Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-28 / 226. szám
1999. szeptember 28., kedd Megyei Körkép 3. oldal Nyitott kapuk a múzeumban Az európai örökség napok keretében a hét végén rendezték meg a Nyitott kapuk program- sorozatot a szolnoki Damjanich múzeumban. A tapasztalatokról dr. Tárnoki Judit igazgatóhelyettest kérdeztük. A második alkalommal lezajlott rendezvény igen nagy sikert aratott. A vártnál jóval többen látogattak el a múzeumba szombaton és vasárnap. A legnagyobb sikert a restaurátorműhely aratta. A gyerekek hamar felfedezték, hogy lehetőségük nyílik a cserepek mosására, az apukák pedig hasonló örömmel ragasztgatták a csemetéik által tisztára súrolt darabokat. Természetesen sokan voltak kíváncsiak az ingyenes tárlat- vezetésre, a délelőtti kézműves-foglalkozásokra, illetve a szombat esti reneszánsz estre is. „Befékez” a Munkáspárt A kormányzat hamis statisztikák alapján állítja, hogy ma mindenki jobban él, mint régebben — véli a Munkáspárt. A dolgozók elszegényedésére, a gazdasági gondokra a figyelmet felhívandó, országos forgalomlassító demonstrációt hirdetett a baloldali szervezet. Megyénkből péntek reggel harmincöt-negyven autó indul lépésben a főváros felé. Ezúttal nem párt-, hanem lakossági érdekről van szó — vélte a Munkáspárt megyei elnöke. Kántor István szerint az elmúlt időszakban tovább nőttek a dolgozók megélhetési gondjai. A pénteki demonstráción — a polgárok türelmét kérve — erre szeretnék felhívni a figyelmet. Éppen ezért a parlamentnek eljuttatni kívánt petícióban a benzinárban lévő adó húszforintos mérséklését, az autópályák állami tulajdonba vételét, az útdíjak csökkentését, a kenyér, a tej és az energia áfa-mentességét, a nyugdíjasoktól tavaly „ellopott” ötvenmilliárd forint visz- szaadását és a közalkalmazottaknak európai béreket követelnek. Kántor István érdeklődésünkre elmondta, hogy a szervezők Budapestre több száz autót várnak. Csupán megyénkből 35-40 gépkocsira számítanak, melyekhez a megyeszékhelyen csatlakoznának a Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyéből érkezők. A Szolnokról péntek reggel negyed nyolckor induló, várhatóan több száz méter hosszú autóoszlop óránként 60-65 kilométeres sebességgel halad majd a főváros felé. Reutlingeni vendég a Tiszapartiban Szolnok németországi testvérvárosának, Reutlingennek a delegációja tartózkodik a napokban megyeszékhelyünkön. A küldöttség egyik tagja, Fritz Keppler tegnap a Tiszaparti Gimnázium és Humán Szakközépiskola mindennapjaival ismerkedett. Keppler úr a helyi művelődési iroda vezetője, így az iskolák működésének inkább a közigazgatási részében járatos. Természetesen lehetősége nyílt arra, hogy összehasonlítsa a német és magyar intézmények közötti különbséget. Előtte azonban néhány szóval köszöntötte a diákokat, majd dr. Pataki Mihály, a gimnázium igazgatója bemutatta a Tiszapartit. A német vendég néhány tanítási órára is bekukkantott, illetve belehallgatott a nemzetközi hírű kórus próbájába is. Meglepődve tapasztalta, milyen felkészültek és fegyelmezettek a magyar középiskolások, s nagyon tetszett neki a tantermek felszereltsége is. Miután a szolnoki iskola vezetője megemlítette, hogy néhány egykori diákja ma külföldön tanul énekelni, mások pedig a képzőművészetekben értek el kimagasló eredményeket, szóba került, hogy a reutlingeni Kepler gimnáziumban — csupán véletlen a nevek hasonlósága — néhány hónappal ezelőtt szintén művészeti specializáció indult. Várhatóan a két intézmény vezetői hamarosan felveszik egymással a kapcsolatot. Fritz Keppler végül kifejtette: nagyon örül annak, hogy betekintést kapott egy magyar középiskola életébe, s a tapasztaltakat otthon hasznosítja majd. szilvási A német vendég (balra) biológiaórán is részt vett FOTÓ: CSABAI Az ügybuzgó ügynök „halála” (Folytatás az I. oldalról) A vizsgálat során kiderült, körülbelül nyolcvan olyan türkevei személy nevében született — feltehetően — fiktív szerződés, akik gyermekei a helyi egyházi általános iskolába járnak. A lapunknak telefonáló ugyan a helyi lelkésszel is összefüggésbe hozta a történteket, ám a rendőrségtől, illetőleg magától a lelkésztől, Beszterczey Andrástól kapott tájékoztatásból kiderül: a tények messze állnak az üggyel kapcsolatos, esetleges helyi szóbeszéd tartalmától. A lelkész készséggel elmondta: valóban kapcsolódik a történtekhez, de mint az ügy egyik szenvedő alanyát, tanúként hallgatta ki a rendőrség. Egy alkalommal, tavaly októberben ugyanis valóban tárgyalt az ügynökkel arról, hogy egyszer talán köt majd egy előta- karékossági szerződést unokája javára. Az ügynök egyébként azt a — végül is ki nem használt — lehetőséget is megkapta, hogy egy későbbi, összevont szülői értekezleten beszélhessen a valóban előnyösnek tűnő ügyletről. A lelkész azonban nem sokkal később éppúgy csodálkozott, mint a többiek, amikor az egyházi iskola gazdasági hivatala akkori címére, a Kossuth tér 1. szám alá postázták a valaki más által nyilvánvalóan hamisított aláírással ellátott, soha meg nem kötött szerződését. Az összes többi álszerződés is erre a címre érkezett, mert azokon is ez a hely szerepelt a szerződők lakcímeként. A biztosító által postázott küldeményeket a gazdasági hivatal gyűjtögette össze, majd adta át vizsgálatra a rendőrségnek. Beszterczey András maga sem tudja, honnan és miként juthatott az ügynök a szülők személyi és más adataihoz, azt azonban állítja, sem tőle, sem pedig az iskolából nem kerülhettek ki, már csak azért sem, mert a szóban forgó adatokat - a szülők születési helye, foglalkozása — személyiségi jogvédelmi szempontból nem is tartják nyilván. A rendőrség gyanúsítottként hallgatta ki viszont a biztositási ügynököt, egy túrkevei férfit, de tőle sem tudhattak meg többet a szóban forgó adatok eredetéről Azt azonban elmondta, azt tervezte, később találkozik a szerződésekben érintett személyekkel, amikor is legalizálta volna az üzletkötéseket. I A hamisított szerződések elkészítésére nagy valószínűséggel az utánuk esedékes jutalék megszerzése érdekében vállalkozott az üzletkötő. A csalás alapos gyanúja éppen a biztosítótársaságnak a jogosulatlan jutalékok kifizettetésével okozott kárával összefüggésben merült fel. A papírokon megnevezett emberek azonban kárt nem szenvedtek a fiktív ügyletek által, mert pénzt nem fizettek be, sőt, információnk szerint volt olyan eset is, hogy maga az ügynök finanszírozta az esedékes első részletet az szerződés érvényességének fenntartása érdekében. A nyomozás az érintettek nagy száma miatt húzódott el. Az ügy aktáit végül vádemelési javaslattal küldték meg a Mezőtúri Városi Ügyészségre. H. Gy. Közérzetünk Keserű jelen, szebb jövő? Aki kívülről szemléli a Tiszazugban történteket, még talán csettint is egyet, mondván, végre elindult valami. Tényleg, akadnak biztató jelek, amelyek mellett elmenni botorság lenne, hiszen sokak szerint hosszú évek óta nem történt ennyi minden errefelé... Nézzük csak.az eseményeket. Öcsöd az elmúlt évtizedek legnagyobb felemelkedési