Új Néplap, 1999. szeptember (10. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-11 / 212. szám

1999. szeptember 11., szombat Megyei Tükör Nézőpont Milliárdosunk Milliomosaink - olvasom a lottózó falán kifüggesztett ismertetőn, amelyen táblá­zatba foglalva az idei, milliós összeget „felmarkoló” lottónyertesek adatai - mármint a nyertes szelvény száma és a nyertes személy települése - sorakoznak (megyénkből egy kunszentmártoni, il­letve „a szomszédból” egy abonyi milli­omos található rajta). Szó se róla, én is szívesen feliratkoznék e lis­tára - és így vagyunk ezzel pár millióan biztosan -, csak hát For­tuna keze valahogy mindig máshogy intézi a dolgokat. A legtöbben hétről hétre megkísértik a szerencsét, és nem olyan „kocalottózók”, mint jómagam is. E héten ismét rekordokat döntögetünk a fogadá­sok számát tekintve, nem véletlenül persze, hiszen különösen nagy a kihívás és a kísértés: sosem látott nagyságú nyeremény, 950 mii­hó forint - ekkora összeget bizony még elképzelni is nehéz az egy­szerű földi halandónak - vár gazdájára. A közel egymilliárd forint csábereje pedig még olyanokat is a lottózókba hajt, akik máskor csak legyintenek: nekem úgysem lesz sosem szerencsém! Most ők is bőszen ikszelnek ezen az össznépi játékon, mert azért sosem le­het tudni. A lottózó embertípus között van olyan, aki a régi számait játssza meg, van, aki csak találomra ikszel, van, aki előbb az égiek- hez fohászkodik, varázsszöveget mormol, számkombinatorikát al­kalmaz, vagy épp kabalát szorongat a kezében, így hódolva szeren­csének. És hogy milyenek a véletlenek! Éppen tegnap lapozgattam régebbi lappéldányainkat, mikor szinte dátumra pontosan egy öt évvel ezelőtti cím ütötte meg a szememet: Lottólázban a megye. No igen, már akkor is magas hőfokon égett a nyerési vágyunk, pe­dig „csak” 460 milliót lehetett nyerni (nekem legyen mondva!). Ma este hét órakor, a lottósorsoláskor kiderül, vajon szerencsét hoz-e valakinek öt szám, amelyek közel egymilhárdot érnek. Majd biztosan lesznek olyanok is, talán nem is kevesen, akik sóhajtva dőlnek hátra: talán nem is baj, hogy nem én nyertem meg, ekkora összeggel már egyszerűen nem tudnék mit kezdeni. Ám könnyen lehet, hogy még továbbra is várni kell a nyertesre, akár még hete­ken át is. És mi újra és újra nekirugaszkodunk: hátha ezen a héten beüt a főnyeremény. És mi lesz, ha nem akad ezen a héten sem öttalálatos szelvény? Tulajdonképpen semmi különös. Legfeljebb a lottózók falára - ha jó esetben csak egyvalaki nyeri meg az összeget - újabb táblát kell majd kitenni: Milliárdosaink. Elöregedett a falu A most hatvanöt éves Petyus Sándor otthon van Tiszainokán. Nem véletlenül, hiszen ott született, oda kötik a tovatűnt évti­zedek, és ma is ott él. Könyvelőként dolgozott harminc-egyné- hány évet az áfésznél, majd egy ciklusban alpolgármesternek választották, most meg a falu egyik önkormányzati képviselője. Ráadásul bizottsági elnök is. Két tényezőt tart nagyon fon­tosnak. Az egyik: fokozatosan elöregedett a négyszázötven lelkes falu. Ma már sok az olyan magányos lélek, aki előbb-utóbb gondozásra szo­rul. A másik megoldatlan kér­dés: jócskán akad munkanél­küli, és bizony a számukkal el­lentétben kevés a munkahely. Elmondása szerint két jelentő­sebb agrárvállalkozó él itt, akik az év bármelyik szakában Eddig eladásra is hizlal­tunk, de a bizonytalan fel­vásárlás miatt ezentúl csak magunknak fogunk — ál­lítja Petyus Sándor fotó: b. n. embereket tudnak foglalkoz- atni. így marad a környéken az idénymunka, jobb híján el­járhat a dolgozó Kecskemétre, Budapestre, Szolnokra. Hogy róla is essék szó, ta­valy ősszel műtötték a szívét, azóta négyféle gyógyszert szed. Az egyetlen fiuk a fővá­rosban villamosmérnök, és mostanság már két gyönyörű, 11 hónapos ikerunokával: Anikóval és Eszterrel is di­csekedhetnek, akiknek