Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-08 / 235. szám

1999. október 8., péntek Körkép 9. oldal A hosszú élet titka: sok mozgás és becsületesség Özvegy Tóth Lászlóné született Sárai Szabó Róza Tiszavárkony-szőlő legidősebb lakója. Tulajdonképpen már mindent látott, tapasztalt. Át­élte a huszadik század összes viharát, és az 1908. szeptember 12-én született asszony idős korára ugyanazt a tanyát lakja, ahol kilencven- egynéhány éve e világra eszmélt. Itt, a tanyavilágban járta ki az el­ső négy elemit. Egy osztály volt a tanyasi iskolában, 11-es petrólámpa világított, lócákon szorongtak, de megtanították őket mindarra, amire akkor szük­ség volt. Jászkarajenőn végzett, majd varrni tanult. Csudaszép darabok, esetenként menyasszo­nyi ruhák kerültek ki a keze alól. A 92 év ellenére a söprögetés napi többszöri feladat Tóth Lászlóné tanyáján. Hátul Erzsiké, a gondozója. 1935-ben ment férjhez, csen­des esküvő volt. A párja a cukor­gyárban, Rózsika néni pedig Szintén Szolnokon dolgozott, a vágóhídon, mégpedig több mű­szakban. Úgy tűnik, a hosszú élet nem ritka náluk, mert az édesanyja is 95 évet élt, férjét pe­dig 89 évesen temettette. Gyere­kük nem született, ezért már vagy tíz éve van egy gondozója, Erzsiké. Nála lakik, tulajdonkép­pen fogadott lányaként szereti. Azért Rózsika néni ma is lefog­lalja magát. Van pár tyúk is a pa­tyolattiszta udvarban, mert azt még elfelejtettem leírni, hogy á rendet, tisztaságot világéletében szerette, és nincsen ez máskép­pen most sem. Ragyog a porta, a járda, ha kell, naponta ötször is seper. Korábban a legfontosabb szó­rakozása az olvasás volt, de ami­óta a szeme rakoncátlankodik, le kellett mondania róla, így marad a televízió. Már alig-alig mozdul ki abból a házból, ahol született. A minap orvoshoz kellett a gon­dozójával buszoznia, és úgy elfá­radt, hogy alig bírt hazaballagni a megállóból. Amikor arról fag­gattam, van-e valamilyen recept­je a hosszú életnek, így válaszolt:- A sok mozgás, és a becsüle­tesség. Úgy élje le az ember a ki­szabott évtizedeket, hogy ne csapjon be senkit. Én legalábbis eddig ezt tettem ... D. Szabó Miklós Szívügye a testnevelés Tátrai József eredetileg Bódva-szilason született. Nem mostanság, van annak már vagy 74 éve, bár 1947 januárjától megszakítás nélkül ken- deresi lakos. Egerben végezte el a tanítóképzőt, és még egyházi isko­lába pályázott kántortanítónak. Nyert, őt választották, így gyökeret eresztett a Kunság szélén. Hogyne eresztett volna, hiszen megismerkedett egy szép kis­lánnyal, akivel 1950-ben ki­mondták a holtomiglan-holto- diglant, és jövőre ünnepük az aranylakodalmukat. Tátrai Jó­zsef nem sokáig tanítóskodott, elvégezte a tanárképzőt, és évti­zedekig testnevelést tanított Kenderesen. Nem is akárho­gyan, hiszen szakfelügyelő, sőt vezető szakfelügyelő is volt tan­tárgyából tizenhat évig. Szigorú pedagógus hírében állt. Egyébként nagyon szépnek tartja az itt eltöltött, átdolgozott évtizedeket. A tanítványai között akad NB I-es focista, válogatott kézilabdás, remek asztalitenisze­ző. Különösen szerette a kézilab­dát, a focit, a községi aranylábú- aknak többször volt edzője. Három gyereket neveltek. A legidősebbik fiú állatorvos, a kö­zépső vegyészmérnök, a legki­sebbik, a lány, minden tiltás elle­nére pedagógus lett. Mert azt még elfelejtettem mondani, a fe­lesége is pedagógus. Időközben Tátrai Józsefet is megkörnyékezte a betegség: 41 napot húzott le a kórházban. Új­ra kellett tanulnia járni, menni, a kezét használni, de igazi szívós emberként, testnevelőként nem adta meg magát. Kapott elisme­rést, nem is keveset: kiváló tanár lett, majd 1996 óta Kenderes díszpolgára. Mostanság már csendesebben él, de mindig tesz-vesz valamit. Mindent csinál: kertészkedik, fü­vet nyír, udvart seper, várja az unokákat. Olykor, nagy ritkán a meccsre A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT A Rögtön Vámos Miklóssal, új világjáró magazin, a Koffer, az­tán egy nagyszabású bibliai soro­zat, a Szentföldi szent helyek üzenete; új műsorral jelentkezett Törőcsik Mari, az UGYE, kicsit ISMERŐS?-sel, Záróra mellett immár Fogadóóra is van az okta­tásról, újraindul Rózsa György dobókockás játéka, a Bűvös ha­tos, és formát, tartalmat váltott a Hét is, ezentúl 7 óra címmel jele­nik meg régi helyén; említhet­nénk az átszervezett délelőtti programot, a Csak ma-t is — kira­gadott őszi újdonságok az MTV műsorából. Mi több, arra is tel­lett ezúttal erejéből, hogy eredeti dokumentumjátékkal tiszteleg­jen az aradi vértanúk emlékének. Úgy tűnik, a rohamosan előretö­rő kereskedelmi csatornák mö­gött nem akar lemaradni a közt szolgáló televízió sem. Valami van már tehát, hogy aztán az iga- zi-e, arról kicsit bővebben. Istennél a kegyelem A visszatérő történelmi évfordu­lók esetében mindig felmerül, va­jon miként lehetne újabb ismere­tekkel gazdagítani az emlékeze­tet, új formát is találván hozzá. Ezúttal - úgy vélem - sikerült oly mód feleleveníteni az aradi ti­zenhármak tragikus történetét, hogy valóságos dráma lett a kép­ernyőn, átélhető dráma a néző számára is. A szabadságharc ka­tonai hőseit úgy állítják elénk, hogy azok nem vesztik el emberi arcukat, sikerül egyedi vonások­kal valamennyi halálra ítéltet egyénesíteni, akikhez a doku­mentumokra épülő játékban egy- egy tőlük származó tárgy vezet el: egy csokor, egy kereszt, egy szemfedéldarab, egy szálka a bi­tófából, egy szemüveg, egy zseb­óra vagy egy gyűrű, melyek egy régiségkereskedőhöz kerültek, aki a hozzá betérő ifjú embernek sorban bemutatja őket — keretjá­ték keretében. Mondhatnánk, megszólalnak a tárgyak ... Szel­lemes, ötletes megoldás. Miként az is, ahogy egyrészt az elitéltek vallomásaiból, másrészt a hadbí­ró vádjaiból kirajzolódik a tábor­nokok sorsa, életútja, gazdagítva mélyen emberi mozzanatokkal, lásd a megható búcsúzások. Ez a dokumentumjáték úgy mutatja be a szabadságharc héroszait, hogy egyáltalán nem esik a túlzó, hamis heroizálás bűnébe. Érde­me ez a szövegíró Nagy András­nak, a rendezésért felelős Zilahy Tamásnak és nem utolsósorban a jeles színi gárdának. Két sorozat Ami a bibliai sorozatot illeti - 52 részre tervezték — kevésbé lehet dicsérni, mert bár szándéka ne­mes, bejárni a Szentföld tájait, ám a megvalósítás igencsak meg­kérdőjelezhető: nem tudni, végül is mit akarnak, kinek is szánják filmjüket az alkotók. Gyönyörű képeket, felvételeket látunk, s hozzá idézeteket a szent könyv­ből, a kamera kéjelegve pásztázik — csak azt tudnánk, valójában hol is jár, mit mutat? - narrátor mond hozzá súlyos szöveget. A kettő között - ismereteket tekint­ve — semmi kapcsolat, kép és szö­veg oly társítása ez, amely a néző számára feldolgozhatatlan. Hasonló problémát vet fel a Kof­fer, amelyben elsőként a francia Azúrpartra rándulhattunk el, Nizza, Monte-Carlo, Antibes vi­dékére. Sajnos, kalauzunk elfelej­tette, hogy nem mindenki oly ott­honos a bebarangolt tájon, mint ő: lírai útirajzot ad, túlságosan is személyeset igazi turisztikai isme­retnyújtás helyett. Sok mindent látunk, ám sok mindenről nem tudjuk, valójában mit is jelent. Törőcsik Mari és a babonák Az viszont, ahogyan Törőcsik Mari teszi műsorában, melyben meghívott partnereit babonás szokásaikról faggatja, úgy jó, ahogy van, talán nem is lehetne jobban. Kedves őszinteség, kelle­mes meghittség jellemzi; semmi manír benne, a kötetlenség sza­bad levegője lengi be. Ahogy pél­dául Hernádi Judit arról mesél, miért írja le babonából mindig saját kezével minden egyes szere­pének szövegét, vagy ahogy Ko­vács Kati, az énekes bevallja, mi­ért lép színpadra mindig csak bal lábbal, és felkelni is csak azzal hajlandó, a kajakos Kőbán Rita is hasonlóan a bal lábra esküszik, vagy amiként Gregor József mondja, hogyan vet keresztet fel­lépések előtt, méghozzá mindig hármat, egyet fejére, egyet torká­ra, egyet pedig szívére, s hogy még színpadon is ott van vele mindig zsebében Szent Antal ki­csi szobra, hogy vigyázza, továb­bá hogy előadáskor csak az első próbán hordott zoknit veszi láb­ra, legyen akár kopott, netán sza­kadt is ... Szent hülyeség, meg­mosolyogni való furcsaságok? Talán azok, mégis megismerni őket érdekes, szórakoztató. Az is, hogy Törőcsik Mari többek kö­zött minden ősszel miért szed össze a Tisza partján öt szem gesztenyét és csak mindig ötöt, hogy aztán őrizze őket asztalán babonás ragaszkodással mint az új élet jelképét. Formabontó be­szélgető műsor ez, találó, felvilla­nyozó képi ötletekkel fűszerezve. Végül: azzal, hogy a Hét-bői 7 óra lett, jól járunk-e igazán, azt csak a folytatás döntheti majd el. A premier egyelőre kissé unalmas­ra, „egy hangúra” sikeredett. Valkó Mihály Megtanítják a fiatalokat az otthoni szűrésre Akár 17 évet is nyerhetnek az életnek Néhány hete működik a szolnoki MÁV-kórházban a Mamma Klinika, amely a nők emlőrákszűrésében, a rák megelőzésében jelent előrelépést. Negyvenkét évet tanítottam Kende­resen, ebből harminckét évig testne­velést — mondja Tátrai József nyug­díjas tanár, a település díszpolgára. FOTÓ: CSABAI is kinéz, és elmereng azon, hogy a mostani fiataloknak már a nagyszüleit is tanította. És azóta semmi különleges az égvilágon nem történt, csupán annyi, hogy közben eljárt az idő ... D. Szabó Miklós Mint dr. Löké Miklós, a kórház főigazgató főorvosa lapunknak elmondta, a kormányprogram szellemében történt ez a lépés, hiszen ennek egészségügyi része a betegségek kezdeti stádiumban való észrevételét és kezelését szorgalmazza. A Mamma Klini­ka a mammográfiás emlővizsgá­latra ad lehetőséget, amely az alig néhány milliméteres dagana­tot is kimutatja. Ebben a stádi­umban még nagy az esély arra, hogy emlőmegtartó műtétet vé­gezzenek, és a páciensek gyógy­ulási esélyei, életkilátásai lénye­gesen nagyobbak, mint azoké, akiknél későbbi szakaszban fede­zik fel a betegséget. Egy nemzet­közi kimutatás alapján azok a melldaganatos nők, akiknek a mammográfiás szűrésen derült fény a betegségére, és a kezelést már ilyen korai stádiumban el­kezdték, 17 évvel tovább élnek, mint azok, akik más úton, példá­ul tapintással állapították meg a betegséget. A mammográfiás vizsgálaton tapasztalt rendelle­nesség nem biztos, hogy daga­nat, és nem minden esetben van szükség műtétre. Ahhoz azon­ban, hogy meghatározzák az el­térés okát, újabb vizsgálatok szükségesek, végül a szakorvos javaslatot tesz a terápiára, és a beteggel közösen beszélik meg a legkedvezőbb lehetőséget. A Mamma Klinikára nemcsak azok a betegek mehetnek, akik­nek már valamilyen panaszuk van, hanem szűrő jellegű vizsgá­latot is végeznek. A panaszmen­tesjelentkezők a házi- vagy szak­orvosuktól (nőgyógyász, onkoló­gus) kérhetnek beutalót a szűrés­re. A mammográfiás szűrés mel­lett nagyon fontos a nők otthoni emlővizsgálata is. Hogy ebben is előrelépés történjék, a MÁV-kór- ház iskolai előadásokat kezde­ményez, ahol megtanítják a fia­tal lányokat az otthoni szűrésre. P.É. Hajléktalanok mindig lesznek A statisztikák szerint átlagosan 180 hajléktalan tartózkodik jelenleg Szolnokon. Közülük 57-nek jut hely, több mint százan tehát az utcán élnek. Október 15-től, a fűtési szezon kezdetétől áprilisl5-ig megnyíl­nak a nappali melegedők. Közeleg azonban a tél, s férőhely híján lesz, aki az utcán marad. A városi közgyűlés szociális és foglalkoztatási bi­zottsága legutóbbi ülésén a hajléktalanok ellátásáról is szó esett. Szolnokon éves szinten közel 500 hajléktalan jelentkezik a Hu­mán Szolgáltató Központban, ahol évről évre egyre több a szak­emberek feladata. A hajléktala­nok elhelyezéséről 1990 óta fo­lyamatosan gondoskodnak, ám a vegyes átmeneti szálló, az éjjeli menedékhely, a nappali melege­dő és a fapados szálló befogadó- képessége igen korlátozott. Adott pillanatban a városban 180 hajléktalan fordul meg, kö­zülük viszont csak 57 főt tudnak elhelyezni. Több mint százan maradnak tehát az utcán, akik közül 80-an tartósan ott élnek. A szolgáltató központnak minden hajléktalan­ról van adata, látókörükbe nem­rég azonban két újabb kritikus kör került: az utcagyerekek és az állami gondoskodásból kikerült fiatalok csoportja. A veszélyeztetett kiskorúak fel­kutatása az anyagiaktól függ, és más forrás nem lévén, csak pályázattal szerezhet program­jára pénzt humán szolgáltató. A hajléktalanok számát évről év­re növelik az állami gondosko­dásból kikerült fiatalok, akik ott­honteremtési támogatásukat nem jól használták fel. Ez a cso­port valójában nem illik a haj­léktalanok közé, hasonlóan a fedél nélkül maradt családok­hoz. Úgy tűnik, Szolnokon elindult egy kilakoltatási hullám. Az ada­tok önmagukért beszélnek: a múlt héten hat esetben végezték kötelességüket a végrehajtók, és harminc kilakoltatás van folya­matban. Ezek közül öt esetben nincs is remény más megoldás­ra. Különösen szomorú, amikor idős emberek kerülnek utcára. Esetükben a végleges elhelyezés lenne célszerű, a szociális férő­helyek száma azonban nem ele­gendő. Szolnoknak, mint 80 ezres la­kosú városnak kötelező hajlékta­lanszállót működtetetni. Az em­lített adatok indokolják a szállók és menhelyek bővítését, ehelyett azonban minőségi fejlesztést ja­vasolt Mohácsi Andrea, a Humán Szolgáltató Központ igazgatója. — Hiányzik a reszocializációs hálózat a rendszerből, pedig ko­moly javulást csak ettől várha­tunk. Hajléktalanok mindig is lesznek, sőt előfordulhat, hogy egy darabig növekszik majd a számuk. A vidéki települések nem hoz­nak létre szállókat, ezért a haj­léktalanok beáramlását nem le­het megakadályozni. A város nem kötelezhető rehabilitációs és ápoló otthonok létrehozására, a megye viszont igen. Szolnokon a Prizma úti volt munkásszálló­ban — alapos felújítás után — ki­alakítható egy ápoló, rehabilitá­ciós és foglalkoztató komple­xum, ezért a kérdést a megyével együttműködve kellene megolda­ni — hangsúlyozta beszámolójá­ban az igazgatónő. Ahhoz, hogy a hajléktalanok száma ne növekedjék, a városi önkormányzatnak ki kell alakíta­nia egy átfogó adósságkezelő programot, és anyagilag is a szo­ciális bizottság terve mellé kelle­ne állni — hangzott el. V. H. Az idősek klubjába kevesebben mentek Több milliárd szociális célokra Több mint hárommilliárd forintot fordítottak megyénk önkormány­zatai költségvetésükből a lakosság szociális támogatására az elmúlt évben. Az ezt megelőző évben csak 2 milliárd forint volt az erre a cél­ra fordított pénzösszeg, szem­ben az 1998-ban felhasznált 3,7 milliárddal. A növekvő összeg is tükrözi azt, hogy a szociális ellá­tások iránti igény egyre maga­sabb a megyében. Egyre többen szorultak tavaly is rendszeres szociális segélyre — derül ki a KSH megyei igazgatósága tájé­koztatójából. A rendszeresen szociális segélyben részesülőkre tavaly 173 millió forintot fordí­tottak, ami 21 százalékkal volt több, mint 1997-ben, miközben a segélyezettek száma 18 száza­lékkal nőtt, átlagosan ezerötszáz volt havonta. Több mint 12 ezer esetben kaptak lakosok lakás- fenntartási pénzbeni támoga­tást, 3 ezer 600 esetben pedig természetbeni segítséget az ön- kormányzatoktól. Jövedelem- pótló támogatásban az 1997. évi­nél 20 százalékkal kevesebben, átlagosan tizenegyezer-hatszá- zan részesültek, egy munkanél­küli havi 11 ezer forintot kapott. A nappali ellátást biztosító idő­sek klubjában a férőhelyek szá­ma 2 százalékkal nőtt — megyei szinten összesen ezerhétszázhat- vanötre —, amelyet ezerhétszáz- huszonnyolcan vettek igénybe, A bentlakásos intézményekben ugyanakkor nőtt a zsúfoltság, 100 férőhelyen 101 rászorulót láttak el. Összesen 160 férő­hellyel nőtt tavaly a megyében lévő szociális bentlakásos intéz­mények befogadóképessége, így összesen 3 ezer 153 rászorulót tudtak fogadni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents