Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)
1999-11-13 / 265. szám
1999. november 13., szombat Megyei Tükör 5. oldal Nézőpont Jövőre is többet adózunk A héten elfogadta a Tisztelt Ház az ezredfordulós adótörvényeket, melyekben sajnos szinte csak annyit fogadhatunk kitörő lelkesedéssel, hogy végre nem december végén szavaztak a képviselők egy igen meghatározó törvényről. Mert sajnos jövőre nemhogy kevesebbet fizetnénk az államkasszába, hanem még többet, egyes számítások szerint átlagosan 1-1,5 százalékkal. Hogy aztán ez ténylegesen mit jelent majd, azt a bérből és fizetésből élők először a hosszú januári hónap után, a februári fizetésben érzékelik. A gyermekes szülőket az idén január-februárban már érte egy csapás, amikor az egymillió feletti jövedelem adójóváírása megszűnt, s ezt nem kompenzálta a gyermekkedvezmény, sőt, még kevesebb lett a fizetésük, mint az előző évben. Jövőre az adójóváírás határa 1,2 millióra tolódik ki, mely szintén egy olyan határ, amelynél lehet hogy jobb, ha nem állnak egyesek sorba a fizetésemelésnél, mert kevesebb jut a végén a családi kasszába. Más a helyzet a vállalkozásoknál. Náluk szó sem esik könnyítésről, már ami a befizetendőket illeti. A társadalombiztosítási járulékok nem csökkentek, bár ilyen ígéretek a kormány részéről szinte folyamatosan elhangzottak, sőt, a tételes egészségügyi hozzájárulás összege emelkedik is, igaz, csak 300 forinttal. Adminisztrációs könnyítésnek szánták azt a lehetőséget az egyéni vállalkozóknak, hogy immár mindenki lehet átalányadózó. Persze van némi buktató ebben: a jövő januártól ezt választók mindössze 35 százaléknyi költséget számolhatnak el. Hogy miért ennyi, azt nem tudom, de hogy ez semmit sem ér, az biztos. Mert ezt csak azok a vállalkozók fogják választani, akik kifejezetten a becsületes réteghez tartoznak, önként, s dalolva fizetik be az adóforintokat az államkassza feneketlen mélységeibe. A törvény adta lehetőségeket ugyanis kihasználja minden vállalkozó (akiket legalábbis én ismerek), s van is költsége bőven, mert ha lehet, még a reggeli kávé is a „vállalkozás működése érdekében felmerülő költségként” kerül a gyomorba. Vagy a másik lehetőség, hogy jövőre mindenki kiskereskedő lesz, merthogy ők, akik januártól választják az átalányadózást, 87 százaléknyi költséget számolhatnak el. Hogy a 35 és a 87 közötti különbség miből adódott - számomra rejtély. Persze mostantól kezdve ráhúzható az egyéni vállalkozókra a vizes lepedő: ott a lehetőségük az adminisztráció csökkentésére, mégsem élnek vele! Hát persze. Eszük nekik is van. Ráadásul azok a vállalkozások, amelyek már korábban is átalányadóztak, 80 százaléknyi - kiskereskedőként 93 százalékos - költséget számolhatnak el, s csak a bevételük 20, illetve 7 százaléka után fizetnek adót. Új év, új évezred, millennium, ám adót jövőre is fizetnünk kell. Ahol már a kocsma is bezárt Újszentgyörgy egy jobb sorsra érdemes, kedves, apró település Tomaj- monostora és Tiszaszentimre között. Talán négyszázan lakhatják. Az egyik legnagyobb lokálpatrióta Jung János, aki ugyan Szolnokon vezet egy húsboltot, de tősgyökeres odavalósi, és édesanyját is sűrűn felkeresi Szentgyörgyön.- Noha Tiszaszentimre a székhelyközség, nem velük van a baj. Tartozhatnánk mi Kunhegyeshez is, de akkor sem lenne jobb. Nagy a munkanélküliség, és akkora a szegénység, hogy hallottam, még a kocsma is bezárt. Pedig nagyon sokan az ottaniak közül rengeteget dolgoznak, de hát kit a felvásárlók csapnak be, mások meg futnak a tejpénzük után. Ha nem hiszi, nézzen utána! Úgy is teszünk! Legelső utunk V. Krisztinához vezetett, mert kiderült, ő az ott élő főiskolai, egyetemi hallgatók 50 százaléka. Krisztina Egerben másodéves matematika-magyar szakos.