Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-07 / 183. szám
1999. augusztus 7., szombat Megyei Tükör 5. oldal Nézőpont Vizet inni tilos! „Vizet inni tilos!” - olvasom a táborban, piros betűkkel, feltűnő helyen a figyelmeztetést. Aki azonban a településen lakik, az nem is lepődik meg, hiszen tudja, kihirdették számtalanszor, hogy szeny- nyeződés került az ivóvízbe, csak forralva lehet inni. Mivel a tábori körülmények nem igazán alkalmasak a vízforralásra, ilyen helyen egyszerűen mellőzni kell a fogyasztását. Marad tehát a gyümölcslé, ásványvíz, tej, tea: az ember igencsak alkalmazkodó. Alkalmazkodik ahhoz a kisebbfajta katasztrófához, amelyet jószerével maga idézett elő. Az óriási mennyiségű csapadék sok helyen azért nem tudott lefolyni, mert a vízelvezető árkok el voltak tömítődve. A portákon álló víz egybemosta a disznóólak és az ámyékszékek tartalmát. A talaj pedig nem volt képes elnyelni a leesett csapadékot, mivel szennyvízcsatornázás híján telítve van a háztartásokból kikerülő vízzel. Azokban a kritikus napokban a Mátra felé haladva láttam a vízben fuldokló falvakat. Egy hét múlva visszafelé láttam azt is, hogy munkagépekkel ássák a belvízelvezető árkokat. Az embernek az jutott eszébe: nem lehetett volna ezt hamarabb? Eddig miért nem volt rá erő, pénz, gép? Csak a katasztrófa hozza ki az összefogást? „Vizet inni tilos!” - persze, betartja mindenki, akinek egy csöpp esze is van. Elviseljük a természetnek ezt a pofonját, amelyről azért hasznos volna hosszabban elgondolkozni. A víz, a levegő, a föld a természet ősi, elemi alkotórészei, az ember életfeltételei közé tartoznak. Azzal, hogy a víz nem iható - akárhogy is magyarázzuk - az ember életfeltétele sérül. Ma nem lehet meginni a vizet, és holnap mi jöhet még? A katasztrófa napjaiban eső sújtotta falvakban keserű megadással vetettek számot életükkel az otthontalanná váltak. Ugyanezekben a napokban az ország más részein járva szemtanúi lehettünk, hogy senki sem gondolkozott el semmin, „vígan” folyt tovább a környezetszennyezés, a környezetrongálás, a környezetbe való durva beavatkozás. Csak azok, akiket a tragédia érintett, csak azok gondoltak arra, hogy mindez talán nem más, mint környezetünk lázadása az ember ellen, aki naponta igába hajtja és lábbal tiporja a természetet. Ötvenévesen érettségizett Az emberek általában tizen- nyolc-tizenkilenc évesen végzik el a középiskolát, és vágnak az érettséginek. A Szolnokon lakó Toldi Józsefnek úgy alakult az élete, hogy pontosan fél évszázados volt, amikor letette ezt a fontos vizsgát. Hogy ez miképpen történhetett, erről szól e rövid írás. Még javában Ferenc József volt az úr Magyarországon, amikor 1911. január 8-án e világra érkezett Toldi József Gyöngyösön. Érdekes, hogy a későbbi felesége - aki már tizenkilenc esztendeje meghalt - egy nappal korábban született. Arra világosan emlékszik a ma már kilencvenediket taposó, Szolnokon lakó nyugdíjas, hogy 1917-ben akkora tűz keletkezett Gyöngyösön, hogy IV. Károly király is meglátogatta az alaposan felperzselt települést. Noha heten voltak testvérek, és általában a Toldi család földműveléssel foglalkozott, magyarul parasztizált, ő fodrász lett. Hatszáz pengőért - ami akkor szép pénz volt - vett egy üzletet Szolnokon a csirkepiac környékén. Afféle nagyapai jussból tudta kifizetni a szép summát. 1932-ben házasodott, két aprósággal vette el a párját, és még született egy közös gyerek is. 1950. augusztus 1-jén le kellett rövid ideig húzni a rolót, hiszen államosították az ő kis üzletét is. Kevéssel ezután ő lett a Szolnoki Fodrász Szövetkezet elnöke, és így ehhez a feladathoz, ha úgy tetszik beosztáshoz kellett az érettségi. Ezért ült be azután háromgyerekes családapaként az iskolapadba, és tette le az érettségit, pont ötvenévesen. 1973 óta a postás hordja a fizetést. A lánya gondozza, napközben, ha az idő jó, napozik, este tízig meg ott a televízió. Évek óta a cukorgyári nyugdíjasklub tagja, havonta kétszer ez is elfoglaltságot jelent. Unokák, dédunokák népesítik be a családját, csodálják őt, a dédit, aki ki- lencvenévesen is buszra száll. Mi a hosszú élet titka? Szerinte az, hogy a munkáját, főleg a bo- rotválást, no meg a jó bort mindig szerette. Ebben a sorrendben: napközben dolgozott, este ha letette az ollót, a gallér mögé engedett egy-két pohár szőlőlevet. Szerinte érdekes volt az élete, hiszen Ferenc Józseftől kezdve Orbán Viktorig végigélte a huszadik század magyar valóságát, változásait. Legjobbnak a késői Kádár-kort tartja. Nem másért, mert azt tapasztalta, akkor pártfogolták a szegény embereket, és akadt munka. Sem az előbbi korszakokra, sem a későbbi változásokra az állítás sajnos nem jellemző. Legalábbis ezt mondja Toldi József, aki kilencvenéve- sen hetvennek sem néz ki, és nem titkolja, szeretne még néhány kétezren felüli esztendőt is megélni. D. Sz. M. Végigéltem vagy tizenöt miniszter- elnököt, pártvezért, de nekem a késői Kádár-kor tűnt legbiztonságosabbnak - mondja Toldi József FOTÓ: M. J. Van, aki Párizsból jár haza, hogy Abádszalókon pihenhessen Kik nyaralnak a Tisza-tónál? Hétközben általában ilyentájt kétezren, hétvégeken négyezren, meg még többen váltanak jegyet, mutatnak valamilyen belépőt, hogy napozhassanak, lubickolhassanak a nyár örömeiben Abádszalókon a Tisza-tónál. Anita eligazítóként dolgozik:- Az ország minden tájáról érkeznek elsősorban fiatalok, de családok is. Külföldről főleg németek, hollandok, de belgák, lengyelek, franciák is. Sok a kispénzű diák, és főleg a középréteg látogat ide.- Mit kérdeznek?- Milyen lesz az idő, menynyibe kerül a szállás, hol lehet étkezni. De tessék megkérdezni őket! Dr. Horváth László jogász Pestről jött 14 éves fiával:- Hölgyek nélkül nyaralunk és csodálatosan érezzük magunkat. Egy hotelben lakunk, remek a víz, az idő, így szép négy napunk lesz.- Mi az, ami tetszik?- Szépek a nők is, úgyhogy erre a kérdésre azt felelem, minden tetszik. Csengeti Rozália főiskolás:- Én visszajáró vagyok, és kissé unom már a programot. Azután a közönség sem mindig úri, szóval megfordul itt többféle ember. Azért napozok, fürdők.- Fiúk?- Kimaradnak, komoly kapcsolatom van, a barátom most katona. Láttunk egy polgármestert is, Márki Sándor Kunmadarasról érkezett.- Akármilyen hihetetlen, nyugodtan írja le, 35 éves vagyok, és a 3 gyerekkel, élettársammal ez az első igazi nyaralásom. Egy hétig tart.- Miért éppen ide jöttek?- Mert erre van lehetőségünk. Egy-egy napra elmegyünk az ország más részébe is, de nyaralni most ide jöttünk. Nem messze a csúszdától egy fölöttébb dekoratív hölgy süttette magát. Hátul csak pántok takarták, elöl sem sokkal több. Balogh Vivien eredetileg törökszentmiklósi, de már három éve Párizsban, a Folies Berger-ben táncol.- Most Füreden lakunk egy hétig, a francia barátom ott szeretne venni egy házat, de lehet, panziót. Én pedig átjöttem ide, mert ez igazi idilli falusi környezet. Estére jön értem.- Hogy került ki?- Próbatáncon megfeleltem 1996-ban, és azóta ott dolgozom. Most 24 vagyok, lesz még négy évem.- Szigorúak a követelmények?- Nagyon. Heti négy baletttréning, legalább 175 centi magasság. Én 178 vagyok. A szolárium, a masszírozás ingyenes, tetoválás nem lehet rajtunk, sem szőr, és a frizurát sem változtathatjuk.- Szégyenlős?- Nem. De a bikinifelsőt magamon hagyom, a párom ezt kéri.- Pedig ahogy nézem, szolid méretű a ruhadarab.- Négy centit takar a mellemből. Éz elég. Nem? - és elneveti magát.- Ha már nem táncol, mit csinál majd?- Férjhez megyek a barátomhoz, és szülök neki két gyereket. Ahogy beszélgetünk és felül, egyre több férfi arra veszi az irányt, majd felénk les. Gyanítom, nem engem figyelnek . .. D. Szabó Miklós A nyár hosszú és forró, ilyenkor a strandion a legjobb Szabadtéri főzőcske Tisza-tavi ízek fesztiválja harmadszor Harmadik alkalommal rendezik meg Abádszalókon a szabadtéri sütő-főző fesztivált. Az idén is, hagyományosan augusztus 21-én várják a résztvevőket és az érdeklődőket. A Tisza-tavi ízek fesztiválja és versenye reggel 7 órakor kezdődik, amikortól (9 óráig) lehet jelentkezni a résztvevőknek a helyszínen. Az ötlet gazdája és a főszervező, a szolnoki Pálszabó Mihály (a gasztronómia lovagja) lapunknak elmondta, hogy tavaly hat csapat indult a versenyen, az idén azonban többre számítanak. Amatőr és profi szakácsok is részt vehetnek a szabadtéri sütésben-főzésben, a lényeg, hogy a tradicionális magyar konyha ízeit vonultassák fel. Ez ugyanis a hagyományteremtő szándékkal útjára indított verseny legfontosabb célja. A nevezőknek az a feladatuk, hogy valamilyen szabadtéri módszerrel (grillen, roston, nyárson, agyagban, fóliában, kemencében, bográcsban stb.) készítsenek ételeket minimum 10 személyre. A faszenet és a tűzifát a rendezők biztosítják, más hozzávalókról és eszközökről a résztvevőknek kell gondoskodniuk. A versenyt támogatja a megyei kereskedelmi és iparkamara és az abádszalóki polgármesteri hivatal is. A versenyen kiosztják a polgármester különdíját is, a versenyzők ételeiket árusíthatják, így az érdeklődők közvetlenül is megbizonyosodhatnak a versenyzők főzőképességéről. pé Másfélszáz táncos lépett fel egyetlen este Társastáncgála a jubileumi évben A Jászberényi nyár ’99 rendezvénysorának a kezdetektől szerves része a társastáncgála. A csütörtök este megrendezett esemény különlegessége, hogy a jászberényi Lehel Táncklub idén ünnepli megalapításának harmincadik évfordulóját. 1999-ben a táncklubban már minden az évforduló jegyében zajlik, a csütörtök esti seregszemlén sem volt ez másként. Az 1969-ben alakult Lehel Táncklub kezdetben formá- ciós táncokat mutatott be. Mikor dr. Mák Lászlóné, Hédi néni vette át a csoport irányítását, bekapcsolódtak az országos versenytáncmozgalomba. A felvett irányvonalat Oláhné Molnár Anna és Molnár József is továbbvitte. A I^ehel Táncklub bázisa volt számos jászsági, illetve megyei, sőt két éve megyén túli táncklub megalakulásának. A Lehel által megalapozott hagyományokból, a Molnár testvérpár munkája nyomán Jász- felsőszentgyörgyön húsz évvel ezelőtt, Szolnokon tíz éve, Jászárokszálláson hat éve, Jászfényszarun négy éve, illetve Hatvanban két éve alapítottak társastánccsoportokat. Az egyre szélesebb körűvé váló feladatok miatt két éve Oláhné Molnár Anna egyedül viszi tovább a Lehel Táncklubot. Igaz, a „születésnapi bulit” novemberre tervezik, de a visszaemlékezésre már a mostam gála is alkalmat adott.- Az elmúlt évtizedek eredménye, hogy gyökeret vert, elfogadottá vált a térségben a társastánc. Milyen érzés ez?- Nagy eredmény - mondta Molnár József -, hogy ez a nem kiemelten támogatott műfaj, művészeti sportág harminc éve folyamatosan tud élni, létezni Jászberényben, sőt a „csápjait” a Jászságban, a megyében, sőt azon túl is ki tudta nyújtani. Szerintem ez a legnagyobb jelentősége ennek a munkának.- Mire emlékszik az elmúlt évekbeli a legszívesebben ?- Arra az időszakra, mikor Annával átvettük a Lehel Táncklub vezetését. Jó visszaemlékezni, hogyan sikerült megoldani azt a temérdek feladatot, ami akkor ránk hárult. Azután fokozatosan, ahogy a mi szakmai képzettségünk is fejlődött, úgy tudtuk mind jobban átadni tudásunkat a csoport tagjainak. Kineveltünk jó néhány tánctanárt már most, pedig még mi sem vagyunk idősek. Csütörtök este 150 táncos közreműködésével ismét - a sokéves hagyománynak megfelelően - látványos gálaműsort tartottak a jászberényi Bercsényi úti sportcsarnokban, a testvérpár vezette tánccsoportok részvételével. Az est sztárvendégei voltak László Csaba és Németh Anikó ötszörös ifjúsági standard magyar bajnokok.- Minden évben van sztárvendég a gálán...- Ez egyrészt emeli a műsor fényét - teszi hozzá Oláhné Molnár Anna -, másrészt példát jelent a fiatal táncosoknak, a gyerekek tátott szájjal nézik a nagyokat.- A több mint száz fellépő, a számtalan táncformáció megtanításához nem kis koordinációra, előkészítésre volt szükség.- Régen készülünk a gálára. Már az év elején elkezdtük az új táncokat tanulni, gyakorolni, persze mindemellett a versenyekre való készülődés sem szünetelhetett. A siker nem is maradt el csütörtök este. A három évtizedes jubileumát ünneplő Lehel Táncklub és a fellépő környékbeli csoportok színvonalas műsorral, felvonultatva tudásuk legjavát kedveskedtek a megjelenteknek. Banka Csaba Látványos táncbemutató szórakoztatta az egybegyűlteket