Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-25 / 224. szám

à Újszász lendületben Az újszászi parkerdőben ti­zenötödik alkalommal ren­dezték meg az erdei futóna­pot. A szokásos helyszínt a Zagyva augusztusi árhullá­ma miatt sár és iszap borítot­ta, ezért a kocogást az erdő egy másik részébe kellett át­helyezni. A nyárias melegben 150-en indultak a különböző futa­mokban. Az ovis fiúk között Szentmiklósi Viktor (Új­szász),, a lányoknál Megyeri Noémi (Szolnok) érkezett el­sőként a célba. Két és fél ki­lométeren Bablinszki Tamás és Szabó Henrietta (újszászi- ak) győzött, utóbbi 5 km-en is aranyat szerzett, Lóczi Miklós (Bp.) társaságában. A leghosszabb távon, 10 km- en Major József (Győr) és Bontovics Tímea (Bp.) állha­tott a dobogó legmagasabb fokára. A futás után külön­böző népi játékokban bizo­nyították ügyességüket a résztvevők. Népszerű volt a gólyalábon járás, a kari­kahajtás, de érdekességnek számított a franciák játéka, a petanque is. Ebben a sérülé­se miatt a futásban csak bi­cegő hétszeres maratoni fu­tóbajnok, Szekeres Ferenc je­leskedett. Már tíz éve, hogy Újszá­szon az őszi sportprogram­ban szerepel a duatlon. Az idei országos viadalon 14 egyesület versenyzői szálltak nyeregbe. A felnőtteknél a korábbi megyebajnok, Bart a István nyakába került az arany­érem, míg a hölgyeknél meg­lepetésre a még ifjúsági korú Balogh Szabina (Karcag) lett az első. Az ifiknél Szőke Attilát (Jászberény) és Ba­logh Szabinát, a junioroknál Major Gábort (Abony) és Győri Juditot (Újszász), a szeniorok között Kocsi Sán­dort (Nagykáta) és Veleckei Jánosnét (Jászberény), a ser­dülők mezőnyében Mészáros Alexandrát (Kunmadaras) és Nuriev Tibort (Karcag), a gyermekeknél pedig Szabó Henriettát (Újszász) és (Kunmadaras) hirdették ki győztesnek. Az oldalt írta és szerkesztette: Mészáros Géza Fotó: Mészáros János Akinek van elég kitartása Kívülálló számára gyilkos dolognak tűnik a maratonfutás. Hosszú ki­lométereken át csak a lábak ütemes dobbanását, a társak zihálását hal­lani, miközben az ember arra vár, hogy elérje végre a következő frissí­tő állomást, ahol enyhítheti szomját. Valahol a huszadik kilométer tá­jékán elgondolkodik rajta, vajon miért is fut. Aztán elárasztja tagjait a fáradtság. Ha ezen a holtponton nem segítik át a társak, menthetet­lenül feladja. Akkor pedig mi értelme volt hetek, hónapok, gyakran évek keserves, verejtékes munkájának? A laikus számára értelmetlen kín­nak tűnő maratonfutás Vidra Zsoltnak sem könnyed játszado­zás ugyan, mégis szívesen csinálja. Azt vallja, hogy a maratoni távot gyakorlatilag bárki le tudja futni, ha akarja. Csak éppen kevés em­bernek van hozzá elég kitartása. Pedig a szolnoki Verseghy gim­názium negyedikes diákja sem szeretett mindig futni. Általános iskolában például elkezdte ugyan az edzéseket a MÁV utánpótlás focicsapatánál, de egy hónap után éppen azért hagyta ott, mert nem szeretett futni. Tizen­öt évesen aztán lefutotta a mini­maratoni távot — melyre testvére nevezte be —, majd végignézte a felnőttek versenyét is. Annyira megtetszett neki, ahogy minden egyes célba érkezőt buzdított a közönség, hogy úgy érezte, ezért érdemes ennyit futni. Tavaly az­tán — igazi edzésmunka nélkül — elindult egy félmaratonon, s meglepődve tapasztalta, hogy nem is nagyon fáradt el. fgy már bátrabban mert nekivágni októ­berben az első igazi maratoni versenynek. Idén októberben már a harmadik ilyen megmé­rettetésen indul. Számára egyelő­re az a legfontosabb, hogy le­győzze a távolságot, az időered­mény ha nem is mellékes, de még másodlagos. A futás azon­ban nem tölti ki teljesen az éle­tét. Készül az érettségire, a szá­mítástechnika vizsgájára és a Műszaki Egyetem villamosmér­nöki karának felvételijére, szeret túrázni, kerékpározni, zenét hall­gatni, játszik az iskola foci- és ké­zilabdacsapatában, s várhatóan hamarosan megdönti az iskolai csúcsot 2000 méter futásban (melyet egyébként eddig is őt tar­tott). Emellett még arra is jut ide­je, hogy a negyedikesek nyitótán­cában - a palotásban — részt ve­gyen. Őt ismerve, azt is a lehető legjobban csinálja majd. szilvási Zöld gyep és fehér asztal Harminc éve csupán egyetlen gömbölyű futball-labda választja el a Tisza Szálló, illetve a jászapá­ti Velemi Tsz dolgozóit egymás­tól. Egyébként ez idő tájt jól meg­fértek egymás mellett a felek, bé­kében a fehér asztalnál. Foci köz­ben azonban nem ismernek ba­rátságot, s ha lehet, a pályán min­den alkalommal borsot törnek egymás orra alá. Alkalom pedig jócskán akadt, hiszen ’69 óta ösz- szesen hatvanszor néztek egy­mással farkasszemet az arénában — hol Apátiban, hol a ligeti füve­sen. Id. Csépe Mihály, a szálló egy­koron legendás vezetője így em­lékszik vissza a kezdetekre: — A Tiszának Jászapátiból származó portása volt, az ő kezdeményezé­sére találkozott anno a két csa­pat. Aztán a „harmadik félidő” annyira jól sikerült, hogy a követ­kező évben megismételtük a foci­meccs címszó alatt futó „kalan­dot”, s azóta hűségesek vagyunk egymáshoz. Misi bácsitól 15 éve vette át Katona Miklós a staféta­botot, aki hasonló lelkesedéssel szervezi a randevúkat. A túlolda­lon Birkás Nándor a rangadók hangadója, s itt bizony nagy teher hárul öblös torkára, hiszen ebben a „ligában” három félidőt kell ki­bírni a „pokolban”... Birkás Nándor (hatra), a Jászapáti és Katona „Fradika” Miklós, a Tisza Szálló csapatkapitányai jubileumi kézfogója , Avon női világfutás Erősödik a gyengébbik nem Manapság már nem mindegy, hogyan jelenik meg egy nő a munka­helyén, egy szórakozóhelyen, de még a családja előtt sem. Mind­ezt Monspart Sarolta, a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet mint ahogy önnönmagát titulálja: első emeleti rabszolgája adta tudtunk­ra azon a sajtótájékoztatón, melyen az október 17-i, margitszigeti Avon női világfutás volt a fő téma. Az őszi futószezon kö­zepén haladunk, ez idő tájt zárják le hétvégen­ként az utakat, tereket a rendfenntartók, akik a többezres kocogó­hadra vetik vigyázó szemeiket. Az egyik legnagyobb tömeget megmozgató rendez­vénynek már tavaly is az Avon női világfutás ígérkezett, pedig az em­beriség egyik fele ott sem lehetett. Ugyanis a kizárólag hölgyeknek szervezett mozgalom­ba csupán álruhában bújhatott meg férfiú, s nem lesz ez az idén sem másképp. Ha pe­dig az erősebb nem mégsem venné a bátor­ságot, hogy nőimitátorként áll­jon starthoz, úgy a szokásos koreográfiát kell követnie: fut­hat megint a nő után... Október 17., Margitsziget, 11 óra. Ekkor rajtolnak a 4 km-es kocogok, 10 percre rá a 2 km- es gyaloglók, majd a déli ha­rangszó a 10 km-es futókat is elindítja. Nevezni a helyszínen lehet, melynek díjából 100 fo­rinttal „Az Avon a nők egész­ségéért” programot támogat­ják a szervezők. Az iskolai cso­portoknak (minimum 10 fő) 350 forintért lehet jelentkezni október 12-ig. Minden induló egyedi Avon pólót és kozmeti­kumot kap, valamint az Otto katalógusáruház ajándékát. Szolnokon és Újszászon már tavaly óta Avon-futóklu- bok működnek, melyek a tél beálltával sem „dermedtek” meg. Terembe vonultak a ta­Monspart Sarolta: — Nem mindegy, hogyan nézünk ki kívül és belül gok, s itt tartották melegen az izmaikat. Tavasztól újra kisza­badultak, és a természetben készülnek a „nagy októberi so kadalomra”. Ha bárki csatla­kozni kíván hozzájuk, még megteheti. Csupán Veresné Si­pos Etelkát kell keresnie klub­napokon hétfőn, szerdán vagy csütörtökön 16.30-18 óráig a városi sportcentrumban, vagy az 56/374—455-ös telefonon az esti órákban. Monspart Sarolta nem csu­pán a sajtótájékoztatónak volt üde színfoltja. Lendületével, frissességével azonnal magá­val ragadta a hallgatóságát. — Hölgyeim, ne hagyjuk tehát el- puhulni testünket — adta a ta­nácsot tájfutó világbajnokunk, majd hozzátette: — Szakítsunk egy kis időt és energiát a moz­gásra, hogy nyugodtabban áll­hassunk a tükör elé... Tájékozódási kerékpárverseny Pattanj, Palkó! Korra és nemre való tekintet nélkül azonnal felnyergelheti „drótszama­rát” a halandó haladó. A mai napon például terepkerékpár-versenyre tekerhetnek a cseppet sem magányos pedálosok. A kerekesek kereken 20 kilométeres útvonala Szolnok-Besenyszög között húzódik, kiindu­lópontja a holt-Zagyva-parti kertekalja (a kanyarban táblák jelzik), va­sárnap pedig tájékozódási bringa-buli startol majd a szolnoki Tiszali- getből. Nevezni mindkét rendezvényre 9 óráig lehet a rajthelyeken. A fejed ne hagyd otthon, st ha lehet, sisakot is húzz rá! Pályaavató Zagyvarékason Jelszó: „Miénk itt a tér!” — Bárcsak minden héten efféle feladatra kérnének fel — kezdte pálya­avató beszédét Veres Pál, a megyei diáksporttanács titkára a zagyva- rékasi Damjanich János Általános Iskola udvarán. A kézilabdapálya méretű füves játékteret közel egymillió forintos beruházással hozták létre a diákok számára. Az ünnepi rendezvényt egy 275 éves jubileumhoz kötötték Réka- son. A váci egyházi levéltárban a „Tanítók összeírása Pest megyé­ben” címmel felleltek egy 1724- ben datált dokumentumot, mi­A diákok alaposan kipróbálták a játéktér minőségét szerint ebben az esztendőben je­gyeztek fel először Zagyvarékason népoktatót. Valószínűleg előtte is akadtak már a községben írástudó mesterek, de hivatalosan a 18. szá­zad első felében vették őket jegy­zékbe. Azonban az jobban valószí­nűsíthető, hogy sportpálya nem kerülhetett akkortájt Zagyvaréka­son összeírásra. A most felavatott játéktér kivitelezésének ötlete az egyik helyi szülő, Nagy Gábor agyából pattant ki. Az önkor­mányzat és az iskola is csupán er­kölcsi segítséget tudott ez ügyben nyújtani, ezért megsüvegelendő a támogatók nagyvonalúsága. A pá­lyát a cibakházi, az újszászi és a zagyvarékasi iskolák diákjai, vala­mint a szponzorok es a helyi Gó­liát SC-ben versenyző gyermekek szülei avatták fel egy