Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-02 / 255. szám

1999. november 2., kedd Megyei Körkép 3. oldal Nem sok munka van már a határban, hiszen az őszi betakarítást és talaj-előké­szítést követően lassan mindenhol elvetették a kenyémekvalót is. Bizony elkelne egy kis csa­padék, mert száraz, rögös a föld. Felvételünk Túrkeve határában örökítette meg a hagyomá­nyos vetőgéppel dolgozó gazdát. fotó: mészáros Továbbra is a helyi horgászoké marad a Liget-tó Halászati jogot szerezne Mezőtúr Mezőtúr város önkormányzata már korábban döntött arról, hogy meg kívánja szerezni a halászati jogot a város határában található holtágak felett, hogy azt azután haszonbérbe adja. Az elképzelés a múlt heti tes­tületi ülésen konkrét formát öltött. Az 1997-es döntés értelmében a polgármester tájékozódott arról, hogy a Halásztelek-Túrtő-Har- csás, Hármas-Körös holtágak és két összekötő csatorna hasznosí­tási jogát hogyan lehetne átven­ni. Egy földművelésügyi minisz­tériumi állásfoglalás szerint a vá­ros tulajdonában lévő vízterüle­tek kezelési joga a testület dönté­sének megfelelően módosítható. Előzetesen a Körös Halászati Szövetkezet (KHSZ) úgy nyilat­kozott a kérdésben, hogy több mint 14 millió forintos kártérítés ellenében hajlandó kivonulni a területről. A város pénzügyi hely­zete azonban ezt nem teszi lehe­tővé. A KHSZ-szel történt egyez­tetés után a képviselők megsza­vazták, hogy a város január else­jétől visszaveszi a kezelési jogo­kat, ám öt évre haszonbérbe ad­ja a holtágakat a szövetkezetnek. Az öt év alatt Mezőtúr vállalja, hogy évente másfél millió forint értékben telepítést végez. így 2005. január elseje után már sa­ját hatáskörben írhat ki pályáza­tot a hasznosításra. A testület döntött a Liget-tó (a volt bányató) hasznosításában is. Annak halászati joga 1996 óta a mezőtúri Sporthorgász Egyesületé volt, ám azzal az építkezések miatt nem tudott él­ni. A képviselők döntése értel­mében a sporthorgászok joga a 2000. év végével lejárna, majd miután azt a város átveszi, a ta­vat haszonbérbe (térítésmente­sen) átadja az eddigi kezelőnek. Ezzel 2009-ig a pecások kezelé­sében lenne a víz. gg A megoldás talán a részvénytársaság lesz Földtulajdonosok válság előtt Mindenféle jogsza­bály, támogatási rendszer arra kény­szeríti a szövetke­zetét, hogy átala­kuljon. Megoldás­ként kínálkozik, hogy részvénytár­sasági formában folytassák a tevé­kenységüket, maxi­mum tíz tulajdo­nossal. Az átalaku­lás legalább kétmil­lió forintba kerül. Mint Czinege Dezső elnök elmondta, igazi baj­ban a mintegy háromszáz ki­sebb-nagyobb földtulajdonos van, akiknek elfo­gyott a tőkéjük. A helyzetet súlyos­bítja, hogy az idén a vízkárok miatt nem Jött be” a bú­za, a napraforgó, a zöldbab, így so­kaknak nincs tar­talék tőkéjük. A szövetkezet hitel- felvétellel kíván segíteni a tagok­nak. A mintegy hatmillió körüli kölcsön arra va­ló, hogy a búzát el tudják vetni. Mivel a kamatmentes búzavető­maghoz a szövetkezet nem jut­hat hozzá, így azt a gazdák egyé­nileg igénylik. Az átalakulásról még nem döntöttek, jelenleg csak latolgat­ják. Erről a jövő év első negyed­évében születik döntés, amikor a következő esztendő támogatási rendszere már látható. Az idei támogatási rendszer mintegy kö­zel hétmillió forintot „vett ki” a szövetkezet zsebéből. A nyeresé­gük így a tavalyi húszmillióval szemben mintegy tízmillió