Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-27 / 173. szám

1999. július 27., kedd 3. oldal Megyei Körkép Betakaríthatatlan búzahektárok Kézi szövésű szőnyegeket szőnek Mezőtúron a Tepich Kft. dolgozói. A kis szériá- bary készülő mutatós szőnyegek mellett egyedi megrendeléseket is elvállalnak. Ma már egyre kevesebben tudják ezt a nagy kézügyességet igénylő nehéz fizikai munkát. fotó: mészáros (Folytatás az 1. oldalról) Mindebből az következik, hogy az idei aratást soha nem fogják befejezni a megyében, csak ab­bahagyni. A leginkább elgyo­mosodott, elvizesedett táblákat ugyanis gazdaságosan nem lehet megszabadítani a termésüktől. Az FVM-hivatal becslése sze­rint ezért akár 8-10 ezer hektár­nyi búzáról le kell mondani. A minőség ugyancsak vegyes képet mutat. Aki az esőzések előtt már fedél alatt tudta - jó beltartalmi, sütőipari mutatókkal rendelkező - búzáját, az elége­detten várhatja a kedvezőbb ár­alakulást, amit viszont a nyári „monszunt” követően arattak, ott számottevő minőségromlás következett be. Az esőzés után jellemzően 5-6 százalékkal csökkent a sikértartalom, így ekkortól jobbára csak euro, il­letve takarmány minőségű búzát sikerült begyűjteni. Miután a kukoricatermés nagyon ígére­tesnek tűnik, kérdés, hogy mi­lyen kereslet lesz a takarmány- búza iránt. Némi öröm az üröm­ben, hogy az elmúlt évi tapaszta­latokkal ellentétben az idén a felvásárlók „rugalmasabbak” bizonyos minőségi paraméterek, így például az esésszám, a fuzá- riumfertőzés tekintetében. En­nek kézenfekvő a magyarázata: idén kevés a búza, meg kell be­csülni, ami termett. L. Z. A vis maior alapból remél (ismét) segítséget Túrkeve J Tucatnyi ház dőlhet romba A húsboltot már nem lehetett megmenteni fotó: f. é. Repedeznek a falak (ismét) Túrkevén. Bár a legutóbbi esőzések a városban áradatot nem okoztak, a talajvíz azon­ban veszélyesen magasra emelkedett. További házak kezdtek el repedezni, több az összeomlás határán áll. Kijut az idén a városnak az időjá­rás hatásaiból. A tavaszi ár- és belvíz során a nyaralótelepet gyakorlatilag víz fedte, több há­zat lakhatatlanná tett a magasra emelkedett belvíz. Még az akkori károkat sem sikerült helyrehozni, most pedig itt van az elmúlt hetek esőzéseinek következménye. A városban immáron tízes nagyság- rendű azon ingatlanok száma, amelyek az elmúlt napokban re­pedeztek meg, illetve váltak ve­szélyessé. A volt hatósági húsbolt épülete például összeomlott, de több lakóházra is ez a sors várhat. A sérült épületek vályogtéglából épültek, melyek már oly mérték­ben telítettek nedvességgel, ami megszünteti teherviselő képessé­güket. Most pedig, hogy száraz, meleg idő köszöntött be, a szára­dás során óriási repedések kelet­keznek rajtuk. Az önkormányzat az eddig bejelentett ingatlanokhoz to­vábbi több mint ötven lakóházat csatolt, melyek helyreállítására mintegy húszmillió forintra lenne szükség. Életveszélyes ál­lapotú szerencsére nincs közöt­tük, de azokat saját erőből nem tudják helyrehozni, ahhoz min­denképpen külső segítség szük­séges. GG Új jegyző Felsőszentgyörgyön Jászfelsőszentgyörgy önkor­mányzatának képviselő-testülete legutóbbi soros ülésén határo­zott az új jegyző személyéről. Hat évig csak megbízott jegy­zője volt a jászági falunak. A képviselők döntése értelmében a négy pályázó közül kiválasztott Pusztai Attila - jelenleg az APEH dél-pesti igazgatóságá­nak munkatársa - látja el szep­tember 