Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-30 / 201. szám

1999. augusztus 30., hétfő Megyei Körkép 3. oldal Tiszabnrán a VIII. roma falunapot rendezték meg szombaton. A program az El- dorádó csikósok felvonulásával és bemutatójával kezdődött, majd többek között kispályás focival, ügyességi versennyel, szépségkirálynő-választással folytatódott. Befejezésül a Száz­tagú Cigányzenekar adott műsort. fotó: b n. Társadalmi munka Kuncsorbán Júniusban huszonegyen vettek részt társadalmi munkában Kun­csorbán. Szeptemberben újra ter­veznek hasonló akciót. Az úgynevezett társadalmi munka, az önkéntes segítség mára kiment a divatból. Pedig nem volt rossz szokás régebben sem. Kuncsorbán újra bevezet­ték, először júniusban rendeztek, amelyben huszonketten vettek részt, közhasznú munkások, il­letve a képviselő-testület tagjai. Akkor a betonozáshoz készítették elő a községháza előtti teret, il­letve az új járdaszakasz szélét töl­tötték fel. Szeptemberben ismét társa­dalmi munkát szerveznek - tud­tuk meg Murányi Zsigmondné polgármestertől. Ez alkalommal a járdalapok lerakásához kell a segítség. Várhatóan ez alka­lommal még többen jelentkez­nek, ugyanis már az első mun­kák idején több kuncsorbai lakos jelezte, ha hamarabb tudnak róla, hogy társadalmi munka lesz, ők is szívesen bekapcsolód­tak volna. Felkészültek a tanévkezdésre A szeptemberi becsöngetésig még néhány felhőtlen nap vár a több ezer karcagi diákra. Az intézmények felkészültek a ne­bulók fogadására, mindenhol biztosított a szakos ellátottság. A város iskoláiban a nyáron el­végezték a tantermek tisztasági meszelését, és több százezer fo­rintot fordítottak kisebb felújítá­sokra. Az amúgy is szűkös költ­ségvetéssel rendelkező intézmé­nyekben a felújításra szánt össze­gekét és az önkormányzat által biztosított pluszkeretet több eset­ben át kellett csoportosítani. A sorozatos betörések miatt az Arany János és a Kováts Mihály Általános Iskolában jelentős ösz- szegeket kellett fordítani a meg­rongált ajtók, ablakok javítására, a zárak cseréjére. A Déli Külvá­rosi Iskola egyik tantermére pe­dig rácsot szereltettek fel. A Zá- dor úti iskolában folytatódott a műemléki védettség alatt álló épületrészben az ablakok cseréje, és kicserélték a sportpálya drót­hálóját is. A Kováts Mihály isko­lában kibélelték a kéményeket, az Aranyban a kazánt korszerűsítet­ték, és a tornateremben elvégez­ték a szükséges parkettajavítást. A Kiskulcsoson egy tanterem komplett felújítása és a bútorzat cseréje fért bele a keretbe. A Szentannai Sámuel Mezőgazda- sági Szakközépiskola és Gimná­ziumban, a főépületi zsibongó­ban az üvegtető teljes cseréjét végzik. A több mint hatmilliós munkára az iskola és az önkor­mányzat biztosította a pénzt, de őszi programok a jubileumra Kétszázhetvenöt éve tanítanak Rékason Több mint háromszáz kisdi­áknak szól szerdán, szeptem­ber első napján a becsengetés a zagy var ékasi, Damjanich nevét viselő általános iskolá­ban. Közülük sokan, mintegy fele a diákoknak nyári tábo­rozáson pihente ki az előző tanév fáradalmait. Most kü­lönös iskolaév vár rájuk - és a falu közösségére is. Jubileumi tanévre is szólítanak majd a csengők: kétszázhet­venöt esztendeje ugyanis, hogy a Zagyva-parti településen egy nádfedeles kis épületben meg­kezdődött az úgynevezett népis­kolai oktatás. Néhány tucat le­ány és fiú tanulta az írás-olva­sást és az éneklést, valamint az imádkozást, s olykor a szabad­ban, a folyó partján is tartották foglalkozásaikat. A ritka jubile­umot több rendezvénnyel, prog­rammal kívánja emlékezetessé tenni az iskola, felelevenítvén a kezdeteket, aztán a történteket, felmutatván a jelennek. A tan­évkezdés alkalmával - kedden - emléktáblát avatnak ünnepélye­sen, aztán átadják az iskola év­fordulóra készített jelvényét, va­lamint találkozót szerveznek azoknak az öregdiákoknak, akik számára itt kezdődött az ismer­kedés a betűvetés, az olvasás, a számolás tudományával. A szeptember eleji nyitányt újabb programok követik majd ezen a jubileumi őszön. Még a hónap folyamán találkoznak a körzet mazsorettesoportjai, pá­lyát avatnak jubileumi körzeti kupával, a nevelők pedig elláto­gatnak Aradra, az iskola testvér­intézményéhez a hagyományos kapcsolatok jegyében. Október az iskolanapok hónapja, nyílt tanítási órákat tartanak, hogy bemutassák, miként lehet hasz­nosítani az oktatásban a kor­szerű technikai eszközöket, to­vábbá kiállítást rendeznek isko­latörténetből, krónikások verse­nyeznek írásban, diákpoéták szólaltatják meg érzéseiket, gondolataikat, s jutalomkirándu- lással záiják a hónapot: az iskola növendékei kirándulnak a fővá­rosba. Novemberben a szülők és az iskola kapcsolatának erősíté­sére nagyszabású műsoros dél­utánt szerveznek, december eseménye pedig a jubileumra elkészített évkönyv megjele­nése. Végül szórakoztató diák­bulival zárulnak a jubileumi programok. Ünnepelt Jászszentandrás (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője ki­emelte, hogy az elmúlt hatszáz év értékeinek, eredményeinek számbavétele a mi feladatunk. Egyrészt az egyéni emlékezet megnyilvánulásaival, apáról fiúra, nagyapáról unokára hagyva az emlékeket a történelem nagy eseményeiről, a mindennapokról. Másrészt a közösségi emlékezet megnyilvánulásaival, könyvek­ben, kiadványokban, kazettákon. Az idősek évének jegyében hoz­zátette: ünnepelnünk kell az idő­seket, és nem csak ebben az egy évben. Minden, amivé leszünk, csak általuk, az ő munkájuk, verí­tékük árán lehetünk. A nyugdíjas-találkozót ha­gyományteremtő szándékkal in­Leleplezik az emléktáblát dították útjára. Úgy tűnik, jó ér­zékkel, hiszen az érkező csopor­tok örömmel fogadták el a meg­FOTÓ: SÁRKÖZI J. hívást, és már akadt jelentkező a jövő évi találkozó rendezésére is. B. Cs. Alkalom szüli a tolvajt Valószínűleg az árvíz vette el a telektulajdonosok kedvét a szolnoki mentetlenen való ví- kendezéstől. Az elhanyagolt hétvégi házaknál virul a gaz, s egyre több az illetéktelen „láto­gató”. A Tisza-parton az utóbbi he­tekben sok horgászfelszerelés­nek lába kelt, több nyaralót pe­dig feltörtek. Kiss László, a Szolnoki Polgárőr Egyesület elnöke nyáron rendszeresen kint aludt telkén. Szomszédai­val egyetemben már tudja, kik­től és hogyan óvja értékeit.- Akikről beszélnünk kell, azok nem kerttulajdonosok, nem horgászok és nem is strandolók. Vannak köztük gyermekkornak és felnőttek is. Módszeresen dolgoznak, alaposan felmérik a terepet. Pontosan tudják, melyik az az üdülő, ahová ritkán láto­gatnak ki a tulajdonosok, akik tehát később is jelentik majd a kárt. Sajnos már nappal is lop­nak. Egy pillanat alatt elvisznek mindent, ami fogható. Újabban kerékpárral jönnek, s be-bekia- bálnak az udvarokra: ócskavas, alumínium van-e, közben pedig szétnéznek - meséli tapasztala­tait az egyesület elnöke. A pol­gárőrök összefogtak a városőr­séggel és a rendőrséggel. Az utóbbi hónapokban fokozottab­ban ellenőrzik a mentetlen terü­letét. A betöréseket, hasonlóan a betegségekhez, meg lehetne előzni, ezért a polgárőrök sze­retnék, ha a lakosok bekapcso­lódnának a SZEM mozgalomba. Nemcsak a telkeken, hanem a lakóközösségekben is hasznos a Szomszédok Egymásért Mozga­lom. Ennek alapja egy rég elfe­lejtett hagyomány: a jószom­szédi viszony. Meg kell ismer­kednünk egymással, és ki kell dolgozni egy jelzésrendszert, amivel a megfigyeléseket egy­más tudtára hozhatjuk házon be­lül és kívül. A SZEM tagjainak nem feladata a betörők lefüle­lése, pusztán a környezetükben zajló dolgokat kell figyelemmel kísérniük. Akiben tudatosulnak a hét­köznapi szokások, az könnyeb­ben észreveszi a szokatlant, a furcsát is. A rendőrségi kihallga­tásokon azonban hamar kiderül, a károsultak többsége figyelmet­len, gyakran saját értékeiket sem tudják pontosan leírni. vh Ezreket vonzott a túri vásár (Folytatás az 1. oldalról) Vasárnap reggel fél kilenckor színpompás felvonulás nyitotta a vásári forgatagot. A mazsorettek és a fúvószene garancia volt a si­kerre.- Közösségformáló program­nak indítottuk újra a vásárt 1991- ben, hogy tudja minden polgár, ez a város az övé is - hangsú­lyozta megnyitójában dr. Bog­dán Piroska polgármester. A programok közül nagy tapsot aratott az ejtőernyős célba ugrás, s hogy erre a napra is maradjon tárlat, a Teleki gimnáziumban régi fegyverek­ben lehetett gyönyörködni, Ko­zák Béla állította ki magángyűj­teményét. A vásárban mindent árultak, mi szem-szájnak ingere. Faze­kastermékek, szíjjártómunkák, fűzfavesszőből fonott kosarak éppúgy kaphatóak voltak, mint a giccsek, kétes eredetű műszaki cikkek, de keleti édességek, pánsípok is akadtak a stando­kon. Inni szinte bármit kaphatott a megszomjazó járókelő, a gyomor korgását pedig birka­pörkölt, frissensültek vagy ham­burger enyhíthette. A színpad egész nap biztosított kikapcso­lódási lehetőséget. A déli nóta­szó után karatebemutatón izgul­hatott a nagyérdemű. A tavalyi sikerre tekintettel az idén is utcabál, illetve tűzijáték zárta a vásári programot. G. G. Csiszolatlan gyémánt (Folytatás az 1. oldalról) turizmus főosztályának veze­tője és dr. Nagy István, a Köti- vízig igazgatója válaszoltak az újságírók kérdéseire, érintve olyan kényes témákat is, mint az eliszaposodás, a fejletlen inf­rastruktúra és a térség magára- hagyatottsága. Most már csak az kell, hogy a tizenhat holland, német és osztrák újságíró magyar kollé­gáikkal együtt jó hírét vigye a látottaknak, hallottaknak. S ak­kor talán végre értékeinek meg­felelően kezeli mindenki ezt az éves szinten egymillió vendég­éjszakát számláló idegenfor­galmi csomópontot, ezt a ritka természeti értéket, flórájával és faunájával, termál-, falusi, hor­gászturizmusával, tározójával, vízi erőművével, természetvé­delmi területeivel együtt. Többször elhangzott: a Ti- sza-tó nemcsak vendégcsalo­gató látványosság, hanem ter­mészeti érték és lakóhely egy­ben. Tehát védenünk, féltenünk is kell, hogy az unokáink is lát­hassák. Lehetőleg úgy, mint a mi generációnk: megkapóan érintetlenül, csendesen, mégis már turistáktól hangosan, -p­Dorka jár A tiszatenyői István Dorka Daniella 1999. június 17-én elindult, és egyedül megtett öt métert. Ilyen sok család­ban megesik gyermekük 1-2 éves korában. Csakhogy Dorka november 6-án hét­éves lesz. Agyödémával és sok más betegségekkel szüle­tett. Az orvosok küzdöttek az életben maradásáért. S ugyancsak nekik kellett a szomorú hírt közölniük a szülőkkel: a kislány nem fog járni és beszélni soha, olyan súlyosak a károsodásai... De a szülők nem nyugodtak bele, amit a sors rájuk mért. Har­cukról a lapunk is többször be­számolt. Egyik cikkünk kapcsán Sziráki Tatjána (Tánya) bio­energetikus felajánlotta ingyenes segítségét. Varga Lajos vállal­kozó és a Tisza Taxi dolgozói­nak összefogásával lehetővé vált, hogy Dorkát behordják Szolnokra a kezelésekre. A csa­lád akkoriban sok mindent ka­pott, még nagyszülőket is a szol­noki Szekeres Sándorék szemé­lyében. István Dorkát mi 1995 márci­usában láttuk először. Akkor azt írtuk róla: rongybabaként csuk­lik össze szülei kaijában naponta százszor. Fél év múlva, hét keze­lés után - akkor is ott voltunk - a kis beteg édesapja ujjaiba ka­paszkodva örömmel lépdelt. Tá­nya majd egy évig kezelte a kis­lányt, aki látványosan fejlődött. Az édesanyja pedig naponta többször megmasszírozta a bio­energetikus útmutatásai alapján. Négy év alatt több ezerszer. Idén június 17-én az édesanya boborékot fújt kislányának. Dorka a fal mellett támaszkodva nagyokat nevetett. Egyszer csak - oldalra kitárva mindkét karját - egyensúlyozni kezdett. Aztán lábacskáival megkereste a meg­felelő terpeszt, s elengedte a fa­lat. A kislány határtalanul bol­dog volt, hogy valami újat fede­zett fel, és meg sem állt az any­jáig. Gyöngyi asszony még a fér­jének tudott szólni, aztán csak sírt. Síiták együtt. Hetekig nem akarták elhinni, hogy Dorka egyedül jár. Két hónapig vártak, s csak utána merték Tányának megírni, hogy valami meglepe­tést szeremének mutatni neki. Sziráki Tatjána bioenergeti­kus a hét végén lakásán fogadta Dorkát nővérkéje és édesanyja társaságában. Sok szenvedést lá­tott már, mégsem tudta elérzéke- nyülését leplezni, amikor az ajta­jában ott állt Dorka, kezében egy csokor virággal, s egyedül be­ment a lakásba. Jóízűt lakmáro- zott a sok finomságból, ami az asztalon várta, telefonált, térült­fordult, ezernyi ujjlenyomatot hagyva a kazettás ajtók üveg­szemein. Anyja pedig mesélt szakadat­lanul a jóságról, az akaratról meg a hitről. Közben fél szeme lá­nyán, hiába járt tízéves nővére folyton a nyomában. Tánya - hi­tetlenkedésemet látva - könyve­ket mutogatott. Emberi testré­szek, izmok, fekete pontok. Ott kell nyomni, dörzsölni, masszí­rozni - mondta tört magyarság­gal. A szülőknek tanítani kellene mindezt, hogy maguk is tudja­nak gyermekeiken segíteni. Mert hogyan várhatják az orvostól a csodát, ha ő maguk semmit nem tesznek érte? Azt is a lelkemre kötötte, okvetlenül újam le, ha az Új Néplap nincs, az a sok jó ember nem tudhatta volna meg, hogy van egy kis­lány, akinek segí­teni kell. Dorka puszival búcsúzott Tányá- tól. Aztán anyja kezét fogva lép­kedett lefelé a lépcsőn. Tánya dobozokban, zsá­kokban ruhane­műt, használati cikkeket, játéko­kat gyűjtött össze neki. Álig fért a rengeteg holmi az öreg Wartburgba, amivel beszállí­tották Tiszate- nyőről Dorkát, hogy bemutat­hassa tudomá­nyát. Egyedül jár. Hétévesen. Pedig tolókocsit jósol­tak neki... J. Zs. Dorka a lépcsőtől sem fél

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents