Új Néplap, 1999. október (10. évfolyam, 229-253. szám)

1999-10-12 / 238. szám

1999. október 12., kedd Megyei Körkép 3. oldal ÍA '■/' Hétmillióból negyven lett Tóth Tibor festőművész, a szolnoki Tabán festőjének kiállítása nyílt meg tegnap a szolnoki Helyőrségi Klubban. A tárlat október 22-ig tekinthető meg. fotó: csabai istvân Csapolás Tiszajenőn A Tiszajenő külterületén élők­nek régi vágya teljesülhet, hiszen hamarosan a csapból is víz fo­lyik. Mindez hatmillió forintjába került az önkormányzatnak - tudtuk meg Horthy Csaba pol­gármestertől. A település vezetői már évekkel ezelőtt tervbe vették, hogy meg­oldják a falu két külterületi utcá­jában, a Petőfi és a Széchenyi úton élők ivóvízellátását. A tervek valóra váltásához csak a pénz hiányzott. Idén az­tán került az is. A falu a terület- fejlesztési tanácstól több mint hárommillió forintot nyert, a többit saját zsebből pótolták. A költségeket azzal is igyekeztek csökkenteni, hogy az árkok be­fedését közmunkásokra bízták. A vezetékrendszer tisztítása után a napokban a műszaki át­adás is megtörténik, így hama­rosan a csapból is folyhat a víz. TJ Továbbra is él a gyógyszertámogatás Az elmúlt időszakban több sikeres pályázatot és beruházást tudhat ma­ga mögött a tiszaroffi önkormányzat. Ennek köszönhetően a hivatal idén fejlesztésre és felújításra előirányzott hétmillió forintja — a megyei területfejlesztési tanácstól, szakminisztériumoktól kapott és a lakosok hozzájárulásaival kiegészített forrásokból — 40 millióra emelkedett. Mint azt Mészáros László polgár- mestertől megtudtuk, a helyi la­kosok kezdeményezésére tulaj­donképpen minden pályázati le­hetőségen részt vesz a település, amelyen teheti. Az önkormány­zat költségvetésének szűkössége ugyanis nem biztosít elegendő forrást fejlesztési, felújítási célú beruházásokra. A felhasználható összeg azonban saját erőként pá­Idén tizenkét olyan tűzesethez vonultak ki a szolnoki tűzoltók, ahol valamelyik lakótelepi tíz­emeletes házban kellett megfé­kezniük a lángokat. Az esetek többségében - ha a segítség nem ért volna oda kellő időben - igen súlyos következményekkel szá­molhattak volna a lakók. Mint megtudtuk, a tűzoltóknak a füs­tön és a tűzön kívül sajnos csak­nem valamennyi alkalommal meg kellett küzdeniük a lakók ál­tal felelőtlenül - mindenféle hol­mival - telepakolt lépcsőházak akadályaival is. A városi tűzoltó-parancsnok­ság rendszeresen ellenőrzi, hogy lyázati lehetőségekkel élve ered­ményesen gyarapítható. Ezt az elvet követték Roffon is, ahol a hétmillió forintos önerőt a pályá­zati pénzekkel és a lakosság hoz­zájárulásaival együtt 40 millióra sikerült feltornáznia a képviselő- testületnek. Az utóbbi hetekben ebből járult hozzá az önkor­mányzat két kilométer aszfaltút építéséhez, amelyhez közel há­ezek a házak megfelelnek-e az előírásoknak, többek között vizs­gálják azt is, hogy az ilyen épüle­tekben szükségszerűen kialakí­tott menekülési útvonalak járha­tók-e egyáltalán. Az idén tizen­két tízemeletes lakóépületet jár­tak be a tűzoltók - tudtuk meg Mrena József őrnagytól, a tűzol­tó-parancsnokság tűzmegelőzési szakemberétől. A vizit ezúttal is feltárt jó néhány hiányosságot. Az üzemelő fagyasztóládától a használaton kívüli televízión, centrifugán át a különféle búto­rokig bezárólag mindenféle meg­található ezekben a lépcsőházak­ban, nem beszélve arról, hogy a rommillió forintot az Országos Cigány Önkormányzattól nyer­tek. Mintegy négymillió forint­ból megoldották az általános is­kola fűtésének korszerűsítését, az informatikai rendszer fejlesz­tését, és még szakmai progra­mok finanszírozására is futotta. Hasonló költségekkel járt a rév­ház, a révlejáró és a komp re­konstrukciója is. Öt új, esztéti­kus, fából ácsolt buszmegállót pedig csupán jelképes anyagi rá­fordítás árán, helyi és környékbe­li cégek, vállalkozások adomá­nyaiból építettek meg. —bugány— „kihelyezett” bejárati ajtókkal, rácsokkal esetenként eleve meg­akadályozzák bizonyos kijára­tok, elektromos kapcsolószekré­nyek, netán a fali tűzcsapok meg­közelítését. A tűzoltók természetesen tud­ják, hogy a lakókat, illetve holmi­jaikat a lakások szűkössége „szo­rítja ki” a folyosóra, a rácsos aj­tók pedig a vagyonvédelmet szol­gálják, ám nem mehetnek el szó nélkül az ilyen jelenségek mel­lett, hiszen ezrek biztonsága múlhat egy-egy, látszólag csekély szabálytalanságon is. A tűzmeg­előzési szakemberek először fel­hívják a lakók figyelmét arra, hogy szüntessék meg az akadá­lyokat, de ha szükséges, akkor szabálysértési eljárást is kezde-. ményeznek a feltárt szabályta­lanságok megszüntetése érdeké­ben. H. Gy. (Folytatás az 1. oldalról) Az országban működő 2 ezer 80 gyógyszertár vonatkozásában ez 5-8 milliárd forint megelőlegezé­sét jelentené, és nem minden pa­tika bírná ki. Még nagyobb gond, hogy a társadalombiztosí­tás és a gyógyszertárak szerző­dése november elsején lejár, és eddig nem sikerült új szerződést kötni. Márpedig az egészségbiztosí­tásnak szerződéskötési kénysze­re van, ugyanis csak így tudja tel­jesíteni törvényi kötelezettségét: a biztosított betegek gyógyszer- támogatásának megvalósítását. Ugyanennek a törvénynek az is­meretében attól sem kell félni, hogy a gyógyszertárakban teljes árat kell fizetni a gyógyszere­kért. Az a patikus ugyanis, aki akár csak egy óráig is teljes áron adná a betegnek a támogatott or­vosságot, szintén megsértené a társadalombiztosításról szóló törvényt. / P. É. y/Olajmező” J a körúton (Folytatás az 1. oldalról) Lapunk érdeklődésére a megyei tűzoltó-parancsnokság ügyelete­se elmondta, a szóban forgó eset­tel kapcsolatban hozzájuk nem érkezett bejelentés, ezért ez ügy­ben nem is intézkedtek. A lánglo­vagok szempontjából ez a körül­mény, úgy tűnik, szerencseként értékelhető, mert ha őket hívják a helyszínre, akkor műszaki men­tés címen a tűzoltóság alapren­deltetésébe illő feladatként min­denféle költségtérítés nélkül el kellett volna végezniük az úttest letisztítását. —hgy— Ÿ-------------------------------------------------------------------------------------------------------------­A tűzoltóság szabálysértési eljárást is kezdeményezhet Elzárt menekülési útvonalak A tűzvédelem szempontjából az átlagosnál veszélyesebb kategóriába tartoznak a több mint négyemeletes házak lakásai. A szolnoki tízeme­letes lakóházakból kiépített lakótelepeken több ezer ilyen otthont is találhatunk. A lakók egymás iránti felelőssége természetesen itt jóval nagyobb, mint a város családi házakkal beépített övezeteiben. Közérzetlink Túl a hatmilliárdon Ha hinni lehet az ENSZ statisztikáinak, a mai napon a Föld né­pessége átlépi a bűvös hatmilliárdos határt. Lassan megfojtjuk hát bolygónkat: tudósok ezrei számítgatják, vajon meddig képes a Föld eltartani egyre növekvő számú lakóját. Mi is az a népesség- határ, amikor az ivóvíz, az élelmiszer és az élettér már kevésnek bizonyul? A legoptimistább becslések szerint is legalább kilenc­százmillió ember éhezik, csaknem másfél milliárdan pedig rend­kívüli szegénységben élnek. Ráadásul nem a fejlett országokban nő a népességszám, hanem sokkal inkább az egyébként is szegé­nyekben. Kínában, Indiában, az afrikai országokban a szigorú csa­ládpolitika ellenére évről évre többen születnek. (Más kérdés, hogy ezek az oly kevéssé hatékony állami intézkedések is megany- nyi személyes tragédiát okoztak.) Míg Észak-Amerikában, Euró­pában átlagosan nem egészen két gyermeket vállal egy nő, Afriká­ban ötöt... Úgy tűnik, minél fejlettebb, rendezettebb körülmények között nevelhetné fel gyermekeit egy család, annál kevesebb apróság szü­letik. Hazánk — ebből a szempontból legalábbis — a legfejletteb­bek közé tartozik. Miközben körülöttünk évről évre egyre többen születnek, a magyarok száma fokozatosan csökken. Eszerint tehát szellemileg már vagyunk olyan fejlettek, hogy felmérjük a szüle­tésszabályozás előnyeit, és jobbára azzal is tisztában vagyunk, mi­lyen körülmények ideálisak a gyermekneveléshez. A fejlődés anya­gi feltételei azonban még igencsak hiányosak. Az egyre csökkenő, elöregedő népesség legfőbb oka talán éppen ez. A fiatalok jelen­tős része egyszerűen nem mer gyermeket (sőt gyermekeket!) vál­lalni. A bizonytalan munkalehetőségek, lakáskörülmények köze­pette maga az ember is elbizonytalanodik: vajon fel tudom-e ne­velni úgy a gyermekeimet, hogy ha nem is mindent, de legalább annyit meg tudok adni nekik, amennyit én is megkaptam szüleim­től alig tíz-tizenöt évvel ezelőtt? Ha pedig ezt mindenképpen biz­tosítani akarjuk számukra, talán a család melegétől fosztjuk meg őket napjaink taposómalmában. Sosem lehet tudni. Elképzelhető, hogy a hatmilliárdomodik cse­csemő mégis éppen hazánkban születik ma. Kívánjunk hát neki hosszú, boldog — sa miénknél már sokkal könnyebb — életet, melynek során talán arra is lehetősége nyílik majd, hogy ezt a sok terhet cipelő, fáradt sárgolyót óvja, féltse és megőrizze az ő gyere­keinek. Szilvási Zsuzsa Jó termésre számítanak cukorrépából a Békében Tavaly embert és gépet próbáló sártengerből szedték fel a cukorrépát a Törökszentmiklósi Béke Mezőgazdasági Szövetkezetben, míg az idén az időjárás eddig azzal fenyegetett, hogy a talaj betonná válik a betakarításra, pedig jó termésre és átlag 15 százalékos cukortartalom­ra számítanak. Persze kérdés, megéri-e egyáltalán a munka. Az elmúlt év őszén 500 hektár­nyi cukorrépát takarított be a Bé­ke szövetkezet, a végét már em­bert és gépet próbáló sártenger­ből. Idén csak 400 hektárnyi te­rületet vetettek az „édes növény­ből”, melyből hektáronként 40 tonnás átlagtermésre számíta­nak. Ahogy az elnök, Karancsi Lajos megjegyezte, éppen időben érkezett az eső, melyből több nem is kell már, azonban kellően megpuhította ahhoz a talajt, hogy ne „betonból” kelljen ki­szedni a répát. Magára a betakarításra felké­szültek, három Herliau rendfel­szedő és egy Vic betakarítógép vár bevetésre, hogy a munka után a répa is meghozza a várt árbevé­telt, ugyanis átlagosan 15 százalé­kos cukortartalomra számítanak. Persze nagy kérdés, hogy meg­éri-e egyáltalán a vesződség, ugyanis a cukorrépa a legtőkeigé- nyesebb növény. Egy hektár ter­melési önköltsége eléri a 240 ezer forintot, amit — ha csak 40 tonnás lesz az átlagtermés — ép­pen fedez-e az érte kapott ár. Amíg ugyanis a ’80-as évek köze­pén a répa az egyik legjobb jöve­delemforrása volt a szövetkezet­nek, addig manapság egyre csök­ken, kevesebb rajta a haszon, ha van egyáltalán. Mert míg például 1997-ben hatezer forintot kaptak átlag egy tonna répáért, addig ta­valy alig haladta meg az ötezer forintot a tonnánkénti bevétel. Közben pedig mindennek az árá emelkedik. Karancsi Lajos meg­jegyezte, hogy bár a cukorrépa­termelési területet 20 százalékkal csökkentették, ezzel szemben az idén a vetőmag a 400 hektárra még többe került, mint tavaly az 500 hektárra - nem is beszélve az energia- és az alkatrészköltsé­gekről. így aztán adott a kérdés: meddig érdemes egyáltalán cu­korrépát termelni? Einvág fá^jjFácánszüret” előtt 'Nemsokára puskák dörrenéseitől lesz hangos a nagykörűi Tisza-ka- nyar Vadásztársaság most még békés, kőtelki területe. A mintegy két­ezer hektáros térség központjában idén is több ezer fácánt felnevelő telep fekszik, amely erre a szezonra különösen szép állománnyal ör­vendezteti meg a vadászokat. A nyár közepén, előnevelt koruk- ' an érkeztek a madarak a kőtel- lepre — tudtuk meg a társa­ik vadászától. Az álló­ig nem érte el teljes fej­het, ám a csupán kerítéssel körülvett telepről nappalra már a fácánok nagy része kirepül. Ilyenkor a környező, mintegy kétezer hektáros területen szó­ródnak szét, ám alkonyaikor visszatérnek a biztonságot nyúj­tó kerítések mögé. Lassanként azonban teljesen áttérnek az önálló életre, és ek­kor jön el a vadászatuk ideje is. Október közepe-vége felé külföl­di — többnyire olasz — és magyar bérkilövő csoportok érkeznek majd, hogy megtizedeljék a va­dásztársaság fácánállományát. Idén különösen szép, egészséges állomány várja a puskás vendége­ket. A telepen felnövő szárnyaso­kat lassúságuk és szelídségük per­sze sokkal könnyebben elejthető zsákmánnyá teszi, mint vadon nevelkedett társaikat, ám a vadál­lomány fenntartása miatt egyre elterjedtebb a mesterséges fácán­utánpótlás. Igaz ugyan, hogy az előnevelt madarak később nem szaporodnak olyan jól, mint a szabadnak születettek, ám a tár­saság a felnevelt állomány közel tizedét minden esztendőben — így idén is — meghagyja törzsállo­mánynak. — bj— Elsősegélyből jeles Az ausztriai Linz adott otthont a múlt héten a felnőtt nemzetkö­zi elsősegélynyújtó versenynek, melyen hazánkat a karcagi Gá­bor Áron Gimnázium és Egész­ségügyi Szakközépiskola egyko­ri diákjai képviselték. A kunságiak 24 ország csapatá­val mérték össze tudásukat. A tizenkét állomáson sokféle fel­adatot produkáltak a szerve­zők. így láttak el gázrobbanási sérülteket, hisztériás asszonyt, áramütött férfit, alkoholos és drogos sérültet, de volt vénás vérzés ellátása, újraélesztés és koponyaalapi törés is. Mint a csapat tagjai elmondták, a hely­színek annyira életszerűek vol­tak, hogy amikor a gázrobba­náshoz értek, szinte ők is meg­rettentek a robajtól és a hatal­Munkában a karcagi csapat más füsttől. A csapatnak na­gyon jólesett, hogy az estig tar­tó megmérettetésen néhány kint élő magyar is biztatta őket. A csapat tagjai: Rimaszombati Csilla nyíregyházi főiskolás, Nagy Csaba, a rendőrtiszti főis­kola hallgatója. Sári Anita, Mur­vai Éva, Kiss Gábor, Kovács Gá­bor volt Gábor Áron-os diákok. Felkészítőjük Nagy Jánosné ta­nárnő. de-/ Kié a büntetés? (Folytatás az 1. oldalról) K. Lajos és D. Ferenc (félig) nevét is adta véleményéhez. Ők sem vi­tatkoztak azon, hogy büntetni kellett, de nem értik, miért statu­áltak ennyire szigorú példát a fe­lettesek. Annál is inkább, mert ők úgy tudják, hogy a falu jóhi­szemű rendőrét egyszerűen „be- palizták”. „Igaz, hogy még ajándékként sem lett volna szabad elfogadnia azt a pár ezer forint értékű tápot, amit az elmondások szerint ma­ga a sofőr ajánlott fel, mondván, vigyék nyugodtan, mert úgyis az árokban vész, vagy más viszi el, de véleményünk szerint akkor, amikor felelősségre vonás nélkül, évek óta eltussolt, többmilliós rendőri korrupciós ügyekről hal­lunk, nem értjük, miért kellett ennyire méltánytalanul súlyosan megbüntetni G. Józsefet...” —percze—

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents