Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)
1999-10-26 / 249. szám
Megyei Körkép 3. oldal ykl 1999. október 26., kedd tés a semmiből latszázmillió forint - ennyi pénz áll még most is a Gazdasági Minisztérium rendelkezésére a megújuló energiaforrások, így a hőszivattyú elterjedésének támogatására. Ennek is köszönhetően ez utóbbi fűti majd Tiszatenyő iskoláját, ha valóra válnak a közelmúltban megtartott szakmai napon felvázoltak. A hőszivattyú hazánkban még meglehetősen ismeretlen. Éppen ezért vállalta fel a szolnoki Energetikai Tanácsadó Központ, hogy az Aquarius Mérnöki Irodával közösen egy szakmai napon ismerteti a technológia előnyeit, mely nemcsak a környezetet, de a pénztárcát is kiméli. A hőszivattyú a levegő, a víz, a talaj hőjét — legyen az bármilyen kicsi is - elvonja, és mechanikai úton megnöveli. Mindehhez ugyan szükség van elektromos energiára is, ám a szakemberek szerint egy kilowatt árammal 3-7 kilowatt hőenergia keletkezik. Bár a fűtési rendszer átalakítása meglehetősen költséges, egy családi háznál több mint egymillió forint, ám az energiaárak várható növekedését is figyelembe vevő számítások szerint a beruházás néhány év alatt megtérülhet. A környezetbarát energia- forrás meghonosítását támogatandó a Gazdasági Minisztérium hét- százalékos kamattal juttathatja hitelhez azokat a településeket, amelyek e technológia meghonosítására szánják rá magukat. A kedvezményes kölcsönökhöz 2001-től várhatóan magánszemélyek és cégek is hozzájuthatnak. Akik ezt nem győzik kivárni, azok már most igénybe vehetnek olyan hiteleket, melyek révén a fűtésen megspórolt forintokkal fedezhetők a beruházás költségei. T. J. Többmilliárdnyi kölcsön (Folytatás az 1. oldalról) Váradi Csaba elmondta, hogy a gazdaságok egy év újabb haladékot kapnának, ám az említett hitelátütemezéssel együtt, ahhoz kapcsolódóan meg kell indítani a 10-15 éves reorganizációs programot is. A mostani hitelátütemezésben egyébként országosan mintegy 150 milliárdnyi hitelállomány érintett, melyből egyes információk szerint mindössze 15-20 milliárdnak kétséges a visszafizetése. Ez megyénkre lebontva azt jelenti, hogy mintegy 7-10 milliárd forintnyi hosszú lejáratú hitel terheli a mezőgazdasági termelőket, ám jelenleg nem lehet tudni, hogy ebből mennyi minősíthető kétesnek. Az azonban biztos, hogy egyre több termelő tapasztalja a pénzintézetek óvatosságát, a bankok ugyanis már korántsem olyan nyitottak a mezőgazdaság finanszírozására, mint korábban. Einvág Segítség a nélkülözőknek A tavaszi ár- és belvíz által leginkább sújtott megyei települések rászorult polgárainak osztottak a napokban segélycsomagokat a Magyar Máltai Szeretetszolgálat szolnoki csoportjának aktivistái. Tegnap a megyeszékhely legnehezebb sorsú öt családja vehette át a megmaradt ajándékokat. Mint a szeretetszolgálat szolnoki csoportjának vezetőjétől: Nagy Gézánétól megtudtuk, a támogatást a kárt szenvedett települések polgármesterei kérvényezhették a Belügyminisztériumtól, ahová a Német Szövetségi Köztársaság Külügyi Hivatalának adományai érkeztek. A segélycsomagok szétosztásával a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot bízták meg. Az igények alapján megyénkben összesen 181 csomagot osztottak szót a szervezet aktivistái a napokban, melyek egyenként mintegy 3 ezer forint értékben tartalmaztak közszükségleti cikkeket, illetve tartós élelmiszereket. A segítségből kilenc megyei település - Cibakháza, Fegyvernek, Öcsöd, Örményes, Tiszaföldvár, Tiszatenyő, Tószeg, Törökszent- miklós és Újszász árvízkárosultjai részesültek. Nagy Gézáné kiemelte: a megyeszékhely önkormányzata nem igényelt az adományokból. Mivel azonban öt csomag címzettjét nem sikerült fellelniük, ezeket a szolnoki csoport tegnap olyan helybeli családok között osztotta szét, (képünkön) akiket tavasszal kiköltöztettek otthonukból, vagy alapvető létszükségleteikben szenvednek hiányt. —bugány— [uszonhárom dolgozó volt életveszélyben (Folytatás az 1. oldalról) Az történt, hogy a munka elvégzéséhez alkalmazható technológiák közül a javítással megbízott betéti társaság emberei azt választották, amely nyílt láng használatával járt. A vád szerint hibázott a munkát közvetlenül elvégző dolgozó, de — különböző tűzvédelmi jogszabályok megszegése miatt — felelősség terheli a bt. ügyvezetőjét és annak édesapját, a munkát kiadó, többféle szakmában is jártas szakembert is. A vádlottak és védőik azonban nem így látják: a két vezető közül egyik sem érzi felelősnek magát a történtekért, egyedül a forrasztást végző szakmunkás nyilatkozott a bíróság előtt úgy, hogy elismeri bűnösségét. Minthogy a vizsgálat alapját a terjedelmes és részletes igazságügyi szakértői vélemény jelenti, ezért a szakértő személyes meghallgatását is fontosnak tartotta a bíróság. A szakértő rámutatott, hogy az érintettek egy sor szabályt megsértettek akkor, amikor és ahogyan a szóban forgó javítási munkát kiadták, ráadásul egy olyan személynek, aki nem rendelkezett a munka elvégzéséhez szükséges tűzvédelmi szakvizsgabizonyítvánnyal. A vádlottak és védőik részéről szó érte a szolnoki tűzoltóságot. A tárgyaláson elhangzottak szerint a kiérkezett tűzoltók eleinte nem sok mindent tettek, erről az állítólagos „semmittevésről” a vádlottak egy amatőr videofelvételt is be kívánnak majd mutatni a bíróságnak. Azt a félreértést viszont, amely a tűz oltásának kezdő időpontjából adódott, úgy tűnik, már a tegnapi tárgyaláson tisztázta a bíróság. A szakértői véleményben szereplő adatok ugyanis arra utaltak, hogy a tűzoltók kiérkezésüket követő körülbelül két óra hosszáig semmit sem csináltak. Mint azt a szóban meghallgatott szakértő elmondta, pusztán elírás történt, tévedésből írt a szakvéleményében a valóságosnál két órával későbbi időpontot. A lánglovagok 1997. július 29-én a nem sokkal 14 óra előtt bejelentett tűzesethez hat perc alatt vonultak ki, és az oltást szinte azonnal meg is kezdték. A tűzoltók majd egy későbbi tárgyalási napon mondhatják el álláspontjukat, mint ahogyan még több más kérdés tisztázása is vár a bírósági eljárás során. H.Gy. Uj helyen a Napsugár Gyermekház w A néhány hónappal ezelőtt lezajlott szolnoki intézményi átszervezések a Napsugár Gyermekházat is érintették. A Hild Viktor Városi Könyvtár tag- intézményévé vált gyermekház az egykori Baross úti óvoda helyére költözött. Tegnap Kovács Libór alpolgármester adta át az átalakított épületet. Mint elmondta, fontosnak tartották, hogy a kényszerű átszervezések ellenére megtartsák az igazi értékeket, köztük a Napsugár Gyermekházat. Most a belvárosi részt adják át, de remélhetőleg hamarosan birtokukba vehetik a gyerekek a Széchenyi városrészbeli tagintézményt is, valószínűleg a Zöld iskola épületében. Mátyus Sándor, a Napsugár Gyermekház igazgatója elsősorban azt emelte ki, hogy a továbbiakban az egyes tevékenységek jobban elválhatnak egymástól, mint eddig. A most átadott épület egyfajta kézművesház, melyben a népi kismesterségek, hagyományok ápolását tűzték ki célul, s később akár alkotóházzá is bővülhet. A Széchenyin inkább a szabadidős programok kapnak teret, de természetesen bizonyos mértékig átfedések is lesznek. Ami azonban a legfontosabb: a gyerekek továbbra is találhatnak olyan helyet a városban, ahol jól szervezett, érdekes programok, valamint hozzáértő felnőttek kötik le őket. szilvási Jk ___________________________________________________________ __________________Közérzetünk__________________ t t V Ünnep után Elmúlt az ünnep, az 1956-os forradalom és szabadságharcra emlékező, ezt is kipipálhatjuk. Részt vettünk rajta, amennyien részt vettünk, nem túl sokan, a Hivatalos megemlékezők és a hivatalból jelen lévők mellett csak kevés „önkéntes”. Köztük is főleg az idősebbek, és csak itt-ott a fiatalok. Épp ezért miközben hazafelé ballagtam az ünnepségről, jómagam is bosszankodtam magamban: miért ilyen kevesen vannak jelen a jövő generációjának képviselői? Miért nem érzik át az ünnep fontosságát, hogyhogy nem érinti meg őket ’56 nagyszerűsége? Hol van a nemzeti öntudat, ki viszi majd tovább a zászlót? Mire fel ez a nemtörődömség? Ilyesféle — talán túlságosan is fennkölt - gondolatok közt őrlődtem, ám mire hazaértem, már rájöttem: kár hibáztatni mindezért a mai fiatalokat. Hiszen ők nem tesznek mást, csak élnek a maguk módján. A felmérések szerint többségüktől távol állnak az 1956-os történések, sőt, sokan még csak nem is igen hallottak róluk. Vagy ha mégis, már rég elfeledték. Szóval korántsem csak a fiatalok a hibásak azért, mert nem jöttek el. Őket ugyanis így nevelték. Nekik egyelőre fontosabb egy diszkó, egy koncert, egy házibuli, egy jó társaság vagy éppen a számítógép, az internet, a mozi, a bevásárlóközpont, mintsem az ünnepre való zarándokolás. Ezen nincs mit megütközni. Ha maguk a szülők sem érzik fontosnak az ünnepeken való részvételt, akkor a fiatalok sem fognak tömött sorokban vonulni. (Itt most nem szólok azokról, akik legalább otthon, a televízió előtt ülve végignézték valamelyik ünnepi közvetítést.) Ahhoz, hogy legalább megérintse a fiatalokat az ünnep, ahhoz hallaniuk is kell a forradalomról. Ebben fontos szerepe van az iskolának, a pedagógusoknak, köztük is elsősorban a történelemtanároknak, akik hitelesen, sőt, érdekesen tudnak — ha akarnak — minderről szólni. Csakhogy nem is olyan régen még csak el sem jutottak ’56-ig a tananyagban a diákok, hiszen 1945-tel pontot tettek a történelemre a tankönyvek. Kész. Ami utána volt, az homály maradt. És azt se feledjük el, hogy a mai fiataloknak a szülei a Kádár-rendszerben tanultak, amikor is még bőven ellenforradalomról, fegyveres bandákról, gőzös fejű ifjakról, kegyetlen bosszút álló ellenforradalmárokról szólt a hivatalos értékelés, és beszélni sem volt ildomos arról, mi is történt. így aztán ezek a szülők ma nem tudnak mihez igazodni, gyermekeiknek pedig nem tudnak e kérdésben mivel szolgálni. Mindezek után valóban nincs mit csodálkozni, ha a fiatalok másfelé mennek. Persze nem csak az ’56-os ünnepkor, máskor is. Én nem tudok nekik más kívánni, csak azt, hogy sose kelljen megmutatniuk, mit is érnének ők egy fegyveres konfliktus esetén, mint annak idején a pesti (és vidéki) srácoknak. De azért nem ártana tudniuk arról, miért is ünnepeljük 1956. október 23-át. Mert ha ez így megy tovább, ki fog majd akkor tíz-húsz év múlva emlékezni — és megemlékezni? Baranyi György A fogva tartott sikkasztással vádolta a rendőrt Hamis vád miatt tesz feljelentést a Tiszafüredi Rendőrkapitányság vezetője egy fogva tartott ellen a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatalnál — tájékoztatta lapunkat közleményben Lengyel György, a megyei rendőr-főkapitányság sajtófőnöke. K. József 36 éves büntetett előéletű szolnoki lakos, akit betöréses lopások elkövetésének alapos gyanúja miatt vett őrizetbe a Szolnoki Rendőrkapitányság - és a tiszafüredi rendőrség fogdájában helyezett el —, panaszt tett az egyik fogdaőr ellen, mivel állítása szerint a cigarettavásárlásra átadott 4 ezer forintját elsikkasztotta. A rendőrségi vizsgálat során megállapították, hogy az őrizetes — akit azóta a bíróság előzetes letartóztatásba helyezett — nem adott pénzt a rendőr őrmesternek, akit már korábban is megfenyegetett, mivel egy másik zárkába helyezte át, amit K. József kifogásolt. A vizsgálat során azt is tisztázták, hogy a megvádolt őrmester a fogdaszabályzatnak megfelelően járt el, és semmiféle mulasztást nem követett el. K. József később elismerte, hogy az egész történetet csak kitalálta, mivel „szívatni akarta” a rendőröket. Az előzetes letartóztatásba került férfi ez év szeptember 4-én szabadult korábbi szabadságvesztés büntetéséből - amit vagyon elleni bűncselekmények miatt kapott —, és már szeptember 8-án társával újabb bűncselekményt követett el. Az eddigi nyomozás szerint K. Józsefet és társát legalább 6-8 betöréssel gyanúsítja a rendőrség. /Ahonnan már csak földút vezet tovább J ászapátit elhagyva, a megyehatár felé közeledve néhány kilométer után rendkívül sok fával dekorált település tűnik fel. A tábla tudatja velünk: ez Jászivány. A 462 lelkes falu arról nevezetes, hogy innen tovább már csak földút vezet. Vajon kik élnek errefelé, mi foglalkoztatja őket, messzire a világ, a megye vérkeringésétől? Minden bizonnyal nem tartozik az ország legnépesebb iskolái közé az itteni, amelyik néhány éve ismét fogadja az iványi alsósokat. A két tanítónőhöz összesen 12 diák jár: tíz helyből, kettő Apátiból. A vezető pedagógus Kelemenné Dancz Agnes.- Önök idevalósiak?- Építkeztünk, itt lakunk, neveljük a 11 és 5 éves gyerekeinket. Jó a kapcsolatunk az óvodával, ahol 15 apróságra vigyáznak. Sok remek képességű nebuló kikerül innen, hiszen kicsi az iskola, így mindenkivel külön tudunk foglalkozni az alsó tagozatban. A tapasztalatok szerint nem indulnak hátránnyal, amikor ötödiktől városi iskolában folytatják. Nagypál Sándorné is ismer mindenkit, mivel a falu egy szem boltjában állja a vásárlók ostromát. — Sajnos, ostromról aligha beszélhetünk — nevet —, mivel errefelé is látszik az egyre nagyobb szegénység. A kenyér viszi a prímet, naponta az 1-2 kilósból harminc fogy, hétvégeken pedig hetven. A tej is kapós, meg a sör is. Hetente kétszer töltelékáru is érkezik, de mint a falusi boltok általában, mi is tartunk kerékpárgumit, szöget, celofánt, kölnit is. A falu lélekszáma fogy, hiszen évente egy-két apróság sír fel, ugyanakkor hét-tíz embert is elkísérnek az utolsó útjára. Pedig van üres telek, ház, olcsó porta. Erről is, meg sok minden másról szót váltottunk Antal Lajosné polgármesterrel, akit már harmadszor választottak meg a falu vezetőjének. — 1992 nevezetes dátum, visszavettük az iskolát, legalábbis az alsó tagozatot. Történtek felújítások is, az utcákat aszfaltoztuk, szóval nem vagyunk számkivetettek. Mintegy 180 házunk van, hetvenben már gáz melegít. A telefon is eljutott hozzánk, és aki ide szeretne költözni, 300 négyszögöles telket vehet 20 ezerért. Házat is vásárolhat az ide települő 300 ezertől 700 ezerig. Orvosunk is rendel hetente kétszer. — Munkalehetőség? — Kevés, ezért el kell járni Apátiba, Berénybe, vagy távolabb. — Mire a legbüszkébb? — Büszke nem vagyok, de az jó, hogy minden nehézség ellenére köszönöm, megvagyunk. Jó lenne, ha a lakások felújítására is kapnának az itt élők állami kölcsönt. Mert szép dolog a lakásépítés, az otthonteremtés, de szerintem a támogatások rendszerének arra is ki kellene terjedni, hogy a meglévő otthonokat mentsük, újítsuk fel. Ehhez kellene az állami segítség. Azután nagyon sok főiskolásunk, egyetemistánk akad, jelezve, állják a diákjaink a versenyt. Ráadásul Nagy Zoltán és Nagy Ildikó személyében már két köztársasági ösztöndíjasunk is van. Az egyik egyetemista, a másik főiskolás. Tajti Ferenc másfajta gondokat sorol. Róla annyit, hogy földműves, de állattenyésztéssel is foglalkozik. — Amikor a téeszből eljöttem, gazdálkodó lettem. Ehhez értek, és van földünk is, ahol részben megterem az, amit a jószágokkal megetetek. — Viszik a hízót? — Ajjaj! Úgy, hogy még fizetni is elfelejtenek érte. Nekem is lógnak vagy 600 ezerrel, gyanítom, bottal üthetem a nyomát. — Az ár? — Változó, 170—193 körül. Az idén leadtam vagy százat, volt benne hárommázsás is.. — Megéri? — Tud jobbat? Itt a világ végén? Elmenőben a kocsma előtt sok mindenről szó esett. Arról, hogy máshonnan, messziről hozzák a szenet, már azoknak, akik nem fával, csutkaszárral tüzelnek. Többen dicsérték a polgármestert, de akadt ellenvélemény is. — Szerencse, hogy én nem indultam, így nyerhetett — magyarázza egy borzas hajú atyafi. A többiek nevetnek, letromfolják. — Hallgass! Berúgtál aznap úgy, hogy el se bírtál dülöngélni szavazni! Ránk néz, legyint egyet. — No, majd 2002-ben meg meglátjátok! — és elindul az iskola, óvoda irányába. Annyit mindenesetre akkor is láttunk, hogy nagyon bizonytalanul haladt. És ebben aligha a műút lehetett a ludas... D. Szabó Miklós