Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-13 / 188. szám

1999. augusztus 13., péntek 9. oldal Körkép Direkt marketing A koszos kupé maga a mennyország. A főváros nyüzsgése - amit tömegiszonyom miatt amúgy sem állhattam - most különösen megviselt. Fél­napi lótás-futás után dolgavégezetlen indulok haza. Nem is vágyom másra, csak egy kis nyuga­lomra. Ezért is kapaszkodom fel a CFR kocsiba. A román vagonokat általában kerülik az utazók. De inkább másfél óra a koszos kupéban, mint hogy bárki társaságát el kelljen viselnem.- Napilap, hírlap - szól be a fülkébe egy fia­talember, mielőtt még elhelyezkedhetnék.- Köszönöm, nem kérek.- El fogja unni magát. Az indulásig is van még fél óra - győzköd a mozgóárus. Nem is ered­ménytelenül. Néhány lappal gazdagabban, és pár száz forinttal szegényebben huppanok le az ülésre. Felütöm az egyik újságot. Ám még a címeket sem futom át, amikor nyílik az ajtó. Egy csinos fiatal hölgy lép a kupéba. Egy apró tárgyat és egy papírfecnit nyújt át, majd kislisszan a fülkéből. Egy kulcstartó lapul a tenyeremben. Két mű­anyag lap közé szorított fényképről kutya néz rám. A mellékelt magyarázat szerint a szemkáp­ráztató hölgy süketnéma, és háromszáz forinttal - ennyit kóstál a fityegő - a halláskárosodottakat támogathatom. Markomban a mütyürrel lépek a lány után folyosóra. Mintha csak rám várna. Bá­josan mosolyog, én pedig három kicsi és két­színű tallért kotrok elő a zsebemből. A kulcstartót még mindig a markomban szo­rongatom, amikor leülök. Az újságért nyúlok. A lapot azonban kinyitni sem tudom, mert nagy csattanással kivágódik a kupé ajtaja. Egy közép­korú hölgy ül mellém.- Ugye támogatja az árvákat? - kérdezi el­lentmondást nem tűrő hangon, és elém tol egy ívet, melyen már szerepel pár név. Gondolkodás nélkül firkantom oda a nevem.- Háromezer forint - közli a magabiztos asz- szony, miután felemelem a toliam. - Ennyivel támogatja az árvákat. Most írta alá.- Ennyi nincs nálam - hebegem zavartan, mi­közben egy ötszázast veszek elő. A nő kikapja a kezemből, és köszönés nélkül távozik. Ebből a pénzből valószínűleg egy fillért sem látnak az árvák - morfondírozok magamban, miközben felveszem a mellettem heverő lapokat. Kinyitni ismét nem tudom. Egy férfi áll meg előttem.- Meddig utazik?- Szolnokig.- Megtenne egy szívességet? Ha megérke­zik, felhívná a bátyámat? Kérje meg, hogy jöj­jön fel értem. Segédszínész vagyok Pécsett. A testvéremhez indultam, de ellopták a táskámat benne a papírjaimmal és a pénzemmel - mondja, miközben egy papírcetlit rak elém egy telefonszámmal. Bólintok, mire a megnyerő modorú férfi el­tűnik. Szerencsétlen ember - gondolom ma­gamban, miközben elhelyezkedem, kezemben az újsággal. Am alig kezdek olvasni, amikor ismét belép a fiatalember.- Maga olyan értelmes ember. Adjon ezer fo­rintot jegyre. Szolnokon a testvérem azonnal megadja a pénzt - magyarázza a férfi.- Maradjunk az előző variációnál - vetem közbe, eldöntve, hogy belőlem újabb forintokat nem sajtolnak ki. - Felhívom a testvérét, de csak akkor, ha a vonat indulása előtt idejön az ablakhoz, és int nekem. A férfi rááll. Még öt perc az indulásig. Ol­vasni próbálok, de nem megy. Nem tudom le­venni a szemem a peronról. Lehet, hogy még­sem szélhámos, és tényleg bajban van. Már-már sajnálom, hogy nem adtam oda az ezrest, ami­kor nagy zökkenéssel indul a vonat. Az ablakon kihajolva kémlelem a peront, míg a szerelvény kihúz. A férfi sehol. Talán mégis csaló - nyug­tatom magamat. Visszahuppanok az ülésre, és az újság után nyúlok. Végre nyugodtan olvas­hatok - dörmögöm az orrom alá, miközben fel­ütöm a lapot. Még a címeket sem futom át, mi­kor nyílik az ajtó.... Teleki József Az örményesi ezermester Papp László a maga tervezte, készítette 24 soros vetőgéppel FOTÓ: CS. I. Papp László úgy van a szak­mákkal, mint az az ember, aki temérdek nyelvet beszél. És valami olyasmit állít: az anyanyelven kívül a legelsőt nehéz megtanulni, a többit egyre könnyebb, hiszen az már jószerével jön magától. Papp úr eredetileg esztergályos, aki a helyi gépgyár megbecsült szakemberének számított. A fe­leségével gondoltak egyet: jó lenne valamilyen mutatós presszót építeni. Úgy is lett, ki­vett egy év fizetés nélküli sza­badságot, és láss csodát: a léte­sítményt az alaptól kezdve a te­tőig felépítette, felépíttette. Csak segédmunkásokat foglal­koztatott: a kőműves, az ács, a vízvezeték-szerelő, a tetőfedő, a burkoló és részben a villa­mossági szakipari munkákat ő végezte. Nem is akármilyen minőségben, hiszen végül is a létesítmény hiba nélkül üzemel. Ami a mindennapjait illeti, mezőgazdasági vállalkozó. Af­féle családi örökségként volt egy kis földjük, meg vettek hozzá, így lett tizenhat hektár. Ezen gazdálkodott, termelt ár­pát, búzát, kukoricát, mikor mit. Állatokkal is bíbelődött, kikerült onnan évi hetven hízó is, de azután lemondott róluk. Mert vagy elvitték, vagy nem. Ha elvitték, arra is akadt példa, hogy hetek múlva, vagy éppen harminc napra fizettek. Ami az árat illeti, az is úgy alakult, akár az időjárás: hol ilyen, hol olyan. Legújabban megint csinált egy csodamasinát, egy 24 soros vetőgépet. Már ki is próbálta, tavaszi árpát vetett vele. De közbejött a baj: a vetőgép elké­szült, az alkotója pedig lerob­bant. Hiába, a porckorongsérv nem játék. Éppen lábadozik. Közben levágták a repcét, elég jól fizetett, és a felvásárlással sem adódott baj. Ami a napra­forgót illeti, jól mutat, de hát amíg kocsikra kerül, még sokat alszik odakinn a határban. Rá­adásul mostanság fokozottan kell figyelni rá. Ami pedig az újabb építése­ket, alkotásokat illeti, most nem tervez. Elvégre mint korábban szó volt róla, még lábadozik. Majd ha meggyógyult... * D. Szabó Miklós A laktanya immár részletekben is el-, illetve bérbe adó Befektetőkre „vadásznak” Amikor Mezőtúron eldöntöt­ték, hogy két alpolgármestert választanak, azok feladatkö­rét is pontosan meghatároz­ták. Szűcs Lajosnak jutott a gazdaság. A városban 1991, a honvédségi alakulat távozása óta kihaszná­latlanul veszít évről évre érté­kéből a volt laktanya. Szűcs La­jos első teendői között szerepelt a HM illetékeseinek megkere­sése, hogy megtudja, milyen szándékaik vannak az ingatlan­nal. Mint kiderült, a tárcánál ér­tékesítési listán szerepel, tehát nem tervezik a többhektáros te­rület katonai hasznosítását. Az alpolgármester elmondta, sike­rült meggyőzni a minisztériu­mot, hogy az objektumot nehéz lenne egyben eladni, erre na­gyobb az esély részekre bontva. Sőt, arra is ígéretet kapott, hogy lehetőség lesz tartós bérletre is.- Bár szinte minden épület alapos felújításra szorul - mondta -, meggyőződésem, hogy még mindig olcsóbb eze­ket renoválni, mint újat építeni annak, aki úgy dönt, ide helyezi tevékenységét. De nem csak ezen az egy te­rületen szeretne előrehaladást elérni. Felvette a kapcsolatot a milánói kereskedelmi kama­rával is. A várost bemutató anyagokat juttatott el Olaszor­szágba, s így került kapcso­latba az ITDH nevű közkere­seti társasággal. A szervezet olasz vállalkozások magyar befektetéseit, vegyes vállala­tok létrehozását elősegítő programot indított, amelybe Mezőtúrnak is lehetősége van bekapcsolódni. Szűcs Lajos elmondta azt is, ezek a kezdeményezések nem függetlenek az ipari park programtól. Mivel azonban a park jelenleg még csak tanul­mány szintjén létezik, minden adandó lehetőséget meg kell ragadniuk a vállalkozások tá­mogatására. gg A TÉVÉ KÉPERNYŐJE ELŐTT Megtörtént, a várva várt csoda, az egyik legszebb és legizgalmasabb, amit a ter­mészet felkínál nekünk, földi halandóknak: Holdasszony és Napisten különös, kozmikus randevúja, amely azzal járt, hogy ha csak néhány percre is, megfosztott bennünket a világosságtól: éjszaka állott be délben. A kérdés: vajon mit láthatott és érezhetett meg mindebből az, aki nem a szabadban szemlélődött, ha­nem inkább a szobában ma­radt, és a televízióra bízta tel­jesen magát, így szándékoz­ván követni az égi eseményt. Sötétség délben Nos, a Magyar Televízió, érezvén a kihívás nagyságát, igyekezett mindent megtenni a szenzációra éhes néző kí­váncsiságának kielégítésére, hogy az égi színjáték földi örömök forrása legyen. Négy helyszínről kísérték a kame­rák a történéseket, központ­ban az ünnepélyes Tihannyal; Szombathely, Öpusztaszer és Szeged jelentkezett felváltva sorrendben, zavartalan tech­nikai kapcsolással (ami ma­napság nem csekélység a le­robbant televízióban). Fo­lyamatosan kísérhette a néző, hogyan „harap” először a Hold a Napba a nyugati határ szélén, majd fogyasztja las­san, de szépen, miközben megszólalt a szemész, hogy figyelmeztessen újólag a ve­szélyekre (lám, Petőfi is hogy megjárta, mikor belenézett fogyatkozáskor a Napba, egyik szeme látta kárát); his­tóriai hátteret rajzolt az ese­ményhez a történész (kár, hogy szavainak egy részét el­sodorta a feltámadó szél), a biológus az állatok várható viselkedéséről beszélt kedve­sen, egy mit sem sejtő tenge­rimalac és egy vizsla társasá­gában; sámánünnepet mutat­tak be Ópusztaszeren, látvá­nyosan; csillagászok magya­rázták a jelenséget szorgal­masan, megszólalt a kulturá­lis miniszter is, aki a történ­tek nagyvilágra gyakorolt vonzó hatását ecsetelte - harminc országba továbbítot­ták a képeket -; aztán láthat­tunk beszédes felvételeket az egyedülálló fény- és árnyjá­tékról, átélhettünk érzelmes pillanatokat, amikor például a telet idéző sötétség és hideg érkezésekor felhangzott Vi­valdi muzsikája, a Négy év­szak hűvösséget árasztó ne­gyedik tétele, a Tél, és le­hetne sorolni a színes mozza­natokat, melyek érdekessé tették a napfogyatkozás tele­víziós körítését. Vissy Ká­roly, a népszerű időjárás-fele­lős a légkör mindenkori állá­sáról tájékoztatott kimerí­tően. Megvolt itt szervezve minden, körültekintően, hogy lehessen az égi csodát a kép­ernyőn is élvezettel meglesni. És mégis, az tette jól - ma­gam is ezt cselekedtem -, aki időközben el-elhagyta készü­léke elől az őrhelyét, leg­alábbis addig, amíg megta­pasztalhatta az adott helyszí­nen és adott időben a fény fo­gyását, a gyors, határozott sö­tétedést, a felerősödő árnyé­kokat s az ezzel együtt járó misztikus csendet, amikor is szinte érezni lehetett, hogyan lassul a természet szívverése, és áll meg akár egy pillanatra. (Bizony érthető, hogy akad­tak és akadnak még ma is, akik mindezekből a világvé­gére társítanak képzeletben.) És ami furcsa talán, jóllehet szemünkkel kifelé-felfelé fi-; gyeltünk, gondolatainkban ugyanakkor befelé fordul­tunk, megérintett bennünket a változásnak ez a drámai for­mája, a fénynek és a sötét­ségnek ez a vészjósló válto­zása. Megvillanhatott ben­nünk, mi is lenne velünk, ha egyszer valóban sötétben ma­radnánk, a fény örökre el­hagyna bennünket! De nem kívánok e jelenség lélektani hatásától holmi filo­zófiai vizekre tévedni, marad­junk tehát annyiban: a televízió sokat tett és segített - főleg ott, ahol borús volt az ég -, de nem pótolhatta igazán a közvetlen élmény varázslatát; azt, amely 1842-ben tizenöt évesen Vajda Jánost is megérintette, aki ké­sőbb versben örökítette meg Napfogyatkozáskor címmel hajdani erőteljes benyomásait. Egyébként az ő borongós, sötét soraival zárult a többórás tele­víziós közvetítés: „ítélet van most fenn az égen, nézi a bá- mész föld nagy mohón, a nap képe úgy elfeketül, mint az ember arca a bitón ...” Röviden A sportélet színpadán is zajlot­tak az események, a labdarúgó­szövetség vezetőinek felmen­tési, leváltási drámája. De ami ennél fontosabb: bejelentetett hivatalosan, Knézy Jenő szólt karakán magyarsággal, hogy ezentúl valamennyi labdarúgó­mérkőzés csak az egyes csator­nán lesz látható. Es vasárnap este összefoglaló: magyar gó­lok a Magyar Televízióban. Mindez öröm talán a szurko­lóknak, de kevésbé azoknak, akik a meccsek miatt elveszte­nek egy-egy péntek estét főmű­soridőben. Éesz tehát meccs dögivei, már csak az a kérdés: vajon játék is, és gólok is, em­lékezetesek? Valkó Mihály Az augusztus végi lovasnapra készülődnek Miklóson Kastélyprogramra várva A Nemzeti Kulturális Örök­ség Minisztériumának kas­télyprogramjához szeretett volna csatlakozni a szentta­mási Almásy-kastély is. Az elképzelésekben elsősorban kulturális célú, illetve idegen- forgalmi hasznosítás szerepel. A Törökszentmiklósi Mező- gazdasági Rt. az önkormányzat segítségével nyújtotta be a pá­lyázatot. Bár pályázatukat jó­nak minősítették, pénzt azon­ban egyelőre nem tudtak bizto­sítani hozzá. A pályázat szerint a kastély­ban rendszeres kulturális prog­ramokat, hangversenyeket, ki­állításokat rendeznének, a parkban szabadtéri színpadot építenének. Kisebb létszámú szállodát és turistaszállást is ki­alakítanának, illetve tovább­képzésekhez alkalmas körül­ményeket teremtenének. Amíg ezt nem sikerül meg­valósítani, addig is szerveznek más jellegű programokat. Idén nyáron például öt lovastábor­nak, több erdei tábornak adtak otthont. Júniusban pedig a ker­tészeti egyetemről volt itt egy szakembercsoport, akik a park fáit regisztrálták, állapotukat vizsgálták egy szükséges felújí­táshoz. A kastély következő nagy rendezvénye augusztus 29-én lesz: a hagyományos lo­vasnap. Mint a főszervező, Ba- bochay György ágazatvezető elmondta, az 1974 óta rendezett versenyen most mintegy 60 résztvevő indul, akiknek jó ré­sze a környékről érkezik. A lo­vasnapon Pogány Gábor Benő szobrászművész kiállítása te­kinthető meg. P. É. A házak több mint tíz százaléka rongálódott meg Repedés, omlás, felázás Örményes 440 ingatlanából 57 lakóház rongálódott meg a víz miatt. A személyi tulajdonban keletkezett károk meghalad­ják a 7 millió forintot. A károsodott lakásoknak mintegy 50 százaléka volt biz­tosítva. Ha a közutakban tör­tént rongálódásokat nem szá­mítják, összesen 8 millió 758 ezer forint kár keletkezett a községben. Az érintett lakóhá­zak többsége felázott, repedés, omlás történt, kettő életveszé­lyessé is vált. Nemcsak alap nélküli házakat veszélyez­tetett a víz, hanem alappal rendelkező vályogépüle­teket is. Az önkormányzatnak a védekezés 4 millió forint­jába került, amit gyorsan meg is kaptak az államtól. Az önkormányzati ingat­lanokban is keletkezett kár: a temetőt újra elön­tötte a víz, az iskola, a kastélyépület, a község­háza, az óvoda (amely egy időre be is zárt) kára 1,3 millió forint, a helyre- állítási költség 2,5 millió forint körül lesz. A víz el­öntötte a községben a fo­cipályát is, ahonnan szi­vattyúval próbálták meg eltávolítani. Paulina A focipályáról szivattyúval távolították el a vizet FOTÓ: BARTALOS }

Next

/
Thumbnails
Contents