Új Néplap, 1999. november (10. évfolyam, 254-279. szám)

1999-11-10 / 262. szám

8. oldal Körkép 1999. november 10., szerda A Kincstári Takarékköt­vény fix, lépcsős kamato­zású értékpapír, amely 3 teljes évre nyújt kiszámít­ható biztonságot a befek­tetőknek. A Kincstári Takarékkötvény rendkívüli előnye, hogy fu­tamideje alatt bármikor visz- szaváltható. A Kincstári Takarékkötvény névértékének és kamatai­nak visszafizetését az ál­lam garantálja. ABN-AMRO (Magyar) Bank, Inter- Európa Bank, OTP Bank, CIB Bank ki­jelölt fiókjaiban valamint a CIB Értékpapírforgalmazó és Befektetési Rt., az IE-New York Bróker Befekte­tési Rt. és az OTP Értékpapír Rt.-nél. RÉSZLETES INFORMÁCIÓ: 06-40-24-24-24 KINCSTÁRI TAKARÉKKÖTVÉNY Az aktuális jegyzési árfolya­mokat a Kibocsátó minden pénteken a Magyar Nemzet­ben és a Magyar Tőkepiac­ban teszi közzé. Jegyezhető: Magyar Államkincstár Bu­dapesti Értékpapírpénztára Budapest XIII., Váci út 71. • Magyar Államkincstár Me­gyei Fiókjai 13 + 1 kérdés - nem csak a fociról Ezt a mulatós serleget a megye labdarúgásáért áldozott fáradozásáért kapta Pintér Ferenc, azaz Fecó bácsi. A szolnoki Pintér Ferenc, vagy ahogyan nevezik, Fecó bácsi „kéthe­tes”, azaz 77 éves, és az egykori híres MÁV-aranycsapat — természe­tesen fociról van szó — még élő tagja. Mivel a sport kísérte végig az életét, stílszerűen 13+1 kérdést intéztünk hozzá. 1. Azért ragaszkodtunk a szám­hoz, mert azt hallottuk, szeretett totózni.- Igen, de akkor még tizenkét mérkőzésre kellett tippelni. 2. Milyen sikerrel?- Volt 11 találatom. Csak az a baj, hogy akkor sok volt a telita­lálat, így én mindössze 110 forin­tot kaptam. 3. Mikor kezdett focizni? ■ - Tizenkét éves lehettem és Szolnokon a Szűcs-telepen ro- hangásztunk. Mezítláb, először rongy-, majd gumilabdával, ké­sőbb Szűcs Sanyival vettünk egy igazi bőrfocit, 15 pengőért. 4. Mikor igazolta le a Szolnoki MÁV?- 1938 szeptemberében. Ak­kor vettek fel üzemlakatos-tanu- lónak. 5. Milyen posztokon szerepelt?- Balszélső, balösszekötő. 6. Mettől meddig focizott?- 1938-56 között, és tagja vol­tam annak a szolnoki aranycsa­patnak, amelyik az NB I-ben har­madik, negyedik lett. 7. Prémiumot kapott? Mondjuk kocsit?- Még kerékpárt sem. Örül­tünk, hogy állásunk van. Egyszer vehettem fel 1942 augusztusá­ban 25 pengő jutalmat, amikor a Ferencvárossal az Üllői úton 2-2-t játszottunk. 8. Hány NB I-es meccsen szere­pelt?- Nyolcvanötön, és voltam öt­ször vasutas-válogatott is. 9. Adtak kedvezményt?- Semmit, le kellett dolgozni a munkaidőt. Igaz, télen hetente egyszer szerdánként másfél órá­val korábban elmehettünk, mert akkor voltak a kétkapus edzések, és fél négy helyett kettőkor vé­gezhettünk a munkával. 10. Mennyit dolgozott?- Összesen 44 év 11 hónapot, és 1983-ban kerültem nyugdíj­ba. 11. Család?- Van egy remek feleségem, két lányom, két lányunokám. 12. Kapcsolata a sporttal?- 1957-60 között az egyesület főtitkárának választottak, meg tagja »voltam a Testnevelési és Sporthivatalnak. Később edzős- ködtem, meccset is vezettem. 13. És most?- Megszakadt a viszony a sportkörrel, nem keresnek, én meg minek menjek? 13+1. Egészsége?- Köszönöm, elvagyok. Kerü­löm az orvosokat, mert legutóbb is hat olyan nyavalyámat állapí­tották meg, ami alaposan meg­ijesztett. Persze csak ideig-óráig, mert azután rájöttem: nem beteges­kedni kell, hanem élni. Hiszen magamról elmondhatom, küz­delmes, szép életem volt. Sőt, bí­zom benne, hogy még lesz, tart is egy darabig... D. Szabó Miklós Ha fújja, ha hordja, fél hatkor már úton van Pusztai Béláné Agnes Jászkarajenőn lakik a település szélén, egy mu­tatós házban az Ady Endre űt 104. alatt. Különös ismertetőjele, hogy augusztus dereka óta lapunk ottani terjesztője, újságkihordója, szóval mindenese. Hogy miért vállalta ezt a napról napra ismétlődő nem könnyű munkát, hiszen a lapot nem csak nyaranta, de esőben, hózápor­ban is ki kell vinni az előfizetők­nek? Az egyik ok: leszázalékolt nyugdíjas, óriási összeggel, havi 12 ezer forinttal. Ugyanannyit kap a párja is, úgyhogy kettőjük­nek 24 ezret hoz havonta a pos­tás. Ebből élnek aztán hárman, hiszen a kisebbik lányuk, Márta még tanul. Szóval elkel a mellé­kes, helye van minden forintnak. Hogy Ágnes jól végzi a munká­ját, mi sem bizonyítja jobban: amikor átvette, tizenhét olva­sónk, előfizetőnk volt Karaje- nőn. Most ez a szám megközelí­ti az ötvenet és remélhetőleg még sokan kopogtatnak, betop­pannak hozzá, hogy csatlakozza­nak a lap olvasóihoz. Nevetve jegyzi meg, hogy ed­dig azt hitte: Karajenő, a falu mi­lyen kicsi. Amióta közel félszáz helyre hordja a lapokat, saját bő­rén érzi, tapasztalja, nem is any- nyira parányi ez a település! Még szerencse, amikor szükség volt rá, asszonylánya, Edit is segített neki a hajnali pedálozásban. Telefonja ugyan nincs, de kéz­besítés után általában otthon tar­tózkodik. Süt-főz a családnak, ez a hobbija, meg várja a hatéves Nikolettát, mindannyiójuk szeme fényét. Hogy milyen minőségben tar­tózkodik náluk a jövőre iskolás kislány? Kérem tisztelettel, ő a kedvenc, az egyetlen unoka. Ed­dig... D. Sz. M. Mit ír az újság? Pusztai Béláné karajenöi kézbesítőnk és idősebbik lánya, Edit, átfutja az aznapi számot. FOTO: M. J.

Next

/
Thumbnails
Contents