Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-07 / 234. szám
1999. október 7., csütörtök Körkép 9. oldal Összekuszált emberi sorsok ' Minden bizonnyal az élet maga a legnagyobb rendező. Kiszámíthatatlan, senki sem tudja pontosan, mit mér rá a jövő, esetleg az öregkor. Születhetett az ország keleti szélén, lehet, hogy onnan több száz kilométerre kísérik utolsó útjára, míg másokat a vakvéletlen a nyugati határtól egészen máshová sodor. Mindez akkor jutott eszembe, amikor a szolnoki Hl.-as számú gondozási központ nyílt napot tartott. Tizenöt idős ember jár ide reggeltől koraestig: beszélgetni, meleg ételt enni. Ki Kapuvárról, ki Bács-Kiskunból, ki Békés megyéből került ide. írásunk szereplői sem kimondott helybeliek vagy szolnoki születésűek, mégis ebben az intézményben beszélgettünk velük. Az idősek beszélgetéssel múlatják az időt Fogarasi Jenőné nehezen lépked, de óriási az akarata. Bottal, járókerettel halad, pedig tavaly vágták le a lábát, és az sem titok, hogy két év múlva hetven lesz.- Kőszegi vagyok, kedves, szeretem is a jó bort. írja be nyugodtan, nem szégyellem. 1952-ben lettem szolnoki, ide jöttem férjhez egy katonatiszthez. Nyolcvanötben meghalt az uram, a két fiam pedig már családot alapított.- Látogatják?- Nem. Két unoka el-eljár, de amíg például négy hónapot kórházban feküdtem, egyik fiam sem nyitotta rám az ajtót. Pedig ők is ebben a városban élnek.- Súlyos szavak.- Sajnos, igazak. A gondozóm keres fel, fürdet, húzza fel a friss ágyneműt.- Hol lakik?- A cukorgyári lakótelepen, és csak akkor jövök el ide, ha kocsival hoznak.- Hogy jön ki a nyugdíjából?- Sehogy. 22-én, amikor hozzák, gazdag vagyok. Három-négy nap teltével, miután mindent kitisztázok, hallgatok.- Szórakozás?- Kimegyek az utcára, nézem az embereket. Ennyi.- Főzni szokott?- Szerencsére hordják az ebédet. Hídvégi Gyula itt közismert embernek számít a 87 éve ellenére. Már nehezen jár, olykor nehezen beszél, pedig évtizedekig Kenderesen és a környékén a legjobb úri szabónak számított.- Hallottuk, varrt a Horthy udvarnak is.- Néhány előkelőségnek, főjegyzőnek, udvari embernek, meg aki megrendelte tőlem az öltönyt. A kormányzónak nem.- Mennyi volt akkoriban egy rend ruha?- Huszonnégy pengő anyaggal, munkadíjjal együtt. Egygombos, kétgombos, háromgombos, ahogy a vevő kívánta. Egy hét kellett az elkészítéséhez.- Meg lehetett gazdagodni belőle?- Ugyan már, dehogy. Csak megélni.- Mikor varrta az utolsó ruhát?- Ahogy ideköltöztünk, három vagy négy éve. Összesen 57 évet dolgoztam, ami nem kis idő.- Hol tanulta a mesterségét?- A férfiszabóságot Tiszafüreden, a nőit Pesten. Néha apróbb munkákat még itt is..végeztem egy-kétémbeinek. De hát ez már lejárt.- Tiszaörsön született, Kenderesen dolgozott. És most itt él a megyeszékhelyen.- Ide költöztünk a feleségemmel, aki sajnos meghalt. Meg itt élnek a gyerekek, de hát nekik is megvan a maguk dolga.- Hallottuk, szociális otthonba készül.- Igen, mert otthon nagy a magány, amit nehéz elviselni. Ott csak jobb lehet, adódik napközben is kivel beszélgetni. Várom a behívólevelet, mert az éjszakák hosszúak, nagyon hosszúak. Jöhettek ezek a deres halánté- kú idősek akárhonnan, az ország bármelyik csücskéből, a sorsuk, a véletlen most már a megyeszékhelyhez kötötte, köti őket... D. Szabó Miklós A Jászkunság idei 3. számából A Jászkunság idei harmadik számát a hatvanadik születésnapját ünneplő Szabó László professzornak, az MTA Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Tudományos Testületé elnökének, a folyóirat főszerkesztőjének ajánlják. A folyóirat június-augusztusi számában Pethő László Aktívak vagy lusták? címmel a német pedagógusok közéleti szerepvállalásáról ir. Fodor Dénes egy jászsági népi vallásos ének, a Kánai menyegző szövegét közli és elemzi Hogy Magdolna szétrúghassa papucsát címmel. Katona Csaba családtörténeti tanulmányának címe: Egy nemesi előnév megerősítésének története, ebben a jászárokszállási eredetű Móczár családról ír. „.. .Mitsoda Fatumokon forgott Erdélynek dolga” a címe Füvessy Anikó írásának, amelyben Cserei Mihály Históriájának kéziratos másolatát mutatja be. Cseh János a tiszazugi késő vaskori településekről, Kakuk Mátyás az indogermán nyelvek anyaországáról ír, Madaras Lászlóné pedig a keresztyén teológiai gondolkodás és a természettudományok kapcsolatáról közöl beszélgetést dr. Gaál Botond teológus professzorral. A Természet rovatban Sári Zsolt írása az ártéri gazdálkodás előnyeit taglalja, Deák Csaba és Németh Zoltán a Tisza-tó térségében folytatott szúnyoggyérítés eredményéről, dr. Michailovits Lehel pedig egy új gyógyítási lehetőségről közöl cikket. A művészetet e számban egyetlen írás képviseli, ebben Egri Mária művészettörténész a mezőtúri alkotótelepen is dolgozó Lous Stuijfzand holland képzőművész munkásságát elemzi. A folyóirat szokás szerint most is közöl könyvrecenziókat, híreket, és közreadja Szabó László írásainak bibliográfiáját, amelyet Pató Mária állított össze. A befektetőket nem lehet ölbe tett kézzel várni Általános jelenség (és panasz), hogy a tőke jórészt megáll a Dunánál. Ez a magatartás Szolnokot is hátrányos helyzetbe hozza. Dr. Bischof Zsolttól, a polgármesteri hivatal városfejlesztési főosztályának vezetőjétől arról érdeklődtünk, mit tesz a város, hogy a lehetőségek szerint elősegítse a befektetők itteni megjelenését. Dr. Bischof Zsolt emlékeztetett rá, hogy új rendezési terv készül a városban. Ennek egyik jellegzetessége, hogy több terület válik alkalmassá ezután beruházásokra. Az ipari parkon kívül ilyen lesz például a Városmajor úti volt laktanya vagy a Délibáb úti iskola területe. A rendezési tervet sikerült a piaci igényekhez alakítani, anélkül, hogy a város érdekei sérelmet szenvedtek volna. Ezután kevesebb lesz a feltételes mód a beruházókkal folytatott tárgyalásokon. Mint arról már beszámoltunk, az Intersparral megtörtént a megegyezés. A város még egy-két bevásárló- és szolgáltató központot elbír. Egyelőre öt-hat beruházóval folynak a tárgyalások, de az önkormányzat nem akar mesterséges túlkínálatot teremteni. A verseny úgyis szelektálna az ide települők között, de nem tenne jót a város vonzerejének, ha egy vagy több nagy bevásárló- és szórakoztató központ tönkremenne itt. Az önkormányzat, bár fontosnak tartja új kereskedelmi egységek megjelenését, a termelő beruházások letelepedését még szívesebben fogadná. Szolnokon 2800 regisztrált (és a becslések szerint körülbelül feleannyi nem regisztrált) munkanélküli van, tehát akár csak egy-két (300- 1000 főt foglalkoztató) nagyobb termelő beruházás is sokat javítana a helyzeten. Tény azonban, hogy ezen a téren nincs olyan nagy érdeklődés, mint a kereskedelmi beruházások iránt. Jelenleg három-négy multinacionális céggel folynak tárgyalások. Az elektronikai műszergyártásban és a vegyipar-műanyagiparban érdekelt cégek megegyezés esetén akár ezer fős üzemeket is létesítenének. De van érdeklődés varroda létesítésére is. Az a tapasztalat, hogy nem új beruházókról van szó, inkább olyan cégek érdeklődnek Szolnokon, amelyek már kinőtték dunántúli kereteiket, vagy azért jönnek keletebbre, mert piacaik errefelé helyeződtek át. Arra a kérdésre, hogy melyek a legáltalánosabb igények, amelyekkel a reménybeli beruházók föllépnek, dr. Bischof Zsolt első helyen meglepő módon az okta- tást-képzést említette. Nagy vonzerő a képzett munkavállalók jelenléte. Az igények listáján második helyen a közlekedés szerepelt. Bár az autópálya hiánya hátrány, előny Szolnok közlekedési csomópont jellege. Érdekes módon nem a helyi repülőtér megléte és esetleges hasznosítása, hanem a Ferihegyhez való közelsége vonzza jobban a befektetőket. A vízi szállítás lehetősége egyelőre nem játszik lényeges szerepet. Az alacsony bérek és az adó- kedvezmény nem különleges vonzerő, ugyanis a bérek nem sokkal alacsonyabbak, mint azonos szektorban a nyugati országrészben, az adókedvezményeket pedig máshol is megadják. A beruházók nem akarnak mindent maguk fölépíteni, szívesen bérelnek területet, épületet, raktárát. Vonzó az ipari park terve. Szakmai és pénzügyi befektetőkkel tárgyalnak a logisztikai központról is. A termelő beruházások számára a rendezési terv szerint a déli ipartelepen és a Piroskai úttól délre az ipari parkban lesz hely. Az északi ipartelep, a Nagysándor József úton lényegében már telített, mezőgazdasági területek kivonása pedig nehéz. Dr. Bischof Zsolt hangsúlyozta, hogy ha beruházásról van szó, nem szabad csak a multikra gondolni. Néhány kisebb beruházás helyi vállalkozók kezdeményezéséből valósult meg. Ezek egyenként nem túl nagyok, összességükben azonban máris számottevő gazdasági potenciált képeznek. B. A. századok nyomában t*V Száz év telt el azóta, hogy a néhai Adam Opel úr gyárából kikerült első Opel gépkocsi félelmetes, 30 kilométeres sebességével szétrebbentette a századelő álmos nyugalmát. Ma pedig már a rüsselsheimi Opel Live multimédiás szórakoztató centrum ad ízelítőt az Opel jövőjéből, a virtuális valóság eszközeivel. 100 szerencsés most az Opel 100. születésnapja alkalmából eljuthat az Opel jövőjébe! Ha Ön 1999. szeptember 20. és október 9. között rendeli meg új Opel gépkocsiját bármely Opel márkakereskedésben, sorsoláson vesz részt, melyen egy kétnapos utazást nyerhet a németországi Opel Live centrumba! A részletes feltételeket tartalmazó Részvételi Szabályzat megtalálható az Opel márkakereskedőknél. Opel - Egy évszázada úton.
