Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-23 / 222. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1999. szeptember 23., csütörtök Konferencia a fogyatékosságról A fogyatékos ember ma még hátrányokat kénytelen elviselni egészsé­ges társaival szemben. így van ez a sportolás, a testedzés területén is. Ezen okvetlenül változtatnunk kell — hallottuk Szekeres Pál he­lyettes államtitkártól azon a tanácskozáson, melyen mintegy hetven gyógypedagógus és testnevelő vett részt. KÜLDJÖN EGY KÉPET! Negyedszázada történt A hetvenes évek elején élénk kulturális élet folyt a jászjákóhalmi művelődési házban. A kép az akkori irodalmi színpad és az azóta megszűnt pávakör közös fellépést örökí­tett meg — negyedszázaddal ezelőtt. F. I., JÁSZJÁKÓHALMA Őseink felépítették, mi felújítjuk utódainknak Visszakaptam értékeimet „Ha a világon mindenki ilyen volna” — jutott eszembe a régi filmcím a velem történtek után. Bánhalmáról autóbusszal utaztam Szolnokra. A megálló­ban felejtettem a kézitáskámat igazolványokkal, pénztárcával, kulcsokkal. Otthonról számta­lan bánhalmi lakost felhívtam telefonon, volt, aki kiment a helyszínre és kereste az értéke­imet, de eredménytelenül. Egyetlen reményem és viga­szom az volt, hogy nem ellop­ták, hanem elhagytam a dolga­imat, tehát a becsületes megta­láló esetleg értesíteni fog. így is történt. Másnap a lakásomon megcsörrent a telefon, és egy női hang megkérdezte: „Nem hiányzik magának valamije?” A telefonáló Szerencs Mihályné volt Bánhalmáról. Iskolás gyer­meke, Szilárd találta meg és vette magához a táskát, majd átadta a szüleinek. A legközelebbi busszal utaz­tam a településre, hogy a nélkü­lözhetetlen dolgaimat megkap­jam. Egy jó szellemű, három- gyermekes családdal találkoz­tam. A Szerencs családnak kö­szönhetően így lettem szeren­csés, ami persze ezúttal becsü­letességben mérendő. Klein Imre, Szolnok Csak tanulni kell, ennyi az egész Volt egy tábor Tiszapüspökiben, a régi gátőrházban. Ez a száraz tény, de maga a tábor korántsem volt ilyen száraz. Mi tizenketten csilla­gászként voltunk jelen, míg a töb­biek egy másik csoportban termé­szetkutató munkát végeztek. Min­den este előadást hallhattunk a Közép-tiszai Tájvédelmi Körzet élővilágáról, és csak azután vacso­ráztunk. Vacsora után pásztortűz mellett régi népdalokat énekel­tünk, vagy közösen mentünk „medvére vadászni” Nord bácsi­val. Ezután jött a várva várt észle­lés. Sarkcsillag, a Nagy Nyári Há­romszög, Jupiter, Szaturnusz. Ezekről Zsolti bácsi, a tanárunk so­kat beszélt. Például arról is tanul­tunk, hogyan tájékozódjunk az ég­bolt segítségével. Itt tudtam meg, hogy a Nagy Göncöl mindig segít megtalálni az északi irányt. Táv­csővel kivetítettük a Napot, és nap­foltokat is láttunk. A természetkutatók a környéket vizsgálták és madarakat gyűrűztek. Jégmadár és fekete harkály is akadt a hálójukba. A tábor végén megrendezték—immár huszonha­todik éve — a tanár-diák focimecs- cset is. Eddig a tanárok csapata nem talált legyőzőre. S hogyan kerülhettek ti is ebbe a táborba? Tanuljatok, menjetek el a tanulmányi versenyekre, nyerjé­tek meg, és jövőre itt a helyetek! Varga Péter, Szolnok A magyarországi népesség öt százalékát kitevő sérült ember- csoport mintegy félmillió hátrá­nyos helyzetű lelket jelent. A té­ma rövidesen a parlament elé ke­rül, hogy döntsön a fogyatékos­ügyi programról, benne a sporto­lás feltételeinek javításáról is, mert kevés a sportolási, verseny­zési lehetőség. Nincs