Új Néplap, 1999. július (10. évfolyam, 151-177. szám)

1999-07-13 / 161. szám

1999. július 13., kedd 3. oldal Megyei Körkép A demonstráció a gazdákat is megosztja A fináléra benépesült a part Tiszafüreden emlékezetesre sikeredett a Halas és EU- napok vasárnapi - lapzár­tánk utáni - fináléja. A záró szuperkoncert ugyanis va­lóban szuper volt a Tátrai Band-del és a népszerű Charlie-val. Ahogy mon­dani szokták, a banda dü- börgött. A többezres hallga­tóság többségének legna­gyobb örömére, két órán át. A jó tízezres tömeg ez­után a Holt-Tisza-partra sie­tett a kezdődő tűzijáték mi­att. Az idei égi fényár még úgy is káprázatosra sikere­dett, hogy közben egy pe­tárda, eddig tisztázatlan okok miatt a nézők közé ke­veredett, míg egy másik közvetlenül a part melletti vízfelületen landolt. Szerencsére a riadalmon kívül csupán öt apró, azon­nal ellátható sérülést okoz­tak. Mindenesetre a rendőr­ség az ügyben vizsgálatot rendelt el, azzal együtt, hogy valószínűsíthetően a légköri viszonyok is közre­játszhattak abban, hogy két töltet precízen tervezett röppályája meghosszabbo­dott. Szokták mondani, hogy minden jó, ha jó a vége. Az illetékesek korrekt módon rendezték a felmerült kár­igényeket, feledtetve ezzel talán azt a riadalmat is, amit a többezres nagy többség nem is érzékelt, hiszen a látvány valóban lenyűgöző volt. Túrkevei pilóta „tarolt” (Folytatás az 1. oldalról) Mire felfogták a veszély komoly­ságát, a fizika törvényeit megha­zudtoló módon bucskázó autó eszeveszett közeledését, már késő volt. A korláton átperdülő, becsapódó négykerekű több né­zőt elsodort, s egyikük olyan sú­lyos sérülést szenvedett, hogy a helyszínen életét vesztette. Tipikus versenybaleset volt vagy emberi mulasztás történt? - teszik fel a kérdést nyilván ön­magukban is az érdekeltek. A versenyző Gyenge Zoltán nyerni akart, zárt pályás futamon indult, így az ő felelőssége szinte azon­nal kizárható. A nézők - a szoká­sokkal ellentétben - ezúttal rend­kívül fegyelmezetten viselkedtek, a számukra kijelölt, szalagkorlát­tal (is) védett helyen tartózkod­tak, tehát ők sem hibáztathatok, míg a szervezők megfelelő mó­don biztosították a rendet. Ki a fe­lelős akkor? Ennek megállapítása a rendőrség feladata. (Géléi) (Folytatás az 1. oldalról)- A piaci viszonyok felborultak. Azt azonban senki sem kíván­hatja, hogy az 1990 előtti gazda­sági rend jöjjön vissza. Még ak­kor sem, ha a jelenlegi helyzetnek szenvedői a gazdák - magya­rázza a Gazdakörök megyei veze­tője. Török István nem látja ér­telmét a demonstrációknak. Már csak azért sem, mert nem tudja, ki ellen kellene tüntetni. Arról ugyanis nem az állam tehet, hogy a 193 forintban megszabott leg­alacsonyabb felvásárlási árat ki­játsszák. De arról sem a kor­mányzat tehet, hogy a nagyke­reskedelmi láncok külföldről hozzák be a húskészítményeket. Persze, hogy nem tudják a (Folytatás az L oldalról) A városfejlesztés és a lakossági kapcsolatok terén nagy a tájéko­zatlanság. Az önkormányzat gazdálkodására, a várospolitikára vonatkozó kérdések között volt olyan, amelyről a válaszadók 68 százaléka nem tudott véleményt nyilvánítani. Az emberek általá­ban tisztában vannak azzal, hogy rossz a város anyagi helyzete. Összességében a város gazdálko­dását jónak tartotta 25, nem tar­totta jónak 24 százalék, 51 száza­lék pedig nem tudott (akart) vé­leményt nyilvánítani. A város anyagi helyzetének javítására hat megadott lehetőség közül legtöbben a kormányhoz fordulást választották, legkeve­sebben pedig a helyi adók növe­lését. Meglepő, s talán a közgyű­lés számára is megfontolandó, hogy 46 százalék említette a köt­vénykibocsátást, s 34 százalék úgy nyilatkozott, hogy megfelelő kondíciók esetén maga is vásá­rolna városi kötvényt. Gazdakörök, ki ellen kell tün­tetni, hiszen igen szoros kapcso­latot tartanak fenn az agrártárcá­val - állítja magánvéleményét hangoztatva a Jászkun Teszöv szakembere. Mohos Árpád úgy véli, a tervezett demonstrációkkal a kisgazdák érdekeit is szolgál­ják. A gazdaköri vezető szerint vi­szont tüntetésekkel nem lehet a keresletet növelni, márpedig erre lenne szükség. Ezért is tartja jó­nak a hatvan forintos exporttá­mogatást, amelynek köszönhe­tően kétszázezer sertés hagyja el