Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-16 / 216. szám
6. oldal Gazdasági Tükör - Körkép 1999. szeptember 16., csütörtök Jövedéki tennék lesz a bor A jövő évi szüret előtt dönteniük kell a szőlősgazdáknak A borász szakma a hamisítás visszaszorítását várja attól a jövő augusztusban életbe lépő szabályozástól, amely a jövedéki termékek közé sorolja a bort. A törvényjavaslat részletes vitájának tárgyalását a legközelebbi ülésén kezdi meg az Országgyűlés. Nagy fogás. Az amerikai PSINet Inc. a világ első és legnagyobb független kereskedelmi internet-szolgáltatója vásárolta meg Magyarország második legnagyobb internet-szolgáltatóját, az Elender Informatikai Rt.-t - jelentette be Káka János, az Elender vezérigazgatója és egyik volt tulajdonosa szerdán. A vételárat az érintett felek nem árulták el, de piaci információk szerint ez mintegy 8 milliárd forint volt. Kamarai tagdíj. A kormány csütörtökön a parlament elé terjeszti a gazdasági kamarákról szóló törvény tervezett módosítását és várhatóan november végén, december közepén el is fogadják azt a képviselők - hangoztatta Sümeghy Csaba kormánymegbízott. A kötelező kamarai tagság a módosítási javaslat szerint 2000. december 31-ével szűnik meg, addig viszont kötelező tagdíjat fizetni. Keresetek. Az év első hét hónapjában a reálkeresetek 2,9 százalékkal voltak magasabbak az előző év azonos időszakánál, míg a bruttó átlagkeresetek 16,1 százalékkal emelkedtek - közölte a KSH. Az MNB HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMAI (1 egységre forintban) Angol font 394,14 Euró 253,94 Japán yen (100) 236,58 Svájci frank 158,37 USA-dollár 245,40 Átváltási arányok: 1 euró: 6,56 frf, 1,96 dem, 13,76 ats A törvényjavaslat két csoportba sorolja a gazdákat: szőlőtermelőkre és borelőállítókra. A jövedéki adó szempontjából az minősül szőlőtermelőnek, aki 500 négyzetméternél, azaz 139 négyszögölnél nagyobb ültetvényen gazdálkodik, de a termelt szőlőből nem készít bort, hanem értékesíti azt. Saját fogyasztásra azonban adómentesen előállíthat bort, családtagonként 250, összesen 1000 litert. Tehát az 500 négyzetméternél kisebb területet művelő kistermelők kiesnek a jövedéki körből. Nekik nyilvántartási számot kell kérni a vámhatóságtól, mert a szőlőt csak borkísérő okmánnyal szállíthatják. Ezer literen felüli bormennyiséget ugyanakkor csak adóraktárban lehet előállítani. Ezer hektoliterig elegendő egyszerűsített adóraktári engedélyt kérni, az a fölötti mennyiséghez viszont borraktári engedélyt kell az előállítónak beszereznie. Az Országgyűlés asztalán lévő törvényjavaslattal kapcsolatosan Urban András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának (HNT) főtitkára lapunknak elmondta: a nemzeti tanácsnak sikerült elérnie, hogy azoknak a termelőknek, akik évente átlagosan 1000 hektoliter szőlővagy nyersbőrt adnak el továbbfeldolgozónak, évente egyszeri készlet-, illetve forgalomjelentést kell beadniuk. Akik ezer hektoliter felett forgalmaznak, azoknak havonta kell forgalomkimutatást, adóbevallást, leltárt, készletkimutatást készíteniük. A főtitkár szerint egyes kérdésekben további vita várható a parlamentben. így például az adómértékeket illetően: a törvénytervezetben szereplő 10 forinttal szemben a HNT 5 forintot javasol. Szorgalmazzák továbbá, hogy a melléktermékeket - a borseprőt, a törkölyt - külföldre is lehessen értékesíteni, ne csak a jövedéki engedéllyel rendelkező párlóüzemnek. Megosztott a szakma abban is, hogy a törvényjavaslat az 1000 hektós jövedéki adóraktárosnak csupán azt engedélyezné, hogy termésének maximum tíz százaléka származhat felvásárlásból, míg a nemzeti tanács ezt a mennyiséget harminc százalékban látná megfelelőnek. Sőt vannak olyan törekvések is, hogy egyáltalán ne legyen mennyiségi korlátozás. Ez ügyben várhatóan több módosító indítvány benyújtására kerül sor a pártok agrárszakértői részéről. A főtitkár meggyőződése, hogy a jövedéki szabályozás révén visszaszorítható lesz a bor- hamisítás, mivel a jogalkotók kiemelten kezelik a törvényjavaslatban a szállítás és kereskedelem ellenőrzését. Példának okáért, ha a pénzügyőr példát statuálva bezárathat egy kocsmát harminc vagy akár hatvan napra is, akkor feltehetően nem lesz majd a kocsmáros cinkosa a hamisítónak. Veress János, a Balatonmel- léke Borvidék Hegyközségi Tanács elnöke szerint a becsületes szőlőtermesztők szükségesnek tartják, hogy jövedéki termék legyen a bor, feltételezik ugyanakkor, hogy mindez nem ró majd túlságosan sok adminisztratív terhet rájuk. Két dolog tette szükségessé a jövedékiséget: a féktelen borhamisítás és hazánk európai uniós csatlakozása, véli a szakember. Az unió valameny- nyi tagállamában jövedéki termék a bor, a jogharmonizációnál ez Magyarország számára is elkerülhetetlen lesz. A törvény- javaslattal kapcsolatban kifejtette: elsősorban azok „féltik” a kistermelőket, akik eddig is kiszolgáltatottakká tették őket. Nem a kistermelő fogja a jövedéki adóterhet viselni, hanem a forgalmazók. Az 500 négyzet- méter feletti szőlőterületek tulajdonosai 1000 hektoliteres éves termésig választhatnak, hogy a szőlőt szőlőként vagy borként kívánják-e értékesíteni. Ha szőlőként értékesítik, akkor pincekönyvet kell vezetniük. Veress szerint a jövedékiség önmagában nem jelent majd gyógyírt az ágazat jelenlegi problémájára. Szükséges lesz évente 2-300 ezer hektoliter bor lepárlására. A felvásárlási árat a jelenlegi 54 forint helyett 70 forint körüli alapáron lenne célszerű megállapítani. A 12 százalékos kompenzációs felárral együtt így a kistermelő literenként közel nyolcvan forintot kapna. Ezzel a fölösleges bormennyiség kivonásra kerülhetne. A lepárlás 1,5 milliárd forint állami támogatás jelentene, ami vissza is kerülne a költség- vetésbe. A borlepárlás feleslegessé tenné a brandy-alapanyag (borpárlat) importját is, mire pedig az alapanyag a fogyasztóhoz kerül, addigra a jövedéki adóból az állami támogatás duplája folyhatna vissza az államkasszába. Újvári Gizella Megkérdeztünk egyéni és társas vállalkozókat: Kell-e a kötelező kamarai tagság? Úgy tűnik, a nagyobb cégek akkor sem szakítanak a kamarával, ha eltörlik a kötelező tagságot, az egyéni vállalkozók, betéti társaságok többsége viszont üdvözli a kormányzat tervét. Legalábbis ez derül ki az érdeklődésünkre adott válaszokból. Persze kivételek mindig akadnak. Ancsin Zoltán (Andezit Bt.): - Helyeslem, hogy megszüntetnék a kötelező kamarai tagságot. Én már azt sem értettem, mi szükség van ezekre a szervezetekre. Az előző kormányzatok folyamatosan erőltették a tagságot, ám a vállalkozók pénzükért semmit sem kaptak. Marton Ferenc (a Stukkó Kft. vezetője): - A saját tapasztalatom alapján azt mondhatom, hogy a kamarák eddig is segítették a vállalkozások fejlődését. Sőt számos esetben egy-egy szerződés megkötésénél számított a kamarai tagság, az, hogy a tagdíjat pontosan fizetjük. Az azonban tagadhatatlan, szükség volna arra, hogy bővüljenek a kamara jogosítványai, és hathatósan tudjanak azok ellen fellépni, akik lejáratják a vállalkozókat. Kovács István (egyéni vállalkozó): - Végre nem kell fizetnünk a semmiért. A kötelező kamarai tagság megszüntetésével a kormány a vállalkozók régi vágyát teljesíti. Csak azt nem tudom, hogy mi lesz azzal a vagyonnal, amit a pénzünkből halmoztak fel. Dr. Halas Béla (a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Rt, megyei vezetője): - Mi biztosan a kamarában maradunk a kötelező tagság megszüntetése után is. Az Európai Unió felé haladva egyébként sem tartom szerencsésnek ezt a lépést. A hazai viszonyokat ismerve biztos vagyok abban, hogy a kamarai tagok száma először visszaesik. A vállalkozók többsége azonban előbb- utóbb belátja: szükség van a gazdasági önkormányzatokra. A változások nélkülözhetetlenek a kamaráknál is. Megfontolást érdemel például az ipari és kereskedelmi, valamint a kézműves kamara összevonása. De a kamarai szolgáltatások színvonalán is lenne mit javítani. Bagi József (egyéni vállalkozó): - Szükség van egy olyan szervezetre, mely felvállalja a vállalkozók érdekeinek képviseletét. Fontos lenne a kóklerek kiszűrése is. A kamarák azonban megfelelő eszközök