Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-26 / 198. szám

A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? Közös nyelv a fakanál. Kóstoló az ízek birodalmában Negyvenegy év egy falusi iskolában Tiszafüred első „szépei” Az első Tiszafüred Szépe-vá­lasztás győzteséről röviden már szóltunk lapunkban. Úgy gondoljuk, az udvarhöl­gyek is méltán méltók arra, hogy bemutassuk őket. An­nál is inkább, mert a győztes Sági Csillával szemben az ő „fürediségüket” senki sem vitatja. Arról nem is beszél­ve, hogy szépségükkel, csi­nosságukkal ugyancsak ki­érdemlik a fotós nyilvános­ságot. Mesterszakácsok kalauzolásával Kalandozás az ízek birodalmában Aki augusztus 21-én délelőtt az abádszalóki szabadtéri színpad parkjába „tévedt”, az igencsak kapkodhatta a fejét. A magyar szó keveredett a franciával, a dallamosan temperamentumos olasszal, s a nyelvtörően sok mássalhangzós lengyellel. Mégsem kellett tolmács a megértéshez, amiben sokat segített a „fakanál”. AII. Tisza-tavi szabadtűzi sütő- főző verseny bonyolító ötletgaz­dája az abádszalóki önkormány­zat szabadidős és információs szolgálata volt, Pálszabó Mi­hály, a gasztronómia lovagjának segítségére támaszkodva. Az ér­deklődőket mesterszakácsok ka­lauzolták végig az ízek birodal­mában. Ahol orrcimpaingerlően keveredett a levegőben a kor- helyhalászlé, a magyaros rabló­hús, a lengyel „bygos”, az olasz sonkás tészta és a francia, borral vadított kakaspörkölt illata. Köz­ben, versenyen kívül, nyárson sült az ökör, melynek felsáljából mindenkinek jutott kóstoló. A zsűri is elégedetten csettin­tett az ízek minősítésekor. Vé­gül egy lengyel—magyar ve­gyes válogatott húsos káposztás „bygos”-a kapta a legjobb minő­sítést a gasztronómusoktól. Mellettük a békéscsabai Gorom ,/dz.ve/halászléje és a helyi Hul- lár Gusztáv rablóhúsa szorított magának helyet a képzeletbeli dobogón. Ám az igazi nyertes az a barát­ság volt, amely a fakanalak se­gítségével a parkban erősödött, s melynek híre eljut Piemonti- ba. Tamow-ba, Rzesow-ba, Lublinba, Picardiába és Pas de Calais-ba. Ezzel együtt a ma­gyaros szíveslátás, Abádszalók, valamint megyénk jó híre is. Kovács Béla ma is világosan emlékszik minden dátumra: 1958. október 3-án érkezett Tomajmonostorára, és október 7-én kezd­te a tanítást. Mégpedig egy harmadik osztályban, de később a felsőben testnevelést is tanított. Nem ez a legelső munkahelye, hiszen rövid kitérőt tett a Jászladányban született, de tulajdon­képpen Zagyvarékason nevelkedett fiatalember más területen is. Érettségi után dolgozott Csepelen, majd a vasútnál, de a szí­ve a gyerekekhez húzta, így jelentkezett főiskolára. Félig titok­ban, a főnöke nem is tudta, a helyettese javasolta. Nem dúskál­tak a földi javakban, az édesanyja is halálos beteg lett, így ki­ment dolgozni Tomajra. Halmai Melinda tősgyökeres füredi család sarjaként ma egy debreceni cég termékmene­dzsere. A 24 éves hölgy most angol nyelvvizsgáját szeretné letenni, s akkor sem bánkódna, ha levelező szakon testnevelő tanári diplomát szerezhetne az egri főiskolán. Melinda egyéb­ként a második hely mellé „be­zsebelte” a közönség díját is. Szeverinszki Kati, a másik udvarhölgy — aki 17 évesen A királynő' és füredi udvarhölgyei az egri kereskedelmi iskolában kénként már többször volt al- tanul -— szleret szép ruhákat kalma, ami a fotót nézve nem bemutatni. Erre amatőr manö- is csoda. Mint ahogy az sem, hogy Kati, ha erre lehetősége adódik, szeretné magát a szép­ségszakmában megméretni. Vadásznapra készül Tiszaszentimre Ott is ragadt, aminek hovato­vább negyvenegy éve. Volt igaz­gatóhelyettes, azután egy év meghosszabbítással 1964-től igazgató. Több diákot tanított, mint a falu mostani létszáma, és noha követelt a gyerekeitől, éle­tében talán egyet buktatott meg. Nem buktatni, tanítani, nevelni kell a nebulókat — vallotta. Közben diplomákat szerzett, tanítóit, történelem-testnevelé­sit, de jó néhány edzőképzőt is sikeresen elvégzett a TF-en. Minden gyereket, minden kor­ban ismert, ami nem véletlen, hiszen az ottani iskolában az új- szentgyörgyiekkel együtt 217 volt a legnagyobb létszám és 98 a legkevesebb. Most 114 kis- és nagy diák koptatja a padokat. Nem akármilyen sikereket ért el, hiszen piciny iskola létükre tornából tizenötször jutottak az országos döntőbe. Ami még ki­sebbfajta szenzáció, ebből a fa­luból ezalatt a negyvenegy esz­tendő alatt a katonaságnál min­den sorköteles megfelelt. Hívták jó néhány helyre szép pénzért: szakfelügyelőnek, edzőnek, de valami, valakik a szívét ideláncolták. A tomaji, új- szentgyörgyi gyerekek, akikről ma is állítja, nincsenek külön­bek. A szülők, a rengeteg mun­ka, amelyben akadt siker, küz­delem és olykof kudarc is. Ahor gyan már lenni szokott ennyi idő után. A felesége is pedagógus, ő is tanított vagy negyven évig. Mindig kicsiket, a legkisebbe­ket. O a hátországa, nélküle aligha érhetett volna el ennyi si­kert. Két gyereket neveltek: a fia kandidátus Debrecenben, az ag­Helyi vadászok díjnyertes trófeákkal. Képünk az első' vadásznapon készült A megyei vadászszövetség véd­nökségével, a Tiszaszentimrei Halastó Kft. rendezésében, a résztvevő vadásztársaságok közreműködésével országos va­dásznapra készül Tiszaszentim­re. A meghívót olvasva bizo­nyosra vehető, hogy nem fog unatkozni az, aki augusztus 28- án ellátogat az egykori puszta- kettősi vasútállomás gyönyörű­en átalakított épületéhez. A szervezők ugyanis — kö­szönhetően a számtalan segítő­nek és támogatónak — változa­tos programot kínálnak. Lesz lö­vész- és horgászverseny, va­dász- és munkakutya bemutató, főzőverseny, gasztronómiai ki­állítás, hintó- és sétakocsikázás, festménykiállítás- és vásár, kira­kodóvásár, hőlégballon-bemu­tató. De lehet utazni az eddig egyetlen magyar űrhajós vezet­te helikopteren, valamint sár­kányrepülőn is. A szabadtéri színpadon „nonstop” szóló élő zene mellett pedig olyan előadó- művészek szórakoztatják a nagyérdeműt, akik hobbiból va­dásznak: Bodrogi Gyula, Koncz Gábor, Straub Dezső. És természetesen lesznek meglepetések is. Kovács Béla ősztől a negyvenket­tedik tanévet folytatja Tomajmo- nostorán. ráron, a lányuk Győrben 3 dip­lomás testnevelő, a férje váloga­tott kézilabdás volt. Három uno­kával is dicsekedhetnek. Kapott elismerést, miniszteri dicséretet kiváló munkáért, de a legnagyobb dicséret, ha a hajda­ni diákjai ráköszönnek valahol az országban, megismerik, sze­retettel üdvözlik ezt a nem ki­mondottan balerinaalkatú, 190 centi magas, száz kilón felüli ta­nár urat. Aki valahol nagyon gazdag, pedig se földje, se va­gyona, se bankbetétje, hiszen két pedagógusfizetésből két gyereket taníttattak ki. De mégsem szegény, állítja,, mert ennyi örömöt, szépséget kevés ember kapott a munkájá­tól, tanítványaitól. Nem csoda, hogy az új igazgató is igényt tart rá, és az őszi becsengetés azért neki is szól. Nyugdíjasként foly­tatja tovább ugyanabban az is­kolában, ahol 1958 őszén kez­dett ... D. Szabó Miklós Belvíz után, tanévkezdés előtt Sikeres pályázatai révén tud­ta megoldani Tomajmonosto- ra intézményeinek nyári kar­bantartását és felújítását. Ott- jártunkkor már teljesen elké­szült az ár- és belvíz idején je­lentős károkat szenvedett óvoda, s a kivitelezők elhárí­tották az iskola „vizes” kárait is. Mint megtudtuk, elodázha­tatlan volt az iskola két tanter­me tetőszerkezetének „komp­lett” rendbetétele, hiszen a bontás után kiderült: toldo­zott-foldozott gerendaszerke­zet tartotta azt több mint négy évtizeden át! A két tanterem várhatóan a tanév kezdetére teljesen biztonságos lesz. Előreláthatólag ugyancsak szeptemberben gázfűtést kap az orvosi rendelő, valamint két utcában — Petőfi és Ság- vári — egy-egy kilométeres szakaszon befejezik az aszfal­tozást. Ezek a munkálatok sajnos ki is merítik a kisköz­ség idénre tervezett fejleszté­si és karbantartási keretét. Az oldalt Összeállította: Percze Miklós Fotók: Mészáros János és Szerb Mihály Társadalmi munkában mentenek Lassan befejeződik az abádszalóki vízi mentők 16. főszezon­ja. Úgy tűnik, sikerrel, hiszen augusztus 23-ig bezárólag nem történt tragédia. Köszönhetően annak a tizenöt fős csapatnak is, amely a Tisza mentén az egyetlen vízi mentő egység, Ma­gyarországon pedig az egyetlen olyan, mely társadalmi mun­kában tevékenykedik. A törzsgárda tagjai nemcsak szalókiak, Kunhegyesről, Tiszagyendáról, de még Kerepestarcsáról is ér­keztek menteni. Vezetőjükkel, Oláh ImréveX beszélgetve megtudtuk, hogy a fizetés nélkül dolgozó kollek­tíva egyetlen anyagi támogató­ja a helyi önkormányzat. A hi­vatal által biztosított 400 ezer forintos működési költség azonban jóformán csak az üzemanyagra elég. Ezt nem panaszként, hanem sokkal in­kább köszönetként említette a vízi mentők főnöke, aki hozzá­fűzte, szeretnék továbbra is megőrizni jó hírüket, mentő és balesetmegelőző tevékenysé­gük elismertségét. Nemrég kaptak levelet egy bajai középiskolától, melyben megköszönték, hogy vízi túrá­zó diákjaikat járműveikkel együtt sértetlenül mentették ki a viharos vízből. Az idén egyébként nyolcszor hárítottak el közvetlen veszélyt a mentő­hajójukkal. A teljességhez tar­tozik, hogy pénzért igényelhe­tő szolgáltatásokat is végez­nek. Mint például a Tisza-tó- átúszás csónakos biztosítása, s egyéb vízi rendezvények fel­ügyelete. Oláh Imre megemlítette még, hogy a Tisza-tavi Regio­nális Idegenforgalmi Bizottság 700 ezer forinttal támogatta a korszerű vízimentő-bázis épí­tésére benyújtott pályázatukat. A terv már el is készült 1,4 mil­lió forintért. A vízi mentők bíz­nak benne, hamarosan össze­gyűjtik a kivitelezéshez szük­séges 5-6 millió forintot, hogy a „társadalmi munkások” vég­re jobb körülmények között dolgozhassanak. Mert azt senki sem vitatja, hogy jelenlétük áldásos a par­ton és a vízen egyaránt! Hogy ne legyen baj. Munkában az önkéntes vízi mentő

Next

/
Thumbnails
Contents