nem­régen volt a keresztelőjük ­kisebbfajta eszem-iszom kísé­retében. Elvégre ilyenkor ez illik az alkalomhoz. Sándor bácsiék vidéki em­berekhez illően állatokat is tartanak. A sort a négy kutyá­val kell kezdeni, kettő közü­lük igazi vadorzó, a nadrágok, szoknyák ellensége. A másik kettő csak akkor harap, ha enni kap. Ők is, mint legtöbben erre, hizlalással foglalkoznak, job­ban mondva foglalkoztak. Volt vagy tizenhat moslék­pusztítójuk, elvittek belőle hármat, 193 forintot adtak ér­tük kilónként. De hát még ott- jártunkor is röfögött az ólban két olyan súlyú, hogy mind­egyik két mázsán felüli lehe­tett. Nem kellett a szegedi sza­lámigyárba, de az úgy neve­zett vízidisznókat sem vitték. Éppen ezért elhatározták a fe­leségével: elég volt a bizony­talanságból, a „mikor fizetnek már”-ból, és ettől az évtől kezdve csak saját maguknak hizlalnak. Van egy kis föld­jük, lehet vagy négy hektár, szőlő is gubancosodik, így a hordók sem maradnak üresen, és egy kis pálinka is kerül év­ről évre a fonott üvegbe'. A felesége - a férje szavaival élve - tűrhetően tűri a bajokat. Azt, hogy lassan a nyugdíj egy része a patikába vándorol. Ép­pen ezért, ahol lehet, spórolnak. Noha a gáz is benn a házban, a konyhai kemence marad. Jó az étvágya, semmi pénzért mele­get áraszt. Hamarosan - a jövő hónapban már biztos - mun­kába fogják, hiszen szárízikből ha elropogtat vagy négy kévét, vagy gallyból, rozséból ennek a felét, mellette, benn a követ­kező ember hónapokban is le­szorul a tanyázókról, ebédle- lőkről a kislajbi. . . D. Szabó Miklós Fortunához fohászkodók Ma húzzák a lottó nyerőszámait. Lehet, hogy néhány óra múlva pont ennek az újságnak az egyik olvasója lesz a majd’ egymilliárd forintnyi lottófőnyeremény boldog tulajdonosa. Arra voltunk kíváncsiak, hogy a rengeteg pénz reményében el­uralkodott-e az embereken a lottóláz. Ezért az egyik szolnoki lottózóban nézelődtünk. Finom elegancia fogadja a be­lépőt. A forgalom érezhetően nagy, az emberek egymásnak adják a kilincset, a pult előtt sor áll. Néhány óra nézelődés után megállapítható, olyanok • is szorgalmasan ikszelgetnek, akik eddig soha nem lottóztak. A szerencsét kísértők legtöbbje általában száz-kétszáz forintot áldoz Fortuna oltárán. Keve­sebben 400-1000 forintot is megkockáztatnak. Ritka a több kolva furakszik, buszhoz siet. Évek óta ugyanazokkal a szá­mokkal játszik, a gyerekeinek akar nyerni, mert se munkájuk, se lakásuk. Idős férfi görbe bottal, csíkos piaci szatyorral a hóna alatt óvatosan csoszog. Mindenki­nek háttal, szorosan a falhoz la­pulva egy apró polcon tölti a szelvényt, közben többször gyanakodva körbenéz. Diáklány robban be piros há­Talán most ezek lesznek a nyerőszámok ... ezer forintos tét, de van, aki ti­zenkétezerrel könnyebben tá­vozik. Középkorú nő degeszre tö­mött nejlontáskákkal megpa­tizsákkal. Ha megnyerné a sok száz milliót, többé nem menne be az iskolába. Magántanuló lenne, és körbeutazná a földet. Borostás férfi botorkál be koszos farmeröltönyben. Na­gyot markol a kihelyezett szel­vényekből, és sietősen távozik. Egy elegáns anyuka finnyásan néz utána. Talán ezért nem ve­szi észre, hogy kislánya javá­ban firkálja tollal a lottózó asz­talát. Egyébként azért szeretne nyerni, hogy végre mindent megvehessen, amire csak vá­gyik. Egy fémszázast hagy a pulton . . . Kopaszra nyírt fiú fémvere­tes nadrágszíjjal sokáig válogat a szelvények között. Apró pénztárcából akar fizetni. A ve­zető felvilágosítja, csak a kitöl­tés után kell. A fiú zavarban van. Mint mondja, nem kellene neki az összes pénz, csak pár mil­lió a nyomor­ból való kilá­baláshoz. Szürke nadrágos úr érkezik, a nadrág színé­hez illő szürke kutyá­val. Az eb elégedetten nézegeti ma­gát az újsá­gospult csil­logó üvegé­ben. Zárás előtt fél órával mindkét szel- vényesládikó előtt sor áll. Fiatalasszony kéredzkedik előre. Kisgyermeke babakocsi­ban az üzlet előtt, nagyobb testvére ringatja.