kispályás lab­darúgótorna keretében. A kezdő­rúgásokat Agócs Gyula polgármes­ter, Legeza Mihály nyugalmazott tanár, Veres Pál és Szendrei József, volt válogatott labdarúgó végez­ték el. Nyári sikerek, őszi remények Az idei nyár sokak szerint az elmúlt esztendők legjobb szezonjaként vonul majd be a horgászköztudatba. A versenysport megszállottjai valószínűleg hosszú ideig emlegetik még a magyar csapat spanyol- országi világbajnokságon elért, egyedülállóan remek eredményét. A pihenni, kikapcsolódni vágyó pecásokat pedig megyénk folyóvize­inek régen látott halbősége örvendeztethette meg számtalan szép élménnyel. A világbajnokság. Nos, a közel­múlt legnagyobb horgászszen­zációját mindenképpen a ma­gyar csapat vb-szereplése jelen­tette. Köztudott, hogy eddig egyéniben és csapatban is egy­aránt 5. helyezés volt a legelő­kelőbb pozíció, melyet hazánk fiai a legnagyobb megmérette­tésen kivívtak. A spanyolorszá­gi világversenyen azonban Ambrus Tibor, Luzsinszky Ta­más, Tímár Gábor, Vidó Ferenc és Walter Tamás bebizonyítot­ta: a magyar horgászsport is fel­zárkózott Európa legjobbjai mellé. Csapatunk harminc nemzet válogatottja közül óriá­si meglepetésre a 4. helyet sze­rezte meg. Ez önmagában is A pecásoktól kérdezzük 1. Működési elvük szerint milyen alapvető tí­pusai léteznek a horgászorsóknak? 2. Melyik halfajtát nevezi a horgászirodalom látott halnak? 3. Mi a jellegzetessége a kecsege kapásának? Múlt havi játékunk nyertese: Csabai László szolnoki olvasónk, aki az Alkatex Kft. (Szol­nok, Rékasi út 99., telefon: 56/413-321) ajándékát — egy izgal­mas horgászkalandokat megörökítő videokazettát - nyerte. Nye­reményét hétköznap, munkaidőben szerkesztőségünkben veheti át. Gratulálunk! A helyes válaszokat beküldők között ezúttal a Kettner-Baja Kft. horgászorsóját sorsoljuk ki. Beküldési határidő: október 20. Cí­münk: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Napilapok Szerkesztősé­ge, 5001 Szolnok, Kossuth tér 1. Pf.: 105. Kérjük, a borítékra ragasszák rá a Horgászsarok emblémáját is! bravúr, ám ha figyelembe vesz- szük, hogy az élen olyan nagy múltú horgásznemzetek csapa­tai végeztek, mint a házigazda Spanyolország, Olaszország avagy Anglia, akkor már a szen­záció szó használata sem túl­zott e teljesítmény értékelésére. Persze az idei nyáron általá­ban azok sem panaszkodhat­tak, akik nem versenyszerűen riogatták az uszonyosokat. Az elmúlt évek áradásainak nyo­mán folyóvizeink halállomá­nya ugrásszerűen megemelke­dett. Bár majdnem minden hal­fajtára igaz ez a megállapítás, mégis talán a ponty, a harcsa és a márna fogási esélyei növeked­tek leginkább. S hogy ez a halka- valkád ne csupán megyénk fo­lyóvizeire legyen érvényes, a ter­vek szerint októbertől elkezdőd­nek a szokásos őszi halasítások a Közép-Tisza Vidéki Horgász­egyesületek Szövetségének vala­mennyi vízkezelő egyesületénél is. Mint azt Jánosi Imrétől, a szö­vetség ügyvezető elnökétől meg­tudtuk, összesen 400 mázsa — zömében horogérett - pontyot, csukát, amúrt és süllőt telepíte­nek a vizekbe. A halasítást köve­tően változó időre horgászati ti­lalmat is elrendelnek az egyesü­letek, amelynek betartásáról fo­kozott éjszakai és nappali ellen­őrzések gondoskodnak. Bugány János

Next

/
Thumbnails
Contents