Új Néplap, 1999. augusztus (10. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-13 / 188. szám

A KUNSÁGBAN JÁRTUNK Berekfürdő-Kunmadaras Ottjártunkkor is sokan voltak a kunmadarasi pi­acon. Iskolakezdés előtt kapósak voltak a gyermekruhák, a háziasszonyok pedig a befőzni való szilvát keresték. Otthonuk lakhatatlanná vált Az elmúlt hetekben több kunmadarasi család otthonát öntötte el a víz, ezért először a művelődési házba, majd szükséglaká­sokba költöztek. Dinya Jánost és feleségét a Munkácsy úti szük­séglakásban kerestük fel. Jó lenne minél hamarabb visszaköltözni a saját ottho­nunkba — mondta Dinya János és felesége Géléi Józsefié művelődésiház- igazgatótól megtudtuk, hogy jú­lius közepén ideiglenesen nyolc család költözött be bútoraival az intézménybe, ahol egy hétig teljes ellátásukról a község gondoskodott, majd a huszonöt ember önkormányzati szükség- lakásba vagy albérletbe költö­zött. Van azonban, aki vissza­ment otthona alsóépületébe. Dinya János és felesége, Er­zsiké 1951 március 21-i eskü­vőjük óta már sok mindent átélt együtt, azt azonban nem gon­dolták, hogy egyszer otthonuk­ból is kimossa őket az eső. Amikor július 13-án reggel a félj felébredt, a lakásban még csak tízcentis volt a víz, aztán percről perce egyre magasabb. Amikor a feleségért jött a mentő - mert éppen akkor kel­lett kórházba mennie - a fél lábszárig érő víz miatt már csak ölben tudták kivinni. A férjet - akinek súlyos lábszárfekélye van, így nem könnyen tud a száraz lakásban sem közlekedni - létrára ültetve vitték ki a la­kásból a tűzoltók. Az idős há­zaspár Kunmadarason lakó fia naponta megy a Nagy Imre ut­cai házukhoz, hogy megetesse az aprójószágot, lányuk pedig, ha kell, bevásárol. Átmeneti otthonukban lassan telnek a napok, nagyon kiszol­gáltatottnak érzik magukat. Szeretnének már visszaköltözni lakásukba, ám mint mondták, kis nyugdíjukból, melyből 7-8 ezer forint megy el havonta gyógyszerre, nem tudják azt rendbe tenni, így egyelőre ma­radnak a szükséglakásban. Gyerekkorától jegyző akart lenni Gyermekkori álma vált valóra Berekfürdő újonnan kinevezett jegyzőjének, hiszen Sass Bulcsú Ferenc mindig is a „falu jegy­zője” szeretett volna lenni. Amikor télen Püspökladányból megér­kezett a meghallgatásra, rögtön megfogta az általa egy kis szelet osztrák tartománynak nevezett berekfürdői miliő.-Mi vonzotta az államigaz­gatási pályára ?-Példaként ott volt előttem jogász nagyapám, aki gyerekko­romban sokat mesélt nekem pá­lyájáról, és az igazat megvallva, szívem mélyén én is az szerettem volna lenni, de nem éreztem ma­gam eléggé felkészültnek arra a pályára. így amikor Püspökla­dányban leérettségiztem, az ál­lamigazgatási főiskolára jelent­keztem. Választásomban inspi­rált másik gyermekkori álmom, hogy felnőttként én lehessek a falu jegyzője.- Az elmondottak alapján úgy gondolom, álmai valóra váltak. Nem bánta meg, hogy nem lett jogász ?- Véglegesen még nem mond­tam le a jogi pályáról. Most, ami­kor jelentkeztem a másoddiplo­más képzésre - személyügy, igazgatás szakra a főiskolára - ismét gondolkoztam a jogi karon. A polgármesteri hivatal munká­jának minél jobb irányításához azonban most erre a szakra volt szükségem. Nem szeretném ugyanis, ha - viccesen fogal­mazva- munka- és személyügy­ben az alkalmazott jobban tudná a jogszabályokat, és egy esetle­ges vitás ügyben megforgatná a főnököt.-A legtöbb friss diplomás álma, hogy Budapesten helyez­kedjen el egy menő' munkahe­lyen, jó fizetésért. Ön azonban egy ezer lélekszámú falut vá­lasztott.- Igaz, hogy Budapesten sok­kal többet fizetnek, csoporttár­saim többsége ott helyezkedett el, de tőlem idegen a nagyvárosi nyüzsgés. Pont elég volt az ott töltött négy év. Én természetked­velő vagyok, így amikor a köz­lönyben meghirdették a berek­fürdői állást, beadtam a pályáza­tomat. Amikor öcsémmel Trabantba ültünk és elindultunk a meghall­gatásra, rögtön megfogott az it­teni miliő, a tiszta levegő. Szá­momra olyan ez a falu, mint egy kis szelet osztrák tartomány. Itt reggelente hallani még az énekes madarakat, csend és nyugalom van. Nagyon jól érzem a faluban magam. Menyasszonyommal már át is költöztem ide albérletbe. Neki is nagyon tetszik Berek­fürdő, itt szeretnénk letelepedni és nevelni majd leendő három gyermekünket.-Az eltelt fél év alatt megis­merte a települést, adottságait. Mi az, amin változtatna?- Amikor decemberben láttam a hófödte utcákat, láttam a járha­tatlan utakat. Akkor el is határoz­tam, ha én nyerem meg a pályá­zatot, első dolgom lesz, hogy megpróbáljak ezen változtatni. Azóta már látom, hogy az ön­kormányzatnak erre nincs pénz­ügyi fedezete, most a strandon épülő új medencére kell a pénz. Ha az elkészül, utána a szenny­vízhálózat teljes kiépítése, majd egy faluház kialakítása lesz a so­ron következő feladat.- Úgy érzem, hivatásnak te­kinti munkáját. Mire marad ezen kívül ideje?- Szinte tényleg csak a mun­kára, amit a menyasszonyom néha zokon is vesz. Ha van időm, szívesen olvasom nagy­apám kuriózumnak számító jogi könyveit, valamint érde­kelnek az egyházjoggal kapcso­latos kiadványok is. Miután negyvenéves koromig még van időm tanulni, így elképzelhető, hogy harmadik diplomám a jogi lesz. Megszépül az iskolai konyha Nyáron is nagyüzem van a kunmadarasi általános iskola napközi konyhájában. A hat­száz adagos kapacitású kony­hában most két karcagi vál­lalkozó serénykedik és végzi el a festést-mázolást. cagi vállalkozók K. Nagy Gábor és Oláh Sándor a szeptemberi tanévkezdésre - amikortól az ál­talános iskola diákjainak, az óvodásoknak és az időseknek ismét 450 adagot főznek na­ponta - elvégzik az épület külső-belső festését, mázolását. Már kész az előírásoknak meg­felelő csúszásmentes burkolat a konyhában. A hat dolgozó elvé­gezte a mosogatóállvány cseré­jét is, tavaszra pedig az üstcserét ütemezték be. Amikor megérkez­tünk, Géléi Tamás élelmezésvezető ép­pen a karcagi Essen Kft.-nél rendelte meg az ebédet, mert az át­meneti időszakban onnan hozzák át az óvodásoknak és az öregek napközi ottho­nában ebédelőknek a meleg ételt. A tízórait és uzsonnát viszont itt készítik. Kovács Lajos gondnoktól megtud­tuk, hogy a felújítás­hoz az önkormányzat biztosította a pénzt. A munkákat megpályáz­tatták, a nyertes kar­Szeptemberben már a felújított konyhában főznek a diákoknak Példaértékű segítség A madarasi önkormány­zat igyekszik könnyíteni az iskolás családok helyze­tén. A környező települé­sekhez képest is igen jelen­tős, több mint kétmillió fo­rintos támogatást szavaz­tak meg a képviselők a di­ákok részére. így az eltérő tantervű általá­nos iskolás gyermekek in­gyen kapják a könyvet, a tanszercsomag esetében pe­dig az állami támogatás után fennmaradó összeg felét az önkormányzat állja. A se­gélyt - ha megfelelnek az egy főre megállapított jöve­delemfeltételeknek - a szü­lőknek kell kérni a hivatal­ban. A támogatást az egész­ségügyi, szociális, művelő­dési és etnikai bizottság bí­rálja el. Mint Négyesi Iloná­tól, a hivatal munkatársától megtudtuk, volt olyan évfo­lyam, ahol ez 3 ezer forintot is jelentett egy-egy család­nak. A középiskolások egy­ségesen négyezer, a főisko­lán, egyetemen tanuló ma­darasi diákok pedig 10 ezer forintot kaptak. Programkóstoló A berekfürdői strandon augusz­tus 14-én Kovács Marika, Monzinger Ferenc, Kocsis La­jos és Kolostyák Gyula nóta­énekesek lépnek fel. 20-án nó­taműsor, majd a Mert együttes koncertje, 20 órától pedig utca­bál lesz. Másnap a farmosi ze­neiskola tanulói játszanak. A 22-i operettműsorban Péter Ce­cília, Tóth Éva, Egri József, Kolostyák Gyula énekesek, Brezovai Ildikó és Krizmanics Ferenc versenytáncosok szóra­koztatják a nagyérdeműt. A kunmadarasi művelődési ház programjaiból a fiatalok és idősek is kedvükre válogathat­nak. 20-án az ünnepi önkor­mányzati ülés után az általános iskolások munkáiból nyílik itt kiállítás, de lesz folklórműsor is. Másnap a repülőtéren a Motul gyorsulási kupára váiják a moto­rosokat. Szeptembertől az óvo­dásoknak videofilmvetítést a nagyobbaknak szakköröket - színjátszó, sakk, néptánc, kézi­munka -, zongora- és szolfézs­oktatást szerveznek, itt találkoz­nak a vöröskeresztes baráti kör, a mozgáskorlátozottak, a vakok és gyengénlátók, a nagycsaládo­sok, az őszirózsa népdalkor és az ifjúsági klub tagjai. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotó: Bartha László Aki a virágot szereti... Ha nincs családi segítség, nem mertem volna vállalko­zásba kezdeni - állítja a kunmadarasi ifj. Gozsovics Jánosné, aki most nyitja meg virág-ajándék-gyógynövény szaküzletét. A fiatalasszony korábban al­kalmazottként dolgozott egy boltban, ám úgy gondolta, megpróbálkozik az önállóság­gal.' Miután rendelkezett a szükséges szakképesítéssel, a családtól bérleti díj nélkül megkapta az épületet, belevá­gott. Úgy vélte, ha másra vár, nem jut előbbre. így meg­győzte vállalkozó férjét, gyermekeit, megtakarított pénzüket pedig az épület át­alakítására és a kezdő árukész­let beszerzésére fordította. Szebbnél szebb virágok között Miután gyógyszer helyett ő is szívesebben használ gyógy­növényeket, így jött az ötlet, hogy azt is árusítson. Tudja, hogy kezdő vállalkozóként csak apró lépésekkel haladhat előre, de bízik abban, hogy jól döntött. Hamar népszerű lett a teleház A berekfürdői önkormányzat mintegy három és fél millió forintból - saját erőből és pá­lyázati pénzből - alakította ki nemrég a főtéren a Tourin- form irodát és a teleházat. Az utóbbit a Térségünkért Egye­sület működteti. Mint Perge József a Település Ellátó Szolgálat vezetője el­mondta, az idegenforgalmi sze­zonban két angol- és német- nyelv-tudással rendelkező fiatal fogadja a Tourinform irodában a turistákat, akiknek segítenek a szállásfoglalásban, programok összeállításában. Interneten kapcsolatban állnak az Orszá­gos Tourinform hálózattal, így naprakész információval szol­gálhatnak a hozzájuk fordulók­nak. A teleház szakemberei pedig segítenek eligazodni a törvé­nyek között, de lehet itt fény­másolni, internetezni, lottót fel­adni és videofilmét kölcsö­nözni, így ezért a szolgáltatáso­kért sem kell Karcagra utazniuk az itt lakóknak. Az internetszolgáltatást a gyerekek is kedvelik

Next

/
Thumbnails
Contents