1-jétől a jegyzői teendő­ket a településen. A képviselő- testület az elmúlt hat év alatt többször próbálta már betölteni a jegyzői hivatalt. Legutóbb is az utolsó pillanatban mondta vissza a megbízatást a korábban kinevezett szakember. Ménkú Miklós polgármester reményét fejezte ki, hogy ez esetben nem következik be hasonló. Szintén ezen az ülésen hatá­rozott a képviselő-testület a Jászfelsőszentgyörgyért díj odaítéléséről. Ébben az évben az elismerést a helyi Rozma­ring Énekkar, illetve a nyugdí­jasklub nyerte el. bcs A sertéstartó faluvezető Idén még idáig nem volt jó so­ruk a sertéstartóknak, hiszen alig vitték állataikat a felvásár­lók. Kuncsorbán is sokan fog­lalkoznak a „konnektororrú- akkal”, többek között a pol­gármester asszony is. Murányi Zsigmondné és családja már csaknem 24 éve tart malaco­kat. Annak idején hárommal kezdték, az idők folyamán az ál­lomány immáron 79-re duzzadt. Akkor azért fogtak bele, mert megkedvelték tartásukat. Most viszont rossz idők járnak. A ga­rantált ár meghirdetése előtt sem volt gyakori vendég a faluban a felvásárló, mióta viszont 193 fo­rintot kellene adni a moslékfalók kilójáért, nem is jártak erre egy­szer sem. A „vízidisznó”-akcióra összeírtak vagy négyszáz állatot a községben, a végén jó, ha húszat elvittek. Reméli, a szaktárca mos­tani akciója valamivel jobb ha­tású lesz majd, s a csorbái gazdák is megszabadulhatnak a molet- tebb röfögőktől. A polgármester asszony vi­szont nem panaszkodik. Úgy véli, aki állattartásba fog, annak bizony át kell élni ilyen hullám­völgyeket is, hiszen akkor része­sedhet a haszonból is. Bízik ab­ban, hosszú távon ők sem fizet­nek rá. Nagyrészt saját terményt etetnek, csak koncentrátumot vá­sárolnak hozzá. így valamelyest mérsékelni tudják a költségeket. Ironikusan mondja: ugyan még a kismalacoknak is alacsony az ára, bezzeg az ő kocái ilyenkor is tízen felül fialnak. Garancsi Közérzetünk Injekció, csak úgy? Első hallásra nem tudni, mi a döbbenetesebb a természetgyó­gyászok injekcióbotrányában. Neves természetgyógyász-cent­rumokban olyan külföldi eredetű injekciót adtak be betegeknek, amelyet itthon még nem törzskönyveztek. Nem tudni, kinek a tudatlansága meglepőbb: azoknak a szakembereknek, akik be­adták, hiszen ismerniük kell a törvényt, vagy azoknak a bete­geknek, akik hagyták magukat? A betegjogokról már törvény is van, ám sokszor megfeled­keznek róla az emberek, mert a kiszolgáltatott helyzetben fél­nek kérdezni is. A betegjog szerint (aminek betartása vonatko­zik a természetgyógyászokra is) a beteget korrekten tájékoz­tatni kell a kezelésről, amibe az injekciózás is beletartozik. Eb­ben az esetben ez nyilván elmaradt, és a betegek sem firtatták, hogy mi is az az injekció, amelytől javulást ígértek. Hogy mi is az a szer, amelyhez érdekes módon csak a természetgyógyá­szati rendelőben juthatnak hozzá, és az orvosnál meg nem? Mert azt azért tudni illene mindenkinek, aki beteg volt vagy lesz, hogy ha egy szer olyan csodálatos, és itthon is engedélye­zett, arra bizony az orvosok is „ráhajtanak”. Ha pedig a haszná­lata nincs legalizálva, az veszélyes játék. Elsősorban a betegre nézve. Aki sokszor azt a tájékoztatást kapja, hogy: „ez csak egy kis vitamin”. Mindjárt meg is nyugszik: Ja, vitamin? Hát attól nem lehet semmi bajom! - gondolja, és eszébe sem jut az a szintén természetgyógyász által megfogalmazott mondás, mi­szerint túladagolva még a banán