Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-28 / 226. szám

1999. szeptember 28., kedd Megyei Körkép 3. oldal Nyitott kapuk a múzeumban Az európai örökség napok ke­retében a hét végén rendezték meg a Nyitott kapuk program- sorozatot a szolnoki Damja­nich múzeumban. A tapaszta­latokról dr. Tárnoki Judit igazgatóhelyettest kérdeztük. A második alkalommal lezaj­lott rendezvény igen nagy si­kert aratott. A vártnál jóval többen látogattak el a múze­umba szombaton és vasár­nap. A legnagyobb sikert a restaurátorműhely aratta. A gyerekek hamar felfedezték, hogy lehetőségük nyílik a cserepek mosására, az apu­kák pedig hasonló örömmel ragasztgatták a csemetéik ál­tal tisztára súrolt darabokat. Természetesen sokan voltak kíváncsiak az ingyenes tárlat- vezetésre, a délelőtti kézmű­ves-foglalkozásokra, illetve a szombat esti reneszánsz est­re is. „Befékez” a Munkáspárt A kormányzat hamis statisztikák alapján állítja, hogy ma minden­ki jobban él, mint régebben — vé­li a Munkáspárt. A dolgozók el­szegényedésére, a gazdasági gondokra a figyelmet felhívandó, országos forgalomlassító de­monstrációt hirdetett a baloldali szervezet. Megyénkből péntek reggel harmincöt-negyven autó indul lépésben a főváros felé. Ezúttal nem párt-, hanem lakos­sági érdekről van szó — vélte a Munkáspárt megyei elnöke. Kántor István szerint az elmúlt időszakban tovább nőttek a dol­gozók megélhetési gondjai. A pénteki demonstráción — a pol­gárok türelmét kérve — erre sze­retnék felhívni a figyelmet. Éppen ezért a parlamentnek eljuttatni kívánt petícióban a benzinárban lévő adó húszforin­tos mérséklését, az autópályák állami tulajdonba vételét, az út­díjak csökkentését, a kenyér, a tej és az energia áfa-mentessé­gét, a nyugdíjasoktól tavaly „el­lopott” ötvenmilliárd forint visz- szaadását és a közalkalmazot­taknak európai béreket követel­nek. Kántor István érdeklődésünk­re elmondta, hogy a szervezők Budapestre több száz autót vár­nak. Csupán megyénkből 35-40 gépkocsira számítanak, melyek­hez a megyeszékhelyen csatla­koznának a Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből érkezők. A Szolnokról péntek reggel ne­gyed nyolckor induló, várhatóan több száz méter hosszú autóosz­lop óránként 60-65 kilométeres sebességgel halad majd a fővá­ros felé. Reutlingeni vendég a Tiszapartiban Szolnok németországi testvérvárosának, Reutlingennek a delegációja tartózkodik a napokban megyeszékhelyünkön. A küldöttség egyik tag­ja, Fritz Keppler tegnap a Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakkö­zépiskola mindennapjaival ismerkedett. Keppler úr a helyi művelődési iro­da vezetője, így az iskolák műkö­désének inkább a közigazgatási részében járatos. Természetesen lehetősége nyílt arra, hogy össze­hasonlítsa a német és magyar in­tézmények közötti különbséget. Előtte azonban néhány szóval kö­szöntötte a diákokat, majd dr. Pa­taki Mihály, a gimnázium igazga­tója bemutatta a Tiszapartit. A német vendég néhány tanítási órára is bekukkantott, illetve be­lehallgatott a nemzetközi hírű kó­rus próbájába is. Meglepődve ta­pasztalta, milyen felkészültek és fegyelmezettek a magyar középis­kolások, s nagyon tetszett neki a tantermek felszereltsége is. Miután a szolnoki iskola veze­tője megemlítette, hogy néhány egykori diákja ma külföldön ta­nul énekelni, mások pedig a kép­zőművészetekben értek el kima­gasló eredményeket, szóba került, hogy a reutlingeni Kepler gimná­ziumban — csupán véletlen a ne­vek hasonlósága — néhány hó­nappal ezelőtt szintén művészeti specializáció indult. Várhatóan a két intézmény vezetői hamarosan felveszik egymással a kapcsola­tot. Fritz Keppler végül kifejtette: nagyon örül annak, hogy betekin­tést kapott egy magyar középisko­la életébe, s a tapasztaltakat ott­hon hasznosítja majd. szilvási A német vendég (balra) biológiaórán is részt vett FOTÓ: CSABAI Az ügybuzgó ügynök „halála” (Folytatás az I. oldalról) A vizsgálat során kiderült, körül­belül nyolcvan olyan türkevei sze­mély nevében született — feltehe­tően — fiktív szerződés, akik gyer­mekei a helyi egyházi általános is­kolába járnak. A lapunknak tele­fonáló ugyan a helyi lelkésszel is összefüggésbe hozta a történte­ket, ám a rendőrségtől, illetőleg magától a lelkésztől, Beszterczey Andrástól kapott tájékoztatásból kiderül: a tények messze állnak az üggyel kapcsolatos, esetleges he­lyi szóbeszéd tartalmától. A lelkész készséggel elmondta: valóban kapcsolódik a történtek­hez, de mint az ügy egyik szenve­dő alanyát, tanúként hallgatta ki a rendőrség. Egy alkalommal, ta­valy októberben ugyanis valóban tárgyalt az ügynökkel arról, hogy egyszer talán köt majd egy előta- karékossági szerződést unokája javára. Az ügynök egyébként azt a — végül is ki nem használt — le­hetőséget is megkapta, hogy egy későbbi, összevont szülői értekez­leten beszélhessen a valóban elő­nyösnek tűnő ügyletről. A lelkész azonban nem sokkal később éppúgy csodálkozott, mint a többiek, amikor az egyhá­zi iskola gazdasági hivatala akko­ri címére, a Kossuth tér 1. szám alá postázták a valaki más által nyilvánvalóan hamisított aláírás­sal ellátott, soha meg nem kötött szerződését. Az összes többi ál­szerződés is erre a címre érkezett, mert azokon is ez a hely szerepelt a szerződők lakcímeként. A bizto­sító által postázott küldeménye­ket a gazdasági hivatal gyűjtöget­te össze, majd adta át vizsgálatra a rendőrségnek. Beszterczey András maga sem tudja, honnan és miként juthatott az ügynök a szülők személyi és más adataihoz, azt azonban állít­ja, sem tőle, sem pedig az iskolá­ból nem kerülhettek ki, már csak azért sem, mert a szóban forgó adatokat - a szülők születési he­lye, foglalkozása — személyiségi jogvédelmi szempontból nem is tartják nyilván. A rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki viszont a biztositási ügynököt, egy túrkevei férfit, de tőle sem tudhattak meg többet a szóban forgó adatok eredetéről Azt azonban elmondta, azt ter­vezte, később találkozik a szerző­désekben érintett személyekkel, amikor is legalizálta volna az üz­letkötéseket. I A hamisított szerződések elké­szítésére nagy valószínűséggel az utánuk esedékes jutalék megszer­zése érdekében vállalkozott az üz­letkötő. A csalás alapos gyanúja éppen a biztosítótársaságnak a jo­gosulatlan jutalékok kifizettetésé­vel okozott kárával összefüggés­ben merült fel. A papírokon meg­nevezett emberek azonban kárt nem szenvedtek a fiktív ügyletek által, mert pénzt nem fizettek be, sőt, információnk szerint volt olyan eset is, hogy maga az ügy­nök finanszírozta az esedékes el­ső részletet az szerződés érvé­nyességének fenntartása érdeké­ben. A nyomozás az érintettek nagy száma miatt húzódott el. Az ügy aktáit végül vádemelési javaslattal küldték meg a Mezőtúri Városi Ügyészségre. H. Gy. Közérzetünk Keserű jelen, szebb jövő? Aki kívülről szemléli a Tiszazugban történteket, még talán cset­tint is egyet, mondván, végre elindult valami. Tényleg, akadnak biztató jelek, amelyek mellett elmenni botorság lenne, hiszen so­kak szerint hosszú évek óta nem történt ennyi minden errefelé... Nézzük csak.az eseményeket. Öcsöd az elmúlt évtizedek leg­nagyobb felemelkedési lehetősége előtt áll, egy olasz konzorci­um rózsakertészete dollármilliókat hozhat a községbe. Aztán ott van Cserkeszőlő, ahol a fürdőturizmus fellendítéséért teljesen át­építették a központot, s a jelek szerint nincs megállás, óriási lép­tékkel haladnak előre. Nem panaszkodhatnak Kunszentmárton- ban sem, hiszen elészült a regionális hulladéklerakó, új, ezerkét­száz adagos konyha nyílt nemrégiben, s hamarosan nekikezde­nek a piaccsarnok és egy üzletház építésének, s nem szabad meg­feledkeznünk a majdani sétálóutcáról sem. Kunszentmárton és Cserkeszőlő önkormányzata, valamint sok térségbéli befektető egy nagy volumenű fóliáskertészeti és értékesítési központ, vala­mint hűtőház megépítésén fáradozik. Siker is koronázza tényke­désüket, hiszen uniós forrásokból sikerült pénzt nyerniük. Ezek a szép reményű tervek, remények, melyekben annyira bíznak az emberek. Azonban a jelen nem ad okot sok örömre. Nagy a munkanélküliség, egyelőre kevés a munkahelyteremtő beruházás, még ha lenne is, valami banánhéjon akkor is elcsú­szik. Emlékezzünk csak a Pannónia szőrmegyár és egy Kun- szentmártonba „igyekvő” bőrgyár közötti esetre, amikor az utol­só pillanatban hiúsult meg a befektetés. Hát igen, szépek a lehetőségek, ám a tények makacs dolgok. Forráshiányos költségvetéssel küszködik Tiszaföldvár, Kun­szentmárton, Cibakháza, csak hogy néhányat említsek. Sőt, Kunszent az első fordulóban még plusz állami támogatást sem kapott, ezért Tiszaföldvárhoz hasonlóan hitelfelvételre kénysze­rült. Nem érezte magát jól a térségben Tiszaug sem, el is szakad­tak a megyétől. De a szakadár jelzőt lassan rá lehetne tenni az egész Tiszazugra, hiszen a régióbesorolás ellen a Jászsághoz ha­sonlóan erősen tiltakoztak, kicsi hiányzott ahhoz, hogy a mos­tanában divatossá vált megyeelhagyás szele meglegyintse a tele­pülési szövetséget. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a megyei vezetés is ráérzett, támogatni kell a Tiszazugot. Cserkeszőlő például több pályázatával is sikeresen szerepelt a területfejlesztési ta­nácsnál, ami azért fontos a többi településnek, mert a község közvetve és közvetlenül akár az egész Tiszazugnak segíthet egy­re növekvő turistaáradatával. S ha a támogatás továbbra is meg­marad, ha a már említett, megvalósuláshoz egészen közel álló tervekből valóság lesz, akkor megszűnhet a forráshiány, a kínzó munkanélküliség. A lehetőség adott, kérdés, mennyire tudnak él­ni vele az önkormányzatok. Pókász Endre Szemétbe kerülhet több ezer számítógép? (Folytatás az I. oldalról) (A használtak is 30-40 ezerért cserélnek gazdát.) Ráadásul jó néhány számítógépes pénztár­géprendszert is érint ez, aminek cseréje különösen költséges, több százezerre is rúghat - pél­dául egy benzinkútnál. Ezen túlmenően 34 féle típus­nál a szakszervizek beavatkozása után válik a gép alkalmassá a dá­tumkezelésre, melynek költsége 8000 forinttól 100 ezerig terjed­het — a drágábbak a számítógé­pes rendszerek. Mindez összességében azt je­lenti, hogy a használatban lévő pénztárgépek közel egyharma- dánál valamilyen beavatkozásra vagy cserére szükség van. Me­gyénk talán szerencsés lehet ab­ból a szempontból, hogy vi­szonylag sok olyan gyártmányú (például Samsung) gép van, mellyel semmi gond sem lesz at­tól, hogy januártól 2000-et írunk — fejtette ki a Kisosz titkára. Ám ez csak a gondok egyik fe­le, ami a megyében működő mintegy hét-nyolcezer kereske­dőt, vendéglátót érint az idén. Temesvári Lajos ugyanis el­mondta, hogy számos pénztár­gépben mostanában telik be az adómemória, s ezt cserélni kell. Erre vonatkozólag jelent meg egy olyan rendelet, mely ki­mondja, hogy azoknál a pénztár­gépeknél, amelyek nem rendel­keznek forgalmazási engedél­lyel, 2000. január 1. után nem cserélhető a „fekete doboz”. Mindez azt jelenti, hogy érde­mes a szakszervizhez fordulniuk az érintett vállalkozásoknak, mert egy előbbre hozott memó­riacsere olcsóbb, mint egy jövő­re bekövetkező pénztárgép-beru­házás. Einvág Zenei betek rendezvénysorozat kezdődött teg­nap a szolnoki Eötvös József Általános Iskolában. A pénte­kig tartó programban fellépnek táncegyüttesek, fúvószene­karok, kórusok. Képünkön a Szolnoki Helyőrségi Fúvósze­nekar látható. FOTÓ: CSABAI Csak az kritizáljon, aki szavazott is Az elmúlt napok híradásai kö­zött gyakran szerepelt: időközi országgyűlési képviselő-válasz­tásra készül Fejér és Somogy me­gye egy-egy választókerülete. Utóbb az is napvilágot látott, hogy az első forduló — a csekély mértékű részvétel miatt — ered­ménytelenül zárult. Ennek apro­póján lapunk arról kérdezte a szolnoki járókelőket, vajon el- mennének-e szavazni, ha az egész országban mostanában tartanák az országgyűlési vá­lasztásokat? Török Mátyásné 46 esztendős el­adó merőben elméleti kérdé­sünkre először vidám választ adott: — Ha a hét végén rendezték volna a választásokat, az én vok- som bizonyosan hiányzott volna az urnákból, ugyanis lakodalom­ban voltam, és hétfőig ki is kel­lett pihennem magam. Komoly­ra fordítva a szót: feltétlenül el­mennék. Már csak azért is, mert az előző alkalmakkor dolgoz­nom kellett, a többi szavazó vá­lasztásával viszont nem voltam, nem is vagyok maradéktalanul elégedett. Pataki Judit még csak rövid ideje rendelkezik szavazójoggal, ám a 18 éves főiskolai hallgató él­ne is vele: — Természetesen részt vennék a szavazáson, holott ebben a pil­lanatban nem igazán tudom el­dönteni, kire is adnám a vokso- mat. Bárkit támogatnék is azon­ban, mindenképpen abban a re­ményben tenném, hogy a parla­mentben a polgárokat képviselje és az ország számára fontos ügyekben határozzon, ne pedig felesleges, mondvacsinált dolgo­kon vitatkozzon. A 76 esztendős, nyugdíjas Sza­bó Sándor egy tartalmas élet böl­csességével a háta mögött diplo­matikus választ adott: — Nem lehet kérdés, hogy ott lennék-e a választáson. Az eddi­gieken is részt vettem, és amíg te­hetem, ezután sem maradok tá­vol. Igaz, semmiféle pártmeggyő­ződés nem motivál, csupán a tu­dat, hogy magyar vagyok. Büsz­kén mondom ezt, és büszkén élek állampolgári jogommal, amely egyben erkölcsi kötelessé­gem is. Mivel idős, nyugdíjas em­ber vagyok, a választások kime­netele sem befolyásolja már kü­lönösebben az életemet. Tulaj­donképpen csak nyugalmat és békességet szeretnék. Dr. Szász Imréné 56 éves gyógyszerész sem maradna ott­hon a ázavazás napján: — Mindig figyelemmel kísérem a választások eredményét, és részt is veszek ezeken. Érdekel, hogy milyen eredménnyel zárul­nak, hiszen egy egész ország jö­vőjét határozzák meg. S mivel részben az én sorsom is a válasz­tások függvénye, nem tehetem meg, hogy teljesen másokra hárít­sam a döntés felelősségét. Hiszen csak annak van joga kritikát mon­dani, aki részt vett a döntésben. A 19 éves Bulyáki László ke­vésbé derűlátó véleményt fogal­mazott meg: — Bár még tanuló vagyok, a legutóbbi szavazáson már részt vehettem. Nem érzem azonban, hogy a voksom befolyásolta vol­na az eseményeket. Ha a közeljö­vőben lennének az országgyűlési választások, én biztosan nem mennék el, mert nem vagyok ró­la meggyőződve, hogy — bárki­nek is szavazzak bizalmat — az az ország fejlődését szolgálná. —bugány—

Next

/
Thumbnails
Contents