híján nem tudtak ezeknek az elvárásoknak teljes mértékben megfelelni. Ráadásul a kamaráknál a nagyvállalatok szava érvényesült, hiszen a nagy cégek vezetői kerültek vezetői beosztásba. Az önkéntes tagságtól azt remélem, hogy valódi, alulról építkező szervezetté válnak a kamarák. T. J. „Hiszem, hogy megoldjuk ezt a gondot is” Szalay Ferenc polgármester az intézményi átszervezés következményeiről Az intézményi átszervezés során, mint ismeretes, mintegy kétszáz közalkalmazott (pedagógus, technikai és adminisztratív dolgozó) veszítette el a munkahelyét. Egy részük fölvette a végkielégítést, az ő elhelyezkedésük akkor is nehézségekbe ütközik, ha utóbb találnának maguknak munkahelyet. Erről kérdeztük Szalay Ferenc polgármestert.- Az intézményi átszervezés hullámai még nem csitultak el Szolnokon - kezdte válaszát a polgármester. - Komoly gond, hogy közel kétszáz közalkalmazott munkahelye megszűnt. A munkába állást segítő bizottság megkezdte működését, a munkaügyi központnál is többen jelentkeztek. Az állás nélkül maradottak közül viszonylag kevesen érdeklődtek ezen a két helyen, ez akár öröm is lehetne, mert arra gondolhatnánk, hogy a többiek gondjai megoldódtak. Ám valószínűleg nem erről van szó, inkább arról, hogy sokan még kivárnak, tájékozódnak, keresik azokat a lehetőségeket, amelyeket a családjuk, az ismerőseik tudnak biztosítani. Azt hiszem, február-márciusban ér el minket az érdeklődők hulláma, amikor ismét az önkormányzatnak kell majd segítenie a munkába állásban.- Mekkora összeget igényeltek a végkielégítések és a korkedvezményes nyugdíjazások?- Mindez mintegy 140 millió forintnyi összegben érinti városunkat. Ahhoz, hogy a vég- kielégítéseket, a korkedvezményes nyugdíjazásokat kezelni tudja az önkormányzatunk költségvetése, éltünk azzal a Szalay Ferenc pályázati lehetőséggel, amelyet az Oktatási Minisztérium írt ki. A pályázat feltétele, hogy csak az vehet részt benne, aki végkielégítést kapott, és valóban nincs munkája. Erkölcsi kérdés, hogy valaki vég- kielégítést kap, majd munkába áll, lényegében ugyanabban a körben, ahonnan elbocsátották.- A nyár elején azonban még nem lehetett tudni, hogy ősszel talál-e valaki munkát. • Valóban, ez nem annak az erkölcsi problémája, aki munkába áll, hanem azé, aki alkalmazza. Világosan megmondtuk az intézményvezetőknek, hogy mi a tét: az a pénz, amivel ki tudjuk váltani a végkielégítéseket.- Mit lehetne, vagy mit lehetett volna tenni ebben a helyzetben?- Fontos, hogy munkához jussanak azok a pedagógusok, akik elveszítették az állásukat, és megvolt a lehetőség a végkielégítések kifizetése előtt a minőségi cserékre. Akkor felhívtuk az intézményvezetők figyelmét, hogy itt van az idő, amikor a nem megfelelően teljesítő munkatársaikat jobbakra lehet váltani. Persze ezt vállalni elég nagy feladat. Mégis valami ilyesmi történt: az intézményvezetők, amikor üres helyeik keletkeztek, fölvették azokat, akiket a város végkielégítéssel elbocsátott. Ezt úgy is meg lehetett volna tenni, hogy a végkielégítések kifizetése előtt döntik el, kiket vesznek föl. Ez nem történt meg sajnos. Ezzel elvesztettük azt a lehetőséget, hogy valóban a legjobbak kerüljenek azokra a helyekre, ahol a legnagyobbat kellene alkotni.- Felelősségre vonásról is szólt a fáma. ..- Azt hiszem, senkit nem lehet felelősségre vonni. Ez, még egyszer mondom, erkölcsi kérdés. Nem hiszem, hogy az én feladatom lenne innen a dolgot minősíteni, mindenki nézzen a saját leikébe, és döntse el, hogy ezt így kellett- e meglépni, vagy egy kicsit hamarabb végiggondolva, egy kicsit nagyobb kellemetlenséget vállalva kellett volna megoldani.- Mi várható még ebben a témakörben?- Azt hiszem, az intézményi átszervezés ezzel a procedúrával lezajlott. Annyi marad hátra, hogy értékeljük egy év múlva, hogy hogyan sikerült. Én biztos vagyok abban, hogy az ügy nem viseli meg sem a családokat, sem a diákokat, sem a pedagógusokat, úgy, ahogy ez az elején indult. Ezeket a problémákat, mint a végkielégítés, az alkalmazás kezelni tudjuk, és akkor nagy gondok nem lesznek. Bistey András
