Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-14 / 240. szám

1999. október 14., csütörtök Gazdasági Tükör — Megyei Körkép 7. oldal Elégedett a PM. A várako­zásoknak megfelelően alakul­tak szeptemberben az állam- háztartási folyamatok mondta Thuma József, a Pénzügyminisztérium helyet­tes államtitkára szerdán. Az államháztartás hiánya szep­temberben 36,5 milliárd fo­rint. A PM előzetesen 30 mil­liárd forint körüli deficittel számolt. Bevételkiesés. A Magyar Hajózási Rt. (Mahart) az idén több mint egymilliárd fo­rint bevételtől esik el a Duna déli szakaszának hajózhatat­lansága miatt - hangsúlyozta Szalma Botond, a Mahart Rt. vezérigazgatója szerdán. A bevételkiesést főként a költsé­gek csökkentésével próbálják ellensúlyozni. Eddig már vég­rehajtottak egy jelentős lét­számleépítést, elbocsátottak 120 főt, az összlétszám 15 százalékát. Változatlan hozam. Több­szörös túljegyzés mellett alig változott a hozam a hat hóna­pos futamidejű diszkont kincstárjegyek szerdai auk­cióján - közölte az Állam- adósság Kezelő Központ szerdán. Az aukción 14,08 százalékos átlagos éves ho­zam alakult ki. Az MNB HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI (1 egységre, forintban) Angol font 396,07 Euró 257,48 Japán yen ( 100) 224,25 Svájci frank 161,85 USA dollár 239,16 Átváltási arányok: 1 euró: 6,56 frf, 1,96 dem, 1936,27 itl, 13-76 ats. Alacsonyak a garantált húsárak A Hússzövetség jövőre hatmillió darab sertés feldolgozásával számol. A szakemberek szerint meg kell szüntetni a vágósertések hatósági felvá­sárlási árát, mivel az nem felel meg a piacgazdaság követelményeinek. A Magyar Húsiparosok Szövet­ségének (Hússzövetség) adatai szerint az elmúlt évben átlago­san 30 százalékkal csökkent a vágósertés felvásárlási ára, amit az intervenciós támogatás évkö­zi növelése nagyrészt ellensúlyo­zott. A felvásárlási árak vissza­esése 1999-ben folytatódott, ezt azonban ekkor már az interven­ciós támogatás csökkenése ki­sérte. Ebben az időszakban az exportőr feldolgozókat az agrár­tárca a minimumár tartására kö­telezte, ezért veszteségük meg­haladta a hazai piacra termelő üzemekét. Az árversenyben a belföldi piacon romlottak a po­zícióik. A földművelésügyi tárca a ser­téshús külpiaci értékesítését év közben többletexport-támoga­tással igyekezett elősegiteni. En­nek ellenére az árak tovább mér­séklődtek. A Hússzövetség 2000-re vo­natkozóan komplex szabályozó- rendszert dolgozott ki, amely­nek lényege a garantált árhoz kötött irányár meghatározása. Jankó Ferenc elnök lapunknak elmondta: a húsos szakma jövő­re 6 millió - az idei mennyiség­nél ötszázezerrel több - sertés feldolgozásával számol. A növe­kedés részben a gazdasági kény­szer, részben a többlet-kukorica­termés következménye. A hazai fogyasztás várhatóan nem fog bővülni, igy a belföldi szükséglet továbbra sem fogja meghaladni a 3,5 milliót. A fennmaradó 2,5 millió darab vágósertés külpiaci értékesítésének feltételeit azon­ban meg kell teremteni. A szak­ember szerint a termékpálya szabályozásában továbbra is fenn kell tartani a garantált és irányáras rendszert. Az idén be­vezetett hatósági árak alkalma­zása azonban nem piackomform. E helyett a garan­tált árak tízszázalékos növelését javasolja jövőre a Hússzövetség. A WTO által jóváhagyott ex­porttámogatási keret 2000-re 6,3 milliárd forint. Ez az összeg a szakemberek szerint csak mintegy 1,7 millió vágósertés­nek megfelelő hús és húskészít­mény támogatására lesz elégsé­ges. A fennmaradó 800 ezer da­rab vágósertés szubvenciós igé­nye további 3,7 milliárd forint. Ezért jövőre összesen 10 mil­liárd forint támogatásra van szükség. U. G. A fogyasztók járnak jól Gazdag burgonyatermés GKI: jövőre a tervezettnél magasabb infláció várható Elértéktelenedő jövedelmek A magyar gazdaság növekedési üteme 1999-ben mérséklődött, ennek oka elsősorban az európai kereslet lassulása - jelentette ki Vértes And­rás, a GKI Gazdaságkutató Intézet elnöke tegnap. A számítások szerint ebben az évben a GDP 3,6 százalékkal emelkedik Magyarországon. A közép-európai országok közül egyedül Magyarország tudta szá­mottevően bővíteni az Európai Unió országaiba irányuló kivitel­ét, a bővítés üteme azonban jelen­tősen lelassult. A külkereskedel­mi mérleg deficitje így 3,2 milli­árd dollár, a folyó fizetési mérleg hiánya - a tavalyihoz hasonló profitkivonást feltételezve - 2,8 milliárd dollár lesz a GKI kutatói szerint. Az intézet az év hátralévő ré­szére már két számjegyű inflációt prognosztizál, a fogyasztói árin­dex éves átlagban 10, az év végén 11 százalék körül lesz. Vértes András úgy véli, hogy az infláció 2000-ben újra mérséklődik majd, de jóval magasabb lesz a kor­mányzat által tervezettnél. A GKI előrejelzése az, hogy a fo­gyasztó árindex az idei év végén 8 százalék, 2000-ben 9 százalék lesz. Az elnök azonban hozzátet­te, ha a belföldi energiaárak nagy mértékben növekednek majd, ak­kor az éves átlagos infláció sem fog mérséklődni. Jövőre a gazdaságpolitika vár­Idén a tavalyinál 140 ezer tonná­val több és jobb minőségű burgo­nya termett - jelentette be tegnap Szentes Nándor, a Burgonya Ter­méktanács elnöke. Az idei dús csapadék az aggá­lyok dacára kedvezően befolyá­solta a burgonyatermesztést, hi­szen a tavalyi 960 ezer tonna után az idén több mint 1,1 millió tonna termett. Bár a burgonyabetakarítási szezon még nem fejeződött be, a szak­emberek szerint már bizonyos, hogy a szakszerű növényvédel­met alkalmazó gazdáknál a tava­lyinál egészségesebb és jobb ter­més várható. Ezt bizonyítják az Ft átlagszámok: gomba elleni véde­kezés esetén 24 tonna, e nélkül 19 tonna krumplit lehet betaka­rítani hektáronként. Jelenleg a termelők a tavalyi­nál 5-6 forinttal olcsóbban, 20-30 forintért értékesítik a bur­gonyát, a piacokon pedig 30-60 forintért kapható.- Ez az árcsökkenés azt mu­tatja, hogy az idei burgonyasze­zon nyertesei a fogyasztók, nem pedig a termelők, akik magas növényvédelmi kiadásaik ellené­re kénytelenek árujukat olcsób­ban kínálni - magyarázta a szak­ember. Hozzátette: idén a gaz­dák hektáronként 8-12 ezer fo­rint támogatást kaptak. armerek anyagi helyzete hatóan lassítja majd a belföldi ke­reslet növekedését. A kormányzat nem jelent be megszorításokat, de a tervezettnél (6-7 százalék) sokkal magasabb infláció elérték­teleníti a jövedelmeket. Ennek következtében a költségvetési szféra bérnövekedése és a nyug­díjemelés éves átlagban 11 száza­lékra gyorsul fel, az üzleti szféra bérnövekedése 13 százalék körül lesz, egyes költségvetési kiadási tételeknél (egészségügy, gyógy­szer) pedig elkerülhetetlenül meg kell emelni az előirányzatokat. Az előrejelzés szerint a GDP jövőre mintegy 4,2 százalékkal emelkedik. Az élénkülés fő húzó­ereje a kivitel lesz, ami kedvező az egyensúly szempontjából, (sts) (Folytatás az 1. oldalról) Ezen belül viszont nagy a szóró­dás, hiszen 47 százalékuk árbe­vétele 1-5 millió forint között mozgott, csupán 87 gazdálkodó kasszírozott ötmilliónál többet. (E körben egyébként a legalacso­nyabb árbevétel mindössze száz­ezer forint volt, a legmagasabb viszont meghaladta a 200 milli­ót.) Érdekesség, egyúttal aggasz­tó, hogy a vizsgált termelők több mint fele csak egyfajta tevékeny­séget végzett. Ami a jövedelmezőséget illeti, a 293, adatokat szolgáltató vál­lalkozó közül 151 nyereséggel zárta az évet, a többi negativ eredményt ért el. A veszteség összege meghaladta a nyeresé­gét, a vizsgált gazdák együttesen közel negyvenmilliós mínuszt produkáltak. A nyereséges vállal­kozások aránya kedvezőtlenebb, mint 1997-ben és 1996-ban. A kamara szakembere meg­vizsgálta a vállalkozói kivét, azaz a gazda saját bére alakulását is. Az egyéni termelők alig több mint harmada számolt ezzel költségei között. A saját és a csa­ládtagi munkán túl 62 vállalkozó foglalkoztatott idegen munka­erőt, együttesen 212 dolgozót. Számukra összesen 47 millió