Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-29 / 175. szám
IVBH ÚJSÁG A TISZA A remény A munka tett bennünket emberré: ezt a kulcsmondatot mindenki olvasta már valahol. Nyakatekert gondolattársításnak számíthatnak ezzel kapcsolatosan hétköznapjaink azon gondjai, amelyek a munkanélküliséghez vezethetők vissza. Tudom, hogy az evolúció tanítása nem tesz különbséget „sima” kétkezi és pénzkereső munkák között, de mégis! Léteznek emberi sorsok, családi tragédiák, amelyeket a munkanélküli létből táplálkozó depresszió tett megmagyarázhatatlanná. Ez utóbbi példák sajnos kiegyenesítik azon nyakatekertséget, amely abból fakad: ha a munka emberré tesz bennünket, a munkanélküliség mivé? Szociológiai, szociográfiai mintavételek, pszichológiai kutatások keresik erre a választ. Tudós kutatók egész sora magyarázza ezt azzal a kiszolgáltatottsággal, hogy a válaszkeresők maguk is tudják, hogy még a legerősebb emberi lélekben is zűrzavart okoz a kényszerpályán való kiútkeresés. Elsősorban azért, mert az „áldozat” egyre többször teszi fel magának a kérdést: hát csak ennyit érek én? Nem akarok én itt papolni az átképzésekről, a munkapiaci kereslet-kínálat egyensúlyának a felborulásáról, a befektetői tőke válogatós igényességéről, az alkoholizmusról, a devianciáról, az öngyilkossági statisztikákról, a népességfogyásról . . . Sokkal inkább csak arról, hogy itt, az ország keleti felén még az életszínvonal békaperspektívája sem tartható, ha a színtelen-szagtalan gazdaságossági ráció munkahelyeket sorvaszt el, szüntet meg. Ahogy a kismadár dalolja egy optimista napsugaras reggelen, inkább „nyitni kék”! Kéne bizony, különösen errefelé, az ország hatványozottan és halmozottan hátrányos helyzetű nyomorúságos keleti fertályán. Mert a munkahelyi „pitecusok” szeretnének végre úgy istenigazából, gerincesen kiegyenesedni, emberré válni. Ezért írom le most azt is, ami még csak „füles”, ami csak akkor lesz publikus, ha . . . megjön a főnök ... ha megnézi a helyszínt a befektető. Hogy miről is van szó? Varrodával bővül majd a tiszafüredi vasalóüzem, s egy német—magyar cég is negyven munkást kíván foglalkoztatni. Nekem ez a remény, ami a „tiltás” ellenére is pub- likussá teszi a híreket. Mert ugye tényleg nyitni kéne már errefelé! Munkával, ami emberivé teszi ma is a hétköznapjainkat. Mindig a legemberibb megoldásokat kereste Margitka néni, a közigazgatás mindenese Dr. Vörös Sándorné, Margitka néni, mint a Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Önkormányzat Közigazgatási díjának birtokosa, 1975-ben elhunyt férjét tekinti példaképének. „O mindig, s mindenütt úgy dolgozott jegyzőként, majd tanácsosként a közigazgatásban, hogy azt a munkát a szó legnemesebb értelmében lehet hivatásnak nevezni” — említette, amikor felkerestük. A szakmai stafétabot a legméltóbb kezekbe került, hiszen a feleség úgy vitte tovább szeretett férje örökségét, hogy érdemesnek találták arra, hogy megkapja az egyik legrangosabb megyei elismerést, amit a megyeháza dísztermében kisunokájával, a hétéves Timivel együtt vehetett át. Ilyenkor szokás nem fukarkodni a dicsérő jelzőkkel, ami Margitka néni esetében csupán annyiból jelent nehéz feladatot, hogy az embernek ügyelnie kell arra, hogy semmit se hagyjon ki a hosszú sorból. Ugyanis dr. Vörös Sándorné élete 1962 óta kapcsolódik a tiszaburai közigazgatáshoz. Az külön érdekesség, hogy induláskor éppen a mostaA torinói lepel kutatója „Arcodat és Téged kereslek” Secondo Pia ügyvéd 1898-ban készült fotója először fordította pozitívra a Jézus Krisztus Torinóban őrzött halotti leplén található negatív képet. A hatás megdöbbentő volt, hiszen a fotón kirajzolódó történelmi rejtvény azóta sokakat megfertőzött a kutatással: valóban Jézus Krisztus-e a torinói lepel embere? Miután 1995-ben Boda László teológus professzor is hozzájutott Pia eredeti fotójának egyik hiteles másolatához, maga is „megfertőződött” az élménnyel. „Arcodat keresem”, mondja a Szentírásnak a ma is nagy visszhangot kiváltó gondolata. Ez a keresés, ez a kutató szenvedély olyan kitartással párosult Boda professzor esetében, hogy a Szentírás utalása a Téged kereslek állítással is bővülhetett. Ugyanis a 70 éves teológus-kutató olyan fogódzókat talált sajátos módszere — a borotvapengés, kaparásos, grafikai technika, amely fénymásolatok segítségével emeli ki a legapróbb részleteket — segítségével, amelyek fokról fokra, lépésről lépésre meggyőzték: a keresett arc és a test Jézusé! A professzor ezt az élményt Budapest, Székesfehérvár és Tatabánya után nemrég Tiszafüreden osztotta meg az érdeklődőkkel. Azon kiállítás segítségével, amely a Katolikus Kör kiállító- termében volt látható, s amely a munkaigényes grafikai és fotóItt éppen anyakönyvvezetőként dolgozott a kitüntetett, valamikor a ‘80-as években ni polgármester, Gál Zsigmond édesapja volt a tanácselnök a faluban. Azóta négy tanácselnököt és két polgármestert szolgált ki a kitüntetett, a szó átvitt és valós értelmében egyaránt. Az emlékképekben felvillan a '70-es árvíz, amikor petróleumlámpa fénye mellett kellett összegeznie a kárigényeket, de tonnányira rúgnak azok az aktahegyek, amelyek szociális, gyámügyi, gyermek- és ifjúsági, családvédelmi, honvédelmi, polgári védelmi, igazgatási, szabálysértési ügyekben próbáltak megkeresni A kutató az általa készített életnagyságú fénymásolat előtt magyarázza a titkokat fotó: szerb technikai módszerek segítségével jelenítette meg Jézus ke- resztútját, s próbálta megfejteni a torinói lepel titkait. Ezek legnagyobbika mind a mai napig az, hogy miképpen kerülhetett a halott test fotónegatívhoz hasonló lenyomata a torinói Szent János-székesegyház királyi kápolnájában őrzött lepelre. Fazekasinasok a Flottában A cím azokra a pesterzsébeti gyerekekre értendő, akik immáron ötödik éve látogatnak el rendszeresen a tiszafüredi Flotta kempingbe. Köszönhetően annak a jó kapcsolatnak, amelyet a budapesti nevelők a füredi Kiss Pál Általános Iskola művészeti tagozatával alakítottak ki. És ez a kapcsolat még akkor is gyümölcsöző, ha a Kiss Pál iskola július 1-től megszűnt mint önálló tanintézmény. A pesti vendéggyerekek (18-an, óvodás kortól 18 évesig) Krómi Zoltánné művészeti tagozatos tanárnő és Nagyné Török Zsóka fazekasmester irányításával mélyültek el a korongozás rejtelmeibe. így minden kis fazekasinas tíz „mestermunkát” tudott kiégetni a házi készítésű tábori kemencében. A gyönyörű vízi környezetben lévő Flotta kemping persze nemcsak munkára, hanem strandolásra és kirándulásra is serkentette a lelkesen ügyes fővárosi csapatot, amelynek második 11 fős turnusa augusztus elején érkezik Tiszafüredre. A Tóparti Otthon látogatása Franciaországban A teljességre törekvő fogyatékosok Lapunk is folyamatosan figyelemmel kíséri azt a baráti kapcsolatot, amely több mint öt éve egyre hasznosíthatóbb tartalommal töltődik szakmailag is értékessé a fogyatékosok gondozását felvállaló fru- ges-i (Franciaország) és pusztataskonyi intézetek között. A cserelátogatások sorában most a pusztataskonyi Tópart Otthon delegációja — tizenkét gondozott és öt kísérő — járt Franciaországban. A két intézet barátságának legszebb példájaként a francia és magyar gondozottak közös műsorszámmal vettek részt a „Lélek mélye” elnevezésű, dieppe-i fogyatékosok kulturális fesztiválján. A szereplők méltó módon azonosultak a seregszemle szlogenjével, ugyanis a zene és a tánc segítségével, nyelvi nehézségek nélkül tudták elmesélni azt: hogyan ismerkedtek meg egymással, s ez a kapcsolat hogyan vált az évek során értékeket teremtő barátsággá. A sikerélményt növelhette az a vastapsos közönségsiker, amely a pusztataskonyiak gálaesti és utcabáli produkcióit — zenekari szám, palotás és fergeteges csárdás —jutalmazta. Bizonyosan örök emlék marad számukra az a kiállítás is, amely a magyar vendégek saját készítésű szőtteseit és hímzéseit is bemutatta a dieppe-i városházán. A legszívbőljövőbb souvenir pedig az a hatalmas makett scooner volt, amely a fru- ges-iek ajándékaként ma már a Tóparti Otthon díszhelyén van. Hogy nem érdemtelenül, azt bizonyította az is, hogy a Novelle Gazette de Hongrie című újság két teljes oldalon méltatta azokat a törekvéseket, amelyek mind emberi vonatkozásban, mind pedig szakmai tartalmában példaértékűen hasznossá tették ezt a francia—magyar kapcsolatot. a legjobb megoldást szakértelme révén, de dolgozott ő anyakönyvvezetőként is. Margitka néni, aki jó pap módjára — ismerve a falu szociális problémáit, etnikai összetételét egyáltalán nem túlzó ez a hasonlat — mindig tanult, a következő tanácsot adja az őt követő hivatalnoki generációnak: „Ezt a munkát csak kellő alázattal lehet jól végezni. Ebben a munkában nem különülhet el a hivatal az otthontól, ha az ember nyugodtan akarja álomra hajtani a fejét. Ugyanis mindig a legemberibb megoldást kell keresni, mert az ügyek mögött mindig emberi sorsok vannak!” Azt, hogy annak Margitka néni „humánus szigorral” tett eleget, nem csak az jelzi, hogy előre megsüvegelik a faluban, hanem az is, hogy kitüntetései — a honvédelmi, család- védelmi elismerésektől kezdve a kiváló címeken keresztül egészen a tanácsosi címig — külön fejezetet igényelnének. A tiszaburai közigazgatás mindenese azzal együtt elégedett ember, hogy vallja: ajó munkahelyi szellem, a kollégák segítsége juttatta el oda, ahová eljutott, s így is szeretne még nagyon sokat tenni a faluért, amit véleménye szerint a média, igen érdemtelenül, a problémái miatt tesz elhí- resültté. Persze a kitüntetett, aki a fiával él Tiszaburán, azért is boldog, hogy lánya a fővárosi önkormányzat pénzügyi vezetőjeként ápolja a családi tradíciókat, s mindezek mellett három unoka igyekszik bearanyozni hétköznapjait. Közülük a legkisebb, aki ott volt a díjátadásnál, már le is írta a naplójában, hogy miért is büszke a mamájára. Ezzel próbálkoztam most én is . . . A felújítás kétszáz éves évfordulójára is emlékeznek Segítségre vár a templom Pontosan kétszáz éve annak, hogy a Recsky család felújítva bővítette ki azt a tiszaburai templomot, amely az ország muzeális értékének számít azáltal, hogy a XIV. század végén, a XV. század elején épült meg. Az ország egyetlen gótikus belsővel rendelkező és még funkcionáló református templom, mint arról már többször is beszámoltunk, mind az őszi, mind a tavaszi árhullám idején jelentős károkat szenvedett. Elég talán csak arra emlékezni, amikor az ülőpadokig ért a víz. A mentésben, a víz elvezetésében ekkor jelentős segítséget kapott a falu a Kötivízigtől, a polgári védelemtől, a tűzoltóságtól. Ennek ellenére a víz levonulása után felbecsülhetetlen _ károk maradtak vissza: távirati stílusban fogalmazva szinte a semmivé lett az az adományból, gyűjtésből, támogatásból végzett, körülbelül hatmillió forintos munka, ^ amely jó három éve értékei rangján szépítette meg Isten burai házát. Ennek figyelembe vételével is szervezi az egyház karöltve az önkormányzattal azt az augusztus 20-i ünnepséget, amely nemcsak a kétszáz évvel ezelőtti felújításra kíván emlékezni egy emléktábla felavatásával, hanem a nagy vizekre is. Egy olyan templomkerti emlékkő felavatásával, amelyen megjelölik a hatalmas károkat maga mögött hagyó víz legmagasabb szintjét. Az esemény kapcsán a falu úgy is fel akaija hívni az ország figyelmét a ritka és mentendő értékre, hogy komolyzenei segélykoncertet is szervez az ünnepi istentisztelet után. Azért, hogy az ország figyelme is segíteni tudjon a falun, amely a Tiszafüred és Vidéke Takarékszövetkezet - 70100042-11000310 számlaszámára vátja a jó szándékú támogatók adományait. Vízben áll a templom: odabent az ülőpadokig ért az áradat A Horgász kemping sztárlátogatói Ez a tábor valóban „Bravó” A nyári táborozás sajátos formáját választották azok a tinik, akik a tiszafüredi Horgász kempingben ütöttek sátrat. Ők ugyanis a Bravo Tv és a hasonló nevű magazin felhívására választották ezt a vízparti bulit. Valószínűsíthetően azért, mert a 30-50-100 fős turnusokban üdülő fiatalok nemcsak a Tisza- tó kínálta élményeket, szórakozási lehetőségeket meríthetik ki, hanem találkozhatnak a hazai pop-rock élet menő bandáinak — TNT, Kerozin, Remix stb. — tagjaival és a szólósztárokkal is. így ez a tábor gyaníthatóan akkor is „Bravo”, ha mostanság az erősen komor időjárás nem igazán teszi napfényessé a kempingezők hétköznapjait. Ám a hangulat ennek ellenére kiváló, amihez hozzájárulunk a felvilágosító előadások és térségi — tiszai hajóút, hortobágyi látogatás — kirándulások is.