- Hétvégeken hazajárok, de itt nem csak a fiatal kevés, szórakozni sem lehet sehol. Egerben szórakozunk a főiskolán, esetleg Szent- imrén lehetünk diszkóban, de én oda nem járok. Viszont szeretek itthon lenni, mert itt él a rokonság, apu, anyu, a testvéreim, nagyi, és itt mindenki ismeri a másikat. Ha végzek, biztosan más helyre kell mennem, mert itt nincs iskola. Bizony nincs, pedig valamikor volt, de most ott óvoda „teszi a dolgát”. Helybeli és szentimrei apróságokra vigyáznak, mondja Vízi István a falugondnok.- Talán 120 házunk van, és most is épül kettő. A legnagyobb Vőfélytalálkozó November 19-én már tizedik alkalommal rendezik meg a vőfélytalálkozót a szolnoki Ságvári Művelődési Házban, bár ez alkalommal némiképp változik a program. Korábban ugyanis Hojfer Károly szervezte ezeket a vacsorás, mulatós esteket, most Szűcs Béla vette át tőle a stafétabotot. A műsor vendége Csala Zsuzsa lesz. Béres Alexandra: Nem szabad sajnálni a mozgásra napi 10 percet Soha nem késő tenni valamit Nemrégiben jelent meg meg Béres Alexandra videókazettája, amiből pillanatok alatt elkapkodtak nyolcezer darabot. Akik viszont vasárnap ellátogatnak az első szolnoki életmódfesztiválra, a fitneszkirálynőt élőben is megcsodálhatják. Mert tény, hogy csodáljuk kitartásáért, tehetségéért és nemes emberi tulajdonságaiért. Most azonban mégis csak szigorúan szakmai dolgokról beszélgettünk. — Minden meghívást elfogad? — Aminek csak tudok, eleget teszek, de különösen fontos számomra minden, ami az egészséges életmóddal kapcsolatos. — Mit jelent a fltnesz, mint életmód? Leegyszerűsítve: megfelelő mozgást és táplálkozást. — Az életét tette a fltnesz népszerűsítésére, vagy egyszer lesz polgári foglakozása is? — Már van, tavaly saját edzőtermet nyitottam polgári foglalkozásként, de természetesen egy darabig még szeretnék versenyezni is. — Mik azok az alapvető dolgok, amiket meg kellene tennünk az egészségünkért? Legalább tíz perc, de inkább fél óra torna. Este már ne fogyasszunk szénhidrátokat és kerüljük a zsíros ételeket. — Meddig nem késő tenni valamit? — Soha. Hetven évesen is lehet változtatni az életmódon. — Azt mondják Önről az értő ítészek, ettől jobb formában még soha nem volt. Hogy lehet, hogy még mindig képes túlszárnyalni önmagát? — Én is fejlődök, egyre jobban megismerem magam. Ha újra csinálnék egy régi gyakorlatomat, már jobban tudnám. —Nemrégiben gyönyörű művész gond az iszonyatos pénztelenség, munkanélküliség. Orvos hetente háromszor rendel, kézi gyógyszertár van. Bolt három nyílt, kocsma kettő volt. De ilyen még nem fordult elő, mert az egyiknek be kellett zárni. Valószínű, nem volt forgalom. Vezetékes gáz is akad vagy 45 lakásban, a többiben szénnel, fával tüzelnek a cudar időkben. Messziről hordják, vagy afféle falujáróktól vesznek az emberek. Csak vigyázni kell, be ne csapják. A parányi falucska harmadik, szintén parányi boltja az Ez meg Az. Nemrégen nyitotta Kis Jánosné, de most a férje várja a vevőket.- A feleségem kereskedő volt, idevalósi, innen került el Madarasra. Ott lakunk, onnan járunk át, mert vettük ezt a házat, benne kialakítottuk ezt a kis boltot.- Mi fogy?- Az élelmiszerek: kenyér, tej, cukor, liszt, paprika, üdítők. Csak délután nyitunk ki, a havi forgalom alig van százezer felett. Tápot és nyáron építőanyagot is forgalmazunk. „Teljesen mindegy nekünk, milyen párt vagy pártok vannak hatalmon, mert nekünk egyre rosszabb. ” (Vízi István mondása) Erdősné Kovács Julianna lapterjesztőnk és a férje vezette azt a bizonyos kocsmát, ami bezárt.- Sok mindent csinált a férjem, de nem ment a bolt, így most Pesten helyezkedett el. A megyei újságokat én hordom szét az előfizetőkhöz.- Mikor kel?- Ötkor. Megetetem a malacokat, és kiviszem a 25 lapot. Utána a gyerekek következnek, két lányunk van.- Fiú?- Még eddig nem jött össze, majd talán a pesti levegő segít, mert hétvégén itthon van az ember — nevet Julianna.- Mit olvas el először a lapból?- Az emberekről szóló anyagokat, meg az álláshirdetéseket. Vártok Lajosné Ildikóék tehéntartók. A férj dolgozik, a tehenek Ildikóra maradnak. Napi 50 liter tejet fejnek és évekig szállították Karcagra. Fizettek, de egy idő óta elkezdődtek a késések. Nekik is tartoznak vagy 105 ezerrel, és ha szerencséjük van, talán februárra megkapják a hátralékot. Most Tiszafüredre hordják a fehér italt, ahol rendes a fizetés. Szabó Mártonék hízóval bajlódnak. Még csak a kis súlyúakat vették, vitték, de 160 felett sehogy sem megy. Pedig tán 170-ért is adnák kilóját — ha valaki kérné. A település legidősebb lakója Szabó Márton bácsi, aki itt született 1900. június 9-én. Felkelni már ritkán szokott, ágyban telnek a napok, hetek. A felesége még jobban elnyo- morodott, ő már ki sem mozdul az ágyból. Kedvesen fogadják az újságírót, egyhangú napjaikba ez is érdekességet hoz.- Mindkét világháborút végigéltem, megúsztam. Pesten dolgoztam, majd a páromat, Juliannát 1931. január 16-án vettem el. Ez a születésnapja. Négy gyerekünk született, kettő még él, ők járnak felváltva hozzánk.- Hallottuk, szeret olvasni.- Mindig szerettem, még most is.- Milyen volt az élete?- Viharos, mint a század, de csodálatos. Ismét vállalnám, ha a jó Isten megfiatalítana.- Meglesz a száz év?- Ősz óta nagyon lerobbantam, pedig 90 évesen még motoroztam. Nem hiszem, hogy megérem a százat, mert január 16. még messze van. Pedig, akkor lennénk 69 éves házasok ezzel a drága asszonynyal, a feleségemmel — mutat Julianna nénire, akinek könny szökik a szemébe és bólogat. Öt évvel fiatalabb a párjánál, akinél kevesebbet beszél. Hiába no, náluk mindig Marci bácsi volt a „szóvivő”. Miért lenne ez másképpen százéves korában? Nem igaz? D. Szabó Miklós aktfotókat láthattuk Önről. Milyen visszhangot váltott ki? — Vegyes volt a fogadtatás. Bár általában tetszett. Sajnos azok ítéltek el leginkább, akik csak hallottak az aktokról, viszont nem látták. És irigységgel is találkoztam. — Változz velem kazettája hatalmas siker. Mi a titka? — Nincs titok. Egy zsírégető program mindenkinek: teljesen kezdőktől haladókig diétával és táplálkozási tanácsokkal kiegészítve. — Mit gondol, Magyarországon mikor jutunk el arra a szintre, hogy ne gúnyolják ki vidéken a futkározókat és az egészséges ételeket keresőket? — Alapvetően optimista vagyok. Néhány éven belül biztosan behozzuk ezen a téren is a lemaradásunkat, mert sajnos van. — Mit üzen az olvasóknak? — Ne sajnáljanak napi tíz percet tudatos mozgásra, s figyeljenek kicsit jobban a táplálkozásra! Higy- gyék el, megéri. Járvás Zsuzsa Béres Alexandra az Új Néplap Vasárnap Reggel holnapi számában kicsit többet elárul magáról. Mesél szerelemről, hobbiról, kedvenceiről, és a jó házasság titkáról is... Fotó: Barna Krisztián A zene meggyógyította Drágucz József szolnoki gépjármű-villamossági műszerész előtt 1994- ben egy napon elsötétült a világ. Amikor visszanyerte az eszméletét, megtudta, hogy infarktusa volt. Megműtötték. Ő maga így beszélt erről. volt valami papír, rágyújtott, odaát valószínűleg meglátták a gyufa vagy a cigaretta fényét, és agyonlőtték. Édesapám itthon úgy őrizte ezt a kis füzetet, mint valami ereklyét. A fiam akkoriban orgonálni tanult, leültem az orgona elé, és próbáltam eljátszani az egyik dallamot a füzetből. Persze egy ujjal, mert mozgatni nem tudtam egyiket sem. Ezt aztán próbálgattam egyre-más- ra, és egyszer csak észrevettem, hogy lassanként mozdulnak az ujjaim. Most már ott tartok, hogy tudok dolgozni velük, igaz, hogy teljesen még most sem egyenesednek ki. Az ujjaim már mozogtak, gondoltam, az emlékezetem is akkor tér vissza, ha edzem. Először előfordult, hogy nem emlékeztem olyan munkatársam nevére, akit húsz éve ismertem. A Volánnál dolgoztam harminc évig, ha behunytam a szemem, föl tudtam idézni magam elé az autóbuszok egész szerkezetét, megmondtam, hogy valamilyen hibát hol keressenek. A baj után meg, ha behunytam a szemem, csak nagy sötétség tátongott előttem. Az emlékezetem visszaszerzését azzal kezdtem, hogy itt Szolnokon beiratkoztam egy menedzsertanfolyamra. Voltam Németországban is mestertovábbképzésen. Ott összespóroltam a pénzt, és vettem egy saját or— A műtét sikerült, de nagyon magam alatt voltam, azt hittem, soha nem lesz belőlem egészséges ember. A kezem nem mozgott, az emlékezetemet pedig nagy részben elvesztettem. Az orvos azt mondta, mozgassam a kezemet, de úgy, hogy ne terheljem meg. Nem tudtam, mit csináljak. Csak úgy mozgassam az ujjaimat, cél nélkül? Egyszer pa- kolgattam a régi holmikat, és megtaláltam egy vékony daloskönyvet, amely még az édesapámé volt, 1942-ben kapta egy barátjától, és megjárta vele a háborút meg a hadifogságot. Két fényképet találtam benne, az édesanyámét meg a sajátomat. Azután, ahogy később kezdtem emlékezni, beugrott, hogy édesanyám mesélte, az apám életét mentette meg ez a füzet. Mégpedig úgy, hogy őrségben voltak a fronton, és cigarettát akartak csavarni. Édesapámnál csak ez a füzet volt, gondolta, hogy szakít belőle egy darabot, és abba sodor dohányt, azután mégis meggondolta magát, nem akarta tönkretenni. A társánál kis nélkülözhető pénzem, továbbfejlesztettem, vettem hozzá kiegészítőket. Van számítógépem is, több száz dalt tárolok benne. Először csak játszottam az orgonán, most már olyan berendezésem van, hogy magam is tudom alakítani, áthangszerelni a dalokat. Például ki tudok venni belőlük egy hangszert, és egy másikat teszek helyette. Vagy például kiveszek egy szólót, és azt élőben játsszák hozzá. Sok mindent meg lehet csinálni a mai technikával. Sok embert érdekel az ilyesmi, több barátom is van, akikkel a zene hozott össze, a legkülönfélébb emberek. Van közöttük orvos, pap, cipész, cigányzenész. Néha kérnek tőlem dalokat, együtt is foglalkozunk ilyesmivel, cserélgetjük, ami elkészült. Nem vagyok képzett zenész, magam tanultam meg, amit tudok. Sok mindennel úgy vagyok, elég, ha azt tudom, hol nézzek utána, ha valami problémám akad. Vettem könyveket, például ezt az összhangzattan könyvet, de a számítógéphez is vannak könyveim. Előfordult már, hogy kértek, lépjek föl valahol, de mindig elhárítottam. Nem mondom, családi ünnepre, esküvőre, nyugdíjasklubba néha összeállítok egy kis műsort az igények szerint, de legjobban magamnak szeretek zenélni. A zene megnyugtat, fölfrissít, úgy érzem magam utána, mintha egy jó nagyot pihentem volna. Bistey András gonát, azután ha akadt egy
