Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-03 / 179. szám

1999. augusztus 3., kedd Körkép 7. oldal Meddig tart még? A napokban ismét lángra lobbant a szunnyadó parázs, kiújult a mezőtúri polgármes­ter és a jegyző közötti, immá­ron hagyományosnak tekin­tett ellentét. A vita ráadásul nagyon elmérgesedett. Történik mindez abban a városban, mely költségveté­sét bevallottan csak ideigle­nesnek készítette, mivel nem ismerik, mi is lesz az év vé­gére. Talán a túriak már várták, mikor következik be ismét egy botrány, hiszen ez a cseppet sem egészséges viszony nem ma, s nem is tegnap keletke­zett, mondhatni többéves múltra tekint vissza. Időről időre ütközik a két vezető el­képzelése, s ez mindig kilátás­talan vitába torkollik. A ta­nácskozás szünetében je­gyezte meg az egyik képvi­selő, hogy mind az önkor­mányzat, mind pedig a hiva­tal vezetőjének számos jó tu­lajdonsága van, s legalább ugyanennyi a nem éppen elő­nyös. Szerinte a probléma „mindössze” annyi, hogy ál­talában a hátrányosnak te­kintett jellemzők ütköznek. Sokkal súrlódásmentesebb lenne az együttműködésük, amennyiben a kedvező jel­lemvonások ütköznének a né­zeteltérések során. Mezőtúr előtt igen nehéz hónapok állnak, a város pénztárcájában alig csörren- nek a forintok, egyik napról a másikra, a hiteleket kölcsö­nökbőlfizetve gazdálkodnak. Ha nagy baj van egy csa­ládban, akkor két variáció szokott előfordulni. Vagy a família egymásnak esik, fo­lyamatosan a másikat hibáz­tatva, vagy pedig összefog­nak annak érdekében, hogy kihúzzák a gödörből a szeke­ret. Nagyon sokan remélik a Hortobágy-Berettyó parti vá­rosban, hogy a bejelentett munkamegbeszélés, melynek feladata lenne az ellentétek elsimítása, eredményes lesz, s a két vezető ez utóbbi megol­dást választja. A gondokat ugyanis széthúzással, vesze­kedésekkel még sehol sem tudták megoldani, s való­színű, a szabályt kivételként nem tudja majd Mezőtúr sem erősíteni. Garancsi Gábor Havi hétezer nyugdíjból nem lehet megélni Bízik benne, lesz még jobb időszak Mondhatná bárki, bizony öt hektár terület annyira kevés, hogy abból nem lehet meg­élni. De mégis vannak, nem is kevesen, akik megkísérlik a lehetetlent, jövedelmet termelni ilyen kicsi földön is. áldásnak köszönhetően igen jó termést ígér, legalábbis azon a területen, amit nem tett tönkre a víz. Malacokat is tart, de a hízó­kat legutóbb csak hasított for­mában tudta eladni. A felvásárló kerek perec kijelentette, hogy az ősi földet, mert hamar rájött, a hétezer forintos havi járandó­ságból bizony nem lehet meg­élni. Azóta vásárolt egy traktort is, úgy vélte, talán olcsóbban meg­ússza így, mintha bérmunkát Az öreg Dutra traktor még bírja a munkát... fotó: takács a. Tavaly a szeklice bejött Fazekas Lajosnak Mezőtúron, de idén már nem tudta ezt termelni, nem jutott számára vetőmag. A 65 esztendős nyugdíjas így ha­gyományos növényt: búzát, ár­pát s kukoricát vetett. Szeren­cséje volt, hiszen még le tudta vágni a kalászosokat. Először betárolta a termést, de rövidesen el kellett adjon belőle, mivel kell a pénz a talajművelésre, s elő kell készülni a kukorica aratá­sára is. A tengeri a bőséges égi háztáji gazdaságból nem vesz át állatokat. Lajos bácsi persze nem volt mindig őstermelő, gépek mellett dolgozott egészen nyugdíjba meneteléig. Traktorosként kezdte egy gépállomáson, majd a hajdani Afítban kereste a napi betevőt, végül pedig gépbeállí­tóként tevékenykedett 16 évig. De megvoltak a gyökerek, hi­szen mint fogalmaz, édesapja paraszt volt, tehát ismerte a föl­det, a mezőgazdaságot. Amikor nyugállományba került, kivette kéme. Bár nem panaszkodik, de azt elmondta, több dolgot nem ért. Míg a mezőgazdasági ter­mények ára alig változik, sőt ha módosul is, akkor is lefelé moz­dul el, minden más drágul. A gázolaj lassan megfizethetetlen, pedig a gépet azzal kell etetni. Autót már nem tart, hiszen tíz­ezreket kell kifizetni évente úgy, hogy ki sem mozdult a garázs­ból. De azért bízik benne, lesz még jobb időszaka is a gazdál­kodóknak. G. G. Megreformálják a városgondnokságot Mezőtúron Egyelőre minden marad a régiben Mezőtúron a városvezetésben is megfogalmazódott, hogy a város- üzemeltetéssel (is) megbízott városgondnokság munkáját ésszerű­síteni kell. A közelmúltban felmérést végeztek, hogyan is dolgozik a gondnokság, milyen lehetőségek vannak a változtatásra. A vizsgálat során Szentesen is tá­jékozódtak, az ottaniak vajon hogy szervezik a feladatokat. Több alternatívát állítottak fel. Ezek között a jelenlegi rendszer megőrzése éppúgy szerepelt, mint a közhasznú társaság vagy az egyszemélyes kft. alapítása. A gazdasági társasággá alakítás mellett szólt az, hogy az esetleg nyereséget hozhatna a városnak. Viszont akkor a szolgáltatási dí­jakat a városnak annak ügyveze­tése határozná meg, s valószínű, az egyes feladatok többe kerül­nének, mint jelenleg. Elfogadha­tóbb lett volna egy közhasznú társaság alakítása, de az is anyagi terhet jelentene az önkormányzat amúgy sem gazdag költségveté­sének. A jelenlegi elképzelés sze­rint megmarad a mostani szerve­zeti rend. Viszont a csoport veze­tőjének feladatul szabták, készít­sen olyan tervet, melyek révén ésszerűsíteni lehet a tevékenysé­geket. A végrehajtásról idősza­konként számot kell majd adni a városatyáknak. g Kétszázhúsz füst van a faluban „Mezőkeszün nem érezzük, hogy Romániában élünk” Mezőkeszü kis falu Er­délyben, a Mezőségben. Onnan érkezett a minap Jászberénybe az a három idős néni, akik a Hodorog Luca emlékére rendezett énekversenyen együtt ad­ták elő szépen szóló dalai­kat. Varga Rózsa, Horváth Erzsi és Földvári Rubinka nem kottából, nem az isko­lában tanulta ezeket az énekeket, hanem ki-ki az édesanyjától hallotta a szerelemről, bánatról, örömről, az elmúlásról szóló nótákat...- Mostanában már csak ilyen alkalmakon, fesztiválokon, ün­nepeken énekelgetünk - kez­dett mondókájába Horváth Er­zsi néni.- Jászberényben már har­madjára vagyunk, de jártunk már Szlovákiában is.- A családjaikban van kire hagyni a szép énekeket? Magyarok maradtak- Édesanyáinktól örököl­tük ezeket, és a gyereke­inkre hagyjuk rá, most ők tanulják a régi dalokat. De a legtöbb fiatal már nem ked­veli ezeket.- Az élet folyamáról, a szerelemről szólnak a dalok - teszi hozzá Varga Rózsa néni -, mindenről, amit átél­tünk.- Van kedves daluk?- Amit most a versenyen elénekeltünk, az nagyon kedves. „Végigmentem a keszüi nagy utcán, végig­mentem a keszüi temetőn...”- Kötődik ehhez valamilyen emlékük?- Bizony, a fiatalság.- Magyarságukat felvál­lalni megőrizni nem lehet túl könnyű feladat odakint. ..- Mezőkeszüben mind ma­gyarok vagyunk, nem oly erő­sen érezzük, hogy Romániá­ban élünk. Ha már elmegyünk valahova, akkor más a hely­zet, de Mezőkeszüben jól érezzük magunkat.- Mennyien élnek a falu­ban?- Ha jól tudom, 220 füst van.- Füst?!- Ingen nálunk így mond­ják a családot.- A fiatalok a faluban ma­radnak?- Most már igen. Az isko­lák már megszűntek, egye­temre meg nem nagyon mennek, mert azért fizetni FOTÓ: SJ kell. Csak hát kévés a fiatal, mert már csak öregek va­gyunk. Sok fiatal már ko­rábban elment. Főleg Ko­lozsváron próbálnak szeren­csét. * - Van elég föld a művelés­hez?- Még igen elég is, és tud­ják művelni a gyerekeink is, mert megszoktattuk őket rá. Mai napig is, ha hétvégén hazajönnek, akkor segíte­nek. Banka Csaba Otthon helyett otthont találtak Korunk egyik jellemző sajátossága, hogy sok az idős ember. Kö­zöttük nem kevesen magányosak. Nincsen ez másképpen Tisza- szentimrén sem, ahol az idősek otthonában telt ház van. Ötve- nen élnek itt, de a várakozólistára további tizenhat személy neve került fel, akik szeretnének minél hamarabb bekerülni. A község határában lévő épü­letet most is bővítik. Regényes a múltja, építtetőjéről csak elesett embereknek biztosít biztonságot. A legfiatalabb lakó negyvenéves, a korelnök- terefere a szentimrei idősek otthonában fotó: m. j. vésbé korlátozottak, így ter­mészetesen részt vehetnek a hagyományos országjáráso­kon, hajó- és buszkirándulá­sokon. Az intézmény saját kony­hával rendelkezik, itt főznek kisebbeknek, nagyobbaknak. Szezonban olykor napi há­romszáz ada­got is, ilyen­tájt százhar­mincat. Nemcsak földjük van, de hizlalnak is, így rend­szeres a hí­zóvágás. A szociális fog­lalkoztató sem hiány­zik, ki fest, ki köt. A közel­múltban nagy fába vágták a fejszéjüket, mert hozzá­Ké­kö­mi pedig kilencvenhat. Általában a nők vannak többen; és több­ségüket rendszeresen látogat­ják. Közülük négyen ágyhoz kötöttek, jobban mondva csak ülni tudnak. A többiek viszont általában mozgásukban ke­kezdtek egy jelentős bővítés­hez. Társalgóval, ebédlővel gyarapodik a Samu-kastély, és bíznak abban, hogy a már tető alá került új szárnyat a hideg beállta előtt birtokba vehetik a lakók. D. Sz. M. Először nem tudták a szerszámok nevét sem Frankhonban nyolc órát dolgoznak Még mindketten tanulnának fotó: forgács Éva Van, aki úgy véli, egy szakmát soha nem lehet igazán elsajátí­tani. Lehet, így gondolkodott Kohn Viktor és Bérezi Zoltán is, a túrkevei Ványai Ambrus Szakközépiskola egykori di­ákjai, amikor tanulmányaik befejezése után még jelent­keztek egy kilenc hónapos franciaországi képzésre is. A különleges tanévről a napok­ban tértek haza Roanne városá­ból, ahol autószerelői tudásukat emelték magasabb szintre. Ter­veik szerint azonban a tanulás­nak még koránt sincs vége. Megtudtuk, a gépkocsi mindkettőjüknek egyben hob­bija is, így értelemszerű volt pá­lyaválasztásuk. Az elektronika előretörésével pedig erre a terü­letre specializálták magukat. Mivel alapfokon elsajátították a francia nyelvet, ezért amikor meghirdették az „európai osz­tályba” a jelentkezési lehetősé­get, azonnal beadták a papíro­kat. Elmondták, a kezdés kissé nehéz volt, hiszen a szakmai nyelvet nem ismerték. így elő­fordult, ha valamilyen szer­számra szükségük volt, nem tudták megmondani annak a nevét. De az is kiderült, túl nagy különbség nincs a kinti és a hazai szervizek között. Talán az, hogy ott más a dolgozók (és a főnökök) mentalitása, a nyolc órát valóban végigdolgozzák. De szerintük a „jobb” helyeken már idehaza is így van. Sok barátot szereztek, s megkedvelték a kinti viszonyo­kat. Először saját osztályukkal kerültek szorosabb ismeret­ségbe, majd pedig a kollégis­tákkal is megismerkedtek. Most mindketten ismét ta­nulni készülnek. Zoltán szep­tembertől visszamenne frr ak­tionba, hogy tudását tovább bő­vítse, immáron egy tiszta fran cia osztályban. Az eddigi g' korlati helye visszafog» csak a tartózkodási engedélyt kell megszereznie. Viktor pedig a gödöllői egyetemre készül; mivel eddig nem volt itthon, augusztusban felvételizik. Az viszont biztos, ha ezek a tervek nem sikerülnek, állást akkor is könnyen szerezhetnek valame­lyik, francia típusokra speciali­zálódott szervizben vagy autó­szalonban. Garancsi

Next

/
Thumbnails
Contents