Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)
1999-07-27 / 173. szám
1999. július 27., kedd 3. oldal Megyei Körkép Betakaríthatatlan búzahektárok Kézi szövésű szőnyegeket szőnek Mezőtúron a Tepich Kft. dolgozói. A kis szériá- bary készülő mutatós szőnyegek mellett egyedi megrendeléseket is elvállalnak. Ma már egyre kevesebben tudják ezt a nagy kézügyességet igénylő nehéz fizikai munkát. fotó: mészáros (Folytatás az 1. oldalról) Mindebből az következik, hogy az idei aratást soha nem fogják befejezni a megyében, csak abbahagyni. A leginkább elgyomosodott, elvizesedett táblákat ugyanis gazdaságosan nem lehet megszabadítani a termésüktől. Az FVM-hivatal becslése szerint ezért akár 8-10 ezer hektárnyi búzáról le kell mondani. A minőség ugyancsak vegyes képet mutat. Aki az esőzések előtt már fedél alatt tudta - jó beltartalmi, sütőipari mutatókkal rendelkező - búzáját, az elégedetten várhatja a kedvezőbb áralakulást, amit viszont a nyári „monszunt” követően arattak, ott számottevő minőségromlás következett be. Az esőzés után jellemzően 5-6 százalékkal csökkent a sikértartalom, így ekkortól jobbára csak euro, illetve takarmány minőségű búzát sikerült begyűjteni. Miután a kukoricatermés nagyon ígéretesnek tűnik, kérdés, hogy milyen kereslet lesz a takarmány- búza iránt. Némi öröm az ürömben, hogy az elmúlt évi tapasztalatokkal ellentétben az idén a felvásárlók „rugalmasabbak” bizonyos minőségi paraméterek, így például az esésszám, a fuzá- riumfertőzés tekintetében. Ennek kézenfekvő a magyarázata: idén kevés a búza, meg kell becsülni, ami termett. L. Z. A vis maior alapból remél (ismét) segítséget Túrkeve J Tucatnyi ház dőlhet romba A húsboltot már nem lehetett megmenteni fotó: f. é. Repedeznek a falak (ismét) Túrkevén. Bár a legutóbbi esőzések a városban áradatot nem okoztak, a talajvíz azonban veszélyesen magasra emelkedett. További házak kezdtek el repedezni, több az összeomlás határán áll. Kijut az idén a városnak az időjárás hatásaiból. A tavaszi ár- és belvíz során a nyaralótelepet gyakorlatilag víz fedte, több házat lakhatatlanná tett a magasra emelkedett belvíz. Még az akkori károkat sem sikerült helyrehozni, most pedig itt van az elmúlt hetek esőzéseinek következménye. A városban immáron tízes nagyság- rendű azon ingatlanok száma, amelyek az elmúlt napokban repedeztek meg, illetve váltak veszélyessé. A volt hatósági húsbolt épülete például összeomlott, de több lakóházra is ez a sors várhat. A sérült épületek vályogtéglából épültek, melyek már oly mértékben telítettek nedvességgel, ami megszünteti teherviselő képességüket. Most pedig, hogy száraz, meleg idő köszöntött be, a száradás során óriási repedések keletkeznek rajtuk. Az önkormányzat az eddig bejelentett ingatlanokhoz további több mint ötven lakóházat csatolt, melyek helyreállítására mintegy húszmillió forintra lenne szükség. Életveszélyes állapotú szerencsére nincs közöttük, de azokat saját erőből nem tudják helyrehozni, ahhoz mindenképpen külső segítség szükséges. GG Új jegyző Felsőszentgyörgyön Jászfelsőszentgyörgy önkormányzatának képviselő-testülete legutóbbi soros ülésén határozott az új jegyző személyéről. Hat évig csak megbízott jegyzője volt a jászági falunak. A képviselők döntése értelmében a négy pályázó közül kiválasztott Pusztai Attila - jelenleg az APEH dél-pesti igazgatóságának munkatársa - látja el