- Istenem, add, hogy sikerül­jön - fohászkodik az asszony, és magához szói. nyékét. Anya és Iái,, tömött bevásárlókosái gondolják komolyan, nyerhetnek is, de azért meg], hálják, túl nagy a csábítás. Kopott ruhás férfi négy szel­vényen tippel. Láthatóan idege­síti, hogy oda-oda pillantok, görcsösen takarja a lottókat, pedig ha tudná, hogy rövidlátó vagyok... Kócos hajú nő boldogan szo­rongat egy gyűrött szelvényt. A bolttulajdonos 550 forintot számol le a kettes találatáért. A nő sokáig kotorászik bukszájá­ban, hogy visszaadjon két forin­tot, hiába mondják neki, hogy nem kell. Szőke férfi poros cipőben toporog a gép előtt.- Ez lesz az utolsó - szól a fogadóiroda vezetője az alkal­mazottnak.- Hátha pont ez lesz a sze­rencsém - motyogja a poros ci- pős távozóban. A már bezárt ajtón bekopog egy jól szituált férfi, tárcájában vaskos pénzköteg. Újságot vesz. Szerinte csak a szegények és a hülyék lottóznak. Sietve távozik, és a buszmegállóban parkoló luxus kategóriájú autó­jába süpped. Copfos, szemüveges szőke kislány csalódottan dobbant a zárt ajtó előtt. Fiatal férfi majd berúgja a biztonsági fóliás ajtót, csak aztán nézi meg a nyitvatar­tási rendet. Halkan káromko­dik, és elballag. Pedig holnap, azután, és mindig lesz alkalom Fortuna kegyeiért versengeni, újra és újra. Azoknak, akik a főnyere­ménytől remélik álmaik valóra válását.. . Járvás Zsuzsa „Elvarázsolt” búzahegyek Nyertesek és vesztesek a hazai gabonapiacon A rendőrség a közelmúltban adott tájékoztatást arról az orszá­gos csalássorozatról, amelyben jó néhány, Dunán inneni és túli gabonatermelő esett áldozatul két kereskedő szemfényvesztő ügyleteinek. A csalás bűntettének alapos gyanúja miatt elren­delt nyomozás kezdeti szakaszában is már 11 károsultról tud­tak, akik összességében 50 millió forintot érő búzát „ajándé­koztak” el vevőiknek, merthogy az üzleteket megkötő kereske­dők nem hogy az általuk aláírt szerződésben beígért irreálisan magas felvásárlási árat, de egy fityinget sem fizettek az elszállí­tott sok száz tonnányi gabonáért. A nyomozók két hölgyet, a 26 éves szajoli H. Ilonát és a 49 esztendős F. Sándornét vették őri­zetbe, akik jelenleg előzetes letartóztatásban vannak. A sajtóban megjelent, az esettel kapcsolatos tudósítások nyo­mán azonban már néhány nap múlva kétszeresére duzzadt a sértetti kör, sőt, mint ahogyan arról a vizsgálat vezetője, Rolkó István alezredes tájékoztatta la­punkat, a korábbiakban jellem­zően búzával, árpával, kukori­cával összefüggő üzletek kap­csán kárt szenvedett cégek, magánszemélyek mellett - hogy a csalássorozat áldozatai­nak köre még inkább változato­sabb legyen - egy becsapott sertéstenyésztő is panaszt tett a rendőrségen. A tájékoztatásokban sze­replő, ismerősként csengő Fák­ért Kft., illetve a Biovit Kft. cégneveket olvasó jelentkezők egyike azonban különbözött sorstársainál: a szolnoki telep­helyű, gabonakereskedelemmel foglalkozó kft. ugyanis a mos­tani esetsorozatot megelőzően épp egy évvel ezelőtt vált csa­lás áldozatává: nekik több mint 14 millió forintjukba került ez a bolt, ők a Fák-érttel kötöttek termékértékesítési szerződést.- Még ha tisztában is voltunk azzal, hogy a kártalanításunkra szinte egyáltalán nincs remény, mégis mindent megtettünk an­nak érdekében, hogy legalább más ne essen a Fák-ért Kft. csapdájába - nyilatkozta az ügy 1999-es fejleményei előtt értet­lenül álló vállalkozás képvise­lője, Zakár Zoltánne'. - Bünte­tőfeljelentést tettünk, kezde­ményeztük a fizetésképtelenné vált törökszentmiklósi cég fel­számolását is - tudatta lapunk­kal. Ám attól függetlenül, hogy az igazságszolgáltatás gépezete működésbe lépett, a jelek sze­rint mindez semmivel sem csökkentette a továbbra is - a cégbírósági bejegyzés alapján - makulátlan cég hírében álló Fák-ért Kft. esélyeit a gabona­piacon. A szajoli Biovit Kft. mellett ez a gazdasági társaság állt ugyanis az idei búzaszezont megkeserítő, idén elkövetett visszaélések mögött - a nyo­mozás adatai alapján legalábbis ezt feltételezik a rendőrök. Az 1998-as ügyben, amely egyébként 1000-1200 tonna búza értékesítése kapcsán ki nem fizetett 14 millióról szól, ezen a nyáron elkészült a vád­irat is. Az ebben megjelölt vád­lott a Fák-ért Kft. megbízottja­ként eljáró fiatalember: P. Ró­bert. Érdekesség, hogy a most letartóztatott F. Sándomé neve - akit a rendőrség idén július­ban a Fák-ért ügyvezetőjeként ismert meg - a tanúk névsorá­ban olvasható. E körülménnyel kapcsolat­ban a Szolnoki Városi Ügyész­ségen érdeklődtünk. Dr. Bá­rány Katalin ügyésztől megtud­hattuk, az akkori ügyben nem merült fel annak a gyanúja, hogy F. Sándomé állt volna az ügylet mögött, ő nem is állt kapcsolat­ban a vevőkkel, mindent a vád­lott, P. Róbert intézett. Ezt támasztották alá a vizsgá­lat során beszerzett okiratok, bi­zonylatok és a vallomások is. P. Róbert ’98 nyarán megvásárolta a Fák-ért Kft. üzletrészét, ám ennek cégbírósági bejegyzése elmaradt. Az csak még különlegesebbé teszi a dolgot, hogy az új bűn­cselekménysorozat felderítése­kor a házkutatásokat végző nyomozók olyan szerződést is találtak, amelyben a kft.-t F. Sándomé ismét eladta. A papír szerinti új tulajdonosok nyomon követhetetlen külföldi szemé­lyek. Menet közben -1999 február­jában - a megyei bíróságon - el­sőfokon - megszületett a Fák-ért Kft. felszámolási eljárásának el­rendelő végzés is, amelyet az üz­letrészeladás ellenére F. Sán­domé továbbra is mint ügyve­zető igazgató fellebbezett meg. Mint megtudtuk, jogerős döntés jelenleg még nincs, az ügy elin­tézése a Legfelsőbb Bíróságra vár. Addig pedig, amíg ennek hiányában nem indul meg a fel- számolási eljárás, hiába is ke­resnének az épp aktuális üzleti partnerek a cégbírósági bejegy­zésben gyanús jeleket a Fák-ért Kft.-ről. Ami az eladók - a rendőrök által is megemlített - elővigyá­zatlanságát illeti: nem árt, ha a cégbejegyzésen túl más forrás­ból is igyekeznek információt szerezni leendő üzleti partnerek­ről, különösen azokban az ese­tekben, amikor valósággal süt az ajánlatról, hogy valami biztosan nincs rendben. Például, ha a vevő a világpiaci árnál lényege­sen kedvezőbb árat ajánl az ám­ért... Horváth Győző Rosszabb év az idegenforgalomban Az idei év első fele nem volt éppen kedvezőnek mond­ható a megye idegenfor­galmában, mert kevesebb vendég fordult meg nálunk. A kedvezőtlen folyamat kü­lönösen a nyári szezon kezde­téig volt jellemző. Az első félévben a kereskedelmi szál­láshelyeken egyheteddel ke­vesebb vendég jelent meg, mint 1998-ban: összességé­ben 27 ezren fordultak meg a megyében - tudtuk meg a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságától. A belföldi turisták száma 13, a külföldieké 17 százalék­kal csökkent. Közel 100 ezer vendégéjszakát töltöttek el nálunk, mind a bel-, mind a külföldiek kevesebb ideig maradtak, mint a tavalyi év hasonló időszakában. Szállodáinkban 2 száza­lékkal kevesebb éjszakát töl­töttek el a vendégek, miköz­ben 1-1 vendég tartózkodási ideje 14 százalékkal nőtt: 2,1 éjszakára. A többi szálláshelyen 14 százalékkal kevesebb vendég mutatkozott, és vendégként 6 százalékkal kevesebb időt töl­töttek. Érdekesség viszont, hogy a külföldiek a szállo­dákban is, más szállástípu­soknál is több vendégéjszakát töltöttek, mint 1998 hasonló időszakában. A külföldi idelátogatók kö­zül a legtöbben (3 ezer 700- an) Németországból érkeztek, Ausztriából 750, Hollandiá­ból 670 vendégünk volt. Ám mindegyik országból keve­sebben érkeztek (10-27 száza­lékkal), mint 1998. január-jú­liusban, bár összességében közel egy nappal tovább ma­radtak. P. É.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents