Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-07 / 208. szám
1999. szeptember 7., kedd Látogatóban Kisújszálláson 7. oldal Kutyabemutató, fogathajtás, lovasíjász-verseny Nagyszabású, háromnapos verseny, seregszemle helyszíne lesz szeptember 17-19. között a Kevi út melletti Horváth-tanya, ahol megrendezik a második kun viadalt. Pénteken a megnyitó után tartják a birkaterelő versenyt, majd a résztvevők elvonulnak Kisújszállás főbb útvonalain. Másnap lovasíjász-verseny, lovasbirkózás, lovasjátékok színesítik a napot, amelyeket több helyszínen rendeznek. Vasárnap tartják a kettes- fogat-hajtók versenyét, a kunsági étel- és főzőversenyt, de lesz magyar kutyafajták bemutatója, illetve kutyás ügyességi verseny is. Természetesen nem hiányzik a kunsági csikósok versenye, az íjász- és a soly- mászbemutató sem. A háromnapos, nagy érdeklődésre számot tartó rendezvény vasárnap délután fejeződik be. Nem csak a versenyek korabeliek, az öltözék is az A két keze munkája Ponyokai Bálint tizenhat évig volt a város tanácselnöke, majd 1990. december 31. óta nyugdíjas. Az eredeti szakmája kerékgyártó, és a fák világához később sem lett hűtlen. Noha időközben a tovasuhanó telek ezüstösebbre meszelték a haját, nyugdíjasként sem tétlenkedett, hiszen mint háromunokás nagyapának, három hobbija van. Az egyik a hintókészítés, ami aprólékos, végtelen nagy türelmet, pontosságot igénylő munka. Évente általában egy készül el műhelyében. A másik foglalatossága az ügyességi autóversenyzés. Minden évben Szent István napja körül nemzetközi tájékozódási és ügyességi autóversenyt tartanak, és ennek a szervezőbizottságnak ő a vezetője. Legutóbb is huszonnyolcán vágtak a távnak, és immáron ez a verseny volt a tizenötödik. Indulnak lengyel, cseh, szlovák versenyzők, és viszonzásképpen ők is küldenek bizonyos határokon túli versenyekre magyar indulókat, autósokat. Időközben ez a kis közösség igazi baráti társasággá formálódott, hiszen régről ismerik egymást. A harmadik hobbija az, hogy a művészeteket régóta szereti és pártolja. Legyen szó festészetről, szobrászatról, kisplasztikáról, grafikáról — bármiről. Élhet ennek a szenvedélynek is, hiszen a Hajdúböszörményi Nemzetközi Művésztelepnek a tagja. Azt már csak ráadásként vetem papírra, hogy a lovassportot is imádja, és amikor efféléket szerveznek a környéken, ha teheti, megnézi. így volt ez legutóbb Kecskeméten, a fogathajtó világ- bajnokságon is. Készült Két nagyobbacska srác dis- kurál a főtéri ABC előtt. Lehetnek 11-12 évesek. — Képzeld, mi már tanulunk. — Mit mondasz, Sanyi? — Tanulunk. — Hogyhogy? — Meg kell figyelni a házunk környékén a fák, a növények, a természet változásait. — És megfigyelted? — Nem. — Hát akkor nem készültél. — Kicsit azért igen. Például a legrosszabbra ... Mi lett velük? Jó néhányan érdeklődtek, hogy mi lett a Lázár házaspárral, akik tavaly októberben harminc év kisújszállási tartózkodás után hirtelen elköltöztek a nagykun városból. Annál inkább, hiszen dr. Lázár Szabolcs évtizedekig volt a település szülész-nőgyógyász főorvosa, a felesége pedig a zeneiskola igazgatója, majd tanára. Megtudtuk, a költözésre azért szánták rá magukat, mert a szülők már sajnos meghaltak. Az egy szem fiuk Szombathelyen orvos, a menyük is, és van egy 14 éves fiúunokájuk. Nos, az út Kisújszállásig oda-vissza több száz kilométer, és nagy távolság ahhoz, hogy rendszeresen megtehessék. Ezért eladták kisúji otthonukat, és Gencsapátiban (Szombathely külvárosa) vettek egy félkész házat, azt csinosítgatták, csinosít- gatják. Nem messze tőlük laknak a gyerekek. Azóta többször hazalátogattak, de nagyon nehezen haladtak a járdán. Mindenki megállította őket: hogy van, doktor úr, tanárnő? Mit csinálnak a messziben, hiszen munkáséveiket a nagykun településen hagyták. Meg azt a kórust, amelyet Lázámé hívott életre másodmagával, azután a sok ismerőst, jó barátot. Jól vannak, köszönik megvannak. Az ablakból látszik az Alpok, az utak mellett virágok, gyümölcsök tételenként becsomagolva. Becsületkasszás az egész, aki megáll, elvesz egy csokrot, kilót, és elolvassa, mennyit dobjon a perselybe. Elvégre arrafelé „így működik”, jobban mondva így is „működik” az út menti adok-ve- szek... Eboltás futószalagon Eljött az idő, a veszettség elleni védőoltás kötelező minden négylábú házőrzőre. Akár vonyít a holdra, akár nem, akár hamis, akár jámbor. A legelső szűrik ideje szeptember 8-a. Délelőtt, délután a helyszín az állatorvosi hivatal. Másnap 9-én, délelőtt az állatorvosi hivatalnál, délután a Petőfi utcai italbolt udvarán szúrják az ebeket. Csütörtökön délelőtt a Sarkonforgóhoz kell vinni őket, délután a Gyöngy presszóhoz. Pénteken délelőtt 10 óra 15-kor a Babó központ, 10 óra 30 és 11 között a Csorbái gazdaság központja várja a ku- tyusokat. Ugyanezen a napon délután 14 és 14 óra 40 között Márialakán a központban, 14 óra 45-től a Nagykun Szövetkezet Rét szarvasmarhatelepén, 15-től pedig a Borsos tanyán szorulnak az ebek. Szombaton pedig délelőtt ismét a Nyár utcai állatorvosi hivatal lesz a helyszín. A pótoltás szeptember 18-án és 19-én esedékes, 8-9-ig az állatorvosi hivatal előtt. Az oltás díja ebenként 450 forint és a helyszínen fizetendő. írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Sokféle szakma, munka végterméke az a hintó, amelyre Ponyokai Bálint támaszkodik Letette a „lantot” a mester Kétszeres túljelentkezés A Móricz Zsigmond Gimnázium, Közgazdasági Szakközépiskola és Kollégium padjait tavaly 721 kis- és nagydiák koptatta. Tudásukat hatvanhárom tanár pallérozta, és ami az idegen nyelveket illeti: tanítottak, tanítanak angolt, németet és franciát. A tizenévesek közül nem is olyan régen 152-en vágtak az érettségi emberpróbáló akadályának. Az akadályokat 149-en sikeresen vették, míg három próbálkozónak egy-egy tárgyból ismételni kell. Hogy az új tanévről is essék pár szó, a gimnázium első osztályába kétszeres volt a túljelentkezés, de oda sajnos csak harminc kiválasztott kerülhetett be. Szintén jóval többen próbálkoztak bejutni a három szakközepes osztályba, noha a keretszámok itt is megszabták a határt. A felvételikről még nincs pontos összesítés, de az már most ismert, hogy a végzettek, érettségizettek közül hu- szonhatan maradtak, ők a 13. évfolyamosok. Tróznai Béla— vagy ahogyan ismerik, Béla bácsi, aki egy híján hetvenéves lesz - szíve, lelke a városért dobog. Itt született és tizenhárom éves kora óta re- parálja a kerékpárokat, később a kisebb nagyobb motorokat, majd az autókat. Mellesleg harmincöt esztendeje önkéntes tűzoltó is. Nem csoda, ha a közelmúltban több évtizedes fáradozásáért Pro Communitate Urbis kitüntetést vehetett át. Magyarra fordítva: azért az önzetlen munkájáért, amelyet a város közösségéért végzett emberöltőn keresztül. Béla bácsi köszöni, megvan. A gyerekek már felnőttek, a felesége meghalt, az élettársával él. Számolgatta, összesen 44 év 166 munkanapot teljesített, és kap is érte 26 ezer 700 forint nyugdíjat. Szeretne még dolgozni, meg jó is lenne ennyi járandóság mellett, de mégis úgy döntött, felszámolja az ipart. Annyi az ilyen-olyan elvonás, fizetnivaló, hogy a végén kiderült: neki marad is, meg nem is. Béla bácsi a saját kocsiját vizsgálgatja Ez a kutyasors nem kutya sors Nem bizony, annak ellenére, hogy Rendőrezredi Betörőleső Boby kissé álmatag képpel néz felénk, és megadó tekintettel tűri: nyírják, fürdessék, majd hajszárítóval szárítsák rövidre vágott bundáját. Őkelme karcagi, hároméves fiú, és a spánielek között eredeti kékvér, nemesi, törzskönyvezett vér folyik az ereiben. Mivel efféle állatorvosi rendelő, meg kutya-macska kozmetika csak messze földön található, keresett a kisúji rendelés. Olyannyira, hogy csak telefonos bejelentés vagy személyes megbeszélés után fogad bárkit a mester asszony, aki a csaholok, nyávogok szakavatott szépítője. Oláhné Anikó egyébként a kutyáktól nem fél, különben is ha harapós őkelme, kap egy kis nyugtatót, meg szájkosarat, így már következhet a szépítészeti művelet. Ami általában nyírással, fürdetéssel, szárítással együtt két és fél, három óra. Egyébként a praxisában eddig kaukázusi juhász volt a legnagyobb eb, a legkisebb pedig toy uszkár, „aki” evés után akár az 1 kilót is eléri. A macskáknál vagy cicáknál más a helyzet, hiszen ők a harapásokon kívül karmolni is mesteri fokon tudnak, ha valami nem tetszik nekik. Mentségükre szólják, nincsen ez másképp az életben, a kétlábú cicáknál sem... A szárítás utómunkáit végzi Bobynál Oláhné Anikó kutyakozmetikus Azóta is mesélik... Már-már hagyomány, hogy a helyi Szociális Gondozási Központ lakói félévente felülnek egy buszra, azután irány az ország valamelyik érdekes, történelmi emlékekben gazdag része. így volt ez legutóbb is, amikor ötvenöt utazó várta izgatottan, milyen is, hogyan néz ki Opusztaszer. Legtöbben még soha sem jártak ezen a vidéken, és megérkezve alaposan megcsodálták, elragadtatottan szemlélték a Feszty-körképet, a magyarok bejövetelének csodálatos, történelmi remekét. A kirándulást a szervezők úgy időzítették, hogy itt érte a kisúji közösséget a teljes napfogyatkozás. Bizony akadt, akinek majdnem a szoknyájában, vagy nadrágjában dobogott a szíve, amikor fényes nappal éjfeketébe öltözött a világ: megszólaltak a dübörgő sámándobok, máglyák gyúl- tak és lovasok tűntek fel az éjszakába. — Itt a világvége — suttogták páran, bár szerencsére sem nekik, sem az efféle korábbi jósoknak nem lett igazuk. így a teljes megsemmisülés helyett fáradtan, de épségben értek haza, és beszélgetések során még most is sokszor téma: — Emlékszel? Amikor a dobok dübörögtek, hirtelen éjszaka lett. Szerencsére, korábban megjártam a vécét.. .