szeptember 1-jétől a jegyzői teendőket a településen. A képviselő- testület az elmúlt hat év alatt többször próbálta már betölteni a jegyzői hivatalt. Legutóbb is az utolsó pillanatban mondta vissza a megbízatást a korábban kinevezett szakember. Ménkú Miklós polgármester reményét fejezte ki, hogy ez esetben nem következik be hasonló. Szintén ezen az ülésen határozott a képviselő-testület a Jászfelsőszentgyörgyért díj odaítéléséről. Ébben az évben az elismerést a helyi Rozmaring Énekkar, illetve a nyugdíjasklub nyerte el. bcs A sertéstartó faluvezető Idén még idáig nem volt jó soruk a sertéstartóknak, hiszen alig vitték állataikat a felvásárlók. Kuncsorbán is sokan foglalkoznak a „konnektororrú- akkal”, többek között a polgármester asszony is. Murányi Zsigmondné és családja már csaknem 24 éve tart malacokat. Annak idején hárommal kezdték, az idők folyamán az állomány immáron 79-re duzzadt. Akkor azért fogtak bele, mert megkedvelték tartásukat. Most viszont rossz idők járnak. A garantált ár meghirdetése előtt sem volt gyakori vendég a faluban a felvásárló, mióta viszont 193 forintot kellene adni a moslékfalók kilójáért, nem is jártak erre egyszer sem. A „vízidisznó”-akcióra összeírtak vagy négyszáz állatot a községben, a végén jó, ha húszat elvittek. Reméli, a szaktárca mostani akciója valamivel jobb hatású lesz majd, s a csorbái gazdák is megszabadulhatnak a molet- tebb röfögőktől. A polgármester asszony viszont nem panaszkodik. Úgy véli, aki állattartásba fog, annak bizony át kell élni ilyen hullámvölgyeket is, hiszen akkor részesedhet a haszonból is. Bízik abban, hosszú távon ők sem fizetnek rá. Nagyrészt saját terményt etetnek, csak koncentrátumot vásárolnak hozzá. így valamelyest mérsékelni tudják a költségeket. Ironikusan mondja: ugyan még a kismalacoknak is alacsony az ára, bezzeg az ő kocái ilyenkor is tízen felül fialnak. Garancsi Közérzetünk Injekció, csak úgy? Első hallásra nem tudni, mi a döbbenetesebb a természetgyógyászok injekcióbotrányában. Neves természetgyógyász-centrumokban olyan külföldi eredetű injekciót adtak be betegeknek, amelyet itthon még nem törzskönyveztek. Nem tudni, kinek a tudatlansága meglepőbb: azoknak a szakembereknek, akik beadták, hiszen ismerniük kell a törvényt, vagy azoknak a betegeknek, akik hagyták magukat? A betegjogokról már törvény is van, ám sokszor megfeledkeznek róla az emberek, mert a kiszolgáltatott helyzetben félnek kérdezni is. A betegjog szerint (aminek betartása vonatkozik a természetgyógyászokra is) a beteget korrekten tájékoztatni kell a kezelésről, amibe az injekciózás is beletartozik. Ebben az esetben ez nyilván elmaradt, és a betegek sem firtatták, hogy mi is az az injekció, amelytől javulást ígértek. Hogy mi is az a szer, amelyhez érdekes módon csak a természetgyógyászati rendelőben juthatnak hozzá, és az orvosnál meg nem? Mert azt azért tudni illene mindenkinek, aki beteg volt vagy lesz, hogy ha egy szer olyan csodálatos, és itthon is engedélyezett, arra bizony az orvosok is „ráhajtanak”. Ha pedig a használata nincs legalizálva, az veszélyes játék. Elsősorban a betegre nézve. Aki sokszor azt a tájékoztatást kapja, hogy: „ez csak egy kis vitamin”. Mindjárt meg is nyugszik: Ja, vitamin? Hát attól nem lehet semmi bajom! - gondolja, és eszébe sem jut az a szintén természetgyógyász által megfogalmazott mondás, miszerint túladagolva