is ártalmas lehet. El lehet hinni azt, hogy a gyógyulni vágyó beteg az „ártani nem árthat” elve alapján elmegy bioenergia-kezelésre vagy íriszdiagnosztikára. De az injekció, az azért teljesen más. Ott már gondolkodni is kellene, hiszen annak a beadása már be­avatkozásnak számít. A betegjogok lehetőséget adnak arra, hogy kérdezzünk, tájé­kozódjunk, és ne egyezzünk bele kétes kezelésekbe, akár orvos, akár természetgyógyász javasolja. Most már csak élni kellene ezekkel a jogokkal. Paulina Éva Éves szinten negyven közhasznú Fegyverneken N/Több munkahely kellene Mintegy harminc jövedelem- pótlóst akartak foglalkoztatni Fegyverneken a közmunka­programban, ám a Török- szentmiklóssal közös pályáza­tukat nem támogatták. Az a pályázat, amelyben Tö- rökszentmiklós fogta össze a környék közmunkaigényét, összesen száz személy foglal­koztatására szólt, amelyből harmincat Fegyvernek biztosí­tott volna. Mivel a pályázat nem nyert, így csak a munkaügyi központ által támogatott közhasznú munkások foglalkoztatására nyílik lehetőség Fegyverneken is. Az év folyamán összesen negyven, jövedelempótló tá­mogatásban részesülő helyi la­kost alkalmaznak, ami azt je­lenti, hogy az év tíz hónapjában 25-25 személyt tudnak foglal­koztatni. A feladatuk elsősor­ban parkgondozás, fűkaszálás, az önkormányzati területek gondozása. A munkanélküliségi arány alakulásán, illetve a tartós mun­kanélküliek sorsán keresztül is jól látható, hogy több helyi fog­lalkoztatási lehetőség kellene. Létkérdés volna például, ha ki­nyitna a konzervgyár. P. É. Segíts magadon... (Folytatás az 1. oldalról) Ebben az esztendőben ugyanis a község lakóházainak mintegy öt százaléka, azaz hatvan épület rongálódott meg kisebb-na- gyobb mértékben, és három la­kás vált életveszélyessé a ter­mészet „szeszélyei” folytán. Mindebből a közelmúlt medár- dos esőzései okozták a problé­mák nagy részét. Az életveszélyessé vált épü­letek közül egyet le kellett bon- tatni. Az ott lakó család roko­nokhoz költözött, 250 ezer fo­rintos önkormányzati segítséget kaptak, amely azonban önma­gában építkezéshez is, vásár­láshoz is kevés. Â többi két otthon közül vi­szont az egyiket a kapott támo­gatásból a helyhatóság szak­embereinek segítségével már helyreállították, és valószínűleg rövidesen a másik lakóház re­konstrukciója is elkezdődhet - tájékoztatott a polgármester.-bugány­NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat- Itt van - Nick a zakó gallérjába szúrt tűmikrofonba szólt pár szót. Hamaro­san egy taxinak álcázott autó fékezett mellettük. Bert sejtette, a motorja többet bír, mint bármelyik autó a szi­geten, és a számát hiába keresik majd a helyi rendőrök bármelyik taxitársa­ság regiszterében.- Várjanak a motelnél. Rádión tá­jékoztatom majd önt. Amíg oda nem érek, nehogy elkezdjék a másik ak­ciót! A motel személyzetét ki kell csalni valahogyan, de csak közvetle­nül az akció előtt. - Értem, igyek­szünk majd - Nick megint a mikro­fonjába beszélt, újabb kocsi jött, ezút­tal egy ütött-kopott kisteher. Abba szállt be. Bert „taxija” a tengerparti útra kanyarodott. A vezető kis ter­metű, latin külsejű férfi volt. Neki is volt fegyvere, őt is a Szervezet al­kalmazta, és nyilván neki is lelkére kötötték: soha senkinek ne beszéljen Bertről. Halványan sejthették a nas- sauiak, hogy a Szervezet egyik na­gyon jó ügynökét küldte a szigetre, hogy levezényeljen egy igen fontos akciót. De Nick ennek részletét sem ismerhette. A kocsi sebesen szágul­dott. Házak, villák között robogtak, itt még nem volt túl nagy forgalom. De amint kiértek egy szélesebb útra, ahol négy sávban hajtottak a kocsik, már megsűrűsödtek az autók. Sütött a nap, pálmasorok hajlongtak a könnyű szélben. Csillogott a tenger. Bikinis lányok mászkáltak a parton, fagylal- tosok arattak. A strand hófehér ho­mokján színes napernyők virítottak. A taxi gyorsan siklott el a látványok mellett.- A helikoptert hívom - szólt Bert a maga mikrofonjába.- Jelentkezem. A három kocsiból álló konvoj most hajt be a városba, a tervezett útvonalon haladnak. Elöl mennek a kolumbiaiak ketten, mögöt­tük két bérelt kocsival az oroszok. Összesen hatan vannak, két főnök és négy testőr.- Poggyászuk mennyi van? Erre egy. másik hang felelt:- Hármas csoport vagyunk, mögöt­tük haladunk egy kék limuzinnal. Az oroszoknak összesen négy bőröndjük volt, de egyet maguk mellé vettek a második kocsiba, a főnökökhöz. Kö­zepes méretű, zöld színű.- Értem. Amint a jelzett helyre ér­nek, kapcsolják le a testőröket. A többi a mi dolgunk. Bert tudta, néhány em­berük a nassaui rendőrség egyenruhái­ban várakozik egy mellékúton. Hama­rosan azok is megkapták a parancsot. Bert fellélegzett. Ha nem lesz baj, ak­kor minden remekül megy .. . Felvette a tömött álbajuszt. Barna bőrét nem kellett sminkelnie. Fekete, göndör pa­rókát tett fel. Közben a kocsi robogott. Nick már a helyén van, remélte. Hama­rosan megelevenedett az éter. Valaki jelentette, hogy „balesetet” okozva le­választották a konvoj utolsó kocsiját |f egy kanyarban. Az oroszok nem lát­hatták, hogy már jóval kevesebben vannak. Mire feleszméltek, nem for­dulhattak meg az egyirányú úton, szé­pen jöttek mögöttük az idegen kocsik is. Az első helyen, ahol visszamehettek volna, már ott álltak a „nassaui rend­őrök” . .. Leintették a kocsikat. Akkor ért oda az ellentétes irányú úttesten Bert „taxija”. Megállt, a férfi kilépett. Valahol távolabb a magasban meg­csillant a helikopter is. Bert tudta, a pilóta most mintegy „helyszíni közve­títést” ad a többi csoportnak az ese­ményekről. Amikor átment az úttes­ten és magán érezte a meleg szubtró­pusi napfényt, eszébe jutott édes­anyja. Ha az a kisvárosi tanítónő va­laha sejtette volna, hogy egyetlen fia egy napon távoli karibi szigeten ban­ditákkal veszi fel a harcot. . .- Valami baj van, fiúk? - kérdezte a „rendőröktől”. Azok csak magya­ráztak valamit az oroszoknak. A ko­lumbiaiak sápadtan ültek, de nem mozdultak. Sok vaj volt a fejükön, la­pultak hát. A két orosz annál izgatot- tabban viselkedett. Nagy fejű, vörös arcú fickók voltak, tört angolsággal kérdezte egyikük, mi történt?- Buenos días, senores! - tört ki Bériből a fékezhetetlen latinos jó­kedv, majd orosz és angol keverék­nyelven beszélt, gondosan ügyelve arra is, hogy gyakran kevetjen bele spanyol szavakat: - Takij bardak, nu nye? A testőreik balesetet okoztak! De sebaj, el lehet intézni. Mindent le­het, vszjo mozsna, no problémás, se­nores! Maguk fizetnek, mi meg elme­gyünk, okay? Közben a rendőregyenruhások mind közelebb jöttek. Fegyverüket markolták. De főleg a kolumbiaiakra ügyeltek.- Mi fizessünk? - kérdezte az egyik, és gyanús mozdulatot tett. A zakója alá nyúlt. Bert nem ijedt meg:- Da, da! Kell nekünk zöld bőrönd, the green suitcase! Valiza, ponyemá- jes? MU iz Kolumbi, davaj valizu! ( Folytatjuk) I i

Next

/
Thumbnails
Contents