Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-29 / 227. szám
1 M 1 ÚJSÁG A TI ISZA-TÓ VI D w E K Él 1 ? Megújul a százéves orgona is... Lapunk is igyekezett figyelemmel kísérni az abádszalóki református templom felújítási munkáit. Elsőként a gerinctető kapott építészeti rehabilitációt, majd a torony került sorra. Időközben megszépült a muzeális értékű épület külső része, hiszen gyönyörű, időtálló vakolatot is kapott a több mint kétszáz éves templom. A látvány, amely valóban megkapó, a helyi reformátusok azon összefogását dicséri, amely adományokból, különböző támogatásokból és pályázatokból fedezi a munkálatokat. A tervek szerint a rehabilitáció következő fázisaként a belső teret teszik rendbe korhű módon. Már javították azt az orgonát, melyen jól olvasható az egykori feljegyzés: Épült Nagy László kántor idején, 1899 januárjában. A százéves orgona lehet, hogy már karácsonyra, de legkésőbb jövő tavaszra elkészül új sípokkal s elektromos vezérlésű billentyűzettel. Huhogó társbérlők Miután megnyugtató módon rendeződött egy telekjogi vita az áfész és az önkormányzat között, hét évvel ezelőtti átadása után először kap komplett építészeti rehabilitációt az a tiszaderzsi községháza, melyet közös beruházásban épített a szövetkezet és a hivatal. A napokban elkezdődött felújítás — melynek költségeit szintén közösen fedezi a szövetkezet és a hivatal — értékes meglepetéssel szolgált. Az épület külső díszítését megbontó munkások ugyanis tíz gyöngybagoly- fiókát találtak az emeleten. Miután nemcsak értékes, hanem ritkaságuk miatt szigorúan védett madarakról van szó, a hivatal azonnal értesítette a Hortobágyi Nemzeti Park szakembereit, akik azóta kiköltöztették a hivatal huhogó társbérlőit. így a gyöngybagolyfiókák köszönik, jól vannak, bár amiatt bizonyosan szomorúak, hogy szüleiket még nem találták meg az ornitológusok. Jövő tavaszra 150 embernek adnak munkát Forza Italia, Tiszafüreden Forza Italia! — azaz hajrá, előre Olaszország! A munkaellátottsági gondokkal küszködő Tiszafüreden bizonyára sokan drukkolhatnának így annak az olasz befektetőnek, aki megvásárolva a volt alumíniumáru-gyári telephelyet, új munkahelyek teremtését ígérte vasalóüzeme tavaszi megnyitásakor. Nos, az azóta eltelt néhány hónap talán még azokat is meggyőzte, akik kétkedve legyintettek erre a hírre, mondván: az olcsó magyar munkaerőt kihasználva akar egy újabb külföldi cég itt meggazdagodni! Ugyanis a Fin Eger Kft. igyekszik tartani a szavát. Nemcsak azzal, hogy állandóan fejleszti füredi vasalóüzemét, hanem azzal is, hogy az itt alkalmazásban levő körülbelül ötven dolgozó tisztességes bért (45-50 ezer forint) vihet haza az európaian kulturált, korszerű munkahelyéről. Most pedig az az újdonság, hogy október végére üzembe áll az a modem, új présvasaló sor, amely még az idén további húsz munkás foglalkoztatását teszi lehetővé. Már majdnem kész a pára- és gőzelszívó rendszer, s az olasz technikusok hamarosan üzembe helyezik az Olaszországból érkezett tizenkét új vasalógépet. Renato Rebeschini, az ügyvezető mindezeken túl készségesen beszélt további terveikről is, amikor elkalauzolt a készülő új raktárba és varrodába, ahol hozzáfűzte: — Itt jövő tavasszal még legalább hetven embernek szeretnénk munkát biztosítani, amivel együtt százötven lesz az összlétszám. — Olaszos temperamentumát nem hazudtolja meg, amikor perlekedik a határidőcsúszásban lévő magyar kivitelezővel. Látszik, hogy komolyan kiván építeni Tiszafüredre. Az új üzemrészben tavasztól hetven ember kap munkalehetőséget Aki szereti a földet, az megél belőle Jó hét évvel ezelőtt, a volt tiszafüredi hajógyár daruszerelő lakatosaként még nem gondolt arra Muliter István, hogy egyszer 500 hektáron fog gazdálkodni. Pedig így történt. A vasipari gyár bezárása után ugyanis úgy gondolta, hogy aki szereti a földet, az meg is tud élni belőle. így belevágott a gazdálkodásba, jórészt a kárpótlások során visz- szaszerzett családi örökségen. Döntését azóta sem bánta meg. Még akkor sem, ha közben egyre több irigye lett, még akkor sem, ha legtöbbször éjfél után kerül az ágyba. Két nagy fia, a 30 éves Pista és a 27 éves Zoli jelentik számára a legnagyobb segítséget, no és a családi pénzügyminiszter, a feleség, aki a házimunkán túl intézi a gazdaság ügyes-bajos dolgait is. Az 53 éves gazda büszkén meséli azt is, hogy már biztosított az utánpótlás, hiszen három fiúunokája közül a legnagyobb, a kilencéves Pisti már ügyesen zetorozik. — A föld az felelősség! Nem szabad vele visszaélni annak, aki ettől várja a kenyerét. Itt nincs ünnep, sem vasárnap, ha dolgozni kell. Nem is emlékszem, mikor voltunk utoljára üdülni. Mi most is készen vagyunk már az őszi munkákkal. Szeptember 21-re mindent elvetettünk - mondja a gazda. — Nem lenne itt semmi baj, ha megszűnnének a felvásárlással kapcsolatos mizériák, ha az értékesítés hosszú távon is biztonsággal működne. Az üzemanyag- árakról pedig jobb nem is beszélni. Ám én még így sem panaszkodom. Túléltük a belvizet is. Fizetem a hitelt, amiből a John Deere kombájnt és traktort megvettük. Nagy segítség volt, ugyanúgy, mint az a kamatmentes félmillió, amit az induláshoz adtak. Iparkodom, hogy boldoguljunk! — magyarázza. Azt, hogy jól iparkodik, jelezheti, hogy Tiszaszőlősön ő lett a Pioneer kilenc mintakukoricájának a forgalmazója. Kukoricán kívül egyébként búzát és napraforgót termesztenek. És unaloműzőnek ott van még a hét anyakocás sertésállomány is. Valóban nem panaszkodik, pedig lenne rá oka, hiszen betegség miatt most égették el több mint száz méhcsaládját. — A szívem sajog, hiszen húsz év munkája ment tönkre. Csak a kaptáraim maradtak meg, de én ezt is újrakezdem — szorítja ösz- sze a száját. Búcsúzásképp' elmondja még, hogy a feje sem fájna, ha lenne önálló magtára és szárítója. Addig nem nyugszik, míg azokat fel nem épiti, mert az a biztonságot jelentené. , Fizetem a hitelt, amiből a traktort megvettük - mondja a gazda Városiasodik a községközpont Aki csak egy évet is kihagyott abádszalóki látogatásai sorában, az biztosan rácsodálkozna a település központjára, ha most pótolná mulasztását. A rendezetten virágos, parkos látvány megszokottságát ugyanis rengeteg újdonság színesíti. A három évvel ezelőtt, módszeresen elkezdett parképítés újdonságai az esztétikus ülőpadok, a szemétgyűjtők, valamint a posta környezetének a rendbetétele, az országzászló tartójának a felújításával. Átellenben, az új „főtérképbe” illően kapott modern tetőteret a Takarékszövetkezet. Lebontják a régi könyvtár „rozzant” épületét, a bibliotéka az El- dorádó Holding központi irodájában kap majd helyet. Már elkészültek az új gépkocsiparkolók az István király úton, s jó ütemben haladnak-a sportpálya melletti üzletsor bővítésének munkálatai is. Hasonló üzletsort terveznek a Piac téren is. A munkák itt a régiek lebontása után már az ősszel elkezdődnek. A központ arculatát jelentősen javíthatja, hogy a főtér meghatározó épületeivel — posta, általános iskola,-Diana Szálló — összhangban kap majd magastetőt a községháza. Október 30-ára azonban feltétlenül felállítják a II. világháborús emlékművet, amelynek elkészült alapjára Györfi Sándor Munkácsy-díjas szobrászművész alkotása kerül. Népszerű a pálinkafőzde Még kimondani is sok, nemhogy meginni: az augusztusi szezonkezdet óta már több mint tízezer liter pálinkát főztek ki a tiszaszőlősi pálinkafőzőében. Ez a kis főzde igen népszerű, hiszen a környező településeken túl még Fegyvernekről is járnak ide a gazdák, de még Heves megyéből is hordják ide a cefrét. A gazdák elárulják a titkot: „Kis üstben, fatüzeléssel, lassú lángon fő itt a kisüsti”. A kifőzde azért olcsóbb másoknál, mert a megrendelők maguk hozzák a tűzifát. Az pedig már a gazdák gondja, hogy milyen ízű lesz a szesz, de mint azt Nagy Benedektől s Lódi Sándor bácsitól megtudom, főleg a szilva divik errefelé. A főzde egyetlen alkalmazottja, Borbély Andrásné fokolás közben elmondja, hogy nem panaszkodik tétlenségre. Napi 15-16 óra munkát ad neki a főzde, amely február végéig be van táblázva, annyi a jelentkező. Aki jó pálinkát akar, csínján bánik a cukorral. Egyébként még mindig a házi kisüsti a legjobb itóka. Persze csak módjával. Helyben minden munkahely kincset ér Okos ötlet volt a tiszaszentimrei önkormányzat részéről az, amikor a helyi foglalkoztatási lehetőségeket kiajánlva, kapcsolatba lépett az ecsédi székhelyű Humán-Profil Bt.-vel. Az együttműködés részeként a hivatal központi foglalkoztató üzemet létesített. Erre a helyre idén februárban költözhetett a bt. tekercselőüzeme, amely a bedolgozókkal együtt hetven, térségi embernek ad munkát. A tekercselés ugyan monoton egy kicsit, de a feszített normák ellenére viszonylag tisztességes pénzeket (25-30 ezer nettó) lehet vele keresni. A teljesítmények arányában. Gacsal Jánosné, aki hajdanán daruvezetőként dolgozott a tiszafüredi hajógyárban, elmondegyébként februárban került ide, s viszonylag hamar megtanulta a tekercselést. Imre Ernőné, aki a füredi Me- talfabrik bezárása után lett munkanélküli, szintén február óta van itt. Neki egy kilencéves gyereke van, ám nemcsak miatta jön jól az itt megkeresett pénz, hanem azért is, mert a férjének nincs munkája. Kéri Imréné szerint is jó ötlet volt az önkormányzat részéről, hogy létrehozta ezt a foglalkoztatót, mert így két kisgyereke mellett ő is dolgozhat. Nem is nehéz munka, bár a normák feszítettek, de meg lehet szokni — fűzte hozzá kommentárként. Képünkön Kisari Tünde és munkatársnője forrasztja az Olaszországba készülő tekercsvégeket A tiszaderzsi nyolcadikosok tervei Az iskola gyakorlókertjében többen is serénykednek a tiszaderzsi nyolcadikosok közül. Voltak olyanok, akiknek simult a kezéhez a szerszám, de bizony jócskán akadtak olyanok, akiken látszott: a földművelés nem az ő kenyerük. Vajon hogyan képzelik el a jövőjüket a nyolcadik elvégzése után ezek a fiatalok? Kereki Bea és Emődi Szilvi barátnőkhöz illően egyet terveznek: Egerben szeretnék kitanulni a vendéglátás csínját-bínját. A legtöbben Kunhegyest jelölték meg továbbtanulási úti célul. Józsa Gyuszit és Rusvai Zolit, úgy látszik, már kellően megcsapta a modern idők szele, mert az előbbi fiú informatikus, míg a másik számítógépszerelő kíván lenni itt. Négyen — Mári Norbi, Rézműves Norbi, Kéri Rudi és Rostás Robi — a szakmunkásképzőbe igyekeznek. Az ő választott szakmáik — autószerelő, növényvédő, kőműves — „hétköznapiak”, nem úgy, mint Maródi Vilié, aki üvegfúvást akar tanulni Karcagon. Rajta kívül még négyen választották Karcagot, Pólyák Nóra az egészségügyi iskolába, Gégus Ildikó pedig a kereskedelmibe jelentkezik. Egyesek kiadták a jelszót: Arccal a mezőgazdaság felé! Ugyanis Tompa Lali és Sípos Gyuri növénytermesztő gépész szeretne lenni. Lupis Fruzsi jó óvó néninek szeretne kitanulni a tiszaföldvári Hajnóczyban. A sor végére maradtak a gimisek, akik tudják, hogy fel kell kötniük azt a bizonyos alsóneműt ahhoz, hogy terveik valóra váljanak, ugyanis igen erős gimnáziumokat választottak. Barkóczi Jenő a szolnoki Tiszapartit, míg Juhász Imi a füredi Kossuthot. Itt még mosolygós Tiszaderzs egyetlen nyolcadik osztálya. Reméljük, jókedvük megmarad a felvételik után is. ta, hogy főiskolás és gimnazista két gyereke taníttatásához is segítséget nyújt ez a munka. Ő