lehetősége előtt áll, egy olasz konzorcium rózsakertészete dollármilliókat hozhat a községbe. Aztán ott van Cserkeszőlő, ahol a fürdőturizmus fellendítéséért teljesen átépítették a központot, s a jelek szerint nincs megállás, óriási léptékkel haladnak előre. Nem panaszkodhatnak Kunszentmárton- ban sem, hiszen elészült a regionális hulladéklerakó, új, ezerkétszáz adagos konyha nyílt nemrégiben, s hamarosan nekikezdenek a piaccsarnok és egy üzletház építésének, s nem szabad megfeledkeznünk a majdani sétálóutcáról sem. Kunszentmárton és Cserkeszőlő önkormányzata, valamint sok térségbéli befektető egy nagy volumenű fóliáskertészeti és értékesítési központ, valamint hűtőház megépítésén fáradozik. Siker is koronázza ténykedésüket, hiszen uniós forrásokból sikerült pénzt nyerniük. Ezek a szép reményű tervek, remények, melyekben annyira bíznak az emberek. Azonban a jelen nem ad okot sok örömre. Nagy a munkanélküliség, egyelőre kevés a munkahelyteremtő beruházás, még ha lenne is, valami banánhéjon akkor is elcsúszik. Emlékezzünk csak a Pannónia szőrmegyár és egy Kun- szentmártonba „igyekvő” bőrgyár közötti esetre, amikor az utolsó pillanatban hiúsult meg a befektetés. Hát igen, szépek a lehetőségek, ám a tények makacs dolgok. Forráshiányos költségvetéssel küszködik Tiszaföldvár, Kunszentmárton, Cibakháza, csak hogy néhányat említsek. Sőt, Kunszent az első fordulóban még plusz állami támogatást sem kapott, ezért Tiszaföldvárhoz hasonlóan hitelfelvételre kényszerült. Nem érezte magát jól a térségben Tiszaug sem, el is szakadtak a megyétől. De a szakadár jelzőt lassan rá lehetne tenni az egész Tiszazugra, hiszen a régióbesorolás ellen a Jászsághoz hasonlóan erősen tiltakoztak, kicsi hiányzott ahhoz, hogy a mostanában divatossá vált megyeelhagyás szele meglegyintse a települési szövetséget. Ebben a helyzetben különösen fontos, hogy a megyei vezetés is ráérzett, támogatni kell a Tiszazugot. Cserkeszőlő például több pályázatával is sikeresen szerepelt a területfejlesztési tanácsnál, ami azért fontos a többi településnek, mert a község közvetve és közvetlenül akár az egész Tiszazugnak segíthet egyre növekvő turistaáradatával. S ha a támogatás továbbra is megmarad, ha a már említett, megvalósuláshoz egészen közel álló tervekből valóság lesz, akkor megszűnhet a forráshiány, a kínzó munkanélküliség. A lehetőség adott, kérdés, mennyire tudnak élni vele az önkormányzatok. Pókász Endre Szemétbe kerülhet több ezer számítógép? (Folytatás az I. oldalról) (A használtak is 30-40 ezerért cserélnek gazdát.) Ráadásul jó néhány számítógépes pénztárgéprendszert is érint ez, aminek cseréje különösen költséges, több százezerre is rúghat - például egy benzinkútnál. Ezen túlmenően 34 féle típusnál a szakszervizek beavatkozása után válik a gép alkalmassá a dátumkezelésre, melynek költsége 8000 forinttól 100 ezerig terjedhet — a drágábbak a számítógépes rendszerek. Mindez összességében azt jelenti, hogy a használatban lévő pénztárgépek közel egyharma- dánál valamilyen beavatkozásra vagy cserére szükség van. Megyénk talán szerencsés lehet abból a szempontból, hogy viszonylag sok olyan gyártmányú (például Samsung) gép van, mellyel semmi gond sem lesz attól, hogy januártól 2000-et írunk — fejtette ki a Kisosz titkára. Ám ez csak a gondok egyik fele, ami a megyében működő mintegy hét-nyolcezer kereskedőt, vendéglátót érint az idén. Temesvári Lajos ugyanis elmondta, hogy számos pénztárgépben mostanában telik be az adómemória, s ezt cserélni kell. Erre vonatkozólag jelent meg egy olyan rendelet, mely kimondja, hogy azoknál a pénztárgépeknél, amelyek nem rendelkeznek forgalmazási engedéllyel, 2000. január 1. után nem cserélhető a „fekete doboz”. Mindez azt jelenti, hogy érdemes a szakszervizhez fordulniuk az érintett vállalkozásoknak, mert egy előbbre hozott memóriacsere olcsóbb, mint egy jövőre bekövetkező pénztárgép-beruházás. Einvág Zenei betek rendezvénysorozat kezdődött tegnap a szolnoki Eötvös József Általános Iskolában. A péntekig tartó programban fellépnek táncegyüttesek, fúvószenekarok, kórusok. Képünkön a Szolnoki Helyőrségi Fúvószenekar látható. FOTÓ: CSABAI Csak az kritizáljon, aki szavazott is Az elmúlt napok híradásai között gyakran szerepelt: időközi országgyűlési képviselő-választásra készül Fejér és Somogy megye egy-egy választókerülete. Utóbb az is napvilágot látott, hogy az első forduló — a csekély mértékű részvétel miatt — eredménytelenül zárult. Ennek apropóján lapunk arról kérdezte a szolnoki járókelőket, vajon el- mennének-e szavazni, ha az egész országban mostanában tartanák az országgyűlési választásokat? Török Mátyásné 46 esztendős eladó merőben elméleti kérdésünkre először vidám választ adott: — Ha a hét végén rendezték volna a választásokat, az én vok- som bizonyosan hiányzott volna az urnákból, ugyanis lakodalomban voltam, és hétfőig ki is kellett pihennem magam. Komolyra fordítva a szót: feltétlenül elmennék. Már csak azért is, mert az előző alkalmakkor dolgoznom kellett, a többi szavazó választásával viszont nem voltam, nem is vagyok maradéktalanul elégedett. Pataki Judit még csak rövid ideje rendelkezik szavazójoggal, ám a 18 éves főiskolai hallgató élne is vele: — Természetesen részt vennék a szavazáson, holott ebben a pillanatban nem igazán tudom eldönteni, kire is adnám a vokso- mat. Bárkit támogatnék is azonban, mindenképpen abban a reményben tenném, hogy a parlamentben a polgárokat képviselje és az ország számára fontos ügyekben határozzon, ne pedig felesleges, mondvacsinált dolgokon vitatkozzon. A 76 esztendős, nyugdíjas Szabó Sándor egy tartalmas élet bölcsességével a háta mögött diplomatikus választ adott: — Nem lehet kérdés, hogy ott lennék-e a választáson. Az eddigieken is részt vettem, és amíg tehetem, ezután sem maradok távol. Igaz, semmiféle pártmeggyőződés nem motivál, csupán a tudat, hogy magyar vagyok. Büszkén mondom ezt, és büszkén élek állampolgári jogommal, amely egyben erkölcsi kötelességem is. Mivel idős, nyugdíjas ember vagyok, a választások kimenetele sem befolyásolja már különösebben az életemet. Tulajdonképpen csak nyugalmat és békességet szeretnék. Dr. Szász Imréné 56 éves gyógyszerész sem maradna otthon a ázavazás napján: — Mindig figyelemmel kísérem a választások eredményét, és részt is veszek ezeken. Érdekel, hogy milyen eredménnyel zárulnak, hiszen egy egész ország jövőjét határozzák meg. S mivel részben az én sorsom is a választások függvénye, nem tehetem meg, hogy teljesen másokra hárítsam a döntés felelősségét. Hiszen csak annak van joga kritikát mondani, aki részt vett a döntésben. A 19 éves Bulyáki László kevésbé derűlátó véleményt fogalmazott meg: — Bár még tanuló vagyok, a legutóbbi szavazáson már részt vehettem. Nem érzem azonban, hogy a voksom befolyásolta volna az eseményeket. Ha a közeljövőben lennének az országgyűlési választások, én biztosan nem mennék el, mert nem vagyok róla meggyőződve, hogy — bárkinek is szavazzak bizalmat — az az ország fejlődését szolgálná. —bugány—