munkabért fizettek, azaz egy al­kalmazott 222 ezer forintot ka­pott. Czakó Ferenc értékelésképpen elmondta, hogy megyei szinten csökken az egyéni agrárvállalko­zók száma, ez fokozottan jelent­kezett az idei év első felében. Bár a regisztrált vállalkozók egytize- de nem működik, nőtt az egy gazdára jutó teljesítmény, árbe­vétel. Megfigyelhető az is, hogy folytatódik a differenciálódás a vállalkozók között. Nőtt mind az egymillió forint alatti, mind pe­dig az ötmillió feletti árbevételt elérő termelők száma. L. Z. Szobor Hegyesi Jánosról ^ Papírvirágokkal a Szobaszínházban Kubik Anna és Kaszás Mihály fotó: csabai István Holnap avatják fel Hegyesi János költő és politikus szobrát a Bé­kés megyei vésztő-mágori törté­nelmi emlékhelyen. Hegyesi Já­nos népi iró, politikus, ország- gyűlési képviselő volt, akinek iro­dalmi és politikai tevékenysége egyaránt a parasztság öntudato­sodását, helyzetének jobbra for­dítását szolgálta. Bár Békés megyéből szárma­zott, szoros és eleven kapcsolat­ban állt megyénkkel, és nemcsak azért, mert lánya, Bálintné He­gyesi Júlia, a kitűnő bibliográfus itt él éydolgozik. Többször tar­tott a megyében író-olvasó talál­kozókat, még 91 évesen is talál­kozott itteni olvasóival és tiszte­lőivel. Versei lapunkban is meg­jelentek. Az író-politikus 1992- ben hunyt el. Most, születésének századik évfordulója tiszteletére állítják fel szobrát. A Mihály Gábor szob­rászművész által készített portré- szobor felavatásával egy időben a szeghalmi Sárrét Múzeumban kiállításon mutatják be Hegyesi János irodalmi és politikusi munkásságának emlékeit. Papírvirágok — egy fiatalember, csavargóféle gyártja őket meg­szállottan, igen ügyesen, s akit befogad otthonába egy jómódú, elegáns, negyvenes, ám magá­nyos asszony — emberünk egy életére törő banda elől menekül, mellesleg az asszony csomagjait viszi fel a lakásba —, és aztán ott is reked, mert vendéglátója úgy megkedveli, oly rokonszenves­nek találja, hogy végül kész volna akár teljesen oda is adni magát neki, olymód megbűvölte. Úgy festhet mindez, mint vala­mi romantikus, olcsó szerelmi história: az unatkozó úriasszony meg egy csavargó románca. Igen, ha leegyszerűsítjük a történetet, ha nem tekintjük például azt a lé­lektani finomságot, amellyel a szerző, a chilei Egon Wolff ki­bontja, bemutatja azt a bonyolult folyamatot, küzdelmet, amely a szeretetre, talán költészetre is vá­gyó, melegségre, mi több, szere­lemre szomjas asszony és az őt megérteni nem tudó, talán nem is akaró, szeszélyes és kiismerhe­tetlen, bizalmatlan és önértékelé­si zavarokkal küszködő férfiem­ber között bontakozik ki, s amelynek kimenetele kétséges le­het. Innen, ebből származik azu­tán az a különös feszültség, amely oly sajátos színezetet ad a drámának, s kölcsönöz jóleső iz­galmakat a játéknak, mely cselek­ményében ugyan meglehetősen szegényes, s végig egyetlen szobá­ban játszódik, ám mégsem válik így unalmassá. Két magányos ember, más-más okokból, találkozásuk nem jár si­kerrel, mint gondolnánk, jóllehet az egyik, maga az asszony kész elfogadni társát mindenben, elvi­selni tőle még azt is, hogy durván átformálja lakását, s papírvirága­ival dekorálja ki, díszítésül. Nem, mert oly mély a szakadék közöt­tük, a rang és osztálybeli különb­ség és az ebből fakadó előítéletek oly erősek, hogy nincs a földön az a szerelem, amely képes volna áthidalni: kölcsönös bizalom hí­ján pedig nem születhet boldog­ság. Anélkül meg mit is érhet az élet! Ezt az érzést, gondolatot éb­reszti, erősíti bennünk - a jegy­zet írójában legalábbis — az El Él­ni Soina rendezte előadás, jól al­kalmazkodván a szobaszínházi meghitt környezethez, ügyelve gondosan a részletekre, csak a tempó lehetne iramosabb; a já­ték, amely a megértő emberség, a boldogító melegség utáni vágy ki­fejezése, stílusosan — ebben a mai egyre ridegebb, bizalmatla­nabbá váló világunkban. Sóhaj? Inkább kiáltás, s ez elsősorban a barátságra, kedvességre