Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-24 / 171. szám

1999. július 24., szombat Megyei Körkép 3. oldal ; m Nagyüzem a határban A karcagi gazdák és szövet­kezetek csupán 2600 hektár őszi búzát - a korábbi évek egynegyedét - tudták ősszel elvetni. Ha az időjárás nem szól közbe, akkor vasárnap estére ennek 95 százalékát le­aratják. - mondta Molnár Pál falugazdász. A júliusi esőzés előtt jó minőségű volt a búza, most azonban némi­leg alacsonyabb a sikértartalma, egyes fajtáknál csökkenhet az esésszám és a fajsúly. Az ala­csony termésátlagok, valamint az, hogy országos szinten is fe­lére csökkent a vetésterület, a bú­zapiacon jelenlegi nem érződik - véli a szakember. Okulva a tava­lyi példákból, most a gazdák „bebiztosították” magukat, leg­többjük termeltetési vagy értéke­sítési szerződést kötött, most pe­dig folyik az áralku. A tavaszi árpa aratása is elkez­dődött, a jó talajokon elfogadható - 3,5-4 tonna a hektáronkénti termésátlag, a rosszabb vízgaz­dálkodású talajokon ettől jóval kevesebb. Az értékesítést te­kintve itt is problémát jelent az ál­latállomány nagyarányú csökke­nése. Molnár Pál szerint az időben elvetett napraforgótáblák - ahol nincsenek belvízfoltok - jó ter­mést ígérnek, a belvizes táblákba vetett mag esetében azonban ve­gyes a kép. A betakarításig jelen­tős károkat okozhatnak még az állományban már jelenlévő gom­babetegségek. Az időben talajba került kukorica fejlett és erős, jó termésátlagot ígér. Ahol azonban nem sikerült megoldani a gyom­irtást, ott felgazosodott táblákkal találkozhatunk. D. E. Jákóhalmi panasz az ORTT-hez Jászjákóhalma polgármestere, Fodor István Ferenc az Orszá­gos Rádió és Televízió Testület panaszbizottságához fordult a településről a közszolgálati te­levízió híradójában az árvíz idején közzétett egyik tudósí­tással kapcsolatban. A település vezetője levelé­ben nehezményezi, hogy az ár­vízi helyzetről szóló híradásban Jászjákóhalmát Jásztelekkel összekeverték. Olyan helyzet­képet festettek a kis település­ről, mintha órák kérdése volna, és Jákóhalmát elöntené az ára­dat. A tudósítás nagy riadalmat keltett a faluban, az emberek nem tudták mire vélni a baljós híreszteléseket. Akik ismerték a valós helyzetet, tudták, hogy a Tama gátja Jászjákóhalmánál az adott pillanatban legalább kétméteres áradást is elbírt volna gond nélkül, akik viszont nem voltak tisztában a kilátá­sokkal, bizony a gátakra szalad­tak, hogy védjék falujukat, bcs Molnár László József Munkácsy-díjas grafikusművész kiállítása nyűt meg tegnap Szolnokon, a Mól Rt. Galériájában. Az érdeklődők a tárlatot augusztus 8-ig tekinthetik meg, naponta 10—18 óra között. fotó: bartalos Tanévzáró ünnepség a szolnoki repülőtiszti intézetben Negyvenhat katonánkat avatják tisztté Először végeztek ifjú hölgyek a Zrínyi Miklós Nemzetvé­delmi Egyetem Repülőtiszti Intézetében, Szolnokon. A tíz leányzó a negyvenhat most végzett repülésirányító között van - tudtuk meg az intézet tegnapi tanévzáró ünnepségén, amelyen jelen volt többek között Nils Hagren, a Saab Repü­lési Alapítvány képviselője is. Az újdonsült végzetteket au­gusztus 20-án avatják tisztté. Dr. Németh Miklós, az intézet igazgatója elmondta, összesen 167-en tanulnak Szolnokon. Az igazgató beszédében hangsúlyozta, tavaly az átala­kulás volt a legnagyobb fel­adat, ám mára mindenki meg­találta a helyét. Nem kell különösebben magyarázni, hogy az idei tanév is igen eseménydűs volt, hiszen márciusban NATO-tag lett az ország, ami az intézet, számára is új fel­adatot jelentett. Ezzel össze­függésben nemzetközi kap­csolataik is bővültek. Ugyan­akkor az igazgató határozot­tan kijelentette, bőven van még mit tenniük. Hangsú­lyozta: a demokrácia nem je­lent egyet a szabadossággal, különösen nem katonai téren. Hozzátette, többek között na­gyobb önfegyelmet és igé­nyességet kell a hallgatóknak gyakorolniuk, és ha ezeket a feltételeket valaki nem teszi magáévá, az jobb, ha más pá­lyát választ. A jövőről szólva elmondta, 2000 januárjától egyintézmé- nyessé válik a katonai felső- oktatás, ami óriási kihívást je­lent az intézmény számára is. Az intézet valószínűleg tanfo­lyamok és átképzési feladatok végrehajtásában is érdekelt lesz. Eredményt kell produ­kálni, mert ha ez elmarad, ak­kor nem lesz „megrendelés”; azt pedig nem kell ecsetelni, hogy ez mit jelent. Ezt követően jutalmakat adott át az igazgató, majd Nils Hagren, a Saab Repülési Ala­pítvány képviselője pedig eredményes munkájuk elis­meréseképpen egyhetes svéd­országi szakmai jutalomútról szóló meghívást nyújtott át Kovács József őrnagynak és Dudás /ozse/hallgatónak. ta mezőgazdaságból lehetetlen megélni (Folytatás az 1. oldalon) Karsai József elmondta, hogy elsősorban tárgyalni akarnak a Földművelésügyi és Vidékfej­lesztési Minisztériummal, mert általános mezőgazdasági válság van, nincs olyan termény vagy állatfaj, amelynek termelése és értékesítése ne okozna veszte­séget a termelőknek. Erre meg­oldást kell találni. Deák Ferenc, a Parasztszö­vetség képviseletében azt fejte­gette, hogy szakmai alapon kí­vánnak tárgyalni, szándékaik között nincs politika, nem akar­ják a kormányt megbuktatni. Ám azt látni kell, hogy a mező- gazdaság, a biológia folyamatát nem lehet ötpercenként, de még négyévenként sem változtatni. Ezért végre szükséges lenne, hogy legyen agrárpolitika, ami 1990 óta nincs. Az idén az időjárás, a piaci helyzet végképp elkeserítette a termelőket - mondta Szabó Béla, a Jászkun Teszöv elnöke. A kialakult helyzet miatt, ha nem történik érdemi intézke­dés, akkor rövidesen a mező- gazdaságból élők tömegesen mennek csődbe. A gabona be- takaríthatatlan, ha éppen mégis, akkor pénz nincs. Ebben az ágazatban nem lehet megélni, csak látszatintézkedések tör­ténnek, ráadásul folyamatos po­7*-----------------------------------------:--------------------------------------------­F eketemunka szülői „segítséggel” Mi lehet a fontos egy diáknak, aki teszem azt a Balaton mellett dolgozik? Minél több pénz, szórakozási lehetőség, s ezzel nagy­jából ki is merülnek a kívánalmak. A szülő csak helyesel gyer­meke munkavágyára, ráadásul az sem jön rosszul a családi kasszának, ha nem kell pénzt adni a drága nyaraláshoz. Ám számtalan buktató kíséri a diákmunkát, ha az nem szervezett keretek között zajlik, s ezek nem a munkára nevelés nemes cél­ját szolgálják. Éppen ellenkezőleg, a tisztességes munka sem­mit sem fog jelenteni azoknak a tanulóknak, akik egy Balaton- parti büfében akár száz-százötvenezer forintot megkereshetnek egy hónap alatt. Persze feketén, bejelentés nélkül. Mert mi is történik ilyenkor? A srác ismerősök útján, netán újsághirdetésben kiemelkedő keresettel kecsegtető állást talál, telefonál, s közlik vele, Balatonfűzfőn, Siófokon vagy bárme­lyik tóparti településen a strandon kellene árulni. Ennél jobb feladat nem is lehet, irány június közepén a Balaton. S mi a va­lóság? A munka tény, a pénz sem rossz, már ha fizetnek. Tiszte­let a kivételnek, de nagyon kevés fiatal találkozik például szer­ződéssel. A tisztességtelenebb büfétulajdonosok kedvenc trükkje, hogy fizetésnap előtt váratlan ellenőrzést kap a cég, persze ezeknek annyi közük van a szakhatóságokhoz, mint neki a tisztességhez. Adott nap megjelennek az álellenőrök, minden papírt elkérnek a megszeppent diáktól, szerződést, iskolalátoga­tási igazolást, miegyebet. Váratlanul megjelenik a tulaj, sűrű bocsánatkérések, látszólagos helyszíni bírság, majd a „lebu­kott” munkavállaló „most még nem lesz következménye!” fel­szólítással mehet, amerre lát. A szülő felelőssége óriási ilyenkor, hiszen az esetek többsé­gében az ő tudtával zajlik minden. Rábólint a kiváló lehető­ségre, hiszen egyhavi munkával annyi pénzt kereshet a szeme fénye, amennyiről gyakran ő maga sem álmodhat. Talán még büszke is titokban csemetéjére. Csakhogy ezzel nem tesz mást, mint asszisztál egy törvénytelen dologhoz, ahelyett, hogy meg­óvná gyermekét a következményektől. Hiszen ha nem kap semmi pénzt a fiú, akkor hogyan jön haza? Mi minden történhet egy pénz nélkül maradó ifjú hölggyel? Talán nem jobb, ha egy diákmunkát közvetítő, ismert cégen keresztül dolgozik a gye­rek? A pénz ugyan kevesebb, alig harmincezer havonta, de megmarad a tisztesség, s nem utolsósorban a diák önbecsülése. Pókász Endre litikai támadások érik a társas agrárvállalkozásokat, nem be­szélve a diszkriminatív támoga­tási rendszerről - sorolta a ba­jokat az elnök. A sajtótájékoztatón elhang­zott, hogy a világon egyedül­álló módon liberalizált a ma­gyar mezőgazdaság, teljesen magukra hagyták a termelőket. Karsai József ezt kiegészítette azzal, hogy most már a hitelek miatt, melyeket nem tudnak visszafizetni a gazdák, a termő­földek úsznak el, kerülnek banki tulajdonba. Teljes tehát az elkeseredés. A gazdálkodók további lépéseiről a nagygyűlé­sen születik döntés. ein Az elmúlt napok esőzései Szolnokon is gondot okoztak. A megyeszékhely kocsorosi részében jó néhány utcát és portát elöntött a víz. A csapadék „lecsapolásához” már hozzáfogtak a Víz- és Csatornaművek Koncessziós Rt. szakemberei. Az út átfúrása után, lapáttal és ásóval alakít- jàlÿda a vízelvezető csatornákat fotó: b. n. Bert úgy helyezkedett, hogy lássa a bejáratot. A háta mögötti falon volt a kapcsoló. És nem sokkal odébb egy másik kijárat. Bert megkapta a kisterem pontos leírását még otthon Európában. Tudta hát, mire számíthat, és mit tegyen. Aztán rövid idő alatt sok minden történt. Rodriguez éppen arról beszélt, milyen kár, hogy eldugult a kubai csatorna, és a szállítógépek ott nem landolhatnak. . Seballa felajánlotta, a kokain egy részét esetleg karib-tengeri jachto­kon is hozhatnák Floridába, bár a parti őrség és a vámosok eléggé éberek errefelé. Ekkor felpattant az ajtó, és egyenruhás rendőrök rontottak be fegyverrel a kézben:- Senki se mozduljon! Le vannak tartóztatva! Bert nem engedelmes­kedett a felszólításnak, ellenkező­leg. Felpattant - tudta, a rendőrök NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat nem kaptak lőparancsot. Hátranyúlt, lekapcsolta a lámpákat. A helyiség sötétbe borult. Bert megragadta Lansky karját:- Utánam! A hátsó kijáraton rohantak át. Itt senki sem volt, de hallották, hogy lábak dobognak a közelben. Egy lépcső került eléjük, Lansky a félhomályban Bertre nézett:- Ez csapda volt?- Honnan tudjam? Most menekül­jünk! Még jó, hogy erre is számítot­tam! - így Bert. Felértek a lépcsőn a szálloda tete­jére. Senki sem volt ott. Bert be­csapta a fémajtót: - Jöjjön utánam, és ne csodálkozzon, én soha semmit nem bízok a véletlenre! Valaki érte­sített, hogy Dewaert alkut kötött a zsarukkal. Ha feldob minket, meg­ússza húsz évvel! Lansky alig tért magához, mikor újabb esemény lepte meg. A tető szélén egy színes valamit látott. Mint egy nagy lepke, piros-zöld-sárga vászon, és egy váz alul...- Gyerünk, emelje meg! Csatolja be a szíjakat!- Ez... egy sárkányrepülő? Bert nem felelt, nyilvánvaló volt a dolog. A két férfi a vázra feküdt. Bert még lábbal ellökte magukat a magas ház szélétől, és máris a levegőben voltak. Lansky felkiáltott és görcsö­sen kapaszkodott. Alattuk egy szé­les utca és rengeteg háztető. Fülük mellett fütyült a levegő. Az éjszakai városképet fehér és piros lámpák fo­lyamai tarkították. Az autóforga­lom!- És most hová? - kiáltotta Lansky. Mögöttük a te­tőn rendőrök bukkantak fel és géppisztolyokból tüzet nyitottak. Bert nem félt - tudta, ezek vaktöl­ténnyel lőnek. De Lansky megijedt, csaknem leesett. Bert, a „meg­mentő” húzta vissza a könnyű vázra. Közben vigyázva kormány­zott és hidegvérrel közölte:- Leszállunk a parkban, egy tisz­táson és eltűnünk. A többiek lebuk­tak, de mi élünk. És ez a fő, nem Lansky? Rájuk már nem számíthatunk, de mi ketten még sok üzletet kötünk... Fekete, alig világított folt fölé értek. Lansky érezte, süllyednek. A fák nőttek szeme előtt. Bert még szólt, vigyázzon a lábára, és máris leértek. Futottak pár métert, a sárkány eldőlt, ők is melléje estek. Bert leszedte a hevedereket és fel­állt:- No, Lansky, most aztán tűnjünk el innen. Jobb lesz nekünk Európá­ban. Az az érzésem, Amerika nem sze­ret bennünket. Valahol egy nő azt mondta főnökének: - Jobban nem is történhetett volna. Felvettük az egész vacsorái beszélgetést, minden adat a kezünkben, nem is szólva a maffiafőnökökről. Bert belopta magát Lansky szí­vébe, aki jelenteni fogja az esetet orosz főnökének. És a legerősebb maffia feje hama­rosan találkozni akar majd ezzel a szuperemberrel...! (folytatjuk) Első kérdés: Milyen zászló alatt közlekednek Se­balla csempészhajói? Második kérdés: Melyik amerikai államban történt ez a folytatás?

Next

/
Thumbnails
Contents