forint lesz. Ennek hatvan százaléka az állattenyésztésből származik, negyven pedig a szolgáltatási, ke­reskedelmi tevékenységből. A növénytermesztésben — mint az elnök mondta — nem lehet ered­ményről beszélni. P. É. Ez az év a földtulajdonosokat fogja megrázni, akiknek elfogyott a tő­kéjük — fogalmazott Czinege Dezső, az örményesi Új Elet Mezőgazda- sági Szövetkezet elnöke. Mint mondta, a szövetkezet az átalakulást választja a jövő útjának. Czinege Dezső elnök fotó: b. n. Arany érdemérem az ügyvezetőnek Nyíregyházán tartották meg a múlt héten a takarékszövetkeze­tek országos megemlékezését, amelyen megyénkből egyedüli­ként Szőke Sándorné, a Tiszafü­red és Vidéke Takarékszövetke­zet ügyvezetője vehette át az Or­szágos Takarékszövetkezeti Ér­demérem arany fokozatát. Szőke Sándorné 1983-ban Tiszaszőlő- sön, kirendeltségvezetőként kezdte a szövetkezeti munkát. In­nen 1988-ban került át a füredi központba, ahol előbb osztályve­zető lett, majd 1997-től ügyveze­tőként dolgozik. A kitüntetett el­mondta, nagy meglepetés volt számára, hogy őt terjesztették fel erre a rangos szakmai elismerés­re. Úgy gondolja, hogy kitünteté­séhez feltétlenül hozzájárult az, hogy kiváló kollektívában dol­gozhatott. —p— Ráncba szedett dohányosok (Folytatás az 1. oldalról) Üzemeikben technológiai okok miatt eddig is csak kijelölt helye­ken lehetett dohányozni, itt te­hát mi sem változott. A többi épületben az évek során kiala­kult, hogy a dohányosok csak a folyosón gyújtanak rá, így ez esetben sem kellett mást tenni­ük, mint ezt a szokást „jogerőre” emelni. A szabályok értelmében egyéb­ként az új kötelezettségeket meg­szegők 30-100 ezer forintos bír­sággal sújthatok. A dohányzóhe­lyek kialakítását és azt, hogy al­kalmasak-e a célra, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat és a tűzvédelmi ható­ság a jövőben rendszeresen ellen­őrzi. Az eddig használt helyek többsége nem felel meg az előírá­soknak, így például folyosókon sem szabad cigarettázni a tör­vény betűi szerint... — bugány— Munkaerőhiány a Videotonnál (Folytatás az 1. oldalról) Mindeddig nagyon szép a kép, de az kevésbé szívderítő, hogy az embereket ötven kilométeres körzetből kell szállítaniuk, mert helyben már „kimerült a keret”. Pontosabban nem is tudja mire vélni a helyzetet az igazgató, mert szerinte a városban még bőven volna alkalmazható mun­kaerő. A fizetés teljesítménybéres, így aki többet dolgozik, többet vihet haza, ráadásul a szombati mű­szakkal száz százalék pótlék is jár. Már most biztos, hogy jövő­re az első félév végére 1200-1300 embert szeretnének munkával ellátni. Remélik, hogy mindezt meg is tudják valósítani: leg­alábbis rajtuk nem múlik... ta Közérzetünk Az ésszerű tilalom A dohányzásról mindig írók jutnak az eszembe. Máraira gondo­lok, aki Füveskönyvében azt írta a nikotinról, hogy az újkori élet legnagyobb ajándéka és legnagyobb csapása. Ha őt olvasom, so­rai hömpölyögnek bennem, s elválaszthatatlanul társítom hozzá a fanyar füstöt. Akárcsak Adyhoz, Kosztolányihoz vagy Pilinsz­ky hez, a gondolkodókhoz. Megértek mindenkit, aki egy jó beszél­getés közben nem nélkülözi a dohányzás nyújtotta örömöket, vagy aki ebéd után, feketéhez szív el egy-egy illatos szálat, szertartás­ként. De ha arra gondolok, hogyan gyűjtik össze a félig szívott csikkeket a szolnoki piacon kódorgó, tíz év körüli gyerekek, ak­kor örülök, hogy tegnap életbe lépett a nemdohányzókat védő tör­vény, mely a dohánytermékek árusítását és fogyasztását is szabá­lyozza. Akad, aki úgy véli, ez a törvény csak arra jó, hogy kiélezze az el­lentétet a dohányosok és a nemdohányzók tábora között. A ma­gam részéről toleranciára biztatnék mindenkit. Ez a törvény nem szünteti meg a dohányzást, csak keretek közé szorítja. Ésszerű sza­bályzat, amit ha betartunk, növelhetjük a gyakran emlegetett pre­venciós programok hatékonyságát. Különösen szívhez szólóak a törvény azon paragrafusai, melyek alapján a 18 éven aluliak a do­hányzásra kijelölt helyen sem szívhatják a staubot, s természete­sen nem vásárolhatják meg a tüdőmérgező paklikat. Marad az ut­ca, a lakás és a garázs, no meg a zárjegy nélküli dobozok. Mert abban viszont nem hiszek, hogy a kiskorú fogyasztók ne találná­nak kiskapukat. Sajnálom őket, mivel többségüknél nem átmene­ti jelenségről van szó, aminek egy egyszerű tiltás gátat szab, vagy ami elmúlik a kíváncsisággal együtt. Tizennyolc éves kor alatt kü­lönösen a szakmunkásokat és szakközépiskolásokat köti össze ez a szenvedély, míg a bűvös határon túl az egyetemisták és főisko­lások, a leendő értelmiség is csatlakozik a nikotin rabjainak tábo­rához. Egyesek megtanulnak autót szerelni, mások embereket gyó­gyítanak majd, közben nem tanítja meg nekik senki, hogy a sza­badság ott kezdődik, ha nem válunk önmagunk, pontosabban a vágyaink rabjává. Személyes példák híján a felnövők nem tanul­nak meg helyesen választani és dönteni. Persze kire nézhetnének fel, ha szüleik, tanáraik dohognak egy szükséges intézkedés beve­zetésén. Mert vitathatatlanul szükséges, amíg óraközi szünetekben és órák helyett szép számban dohányoznak... Varga Hajnalka Kisújiak a városukról A polgármesteri hivatal megbízásából Kisújszálláson az MTA Regio­nális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézetének Szolnoki Társadalomkutató Csoportja 522 családot kérdezett meg szokásaik­ról, a település jövőjéről. Időközben elkészült a tanulmány. Mint a válaszokból kiderült, a város lakosságának 33 százalé­ka 18-35, 42 százaléka 36-59 éves. A férfiak főleg mezőgazda­ságból és ipari munkából élnek, a megkérdezettek egyharmada nyolc általánossal, egytizedük felsőfokú végzettséggel rendel­kezik, közel azonos a szakmun­kások és az érettségizettek ará­nya. A családok havi átlagjöve­delme 40-62 ezer forint. A sze­génység, a munkanélküliség, a gyermekek iskoláztatásának gondjai mellett a roma kisebb­ség és a nem roma többség együttélésének, kapcsolatának problémáit egységesen jelentős városi gondnak minősítették a kérdezettek. Az infrastrukturá­lis problémák közül az ivóvíz minőségét, a csatornahálózat fejletlenségét, az utak, járdák rossz állapotát és a szórakozási lehetőségek hiányát emelték ki a családok. A város gazdálkodási nehézsé­geinek megoldására hitelfelvé­telt javasolnak, a helyi adók nö­velését azonban egyértelműen elutasítják a kisújiak. Legfonto­sabb feladatnak a munkahelyte­remtést tartják, de a csapadék­víz elvezetésének a megoldása, a szennyvízhálózat fejlesztése, az út- és járdaépítés, az egészség- ügyi szolgáltatások bővítése és a közhasznú foglalkoztatás is fő helyen szerepel. Az államalapí­tás jövő évi megünneplésére fel­kínált lehetőségek közül legin­kább az Erzsébet-liget felújítá­sát, a Nagyerdő védetté nyilvání­tását, a fásítást, a tudományos és művészeti rendezvényeket vá­lasztották. A város jövőjének megítéléséről a kérdezettek csaknem fele úgy vélekedett, hogy a település helyzete nem fog változni, 15 százalék voksolt arra, hogy a helyzet javulni fog. Ez arra hívja fel a figyelmet — ír­ják a tanulmány készítői —, hogy a város megyében és az alakuló régióban betöltött szerepét erő­síteni szükséges. de Akadozó kapcsolat Akadozik Mezőtúr erdélyi test­vérvárosi kapcsolata. Míg a pol­gárok együttműködése jónak mondható, az önkormányzatok párbeszédére ez a megállapítás nem érvényes. A városnak több éve aláírt együttműködési szerződése van Sepsiköröspatakkal, ám ez az utóbbi időben gyakorlatilag sem­mit nem ér. Nemrég városi kül­döttség járt a testvértelepülésen, azzal a céllal, hogy az ott élőkkel és az önkormányzat képviselőivel találkozzon. A tervek csak rész­ben teljesültek, ugyanis a polgár- mester ismét nem lépett kapcso­latba a vendégekkel. Az is kide­rült, hogy a túriak gyermekek üdülésére szóló nyári meghívója elakadt az ottani városházán, az érintettek az invitálásról nem tud­tak, pedig több gyermek tölthetett volna el élményekben gazdag na­pokat Mezőtúron. — gg— Újabb kegyeleti kőtár Túrke vén Emlékeztető elődeinkre A Túrkevéért Alapítvány egy korszakot lezártnak tekinthet működé­sében, ugyanis a hét végén felavatták Túrkeve harmadik kegyeleti sír- kertjét a Vasúti temetőben. A halottak napja előtt, de már annak jegyében vasárnap adták át az emlékhelyet. Tucatnyi, már elfeledett, gazdátlan síremléket állítottak fel a temető bejáratá­nak közelében, hogy az elhuny­tak emlékét megőrizzék. A Him­nusz és Simon István Himnusz az értelemhez című verse után a létrehozó szervezet kuratóriu­mának elnöke, dr. Szabó Zoltán köszöntötte a megjelenteket. Úgy vélte, joggal merül fel a kér­dés mindenkiben, vajon elég-e évente csak egyszer felidézni el­hunyt felmenőink emlékét. El­mondta, mérföldkőnek számít a kőtárátadás az alapítvány életé­ben, hiszen immáron a város összes temetőjében van egy hely, ahol mindenki emlékezhet hozzátartozóira. Beszterczey András református lelkész imát mondott, s megáldotta a kegye­leti helyet. — Legyen ez a kőtár örök em­lékeztető, nemcsak eleinkre, ha­nem azok hitére is — mondotta Ondovai Tibor római katolikus főesperes, aki megszentelte az enyészettől megmentett síremlé­keket. A Szózat közös eléneklé- se után a jelenlévők elhelyezték a megemlékezés virágait, koszo­rúit, majd gyertyát gyújtottak az eltávozottak emlékére. gg Évszázados síremlékek a kőtárban FOTÓ: FORGÁCS ÉVA Berényi fásítás Az elmúlt évek sikeres kezdemé­nyezésének tapasztalatain fel­buzdulva Jászberényben ismét megrendezik a közterületi fásítá­si akciót. A Berény-com Kft. Jászberény önkormányzatával közösen ösz- szesen mintegy hétszázezer fo­rint értékű facsemete, illetve cserje osztását kezdi meg a hé­ten. Molnár Tamás, a Berény- com vezetője elmondta, szerda délutántól hat-, nyolcféle fából, cserjéből — korlátozott számban — válogathatnak azok, akik felke­resik a társaság jákóhalmi úti te­lephelyét. A rendelkezésre álló fákkal nem kell mást tenni, mint a közterületre kiültetni. A társa­ság alkalmazottai később ellen­őrzik, hogy ez valóban megtör- tént-e. Molnár Tamás hozzátette, hogy általában arra a fára jobban vigyáznak az emberek, melyet maguk ültettek. bcs

Next

/
Thumbnails
Contents