Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-28 / 251. szám

A Szerkesztőség Postájából 1999. október 28., csütörtök 4. oldal ___!____ K őtelek legidősebb polgárát köszöntöttük A levelekből válogatunk. A ki­választott írásokat - a szerző előzetes hozzájárulása nélkül, mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy cúnhiányos leve­leket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin m V Hová tűnt a kőkereszt? Elkészült a szolnoki Eötvös téri park rekonstrukci­ója. Örülni is lehetne a hírnek, ha nem tűnt volna el - Krisztus születésének 2000. évfordulójához közeledvén — a stabil alapokon álló, jó állapotú, sok évtizedet megélt Krisztus-kőkereszt, amely túl­élte az ötvenes és hatvanas évek lélek- és templom­romboló időszakát is (ezekben az időkben rombo­lás áldozata lett a Pálfl János utca környékét egy­kor szépítő, 1700-as években épült kis kápolna). Szolnokon alig van emlékmű, szobor, köztéri lé­tesítmény. Egf városi park a polgároké, nemcsak a pihenőké, az unatkozóké, a randalírozóké (akik már birtokba is vették, s tettek azért, hogy észreve­gyék őket), a keresztényeknek is hagyhattak volna egy négyzetméternyi, pici területet. A Farkas Bede család a város szépítéséért vállalt példamutató áldozattal állíttatta a keresztet annak idején, sok évtizeddel ezelőtt, és azért oda, hogy ott legyen! Hová tüntették az Eötvös téri parkból a kőkeresz­tet? A kérdésre vár választ a nyilvánosság előtt sok szolnoki nevében: Egy lokálpatrióta Hagyományteremtő céllal, az idő­sek nemzetközi éve alkalmából — a polgármesteri hivatal támogatá­sával — a közelmúltban köszön­töttük Kőtelek legidősebb polgá­rát, a kilencvenöt éves Egyed Já­nos bácsit. Egészsége sajnos az évek múlásával megromlott, de emlékei annál élénkebben élnek. Dolgozott az ország számos terü­letén, de legtöbbet a helyi terme­lőszövetkezetben. Innen is ment nyugdíjba. Két fia négy unokával ajándékozta meg. Nyolc déduno­kájában és egy ükunokájában sok öröme telik. Hátralévő idős napja­ira kívánunk János bácsinak jó egészséget és sok-sok örömet. Az Idősek Klubja dolgozói Őszi kezdet cukorbetegklubban Akarat, hit, önbecsülés, s akkor hihetetlen dolgokra is képesek le­szünk” - így fogalmazta meg éle­tünk mottóját dr. Dajka Miklós megyei elnök a cukorbetegek klubja őszi első találkozóján. Kö­szöntője után dr. Czakó László fő­orvos az új gyógyszerár-változá­sokról beszélt, amely sokunkat kedvezően érint, másokat viszont nem. A főorvos úr — aki fáradha­tatlanul dolgozik a tartalmas klub­életért, összeállítja, szervezi egész évre az orvosi előadásokat, segít a programok kialakításában, kirán­dulásokban stb. - minden készít­ményről részletesen szólt. Szó esett a közelgő világnapi rendez­vényünkről is, amely ebben az év­ben országos szintű lesz. A klubtalálkozókon — amelye­ket betegbeszámolók és ételbemu­tatók is színesítenek - továbbra is lesz vércukor- és időnként vérnyo­másmérés. Úgy érezzük, a lehető­ségeink adottak ahhoz, hogy mi­nőségileg jobb és hosszabb életet éljünk. A klubvezető Két osztály találkozója Csaknem ötven év távlatából a közelmúltban osztálytalálkozó­ra jöttek össze az Öcsödön 1950-ben és 1951-ben végzett egykori nyolcadikosok. Az egy­begyűltek elsőként gyertyagyúj­tással és néma felállással emlé­keztek azokra a tanárokra és di­áktársakra, akik már nem lehe­tettek jelen, majd Kiss Rozália tanítónő fiatalokat is megha­zudtoló lendülettel, szellemi frissességgel emlékezett vissza a régi időkre, s beszélt nekünk életpályájáról. Tisztelettel és szeretettel vár­tuk és emlékeztünk a Szolnokon élő Papp László tanár úrra, aki a közlekedési nehézségek és egészségi állapota miatt nem tu­dott eljönni közénk. Ezúton is kívánunk neki jó egészséget. De szeretettel gondoltunk azokra is, akik ki tudja milyen okból, nem tudtak részt venni a találko­zón. Jó érzés volt az ország minden részéből érkező diáktársakkal ennyi idő után újra összejönni, emlékezni a diákcsínyekre, jóra /Í939 októberé­ben, hatvan évvel ezelőtt kötött há­zasságot a szol­noki Ondók Jó­zsef és párja, Chladni Alfonza. Józsi bácsi a nyolcvanhatodik, Elza néni a nyolcvankette- dik évében jó egészségben, gyermekeik és a házastársak, az unokák és déd­unokák körében ünnepelte a jeles évfordulót. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Magyar néptánc Portugáliában A jászkiséri Pendzsom Néptánc­egyesület a közelmúltban portu­gáliai vendégszereplésen járt. Az odautat Franciaország délnyugati részén át tettük meg, míg hazafe­lé Monaco, Nizza, Cannes, Velen­ce érintésével érkeztünk. Portugáliai úti célunk első állo­mása Porto volt, ahol bemutatko­zó műsomnkkal nagy sikert arat­tunk. Ez meghatározta későbbi si­kereinket is. Innen Amazantéba mentünk, ahol sajnos a nem kö­rültekintő szervezés miatt a vá­rost csak prospektusból láthattuk, és fellépésünkre is hajnali kettő órakor került sor. Műsorunkért azonban a közönség igen hálás volt. Portóban két alkalommal is sze­repeltünk. Másodszor a Kristály­palota kertjében egy szabadtéri színpadon, háttérként szolgálva az óceán, gyönyörű, esti megvilá­•án^fyö Nyolcvanöt éves lett a mester gításban. Lamegóban - ahol ren­geteg a turista - a polgármester is fogadott és magyar szóval köszön­tött minket. Az esti fiestán együtt léptünk fel a török, görög, portu­gál, spanyol néptáncosokkal. Büszkeséggel töltött el bennün­ket, hogy a tengerparti Portóban először hangzott fel a magyar himnusz - s épp a jászkiséri tán­cosok tiszteletére. L. Gy., Jászkisér Feke Sándor nyolcvanöt éves. Az Országos Mérésügyi Hivatal nyugalmazott laboratóriumve­zetője, a kiváló sportember ok­tóber 25-én ünnepelte születés­napját. Sporttevékenységét a Szolno­ki MÁV SE birkózójaként kezd­te. A sportágban I. osztályú mi­nősítést szerzett, és országos va­sutasbajnokságot is nyert. Negy­venöt évesen váltott, és belépett a vívóiskolába. A kardvívásra szakosodott, amellyel a megyei felnőttbajnokságokon értékes helyezéseket ért el. A megyei vívószövetség főtit­káraként, később a Szolnok Vá­rosi Vívószövetség elnökeként sokat dolgozott a sportágért. Kitűnő munkáját a Szolnok Megyei Testnevelési és Sporthi­vatal is jutalmazta. Az OTSH- tól a Testnevelés és Sport Kivá­ló Dolgozója kitüntetést, majd a Magyar Sportért elismerő pla­kettet kapta. A nyolcvanon túl is aktív sportember változatlan energiá­val dolgozjk a megye vívósport­jáért. Tevékeny a versenyek elő­készítésében, a pénzügyi felada­tok pontos és gondos ellátásá­ban. Első osztályú versenybíró. Tárgyilagos bíráskodással te­remti meg a versenyek sportsze­rű légkörét. A születésnapját ünneplő Fe­ke Sándornak szeretettel gratu­lálnak a megyei vívók és vívóba­rátok. Kívánunk neki jó egészsé­get, s azt, hogy még sokáig hasz­nosan dolgozhasson megyénk vívósportjáért. Dr. Szentistvány József a megyei vívószövetség elnöke Országos döntőbejutott és rosszra egyaránt. Kellemes volt együtt elkölteni a közös va­csorát, majd hajnalig beszélget­ni, táncolni, nótázni. Nádudvari Antal, Szolnok A Debrecenben megrendezett IX. országos zeneiskolai gordon­kaverseny területi válogatóján három megye versenyzői közül megyénkből egyedüliként Sindel Zsuzsanna, a törökszentmiklósi Kodály Zoltán Zeneiskola nö­vendéke bejutott a december ______/_____________________ 1 0—13-án Szolnokon rendezen­dő országos döntőbe. Gratulálunk a versenyzőnek és felkészítő tanárának. Reeves Da­vid Allennének, valamint a zon­gorakísérő tanárnőnek, Papp Er­zsébetnek. Balázs Zsolt igazgató Árokszálláson volt a megye első postaállomása Kevesen tudják, hogy a török megszállás, majd a Rákóczi-sza- badságharc után a posták újjá­szervezése a Habsburgok elné- metesítési politikájának szelle­mében indult meg. A Paar csa­ládtól 1722-ben megváltott hű­béri postát III. Károly Bécs pos­tai hatóságainak, az udvari pos­tabizottságnak rendelte alá. Ek­kortájt a postát kizárólagos fel­ségjognak tekintették. A magyarországi postahálózat általános helyrehozatalára III. Károly több pátenst bocsátott ki. Ennek ellenére is nehezen ment a posták felállítása. A pozseváci béke (1718) megkötése után ké­szült térkép három fontos posta- utat jelöl meg, köztük a Buda— Kerepes—Aszód—Hatvan—Árok­szállás—Bábolna—Debrecen— Kolozsvár állomásokat. A XVIII. század közepén a tá­volsági levéldíjszabás bevezeté­sével, amikor is a leveleken a fel­adási postahelynek is szerepel­nie kellett, a postamester pótol­ta azt, ha a feladó elmulasztotta. Ekkor honosodott meg a postai helynévbélyegző. Jászárokszállás postaállomá­sa 1749 előtt már kézírásos je­gyeket alkalmazott az ott fel­adott leveleken. Az első sorbé­lyegzőjét 1826—1830 között használta. A levélért fizetendő díjat a küldemény hátoldalán kézírással jelölték. Ehhez az időszakhoz kapcsolódik az aján­lott (recomandirt) levelek kéz­besítése is. A sorbélyegzőből fokozatosan kör alakú postai keletbélyegző lett, amely már a hónapot és na­pot is tartalmazta. Jászárokszál- láson 1848-tól 1868-ig használ­tak ilyet, ezt követően a külön­böző típusú, most már komplett — év, hó, nap — megjelölést tar­talmazó bélyegzők váltak általá­nossá. A pecsét változása egy-egy mérföldkövet jelentett Jászárok­szállás és a posta fejlődésében egyaránt.­Nagy József, Szolnok a filatéliai társaság tagja A Rákosi-korszak előtt Magyar- országon a hálapénz ismeretlen volt. A párt az egészségügy fej­lesztésére szinte semmit nem ál­dozott, mert 1949-ben megkez­dődött egy erőteljes és erőltetett iparosítási program. A szovjet tí­pusú szocialista, állami egész­ségügy alapjait ekkor rakták le. Kiadták a jelszót: a szocializ­musban a legfőbb érték az em­ber. 1950-ben felszámolták a magánpénztárakat és a magán­praxist. Államosították a három nagy betegbiztosítót, az OTI-t a MABI-t és az ODB-t. Ingyenes­sé vált az egészségügy a dolgozó nép széles tömegei előtt. Hirtelen megnőtt a betegforga­lom, olyanok is igénybe vehették az egészségügy szolgáltatásait, akiknek korábban nem volt bizto­sításuk. Egy-két páciens csekély előnyök reményében tíz-húsz fo­rintot adott az orvosnak. Az or­vosok 98 százaléka visszautasí­totta, két százaléka elfogadta. A borravaló legnagyobb ellen­ségei az orvosok voltak. Ádám György professzor egyik köny­vében azt írja, hogy ekkor még az orvosok fizetésének megeme­lésével elejét vehették volna a későbbiekben gyomként elbur- jánzó paraszolvenciának. Amikor a borravalót ellenző orvosok a megnövekedett fel­adatok miatt javaslatot tettek a fizetések emelésére, a hálapénz tiltására, Gerő Ernő — a „Ratkó- korszakban” tiltott abortuszt végző orvosokra célozva — „gyermekeink gyilkosait nem fi­zetjük” jelszóval nemet mon­dott. Rákosi ideológusa, Révai szerint „az orvosok egy ellenfor­radalmi banda”. Közismert, hogy az ilyen típu­sú minősítés ebben az időben nem egyszerű szóbeszéd volt, hanem igen komoly következ­ményei lehettek. Ne feledjük, ebben az időben zajlottak a kon­cepciós perek, tízezreket zártak A hálapénz eredete v A hálapénz a világon egyedülálló módon csak Magyarországra jellem­ző. A társadalombiztosítási járulékot bezsebelő állam igen alacsony fi­zetést ad az orvosoknak és a nővéreknek, hiszen a rászoruló, kiszolgál­tatott betegek úgyis kiegészítik azt a hálapénzzel. Fényévekre vagyunk az európai uniós átlagkeresetektől. Ma egy kórházi orvosnak a napi munkaidő után kötelezően heti két-három éjszakát kell végigdolgoznia - és másnap reggel pihenés nélkül a munkát újra folytatnia - ahhoz, hogy a felét, harmadát megkeresse egy banki titkárnő fizetésének. Va­jon ismerjük-e igazán a hálapénz kialakulásának okait? Érdemes törté­neti szempontból megvizsgálni. börtönbe, százakat akasztottak fel. Az értelmiséget tudatosan le­értékelték és megbízhatatlan re­akciósnak minősítették. Ráadá­sul Sztálin, a mindentudó és mindenható diktátor az orvosi munkát másodrendű, alacsony bérkategóriájú női munkák (!) közé sorolta. „A férfi legyen ka­tona, a nő pedig tanár, orvos köztisztviselő” — adta ki az uta­sítást, és mi is ehhez tartottuk magunkat. Az 1950—52-es időszakban növekvő orvosellenesség jelle­mezte a Rákosi-vezetést. Mind­erre ráerősített, hogy a sztálini paranoia következtében Moszk­vában cionista orvosok összees­küvését leplezték le. Sztálin leg­jobb és legtehetségesebb ma­gyar tanítványa, Rákosi Mátyás Budapesten is hasonlót terve­zett. Ezt az abszurd helyzetet csak Sztálin halála hiúsította meg. Haragudni tehát arra az állam­párti vezetésre van okunk, amely a magyar egészségügyben a hála­pénz szükségességéhez vezető helyzetet kialakította, majd az orvosi kart megosztó, a gerincet megroppantó és az egészséges fejlődést nagyon hosszú időre meghiúsító gyakorlatot nemcsak kitalálta, de ki is kényszerítette. A nálunk is tökéletesen műkö­dő szovjet típusú rendszer érde­ke volt az alattvalók minden ré­tegétől elvonni — a létfenntartás­hoz szükséges minimumig — minden bevételi forrást, mely bármi kis függetlenséget jelen­tett volna az állammal szemben. A helyzet nem változott a Rá­kosi utáni években sem. Tovább­ra is a törvénytelen és erkölcste­len jövedelmi források elfogadá­sára kényszerítettek, némelykor még bátorítottak is. Egy vezető durva és cinikus mondása jut eszembe a hatvanas évek végé­ről: „A kereskedelmi dolgozók­nak meg a pincéreknek is ala­csony a bérük, az orvos is lopja hozzá, ami hiányzik neki.” Napjainkban sajátos skizofré­niát teremt a hálapénz. Nem hi­szem, hogy bárhol a világon lé­tezik bármilyen bevétel, ami hi­vatalosan törvényellenes, ugyan­akkor adóköteles. Semmi sem mutatja jobban a késői Kádár-korszak közéleté­nek válságát, mint ez a — napja­inkban is létező — kétarcú meg­közelítés. A hálapénz tehát túlélte a kommunista rendszer bukását, sőt a jelekből ítélve túl fogja él­ni a mi generációnkat is. Nem látok semmi reményt a gyors változásra. Már szinte csak a rendszert működtető, de állan­dóan fogyó emberi, szakmai tisztesség ad reményt. Dr. Nemes András, Szolnok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents