Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-03 / 179. szám
1999. augusztus 3., kedd Körkép 7. oldal Meddig tart még? A napokban ismét lángra lobbant a szunnyadó parázs, kiújult a mezőtúri polgármester és a jegyző közötti, immáron hagyományosnak tekintett ellentét. A vita ráadásul nagyon elmérgesedett. Történik mindez abban a városban, mely költségvetését bevallottan csak ideiglenesnek készítette, mivel nem ismerik, mi is lesz az év végére. Talán a túriak már várták, mikor következik be ismét egy botrány, hiszen ez a cseppet sem egészséges viszony nem ma, s nem is tegnap keletkezett, mondhatni többéves múltra tekint vissza. Időről időre ütközik a két vezető elképzelése, s ez mindig kilátástalan vitába torkollik. A tanácskozás szünetében jegyezte meg az egyik képviselő, hogy mind az önkormányzat, mind pedig a hivatal vezetőjének számos jó tulajdonsága van, s legalább ugyanennyi a nem éppen előnyös. Szerinte a probléma „mindössze” annyi, hogy általában a hátrányosnak tekintett jellemzők ütköznek. Sokkal súrlódásmentesebb lenne az együttműködésük, amennyiben a kedvező jellemvonások ütköznének a nézeteltérések során. Mezőtúr előtt igen nehéz hónapok állnak, a város pénztárcájában alig csörren- nek a forintok, egyik napról a másikra, a hiteleket kölcsönökbőlfizetve gazdálkodnak. Ha nagy baj van egy családban, akkor két variáció szokott előfordulni. Vagy a família egymásnak esik, folyamatosan a másikat hibáztatva, vagy pedig összefognak annak érdekében, hogy kihúzzák a gödörből a szekeret. Nagyon sokan remélik a Hortobágy-Berettyó parti városban, hogy a bejelentett munkamegbeszélés, melynek feladata lenne az ellentétek elsimítása, eredményes lesz, s a két vezető ez utóbbi megoldást választja. A gondokat ugyanis széthúzással, veszekedésekkel még sehol sem tudták megoldani, s valószínű, a szabályt kivételként nem tudja majd Mezőtúr sem erősíteni. Garancsi Gábor Havi hétezer nyugdíjból nem lehet megélni Bízik benne, lesz még jobb időszak Mondhatná bárki, bizony öt hektár terület annyira kevés, hogy abból nem lehet megélni. De mégis vannak, nem is kevesen, akik megkísérlik a lehetetlent, jövedelmet termelni ilyen kicsi földön is. áldásnak köszönhetően igen jó termést ígér, legalábbis azon a területen, amit nem tett tönkre a víz. Malacokat is tart, de a hízókat legutóbb csak hasított formában tudta eladni. A felvásárló kerek perec kijelentette, hogy az ősi földet, mert hamar rájött, a hétezer forintos havi járandóságból bizony nem lehet megélni. Azóta vásárolt egy traktort is, úgy vélte, talán olcsóbban megússza így, mintha bérmunkát Az öreg Dutra traktor még bírja a munkát... fotó: takács a. Tavaly a szeklice bejött Fazekas Lajosnak Mezőtúron, de idén már nem tudta ezt termelni, nem jutott számára vetőmag. A 65 esztendős nyugdíjas így hagyományos növényt: búzát, árpát s kukoricát vetett. Szerencséje volt, hiszen még le tudta vágni a kalászosokat. Először betárolta a termést, de rövidesen el kellett adjon belőle, mivel kell a pénz a talajművelésre, s elő kell készülni a kukorica aratására is. A tengeri a bőséges égi háztáji gazdaságból nem vesz át állatokat. Lajos bácsi persze nem volt mindig őstermelő, gépek mellett dolgozott egészen nyugdíjba meneteléig. Traktorosként kezdte egy gépállomáson, majd a hajdani Afítban kereste a napi betevőt, végül pedig gépbeállítóként tevékenykedett 16 évig. De megvoltak a gyökerek, hiszen mint fogalmaz, édesapja paraszt volt, tehát ismerte a földet, a mezőgazdaságot. Amikor nyugállományba került, kivette kéme. Bár nem panaszkodik, de azt elmondta, több dolgot nem ért. Míg a mezőgazdasági termények ára alig változik, sőt ha módosul is, akkor is lefelé mozdul el, minden más drágul. A gázolaj lassan megfizethetetlen, pedig a gépet azzal kell etetni. Autót már nem tart, hiszen tízezreket kell kifizetni évente úgy, hogy ki sem mozdult a garázsból. De azért bízik benne, lesz még jobb időszaka is a gazdálkodóknak. G. G. Megreformálják a városgondnokságot Mezőtúron Egyelőre minden marad a régiben Mezőtúron a városvezetésben is megfogalmazódott, hogy a város- üzemeltetéssel (is) megbízott városgondnokság munkáját ésszerűsíteni kell. A közelmúltban felmérést végeztek, hogyan is dolgozik a gondnokság, milyen lehetőségek vannak a változtatásra. A vizsgálat során Szentesen is tájékozódtak, az ottaniak vajon hogy szervezik a feladatokat. Több alternatívát állítottak fel. Ezek között a jelenlegi rendszer megőrzése éppúgy szerepelt, mint a közhasznú társaság vagy az egyszemélyes kft. alapítása. A gazdasági társasággá alakítás mellett szólt az, hogy az esetleg nyereséget hozhatna a városnak. Viszont akkor a szolgáltatási díjakat a városnak annak ügyvezetése határozná meg, s valószínű, az egyes feladatok többe kerülnének, mint jelenleg. Elfogadhatóbb lett volna egy közhasznú társaság alakítása, de az is anyagi terhet jelentene az önkormányzat amúgy sem gazdag költségvetésének. A jelenlegi elképzelés szerint megmarad a mostani szervezeti rend. Viszont a csoport vezetőjének feladatul szabták, készítsen olyan tervet, melyek révén ésszerűsíteni lehet a tevékenységeket. A végrehajtásról időszakonként számot kell majd adni a városatyáknak. g Kétszázhúsz füst van a faluban „Mezőkeszün nem érezzük, hogy Romániában élünk” Mezőkeszü kis falu Erdélyben, a Mezőségben. Onnan érkezett a minap Jászberénybe az a három idős néni, akik a Hodorog Luca emlékére rendezett énekversenyen együtt adták elő szépen szóló dalaikat. Varga Rózsa, Horváth Erzsi és Földvári Rubinka nem kottából, nem az iskolában tanulta ezeket az énekeket, hanem ki-ki az édesanyjától hallotta a szerelemről, bánatról, örömről, az elmúlásról szóló nótákat...- Mostanában már csak ilyen alkalmakon, fesztiválokon, ünnepeken énekelgetünk - kezdett mondókájába Horváth Erzsi néni.- Jászberényben már harmadjára vagyunk, de jártunk már Szlovákiában is.- A családjaikban van kire hagyni a szép énekeket? Magyarok maradtak- Édesanyáinktól örököltük ezeket, és a gyerekeinkre hagyjuk rá, most ők tanulják a régi dalokat. De a legtöbb fiatal már nem kedveli ezeket.- Az élet folyamáról, a szerelemről szólnak a dalok - teszi hozzá Varga Rózsa néni -, mindenről, amit átéltünk.- Van kedves daluk?- Amit most a versenyen elénekeltünk, az nagyon kedves. „Végigmentem a keszüi nagy utcán, végigmentem a keszüi temetőn...”- Kötődik ehhez valamilyen emlékük?- Bizony, a fiatalság.- Magyarságukat felvállalni megőrizni nem lehet túl könnyű feladat odakint. ..- Mezőkeszüben mind magyarok vagyunk, nem oly erősen érezzük, hogy Romániában élünk. Ha már elmegyünk valahova, akkor más a helyzet, de Mezőkeszüben jól érezzük magunkat.- Mennyien élnek a faluban?- Ha jól tudom, 220 füst van.- Füst?!- Ingen nálunk így mondják a családot.- A fiatalok a faluban maradnak?- Most már igen. Az iskolák már megszűntek, egyetemre meg nem nagyon mennek, mert azért fizetni FOTÓ: SJ kell. Csak hát kévés a fiatal, mert már csak öregek vagyunk. Sok fiatal már korábban elment. Főleg Kolozsváron próbálnak szerencsét. * - Van elég föld a műveléshez?- Még igen elég is, és tudják művelni a gyerekeink is, mert megszoktattuk őket rá. Mai napig is, ha hétvégén hazajönnek, akkor segítenek. Banka Csaba Otthon helyett otthont találtak Korunk egyik jellemző sajátossága, hogy sok az idős ember. Közöttük nem kevesen magányosak. Nincsen ez másképpen Tisza- szentimrén sem, ahol az idősek otthonában telt ház van. Ötve- nen élnek itt, de a várakozólistára további tizenhat személy neve került fel, akik szeretnének minél hamarabb bekerülni. A község határában lévő épületet most is bővítik. Regényes a múltja, építtetőjéről csak elesett embereknek biztosít biztonságot. A legfiatalabb lakó negyvenéves, a korelnök- terefere a szentimrei idősek otthonában fotó: m. j. vésbé korlátozottak, így természetesen részt vehetnek a hagyományos országjárásokon, hajó- és buszkirándulásokon. Az intézmény saját konyhával rendelkezik, itt főznek kisebbeknek, nagyobbaknak. Szezonban olykor napi háromszáz adagot is, ilyentájt százharmincat. Nemcsak földjük van, de hizlalnak is, így rendszeres a hízóvágás. A szociális foglalkoztató sem hiányzik, ki fest, ki köt. A közelmúltban nagy fába vágták a fejszéjüket, mert hozzáKékömi pedig kilencvenhat. Általában a nők vannak többen; és többségüket rendszeresen látogatják. Közülük négyen ágyhoz kötöttek, jobban mondva csak ülni tudnak. A többiek viszont általában mozgásukban kekezdtek egy jelentős bővítéshez. Társalgóval, ebédlővel gyarapodik a Samu-kastély, és bíznak abban, hogy a már tető alá került új szárnyat a hideg beállta előtt birtokba vehetik a lakók. D. Sz. M. Először nem tudták a szerszámok nevét sem Frankhonban nyolc órát dolgoznak Még mindketten tanulnának fotó: forgács Éva Van, aki úgy véli, egy szakmát soha nem lehet igazán elsajátítani. Lehet, így gondolkodott Kohn Viktor és Bérezi Zoltán is, a túrkevei Ványai Ambrus Szakközépiskola egykori diákjai, amikor tanulmányaik befejezése után még jelentkeztek egy kilenc hónapos franciaországi képzésre is. A különleges tanévről a napokban tértek haza Roanne városából, ahol autószerelői tudásukat emelték magasabb szintre. Terveik szerint azonban a tanulásnak még koránt sincs vége. Megtudtuk, a gépkocsi mindkettőjüknek egyben hobbija is, így értelemszerű volt pályaválasztásuk. Az elektronika előretörésével pedig erre a területre specializálták magukat. Mivel alapfokon elsajátították a francia nyelvet, ezért amikor meghirdették az „európai osztályba” a jelentkezési lehetőséget, azonnal beadták a papírokat. Elmondták, a kezdés kissé nehéz volt, hiszen a szakmai nyelvet nem ismerték. így előfordult, ha valamilyen szerszámra szükségük volt, nem tudták megmondani annak a nevét. De az is kiderült, túl nagy különbség nincs a kinti és a hazai szervizek között. Talán az, hogy ott más a dolgozók (és a főnökök) mentalitása, a nyolc órát valóban végigdolgozzák. De szerintük a „jobb” helyeken már idehaza is így van. Sok barátot szereztek, s megkedvelték a kinti viszonyokat. Először saját osztályukkal kerültek szorosabb ismeretségbe, majd pedig a kollégistákkal is megismerkedtek. Most mindketten ismét tanulni készülnek. Zoltán szeptembertől visszamenne frr aktionba, hogy tudását tovább bővítse, immáron egy tiszta fran cia osztályban. Az eddigi g' korlati helye visszafog» csak a tartózkodási engedélyt kell megszereznie. Viktor pedig a gödöllői egyetemre készül; mivel eddig nem volt itthon, augusztusban felvételizik. Az viszont biztos, ha ezek a tervek nem sikerülnek, állást akkor is könnyen szerezhetnek valamelyik, francia típusokra specializálódott szervizben vagy autószalonban. Garancsi