még a banán is ártalmas lehet. El lehet hinni azt, hogy a gyógyulni vágyó beteg az „ártani nem árthat” elve alapján elmegy bioenergia-kezelésre vagy íriszdiagnosztikára. De az injekció, az azért teljesen más. Ott már gondolkodni is kellene, hiszen annak a beadása már beavatkozásnak számít. A betegjogok lehetőséget adnak arra, hogy kérdezzünk, tájékozódjunk, és ne egyezzünk bele kétes kezelésekbe, akár orvos, akár természetgyógyász javasolja. Most már csak élni kellene ezekkel a jogokkal. Paulina Éva Éves szinten negyven közhasznú Fegyverneken N/Több munkahely kellene Mintegy harminc jövedelem- pótlóst akartak foglalkoztatni Fegyverneken a közmunkaprogramban, ám a Török- szentmiklóssal közös pályázatukat nem támogatták. Az a pályázat, amelyben Tö- rökszentmiklós fogta össze a környék közmunkaigényét, összesen száz személy foglalkoztatására szólt, amelyből harmincat Fegyvernek biztosított volna. Mivel a pályázat nem nyert, így csak a munkaügyi központ által támogatott közhasznú munkások foglalkoztatására nyílik lehetőség Fegyverneken is. Az év folyamán összesen negyven, jövedelempótló támogatásban részesülő helyi lakost alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy az év tíz hónapjában 25-25 személyt tudnak foglalkoztatni. A feladatuk elsősorban parkgondozás, fűkaszálás, az önkormányzati területek gondozása. A munkanélküliségi arány alakulásán, illetve a tartós munkanélküliek sorsán keresztül is jól látható, hogy több helyi foglalkoztatási lehetőség kellene. Létkérdés volna például, ha kinyitna a konzervgyár. P. É. Segíts magadon... (Folytatás az 1. oldalról) Ebben az esztendőben ugyanis a község lakóházainak mintegy öt százaléka, azaz hatvan épület rongálódott meg kisebb-na- gyobb mértékben, és három lakás vált életveszélyessé a természet „szeszélyei” folytán. Mindebből a közelmúlt medár- dos esőzései okozták a problémák nagy részét. Az életveszélyessé vált épületek közül egyet le kellett bon- tatni. Az ott lakó család rokonokhoz költözött, 250 ezer forintos önkormányzati segítséget kaptak, amely azonban önmagában építkezéshez is, vásárláshoz is kevés. Â többi két otthon közül viszont az egyiket a kapott támogatásból a helyhatóság szakembereinek segítségével már helyreállították, és valószínűleg rövidesen a másik lakóház rekonstrukciója is elkezdődhet - tájékoztatott a polgármester.-bugányNEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat- Itt van - Nick a zakó gallérjába szúrt tűmikrofonba szólt pár szót. Hamarosan egy taxinak álcázott autó fékezett mellettük. Bert sejtette, a motorja többet bír, mint bármelyik autó a szigeten, és a számát hiába keresik majd a helyi rendőrök bármelyik taxitársaság regiszterében.- Várjanak a motelnél. Rádión tájékoztatom majd önt. Amíg oda nem érek, nehogy elkezdjék a másik akciót! A motel személyzetét ki kell csalni valahogyan, de csak közvetlenül az akció előtt. - Értem, igyekszünk majd - Nick megint a mikrofonjába beszélt, újabb kocsi jött, ezúttal egy ütött-kopott kisteher. Abba szállt be. Bert „taxija” a tengerparti útra kanyarodott. A vezető kis termetű, latin külsejű férfi volt. Neki is volt fegyvere, őt is a Szervezet alkalmazta, és nyilván neki is lelkére kötötték: soha senkinek ne beszéljen Bertről. Halványan sejthették a nas- sauiak, hogy a Szervezet egyik nagyon jó ügynökét küldte a szigetre, hogy levezényeljen egy igen fontos akciót. De Nick ennek részletét sem ismerhette. A kocsi sebesen száguldott. Házak, villák között robogtak, itt még nem volt túl nagy forgalom. De amint kiértek egy szélesebb útra, ahol négy sávban hajtottak a kocsik, már megsűrűsödtek az autók. Sütött a nap, pálmasorok hajlongtak a könnyű szélben. Csillogott a tenger. Bikinis lányok mászkáltak a parton, fagylal- tosok arattak. A strand hófehér homokján színes napernyők virítottak. A taxi gyorsan siklott el a látványok mellett.- A helikoptert hívom - szólt Bert a maga mikrofonjába.- Jelentkezem. A három kocsiból álló konvoj most hajt be a városba, a tervezett útvonalon haladnak. Elöl mennek a kolumbiaiak ketten, mögöttük két bérelt kocsival az oroszok. Összesen hatan vannak, két főnök és négy testőr.- Poggyászuk mennyi van? Erre egy. másik hang felelt:- Hármas csoport vagyunk, mögöttük haladunk egy kék limuzinnal. Az oroszoknak összesen négy bőröndjük volt, de egyet maguk mellé vettek a második kocsiba, a főnökökhöz. Közepes méretű, zöld színű.- Értem. Amint a jelzett helyre érnek, kapcsolják le a testőröket. A többi a mi dolgunk. Bert tudta, néhány emberük a nassaui rendőrség egyenruháiban várakozik egy mellékúton. Hamarosan azok is megkapták a parancsot. Bert fellélegzett. Ha nem lesz baj, akkor minden remekül megy .. . Felvette a tömött álbajuszt. Barna bőrét nem kellett sminkelnie. Fekete, göndör parókát tett fel. Közben a kocsi robogott. Nick már a helyén van, remélte. Hamarosan megelevenedett az éter. Valaki jelentette, hogy „balesetet” okozva leválasztották a konvoj utolsó kocsiját |f egy kanyarban. Az oroszok nem láthatták, hogy már jóval kevesebben vannak. Mire feleszméltek, nem fordulhattak meg az egyirányú úton, szépen jöttek mögöttük az idegen kocsik is. Az első helyen, ahol visszamehettek volna, már ott álltak a „nassaui rendőrök” . .. Leintették a kocsikat. Akkor ért oda az ellentétes irányú úttesten Bert „taxija”. Megállt, a férfi kilépett. Valahol távolabb a magasban megcsillant a helikopter is. Bert tudta, a pilóta most mintegy „helyszíni közvetítést” ad a többi csoportnak az eseményekről. Amikor átment az úttesten és magán érezte a meleg szubtrópusi napfényt, eszébe jutott édesanyja. Ha az a kisvárosi tanítónő valaha sejtette volna, hogy egyetlen fia egy napon távoli karibi szigeten banditákkal veszi fel a harcot. . .- Valami baj van, fiúk? - kérdezte a „rendőröktől”. Azok csak magyaráztak valamit az oroszoknak. A kolumbiaiak sápadtan ültek, de nem mozdultak. Sok vaj volt a fejükön, lapultak hát. A két orosz annál izgatot- tabban viselkedett. Nagy fejű, vörös arcú fickók voltak, tört angolsággal kérdezte egyikük, mi történt?- Buenos días, senores! - tört ki Bériből a fékezhetetlen latinos jókedv, majd orosz és angol keveréknyelven beszélt, gondosan ügyelve arra is, hogy gyakran kevetjen bele spanyol szavakat: - Takij bardak, nu nye? A testőreik balesetet okoztak! De sebaj, el lehet intézni. Mindent lehet, vszjo mozsna, no problémás, senores! Maguk fizetnek, mi meg elmegyünk, okay? Közben a rendőregyenruhások mind közelebb jöttek. Fegyverüket markolták. De főleg a kolumbiaiakra ügyeltek.- Mi fizessünk? - kérdezte az egyik, és gyanús mozdulatot tett. A zakója alá nyúlt. Bert nem ijedt meg:- Da, da! Kell nekünk zöld bőrönd, the green suitcase! Valiza, ponyemá- jes? MU iz Kolumbi, davaj valizu! ( Folytatjuk) I i