elegendő szakemberünk, akik megfelelő képzettséggel segítenék ezt a fon­tos ügyet. A helyettes államtitkár bejelentette, hogy a minisztéri­um az előző évihez képest az összeg négyszeresét fordítja a fo­gyatékosok sportjának támogatá­sára. A Testnevelési Főiskola té­rítésmentesen képez gyógypeda­gógusokból szakedzőket, szerve­zőket. Jólesett hallani, amint az atlé­tikai eredmények sorában példa­ként említette a Jász-Nagykun- Szolnok megyei sportolók ered­ményeit. Sajnos a tanácskozáson me­gyénket csupán a Karcagi Egész­ségügyi Gyermekotthon két munkatársa képviselte. Ők arról számolhattak be, hogy néhány űj kezdeményezés segiti az itt élők mozgásának fejlesztését: többek között vízi torna, gyógylovaglás, vízhez szoktatás és úszásoktatás. Az eredmények máris kézzel fog­hatóak: 20—30 éves sérültek kö­zül is néhányan megtanultak úszni, állapotukra igen kedvező hatással van a testedzés. A karca­gi fürdő a nyár folyamán kedve­ző áron adott belépési jegyet, melyet az otthon nap mint nap ki is használt. Sajnos az ősz folya­mán csak a berekfürdői lehetősé­get használták fel, de ehhez már a költségvetés nem nyújt segítsé­get. Mint annyi más esetben, ez­úttal is várják az ügyet felkaroló szponzorok támogatását. Cseuz Imre Az Egri Egyházmegye legnagyobb kéttornyú temploma a jászapáti. Több mint hatszázéves épület. Sok-sok viharos időt ért meg - tö­rök-, tatárdúlás, földrengés, hábo­rúk. A második nagyvilágégésben „elment” egy huszonöt mázsás ha­rang is. Mára az idő vasfoga kezd­te ki, főképpen a tetőszerkezetet, és ennek következtében a boltoza­tot, annak freskóit. Az egyházközség képviselő­testülete évek óta tervezi a felújí­tást, amely pénzhiány miatt min­dig csak tolódott. A közelmúltban a megyeszékhely Széchenyi-városrésze lakóit farum­ra Ijívta Szalay Ferenc polgármes­ter és Teleki Éva képviselő. Az ér­deklődő polgárok tájékoztatást kaptak az önkormányzat munkájá­ról, a város gazdasági helyzetéről, a gondokról és a fejlődés fontosabb állomásairól. A lakossági fórumon természetszerűleg kiemelt szerepet kapott a városrész helyzete. Több felszólaló, hozzászóló beszámolt arról, hogy rendszeresen figyelem­mel kíséri a képviselő-testület mun­káját. Több javaslat hangzott el a városrész problémáinak megoldá­sára. Szívesen látnának például több közterület-felügyelőt, akiktől azt váiják, hogy mindenkor legye­nek következetesek a járdák tisz­tán tartására, a környezet rende­zettségére, az ebtartásra vonatko­zó rendeletek szigorú betartatá­sában. Több észrevételt hallot­A polgármesteri hivatal há­rommillió forinttal támogatja ezt a nemes célt ebben az évben és jövőre is. Az Egri Érsekség két-, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma öt-, a külföldi egy­házak szintén kétmillióval járul­nak hozzá. De ezenkívül egyhá­zi és kuratóriumi gyűjtésből is szaporodik a pénz. A tető-felújí­tási munkák szeptember máso­dik felében kezdődnek. Minden adományt megköszön a Jászapáti Egyházközség. B. P., Jászapáti tunk az önkormányzat városüze­meltetési főosztályának munkáját illetően, Javasolják, a hozzászó­lók, hogy a választókörzetekben havonta tartson a rendőrség a közterület-felügyelőkkel közös fo­gadónapot az éppen aktuális problémák rendezésére, megoldá­sára. E helyen is megköszönték a városrész lelkipásztorának, „Gyu­ri atyának” közösségért végzett munkáját, a vízelvezetésre, az öv­árkok jobb kihasználására, pihe­nőlócák elhelyezésére és a balese­tek megelőzésére megfogalma­zott javaslatait. A résztvevők egyhangú vélemé­nye az volt, a lakossági fórumokon érdemes minél nagyobb számban jelen lenni, mert a város vezetése csak ilyen találkozókon kaphat re­ális képet a gondokról, a közálla­potokról, a tennivalókról. O. Z., Szolnok Jutalmuk egy szintetizátor A Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület Gyöngyösön megrendezett kultu­rális fesztiválján a Szolnoki Szociális Foglalkoztató gondozottal és gondozói immár ötödik alka­lommal mutatkoztak be. A néptánc, modem és standard tánc, hangszeres zene, ének, vers, pró­za, színpadi játék kategóriában összesen mintegy tizenkét előadást láthatott előadásukban a kö­zönség, A sikeres produkciók jutalmaként egy szintetizátort kapott a szolnoki csoport. Fél évszázad elteltével Egy napfényes, nyár végi délelőttön a járókelők nem tudták mire vélni a homoki iskola környéki sürgölődést, az ünneplőbe öltözöttek érkezését. Meghökkenésüket még az is tetézte, hogy a gyüle­kezők többsége őszülő hajú, s láthatóan a nyugdí­jas kor határán vagy már azon is túl voltak. A ma­gyarázat nem váratott sokat magára. Kiderült, osz­tálytalálkozóra készülnek, nem is akármilyenre. Az ötvenedikre. A tiszaföldvár-homoki Óvirághegyi Általános Isko­la 1948—49-ben végzett nyolcadikosai összejövete­lének helyszíne volt ezen a napon az intézmény. Az osztály képviselői megkoszorúzták a volt igaz­gató, Vida Gyula bácsi sírját. Az iskola osztályter­meinek megtekintése után egy szépen, ízlésesen feldíszített teremben rendhagyó osztályfőnöki óra következett, ami névsorolvasással kezdődött. Az osztályfőnöknő, Tímár Klára néni regisztrálta, hogy az ország különböző pontjain élő egykori di­ákok közül tizennégyen jelentek meg az „órán”. Sajnos hárman már nem élnek, négyen pedig más ok miatt hiányoztak. Az iskolapadban helyet foglaló nagymamákra, nagypapákra a Szolnok Városi Televízió munkatár­sai is kíváncsiak voltak, forgattak az esemény ide­je alatt. S hogy maradandó legyen a találkozás és a résztvevők sokáig emlékezzenek rá, mindenki em­léklapot kapott. A Magyarországon általános iskolában elsőként ballagottak ezután közös ebédre mentek a Benicz- ky-kastélyba. Remek hangulatban, kacagás, anek- dotázás és emlékidézés közepette költötték el ebéd­jüket. Séta következett, melyre a kastély parkja megfelelő helynek bizonyult árnyas fáival, színesen pompázó virágoskertjével. Kifogyhatatlan emlékek sora került elő a csodálatos környezetben. Fél évszázad történéseinek „kibeszélésére” egy nap nagyon kevés, de a távolabb lakók miatt a kü­lönleges osztálytalálkozó kezdett a végéhez köze­ledni. A könnyes búcsú következett, amit a viszont­látás gondolata tett könnyebbé — amit mindannyi­an szeretnénk, de hogy az mikor lesz, arra sajnos senki nem tudott pontos választ adni. Mihályi János, Homok A levelekből válogatunk. A kiválasztott írásokat a szerző előzetes hozzájáru­lása nélkül — mondanivalójának tiszteletben tartásával - feldolgozzuk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Lakossági fórum a Széchenyi-városrészben A tudósítót senki nem kérdezte, meg sem hallgatták Fodor István Ferenc, Jászjákóhalma polgármestere a közelmúltban négy esetben támadta meg a Magyar Televízió Híradójának július 15-ei árvízi tudósítását: a megyei napilapokban július 24-én a Jákó- halmi panasz az ORTT- hez című cikkben, augusztus 5-én A 31-es út mindig járható volt című írásában, szeptember 15-én a ORTT- válasz Jákóhalmanak című információban, egy