áhító magányos nő erőteljes ábrázolá­sában jelenik meg, Kubik Anna kitűnő, remek játékával. Szívszo- rongatóan szólaltatja meg azt a vágyat, amely a rokonszenv-ébre­déstől vezet el lépésről lépésre, haladó mozgásban a teljes oda­adás forró, ám végül is felkavaró pillanatáig, amelyben a színész­nő igazán érzékelteti kivételes „szárnycsapásait”. (Tanulmá­nyozni volna érdemes, ahogyan a hideg közömbösségtől a férfi iránt felébredt rokonszenven át eljut a megvallott, forró érzelme­kig.) Az ő asszonyának sikerte­len, reménytelen „vállalkozásá­ban” — hiába minden szándék — válik igazán átélhetővé a valójá­ban szorongató dráma, amit alig­ha képes feloldani a kissé szürre- alisztikus befejezés, amikor is az újra megjelenő asszony — egy nagy összecsapás után — immár hófehér menyegzői ruhában a ze­ne hangjaira „násztáncot lejt” a megbékülő férfi oldalán. Akit Ka­szás Mihály formál meg görcsös igyekezettel: visszafogott, lefoj­tott halkságával jól érzékeltetve ugyan az alak belső feszültségeit, kitörni kész viharait, ám játéka lehetne színesebb, árnyaltabb, gazdagabb is. A zavarodottság hangsúlyozása kissé túlzott, és fá­rasztó is, ez a férfi nem holmi pszichikai eset csupán. Szerepel a játékban egy hatal­mas és nehéz koffer is (rendezői lelemény!), a fiatalember tolja át a színen, majd távolítja el onnan, mielőtt a hepiendes vég bekövet­keznék. Vajon mi lehet benne? Találgathatjuk. Talán jelképes bőrönd ez, s benne mind az az er­kölcsi kacat - bizalmatlanság, kishitűség, előítéletesség stb. —, ami útját állta a két ember egy­másra találásának is. Milyen jó is lenne, ha mi is egyszerűen, csak így megszabadulhatnánk a saját erkölcsi „kacajainktól”, így könnyedén — fordulhat meg fe­jünkben, távoztán az előadásról. A Papírvirágokkal megnyitotta tehát kapuit a Szobaszínház, és várja vendégeit. Valkó Mihály \/ Iskolatámogató „diákok” Pénzszegény mindennapjaink az iskolákat sem kímélik. Emelked­nek a fenntartás költségei, és bizony akadnak létesítmények, ahol hovatovább a kréta számít a táblával együtt szemléltetőeszköz­nek, jegyezte meg a minap az egyik direktor. Pedig a jó iskolát, egykori iskolájukat sokan szeretik. Hogy miért? Néhány kitűnő nevelőért, az órák izgalmáért, a gondtalan diákéletért, azért, mert akkor még fiataloknak számítottak, tele reményekkel. Érdekes, ahogy rohannak az évek, deresednek a halántékok, úgy nő a só­várgás az alma mater iránt, legalábbis ezt bizonyítják a találko­zók. És ez nemcsak érzelmeket, de sokszor csengő forintokat is jelent. Mindezt azért vetettem papírra, mert a hajdani vagy időközben épitett termekhez, intézményhez történő ragaszkodásnak szép példáját tapasztaltam a minap Zagyvarékason. Néhány éve léte­sítettek az ottani kisdiákokért egy alapítványt, és a báli bevétele­ken kívül arra a mai napig annyi adomány érkezett a volt itteni diákoktól, hogy már 4,5 millió gyarapítja a létesítményt. Számí­tógépek, videók, több tanterem új berendezése, bútorzata alakjá­ban. Az egyik öregdiákjuk három hold földet hagyott rájuk, amit bérbe adtak, és a bevétel az iskolát illeti. A másik egy hosszú ház harmadát testálta az iskolára: amit eladtak. A fővárosban élő, már nyolcvan fölötti egykori rékasi nyugdíjas csak annyit kért — mert ott akar pihenni a temetőben —, hogy a sírkövére ez is kerüljön fel: „A rékasi kisdiákok jótevője”. Hosszan lehetne sorolni más jászsági, kunsági, tiszazugi példá­kat is, hogy szegénység ide, takarékosság oda, az emberek vala­mikori iskolájukra, diákkoruk színhelyére áldoznak. Lehet, nem mindig a leggazdagabbak, dehát az átlag öregdiák is csak abból tud adni, amilye van. Feltéve, ha egykori iskolája mostani vezetői szeretettel, meleg szívvel fordulnak hozzá. Tudom, aligha a jóté­konykodás a megoldás az iskolák anyagi rendbetételére, de ez is egyféle segítség. Csak jól kell vele élni... D. Szabó Miklós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents