Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-07 / 234. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. október 7., csütörtök Az aradi vértanúk bélyegen A dicsőséges magyar szabadságharc leverését katonai megszállás és véres megtorlás követte. A császár és kormánya ítéletét Haynau táborszernagy hajtotta végre. A „lázadó vezéreket fel fogom köttetni, a magyarokhoz átállt fwwmm Az 1989-ben kiadott bélyeg reprodukciója ; Az 1848-19. évi forradalom és sznlmdsá«liorr 150. évfordulója^ tiszteket agyon fogom lövetni” — kérkedett. 1849 őszén egymást követték a kivégzések. Október 6-án lőtték agyon Pesten az Üj Épületben gróf Batthyány Lajost, az első magyar kormány miniszterelnökét és a tizenhárom hős tábornokot. A Magyar Posta 1989- ben, a forradalom és szabadságharc, illetve 1999-ben a tizenhárom tábornok emlékére blokkokat adott ki. A vértanúk emlékére készült blokk „1989 legszebb bélyege” címet nyerte el. Nagy József, Szolnok A kegyes halál és a halálbüntetés Az állampolgárok ' napirenden tartják A halálbüntetés visszaállításának rendíthetetlen harcosa a szentmihá- lyi volt polgármester, aki a közelmúltban azt nyilatkozta: azt szeretné elérni, hogy népi kezdeményezésre az országgyűlés tűzze napirendre a halálbüntetés kérdését. Tavaly százhatvanezer aláírást gyűjtött össze, de az Országos Választási Bizottság szabálytalanságokra hivatkozva nem hitelesítette azokat. Elveszettek Egyre több a talajvesztett ember környezetünkben. Napközben a parkokban, éjszaka a buszmegállók padjain élik életüket, szennyet, szemetet hagyva maguk után. Nem ítélem el őket, noha többségük bizonyosan felelős sorsának alakulásáért. Az ő személyes közreműködésükön túl azonban el kell gondolkodnunk a táradalom és az állampolgárok közömbösségéről, netán mulasztásairól, felelősségéről is. Mi, akik életünk folyamának jobbik oldalán állunk, talán el sem képzeljük, milyen kevés kell ahhoz, hogy a túlsó partra kerüljünk. Elég hozzá egy bírósági ítélet, egy rossz házasság, egy családi tragédia, egy elvesztett munkahely. A periférián élők nem egyformák. Vannak, akik szolgáltatással (zenéléssel?), mások fizikai szerencsétlenségüket közszemlére téve próbálnak péter- filléreket kicsikarni. Én általában adakozom is, bár ismerőseim szerint ezzel csak alkoholmámorukat fokozom, s a szándékom szerinti segítés elmarad. A legszerencsétlenebb réteg viszont már a koldulásra sem képes szellemi és fizikai leépültsé- ge miatt. Ők azok, akik lesüllyedtek az emberi lét legmélyére. Bizonyára sokféle vélemény fogalmazható meg e jelenségről, az azonban valószínűleg kollektív egyetértésre talál, hogy nem jól van ez így. Azt nem tudom, mi a megoldás, de mindannyiunk érdeke, ' hogy alapvető változás következzen be. Nincs kizárva persze, hogy a rászorultak közül sokan nem is fogadnák el a szociális háló kínálta segítséget, mert már nem rendelkeznek a helyzetük megítéléséhez szükséges belátási képességgel. Demokráciánk nagy vívmánya a személyiségi jogok tiszteletének elve, de álláspontom szerint ez csak azokat illeti meg, akik képesek felmérni cselekedeteiknek, életvitelüknek a társadalomba illeszkedő normáit - és főleg határait. De hol van ez a határ? És ki állapítja meg, hogy e lecsúszott réteg mely tagjai élnek vissza törvény adta lehetőségeikkel? A szolidaritás, a társadalmi érdek és az emberi méltóság is megköveteli a segítségnyújtást akár az érdekeltek akarata ellenére is. És ezt még akkor is így gondolom, ha az ügyben illetékes ombudsman a távolból és a jogi szabályozás írott szövege szerint ezzel nem értene egyet. Mert nem jó azt látni nap mint nap, hogy társadalmunk egyre szélesedő rétege túllépi az emberinek nevezhető lét határait. Közelít a tél. Tenni kell valamit, még mielőtt a fagyhalál-statisztika élére kerülünk. N. K., Szolnok A szolnoki Kolozsvári úti óvoda középsősei Bagi Edit és Öllé Valéria kíséretében látogatóban jártak a szajoli óvoda Vadvirág csoportjánál. A testvércsoportok évek óta rendeznek közös programokat. Idén szüreti mulatságra invitálták a szolnokiakat. A feldíszített lovas kocsi előbb a faluba vitte a kicsiket, majd az oviba érkezve átadták egymásnak ajándékaikat. A játékos vetélkedés fő attrakciójaként szőlőt kellett lopkodniuk a csősztől. A gyümölcs természetesen a présbe került. A fürtök szemezgetése közben népi játékokat játszottak és népzenére táncoltak. A „munka” után jól esett a megérdemelt jutalom, a pogácsa és a must. Fáradtan, de telve élményekkel tértek haza, s már most nagyon várják az újabb találkozást. (beküldött fotó) ____/_____________________________________________________________________ C serkeszőlő gazdaságával ismerkedtünk 1997 októberében a Független Kisgazdapárt Szolnokon megtartott sajtótájékoztatóján a pártelnök akkori tanácsadója arról beszélt, hogy a közbiztonság katasztrofális helyzetének elrettentő erejéül a halálbüntetés visszaállítását szorgalmazza a párt. A politikus azt is megemlítette, hogy vannak, akik a személyiségi jogok védelmében ellene vannak a halálbüntetésnek. Hajói belegondolunk, a kegyes halálba küldés is sérti a személyiségijogot. Még abban az esetben is, ha felkészítik a beteget a halálra. Fül- és szemtanúja voltam egy esetnek, amikor a jó hírű fővárosi kórházban a nővér megjelent a beteg ágya előtt s közölte: a pszichiáter hamarosan fölkeresi őt. A beteg tiltakozott a szándék ellen, s elmondta nekem, hogy két hete, amióta benn fekszik a kórházban, a pszichiáter rendszeresen eljön hozzá, felkészíteni a halálra. „Felkészültem már én, miért zaklat folyton, nyugalmat szeretnék!” — mondotta. Előbb-utóbb fokozatosan mindenütt működik majd a kegyes halál, mert a kórházak nem tudják megteremteni a betegnek az élete meghosszabbításához szükséges feltételeket, s így a beteg maga kéri az eutanáziát. E téma éppúgy az országgyűlés hatáskörébe tartozó ügy mint a halálbüntetés. Sok elitéltnek is az a véleménye, kell a halálbüntetés* A két halálnemet természetesen nem lehet hasonlítani. Míg az egyik ember — aki kegyes halállal halt meg — a társadalom hasznos tagjaként élte életét, a gyilkos más életét vette el saját célja eléréséért. Méltányosságból is halált érdemel. Reméljük, hogy e sokakat foglalkoztató kérdés nem került le az Országgyűlés napirendjéről. F. K.-né, Szolnok A szolnoki Bereczki Máté Gazdakör a sok fáradsággal járó napi munka kipihenésére és az ismeretek gyarapítására a közelmúltban ismét tartalmas programot szervezett a tagok számára. Illési Sándornak, a cserkeszőlői mezőgazdasági szövetkezet elnökének meghívására üzemi látogatást tettünk. A közel ezer hektáron gazdálkodó szövetkezet bemutatása mellett megismertük a szövetkezet újraszerveződésé- nek nehéz körülményeit, a fejlődés és haladás útját, kiegyensúlyozottnak minősíthető gazdasági eredményeket. A sok apró részletet is tartalmazó tájékoztató alapul szolgált arra, hogy megismerjük, milyen körülményes és milyen kockázatos a mai viszonyok között egy gazdaság vezetése. Valamennyiünknek megelégedésére szolgált a szakmai ismertető, amelyet a kérdéseinkre adott válasz tartalmasán egészített ki. Az állattartó telep megtekintése után a község vadászházában folytatódott a szakmai nap, ahol még oldottabbá vált a hangulat - s amiben meghatározó szerepet vállalt a szövetkezet elnöke azzal, hogy könnyed formában bemutatta Cserkeszőlő történetét. Összegzésként elmondhatjuk, hogy a szakmai program sok konkrét és általános ismeretet nyújtott, s az élményt jelentősen gazdagította az irántunk megnyilvánuló figyelmesség is. Kocsis Gyula a gazdakör tagja Mit, hol, mikor? Postaládánkba rendszeresen kézbesítik a reklámújságokat, árlapokat, amik felkeltik érdeklődésünket, vásárlásra csábítanak bennünket. A minap igen kedvező ajánlatokat sorakoztatott fel az egyik ilyen lapocska, olyannyira, hogy el is határoztam, elmegyek az üzletbe. Csakhogy! Hogy mit és mikor lehet kedvező áron vásárolni, tudatja velem a reklám, azt azonban nem, hogy hol. Kíváncsi lettem, s mindenáron nyomára akartam bukkanni a boltnak. Előkaptam a telefonkönyvet, de felesleges volt, mert nem szerepelt a névsorban az üzletlánc szolnoki részlege. Ezután felhívtam a telefontudakozót, mondanák meg a bolt számát. A kisasz- szony közölte, a szám titkos, nincs módjában kiadni. Ettől aztán egészen elképedtem: vajon mi lehet titkos egy üzlet telefonszámában? Mindezek után felhívtam a konkurenciát, hátha elárulják a riválist. Pontos választ ugyan nem kaptam, de voltak olyan kedvesek, és körvonalazták, merre induljak. Végezetül a kereskedőket tömörítő képviseletet hívtam, igazítanának útba, ha tudnak. Szerencsém volt, tudták, hogy amit keresek, hol van. Felderítő manőverem sikerétől megittasulva nagy megkönnyebbüléssel huppantam a fotelba, s tettem fel a kérdést: mi haszna lehet egy olyan reklámnak, amiből épp a legfontosabb hiányzik. Kétlem, hogy’ tódulnának a vásárlók. Nem hiszem, hogy az üzlethálózat még így is jól jár. De a telefontársaság biztosan. B. K., Szolnok Tanulmányaikat a Soros támogatja Örömmel értesültünk arról, hogy iskolánk, a szolnoki Gépipari, Közlekedési, Szakközép- és Szakképző Iskola Baross Gábor Tagintézmények öt jól tanuló diákja — 4,5-5,0 közötti tanulmányi eredménnyel — a Soros Alapítvány pályázatán ötven-ötvenezer, azaz havi ötezer forintot nyert tanulása támogatására. Habony Béla tanuló 10/d osztály A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A beszéd jellemkérdés ... hálás vagyok Istennek, hogy anyámtól kaptam ezt a gyönyörű nyelvet, amelyen örömömet, fájdalmamat el tudom mondani. Az elmondhatatlant is. Ha majd meg kel! halnom, a csöndnek is ezen a nyelven beszélek. Márai Sándor: Napló (1976-83.) Örömmel olvastam a lap szeptemberi számában a Rossz helyen a hangsúly című riportot a kiváló pedagógussal, Vencelné Polgár Annával. Szerinte már a kiságy mellett az esti mesékkel kellene a tiszta beszédre és a szép magyar nyelv ápolására tanítani a legfiatalabb nemzedéket. Sajnos a mindent elborító reklám átvette a gyermekversek és mondókák helyét is. Gyermekeink reklámversikéket dúdolgatnak. „Hé, haver, ez az orrodat is tisztíccsa” szlogen a nyelvrombolás mélypontját jelezte. Ennél is szomorúbb, hogy hadaró, beszédhibás ifjak tűnnek fel a elektronikus médiában, őket hallgatva az az érzésem, hogy a beszédhibásak önmegvalósításának kedvelt terepe lett a riporterkedés. Az 1200 táján keletkezett Halotti beszédtől Márai Sándor megrendítő Halotti beszédéig eltelt időben a magyar nyelv állapota élesen tükrözte a nemzet sorsát. Mit gondolhatunk nyelvünk jelenlegi helyzetéről? Köztudott, hogy a nyelv is változik, vagyis javul és romlik. Javul például abban, hogy eltűnőben van a Kádár-korszak betűejtése, ami már a parlamentből is kiszorult: a tud-ja, hid-je el (!), a szocializmus út-ján. Romlik például abban, hogy a trágárság már a parlamentben is megjelent. A durvaság megjelenése a beszédben nem elsősorban nyelvészeti, hanem sokkal inkább társadalmi-gazdasági probléma. A tolerancia hiánya, a magatartáskultúra romlása hat a beszélt nyelvre is. Illyés Gyula szerint a „beszéd, a nyelv igazából jellemkérdés”. Hol húzódik a határvonal? Mi minősül durva kifejezésnek? Szabályban nem rögzíthető, de ami a jó ízlést sérti, az nemkívánatos. A trágárság különösen kedvelt területe az argó, a katonai zsargon és az ifjúsági nyelv. A fiatalok nemcsak divatból használnak trágár töltelékszavakat, hanem mert képtelenek felidézni a megfelelőbb szót. Dannis Law, a híres skót futballista a káromkodással kapcsolatban a következőt mondta: „Its the industrial language of football" - azaz hogy a káromkodás a futball szakmai (ipari) nyelve, nincs benne semmi erotika. Graves a nyelvi durvaságot, a káromkodásokat a szegény ember költészetének nevezte. A mindennapi életben a káromkodásnak egyrészt oka van (például ha valaki kalapáccsal ráüt a ujjára, attól nem várható el a választékosság), másrészt lehet úgy káromkodni, hogy az ember nem mindig a legdurvábbakat választja. Az írott sajtóban mostanában előszeretettel használnak durva kifejezéseket, főleg bulvárlapokban. Úgy gondolják, ettől olvasottab- bak lesznek. A kereskedelmi televíziók műsoraiban, szinkronszövegekben és a kabarékban is a trágár kifejezések szaporodtak el. Annyira eldurvult a szépirodalmi és a színpadi nyelv is, hogy itt további romlás már nem is lehetséges. A nyugati nemzeteknél a „mindent kimondunk” hatáson már rég átesett a nyelv (lásd Villon korát!) Pázmány Péter is használt olyan kifejezéseket, amilyeneket ma szószéken vagy vitairatokban nem használnánk. Amikor a magyar irodalom valóban közolvasmány lett, Európában már nem volt divat a trágárság. Nálunk most divat. Egyes íróink szinte sportot űznek belőle. Megtiltani persze ostobaság lenne a durva szavak használatát, hisz azok is részei a magyar nyelvnek, nagy klasszikusainknál - mint például Móricznál — is előfordulnak. Kosztolányi Dezső naplójában olyan obszcén szavakat találunk, amelyek csak az Esterházy-nemzedék fellépésével nyert polgárjogot a magyar irodalomban - többnyire persze önállóan, fölöslegesen, a modernitás állázadásaként. Sokaknál egy- egy vastagabb káromkodás a politikai bátorságot pótolta, vagy a nem létező polgárt pukkasztotta. Ezzel nyelvi tabukat törtek fel, amely örömérzést is okozott - de nem az olvasóknak. (Sajnos már az emberek többsége nem olvas semmit; a szép- irodalom jelentős része néhány száz példányban sem kelendő, és a könyvtárakba sem jut el mindig). Természetesen a legszélsőségesebb szavaknak is lehet létjogosultságuk, ameny- nyiben van a szövegben valódi feladatuk és nem mechanikusan ismételgeti őket a szerző valamiféle félreértett korszerűség jegyében. Nagy költőink, íróink mindig az anyanyelv legmélyéből merítettek vagy ide húzódtak vissza - mint a nyelvben bujdosó Sütő András. A páratlanul gazdag és színes szókinccsel megáldott Jókai azt mondta, hogy magyarul írni olyan, mintha Stradivárit szólaltatna meg az ember. Közös kincsünk a nyelv. A családi és iskolai nevelés és a kisközösségek talán még tehetnek valamit a nyelvromlás ellen, mely a kollektív elbutulás egyik formájaként értelmezhető. Hiszen a nyelv és a gondolkodás szorosan összefügg, nincs egyik a másik nélkül: akinek behatárolt a szókincse, annak értelmes és pontos gondolata sem lehet. Kosztolányi máig a magyar nyelv legnagyobb művészei közé tartozik. Álljanak itt befejezésül a legkedvesebb szavai, a szerinte tíz legszebb magyar szó: láng, gyöngy, anya, ősz, szűz, kard, csók, vér, szí, sír. Dr. Nemes András, Szolnok
