy két hét múlva Budapesten rendeztük meg az értékelést, és az egy fél napig, ha nem egy napig tartott, és nem ki­sebb emberek, mint Szabó Iván, Körtvélyes Géza, Pesovár Ernő tartották, és mérlegelték az együttesek erényeit és problémá­it. Ez olyan korszak volt, amely­nek az újjáéledését szívesen ven­ném. B. A. A szolnoki Ságvári Endre Művelődési Ház­ban pénteken este rendezték meg a 10. megyei vőfélyta­lálkozót. A jubileumi rendezvényre kevesebben jöttek el a zord időjárás miatt, mint amire a szervezők számítottak. FOTÓ: BARTALOS

Next

/
Thumbnails
Contents