ízben pedig a Nép- szabadság napilapban. Az Országos Rádió és Televízió Testülethez benyújtott panasz után azt vártam, hogy a vizsgá­lat során meghallgatják a tudósí­tás készítőjét is (aki ezúttal nem én voltam, egy kolléganőm he­lyettesített). Legnagyobb meg­döbbenésemre az ORTT úgy ho­zott döntést, hogy minket meg sem keresett. (Tudomásom sze­rint a Magyar Televízió vezető­ségét az ORTT értesítette, de a „tárgyaláson” senki nem jelent meg. Nekünk sem szóltak.) A jákóhalmi polgármester el­ső alkalommal olyan informáci­óval lepte meg az Új Néplap és Jászkun Krónika újságíróját, hogy a Híradó július 15-én ösz- szekeverte a települést Jásztelek­kel, s véleménye szerint kolléga­nőm azt sugallta mondandójá­ban, „mintha órák kérdése vol­na, és Jákóhalmát elöntené az áradat”. Ezt a vádat megismétel­te a szeptember 15-ei anyagban is, amikor azt mondta: „Előreve­títették azt, hogy a település menti folyó órákon belül elönti a falut.” Ezzel szemben bizonyítható tény, hogy a tudósításban nem szerepel Jásztelek neve; a szö­veg nem sugallt semmiféle elő­revetítést, „órák alatti elön­tést”. A tudósítás ugyanis szó szerint így szólt: „Jászjákó­halma előtt át kellett vágni a Tárná töltését. A Jászberénytől hat kilométerre lévő település ezzel egyelőre megmenekült, de a gát melletti tanyákat való­színűleg elönti a víz.” (E szöveg alatt a vízben úszó gátőrház környékét láthatta a tévénéző, majd megszólalt a gátőr.) A szöveg így folytatódik: „A gát átvágásával a 31-es út Jászbe- rény-Jászjákóhalma közötti szakaszát elönti a víz, ezért azt lezárják.” (Megszólal egy köz­úti illetékes.) A befejező rész pedig szó szerint így hangzott: „A vízügyi szakemberek éjsza­kára várják a Zagyva és a Tárná tetőzését. A védvonal építésé­ben a Szolnoki Vegyes Szállító Repülődandár pilótái is segíte­nek.” A helyszínen a vízügyi szak­emberek elmondták, az utat az átfolyó víz miatt kénytelenek lezárni. Fodor István Ferenc azon ál­lítása, hogy a 31-es utat egy percre sem zárták le, nem felel meg a valóságnak, ugyanis a Közúti Kht. naplója szerint jú­lius 15-én 15 óra 25 perckor le­zárták az utat (ezt videofelvé­tellel is tudjuk igazolni, mert éppen ott tartózkodott stá­bunk), majd 25 perccel később feloldották a zárlatot. Közismert, hogy a Tárná vízál­lása július közepén rekordma­gasságot ért el — még Jákóhal- mán is. Nyugalomra nem na­gyon adhatott okot, hogy a hul­lámok alig két méterrel (forrás Fodor I. F. nyilatkozata) a töl­téskorona alatt nyaldosták a partot, ugyanis a Mátrából le­zúdult csapadék miatt a folyó vízgyűjtő területén az amúgy sem karcsú patakok óriásira duzzadtak és voltaképp kiszá­míthatatlan árhullámot indítot­tak el. Ezt az Évízig osztályve­zetőjétől tudjuk — meg azt is, hogy a szakemberek a „jobb félni, mint megijedni” elvét al­kalmazták, azaz nem hazárdí- roztak. A térség érintett telepü­léseinek érdekében habozás nélkül átvágták a gátat, s a vi­zet a borsóhalmi ideiglenes tá­rozóba engedték, ezzel csilla­pítván az áradás ütemét. Véleményünk szerint — a lát­szólagos nyugalom ellenére is — igenis fellélegezhettek a kör­nyék falvai, városai, köztük; Jászjákóhalma is. Munkatársam azért emleget­te csak Jákóhalma nevét a tu­dósításában, mert e falu köz­vetlen szomszédságában zaj­lott a beavatkozási művelet. Sajnáljuk, ha ez sértette a hely­béliek önérzetét. Mi nem akar­tuk megbántani a derék jákó- halmiakat. Jurkovics János szerkesztő-riporter MTV Híradó

Next

/
Thumbnails
Contents