Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-17 / 268. szám
6. oldal Városházi Tükör - Szolnok 1999. november 17., szerda Készül a költségvetés Készül Szolnok 2000. évi költségvetése. Bállá György alpolgármestert arról kérdeztük, hogy áll az előkészítő munka, és várhatóan milyen lesz az új költségvetés. — A költségvetés készítésének legelső fázisában vagyunk, a koncepció készült el. Erről a közgyűlés dönt a legközelebbi ülésén. A koncepció összegezi a jövő évre várható lehetőségeinket és a főbb irányokat, amelyeket szeretnénk megjeleníteni. Az megállapítható, hogy az állami támogatások összege Szolnokon nem fog nőni. Legalábbis reálértékben nem. Saját magunknak is kell segíteni önmagunkon. Van egy nem várt fejlemény is, úgy tűnik, hogy ÁSZ-vizsgálat folytán a várost visszafizetési kötelezettség terheli. Egy, még az előző ciklushoz kapcsolódó beruházást vizsgált az Állami Számvevőszék, és olyan megállapítást tett, amelyet a parlament valószínűleg el fog fogadni. Ez komoly visszafizetési kötelezettséggel járhat, ez a jövő évi pozícióinkat gyengíti. Összeget azért nem mondok, mert még nem lehet pontosan tudni, de ezzel is kalkulálni kell-majd, ezt a koncepció kidolgozásakor még nem vették figyelembe.- Melyek a költségvetés legnagyobb kiadási tételei? — A legnagyobb kiadási tétel mindig az intézményhálózat. Ezzel kapcsolatban van jó és rossz hírem. A jó hír az, hogy az oktatási intézményekben alapos felülvizsgálat történt tavaly tavasz- szal, amelynek eredményeként meghoztuk a szükséges intézkedéseket. Ma is úgy látom, és a visszajelzések is azt igazolják, hogy ezek az intézkedések jól sikerültek. A felülvizsgálat nem csak arra volt jó, hogy megtakarítást érjünk el, hanem arra is, hogy világos képet nyerjünk az intézményrendszerünkről. Ennek a képnek kell a jövő évi tervezés alapjául szolgálni. Olyan költségvetést szeretnénk, amelyet az intézmények is el tudnak fogadni. Igazságosabban akarjuk csinálni, mint tavaly, mert tavaly voltak bizonyos aránytalanságok, egyes intézmények jól jártak, mások rosszabbul, éppen mert nem láttuk tisztán a rendszert. Tartjuk azt az elvet, hogy az átszervezéssel megtakarított pénz visszakerüljön az oktatási rendszerbe. Ettől persze nem lesz érezhetően sokkal több pénz, de igazságosabb lesz az elosztás, és ez az elv elnyerte az intézményvezetők tetszését. Az intézmények többi részében, mint például a sport-, ifjúsági, egészségügyi intézményeknél vannak még tennivalóink. A sporttal kapcsolatban például világos döntés van arról, hogy határozni kell a sportcentrum státusáról, lesz intézmény, amely kht. lesz, és így tovább. A szociális intézményeknél figyelembe kell venni jobban a város teherbíró képességét, az ellátási kötelességünket és a minőséget. Egy új rendszer kialakításában célszerű gondolkozni. Vannak tevékenységek, amelyek vállalkozási formában jobban működnek, mint intézményi formában. Vannak olyan szociális szolgáltatások, amelyekért lehet térítési díjat kérni, a jelenleginél nagyobbat is. A bölcsődék esetében például kettősség van, vannak olyan családok, ahol a bölcsőde az egyetlen hely, ahol a gyermek naponta meleg ételhez jut. Nem rájuk gondoltam értelemszerűen, hanem azokra a családokra, ahol az anya karrierje biztatja arra a szülőket, hogy a gyermeket bölcsődébe adják. Az ilyen családoktól lehetne térítési díjat kérni. A szociális ellátás egyes részeit át tudják venni egyházak, civil szervezetek, úgy, hogy az a városnak többé pénzébe nem kerül, az államtól megkapják a rájuk eső normatívát.- Beszéltünk a kiadásokról, de hogyan fedezik ezt a bevételek? — Szükségünk van bevételeink növelésére. Pusztán megtakarításból lehetetlenség betömni a lyukakat a város költségvetésében, illetve az ellátásban. Éppen ezért a koncepció foglalkozik bizonyos adóemelési kérdésekkel is. Az iparűzési adó önmagában nem kérdés, pusztán azért, hogy a leírható költség is nő, az emelésének meg kell történnie. Önmagában ez nem jelentős adóemelés. Ellenben van a városban például építményadó, amely fix összeg, és 1995 óta nem nyúltunk hozzá, a minimális, kétszáz forintos szinten vagyunk. Nincs a város olyan helyzetben, hogy ezt a nemes gesztust fenntarthatná. Ugyanez a helyzet a gépjárműadó tekintetében is.-Milyen létesítményeket terveznek, különös tekintettel a millenniumra? — Az intézményhálózat biztonságos működése alapvető cél. 2000 és 2001 a millennium éve, nagyon sok fejlesztést, beruházást kellene megcsinálni, amelyek nem kötődnek föltétlenül a millenniumhoz, de célszerű akkor megvalósítani ezeket, amikor jelentős állami forrásokra is van kilátás. Ilyen például a Kossuth tér, a sétálóutca, a Szabadság téri csomópont átalakítása, a művésztelep kérdése, és ami régi elmaradás, az úthálózat fejlesztése. — A kormány döntései, az ország költségvetésének alakítása milyen hatással vannak a város helyzetének alakulására? — Van olyan dolog, amelynek Szolnok szempontjából örülni lehet. A kormány megmondja, mi az a terület, amelyet támogat, egyértelműen megjelenik pénzben is egy normatívanövekedés, és megmondja, melyik az a terület, amelyet szintén fontosnak tart, de csak rámutat, a fontosság pénzben nem jelenik meg. Ez egyfajta üzenetet hoz az önkormányzatok számára, hogy ezek figyelembevételével alakítsák át a költségvetésüket. — Az egyes frakciók részéről mi várható a költségvetés vitájában, és mi lesz a további menetrend? — A költségvetést a szokásoknak megfelelően a februári ülésen fogadja el a közgyűlés. A koncepcióról nem várok nagy vitát, mert az irányokkal mindenki egyetért. A költségvetésről viszont már egy-két hónappal korábban nagy viták szoktak lenni, ez valószínűleg most is igy lesz. Ez az a terület, ahol a városért dolgozó önkormányzati képviselőknek kompromisszumra kell jutni. Mindenki világosan tudja, hogy a torta nem lesz lényegesen nagyobb, az is világos, mit akarnak nagyon a képviselők. Ilyen például az úthelyzet javítása, ebben hihetetlen lemaradások vannak. Ha ezt fontosnak tartjuk, ki kell mondani más oldalon a megtakarítás lehetőségét átszervezéssel vagy a feladat csökkentésével, megszüntetésével. Minden fontos, de vannak fontosabbak, és ezek lesznek benne a költségvetésben. B. A. Bállá György A régi kút kelyett a Gólyánál nemrég új díszkutat állítottak föl, ebből vihetik a szolnokiak a közkedvelt artézi vizet fotó: csabai Egységes arculattal Az elmúlt évekhez hasonlóan december elejétől ismét megrendezik Szolnokon a karácsonyi vásárt. A tervekről kérdeztük Fodor György alpolgármestert. — A szolnoki kereskedők évekkel ezelőtt javasolták, hogy a karácsony előtti hetekben árusíthassanak. Ez nekik jelentős bevételt hoz, a város lakossága pedig szélesebb választékból tud vásárolni. A feltételek számbavétele után született egy szerződés, a kereskedők érdekvédelmi szervezete, a Kisosz vállalta, hogy a karácsonyi falut megrendezi. — Emlékszem rá, hogy már az első időkben is gond volt a vásár külső megjelenésével. — Alapvetően vásározókról van szó, tehát nem fix bolttal rendelkező kereskedők kitelepüléséről. Ők tehát fölállítják a sátrukat, és ez rendben is van vásárban, búcsúban, május elsején, de karácsonykor valóban nem aratott osztatlan sikert. A szerződést minden évben külön kötötte meg a város és a vásár rendezője. Ebben mindig rögzítették, hogy milyen igények vannak a külső megjelenéssel kapcsolatban, amely azonban sohasem volt kifogástalan. Ezért döntött úgy a tavaly megválasztott város- vezetés, hogy megpróbálja elérni, hogy külső megjelenésében szebb legyen a karácsonyi falu. — Voltak olyan vélemények is, hogy kell-e egyáltalán Szolnoknak karácsonyi vásár, legalábbis ilyen kell-e. — Az, hogy a karácsonyi falu legyen vagy ne legyen, halvány kérdésként tényleg fölmerült, de talán az olvasók emlékeznek rá, hogy a Néplapban megjelent egy kérdés, hogy a szolnokiak óhajtják-e a karácsonyi falut. Aki vette a fáradságot, és véleményt nyilvánított, az azt mondta, hogy igen, szükség van rá. A külső megjelenésén azonban változtatni kellett. A tárgyalások elkezdődtek az év elején, hiszen a '98-ban megrendezett karácsonyi falu ugyanolyan csúnya volt, mint az előzőek. Az egyeztetés a korábbi rendezővel, a Kisosszal úgy zárult, hogy mivel ők korábban nem vállalkozóként rendezték a vásárt, ezért nem tudnak befektetni, a normális külsőhöz viszont befektetésre van szükség. A vásározókkal szemben pedig nem tudnak olyan határozottan föllépni, hogy garantálják a megfelelő külsőt. Ezért nem vállalták a rendezést. Ekkor már szeptembert írtunk. Még a tavasszal érkezett egy ajánlat a vásár megrendezésére, amikor pedig nyilvánosságot kaptak az említett gondok, újabb ajánlatok érkeztek vállalkozóktól, káef- téktől, rendezvényszervezéssel foglalkozó cégektől. Ez így pontos, ugyanis fölmerült, hogy a város írjon-e ki pályázatot erre a feladatra. Nem irt ki, nem kötelessége, és nem is volt szándékában, hiszen szeptember végére már öt írásos ajánlat érkezett. A szolnoki kereskedők, akik nyilván érdekeltek a dologban, az egyik ajánlattevő mellett érveltek, és mivel ez az ajánlattevő szolnoki, és vállalta, hogy külső megjelenésében is előrelépést fog fölmutatni, megszületett a döntés, megkötöttük a szerződést. Tehát december elején a karácsonyi vásár megnyitja kapuit. Jórészt az előző években megismert kereskedőkkel találkozhatnak a vevők. Reményeink szerint a lakosok elégedettebbek lesznek a külső megjelenéssel, mint az előző években. — Megtudhatnánk-e, hogy melyik cég rendezi a vásárt? — Hogyne, a Szolnoki Piackezelő Kft. Ézt a céget alapvetően a lengyel piacról lehet ismerni, hiszen a lengyel piac vállalkozásban működik, ez a kft üzemelteti.-Jelezte-e a cég, hogy milyen módon szeretné elérni, hogy esztétiku- sabb legyen a vásár képe? — Igen, lényegében erről szóltak az ajánlatok. Saját maga által gyártatott egységes vázszerkezetet vonultat fel, amelyen egységes műanyag ponyva lesz, tehát a sátrakat központilag állítják föl, nem lesz szükség arra, hogy a vásározók a saját fölszerelésüket hozzák. A különböző árusok igényei eltérőek, más azé, aki kazettákat árul, mint aki mondjuk kabátokat. A Piackezelő Kft., amelynek ebben gyakorlata van, meg tud felelni ezeknek az igényeknek is. És hogy ne csak a külsőről beszéljünk, jelzem, hogy a Fogyasztóvédelmi Felügyelőséget is fel fogjuk kérni a fokozottabb ellenőrzésre. B. Amit érdemes tudni a segélyezésről (2.) Munkanélküliek jövedelempótló támogatása: a települési önkormányzat a megélhetés alapjául szolgáló jövedelem pótlására jövedelem- pótló támogatásban részesíti azt a munkanélkülit a) aki munkanélküli-járadékban részesült, és a munkanélküli-járadék folyósítása lejártát követően más munkanélküli-ellátásra nem jogosult, és keresetpótló juttatásban nem részesül, b) akinek részére a munkanélküli-járadék folyósítását kereső tevékenység folytatása miatt a folyósítási idő lejártát megelőzően-szüntették meg, és a kereső tevékenységet követően munkanélküli-ellátásra nem jogosult, c) akinek a munkanélküli-járadékra való jogosultsága a foglalkoztatási törvény alapján támogatott képzés időtartama alatt szűnt meg, és a képzés megszűnését követően más munkanélküli-ellátásra nem szerzett jogosultságot,feltéve, hogy családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százalékát, 1999-ben a 12.280 forintot. Rendszeres szociális segély állapítható meg aktív korú nem foglalkoztatott részére, ha a havi jövedelme a mindenkori öregségi nyugdíj- minimum 70 százalékát (10.745 forintot), valamint családjában az egy főre jutó havi jövedelem a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 százalékát (12.280 forintot) nem haladja meg. Aktív korú nem foglalkoztatott személynek minősül az, aki a) a jövedelempótló támogatás folyósításának időtartamát kimerítette, vagy b) jövedelempótló támogatásban nem részesült, de igazolja, hogy a rendszeres szociális segély iránti kérelem benyújtását megelőző 3 évben az illetékes munkaügyi központtal legalább 2 év időtartamig együttműködött, és kereső tevékenységet nem folytat, ide nem értve azt a nem rendszeres munkavégzéssel járó kereső tevékenységet, amelynek havi ellenértéke nem éri el a jövedelemmel nem rendelkező munkanélkülit megilleti jövedelempótló támogatás összegének 50 százalékát, jelenleg a 6.140 forintot. (Sorozatunk 3. részét a decemberi Városházi tükörben közöljük) Összefogás Szolnok szépítéséért ..................... R ontó Antal a ■ s szolnoki önkor~ h mányzatnál dolgozik fő- W munkatárs- H m. ként, immár nyugdíjasán, de nem kevesebb aktivitással, mint azelőtt. Városszépítéssel, közérdekű munkák szervezésével, lakossági bejelentések vizsgálatával foglalkozik. Arra kértük, idézze föl pályája néhány fontos állomását.- Szolnokon születtem, 1932- ben. Tősgyökeres szolnoki vagyok, s talán lehet mondani, hogy lokálpatrióta. Egyszer próbáltam meg elköltözni, de visz- szajöttem. — Hová akart elmenni? — Egy évig dolgoztam Budapesten. A Műszaki Egyetem elvégzése után a MÁV Járműjavítóba kerültem, ez családi hagyomány volt nálunk. 1956-ban behívtak katonának, augusztus elsejétől november 7-ig voltam katona. Debrecenben egy jó hétig az oroszok őriztek bennünket, azután sikerült hazajönni. Egyenesen vissza a Járműjavítóba. Nehezen indult az élet, de mégis megindult. A Járműjavító példát mutatott a városnak abban, hogy dolgozni kell, mert csak akkor lesz eredmény. Először technológus, majd művezető, reszortvezető voltam. Végigjártam a ranglétrát. Amint említettem, egy évre Budapestre mentem, de visszajöttem a Járműjavítóba. Azután ismét fordulatot vett az életem, 1983-ban az akkori városi tanács közterület-fenntartó intézményéhez hívtak, társadalmi- munka-szervezői beosztásba. A feladatom a város külső képének, szépítésének a szervezése volt. Azt hiszem, a munkánk nem volt eredménytelen. Kapcsolatot tartottunk a különböző intézményekkel, a sok pad, játszótéri berendezés jó része a vállalatok segítőkészségéből, adakozásából származott. Ennek az időszaknak már vége, megtörtént a privatizáció, ez a kapu lezárult. — Hogyan tud lépést tartani a felújítás a vandálok rongálásaival?- Feladataim részét képezi az is, hogy elhárítsák a városban péntekről szombatra, szombatról vasárnapra bekövetkezett rongálásokat. Milliós nagyság- rendű károk keletkeznek a vandalizmus miatt. Gondoljunk csak a Centrum-sarok összetört oszlopaira, márványpadozatára, a Tisza-parti sétány negyvenhat kővázájának teljes cseréjére, a Verseghy park 1926-os gyönyörű kővázáinak tönkretételére, a Békás kút újbóli elkészítésére, arra a számtalan padra, amelyet kihelyezünk a városba, és amelyeket hétről hétre törik, újabban lopják is. Vagy gondoljunk a buszmegállók összetörésére. Egy négyzetméter polikarbonát tizennégyezer forintba kerül. Csak a buszmegállókra közel kétmillió forintot kell fordítani, így azután örömmel tudom üdvözölni azt a jogszabályt, amely nagyobb hatáskört ad a közterület-felügyeletnek. — Lát valami megoldást a vandalizmus megfékezésére? — Bízom abban, hogy ha a város lakossága összefog, együtt a rendőrséggel és a remélhetőleg több műszakban dolgozó közterület-felügyelettel, akkor meg tudjuk óvni a várost. A pénz akkor valóban a város szépítésére, nem pedig a rongálások nyomainak eltüntetésére fordítható. Munkakörömhöz tartozik még a műemlékek védelme. Ezekben elég szegények vagyunk Szolnokon, mégis egyre- másra pusztulnak. A „Szomorú Jézus”-szobrot például kénytelenek voltunk törhetetlen üveggel borítani, mert hol a kezét, hol a lábát, hol a fejét törték le. — Gyakran látni önt, hogy kis motoron járja a várost. Ilyenkor azt figyeli, hol van szükségjavításra? — Valóban van egy kis Simson motorom, ötszáz kilométert megteszek vele havonta, van, amikor sokkal többet is. Hétfőnként bejárom a parkokat, megnézem, hogy mi a hétvége „eredménye”, történt-e rongálás, pusztítottak-e a vandálok, szükség van-e beavatkozásra. Másrészt rengeteg lakossági bejelentés is érkezik az önkormányzathoz, ezek helyszíni kivizsgálása nélkül érdemben válaszolni, intézkedni nem lehet. Bistey