az országot. De a kereslet élénkí­tését szolgálná az is, ha bevezet­nék, hogy a munkanélküliek já­randóságuk egy részét hús- és tej­Az eddig lezajlott átszervezé­sekkel csupán a megkérdezettek 39 százaléka értett egyet. Ha to­vábbi, leépítéssel járó átszerve­zésre volna szükség, azt legin­kább a sportban, legkevésbé az egészségügyben fogadnák el. A városfejlesztési elképzelé­sek megítélésére a megkérdezet­tek 42 százaléka nem vállalko­zott. A relatív többség, (34 száza­lék) úgy vélekedett, hogy a jelen­legi önkormányzatnak inkább van jövőképe, mint az előzőnek volt. Külön fejezet foglalkozik a döntéshozókkal. Az önkormány­zat megítélése összességében in­kább pozitív, a válaszolók kultu­ráltnak, tevékenynek és higgadt­nak tartják, az egységéről viszont megoszlanak a vélemények. Sza- lay Ferenc polgármestert a vá­laszadók 86 százaléka ismerte név szerint, népszerűségindexe pedig a százas skálán 68 pont volt. Az alpolgármesterek ismert­sége alacsonyabb, s népszerűsé­jegyben kapnák meg. Ugyanak­kor a kedvezményes felvásárlást a fiatal, kis súlyú jószágokra is ki kellene terjeszteni, hogy ne sza­porodjon a túlsúlyos állatok száma. Török úgy látja, a búza ára emelkedni fog, hiszen Jász- Nagykun-Szolnokban hektáron­ként csupán 3-3,5 tonnás ter­mésre lehet átlagosan számolni, így aki tudja hol tárolni a gaboná­ját, az később jó árat, 19-20 ezer forintot kaphat a terményért. Mohos Árpád szerint egy-két héten belül eldől, hogy a hús- és búzaügyben utcára vonulnak-e a gazdák. Mindenesetre már az or­szág tíz megyéjében alakultak meg a demonstrációs bizottsá­gok. Teleki József gük is kisebb, de mindhármuknál 50 pont fölött van, ami inkább rokonszenvet jelez. Külön kérdéscsoport vonatko­zott a millennium megünneplé­sére. A válaszadók közül legtöb­ben úgy vélik, hogy az évfordulót legméltóbban emlékhelyek, em­lékparkok kialakításával kellene megünnepelni. Második helyen szerepel a művésztelep rekon­strukciója. Legkevesebben szob­rok állítását, szökőkutak létesíté­sét támogatnák. A megkérdezet­tek 28 százaléka hajlandó lenne részt venni a munkákban, ezek 17 százaléka szervezéssel, 7 száza­léka segédmunkával, 6 százaléka szakmunkával, ugyancsak 6 szá­zaléka pedig pénzadománnyal. Mi lehet az a közös cél vagy program, amiért a szolnokiak többsége összefogna? Erre a kér­désre 30 százalék azt válaszolta, hogy nem tudja, 22 százalék sze­rint pedig nincs ilyen cél. 48 szá­zalék szerint van: a város tiszta­ságának javítása. B. A. Virágzik a napraforgó megyeszerte, a sok sárga virág kellemes látványt nyújt. Félő azonban, hogy a fülledt, meleg, esős időben megtámadják a különböző gombabetegségek a nagy területen termelt, fontos növényt. fotó: mészáros Kritikusak, de lokálpatrióták Közérzetünk (Megye)váltóláz Elfogyhat a megye. Tiszaug kiszakadása után megszaporodott a megyét cserélni kívánó települések száma. Nem is csoda, mert ez a parlament engedékenyebbnek tűnik elődeinél. Míg a rendszerváltástól tavaly decemberig csupán négy község tudta átrajzoltatni a térképet, addig a májusi döntéssel egyidejűleg Tiszaug mellett két dunántúli falu is faképnél hagyta régi megyéjét. Veszprémben ma pedig már öt-hat község is úgy gondolja, eljött az ideje a megyecserének. Ám nem csak a veszprémiek kaptak vér­szemet. Tiszaugot követni szeretné az egész térség, de a jászok sem tettek le függetlenedésükről. Tény, hogy Jász-Nagykun-Szolnok „összetákolt” megye. Alig több, mint száz esztendeje, 1876-ban alakult meg a Jászságból, Kunságból, Külső-Szolnokból, valamint Pest és Békés egyes része­iből. A szolnoki fennhatóságot azóta sem igen tudták megemész­teni sem a jászok, sem a kunok. 1990 után pedig a térségek közötti különbségek is kiéleződtek. A jászok jobb gazdasági helyzetük mi­att érzik úgy, nagyobb esélyük lenne a fejlődésre, ha önállósodná­nak. Tiszazug viszont a szegénységből való kitörést látja a szom­szédos régióban. Régiót írok, mert a tiszazugi polgármesterek nem megyét, csak térséget szeretnének cserélni. Jász-Nagykun-Szolnokhoz fűződő kapcsolatuk azonban így is meglazulna, formálissá válna. A kor­mányzati elképzelések szerint fejlesztési, tervezési, statisztikai ré­giók jönnének létre, így a beruházásokhoz a pénzt Szegedtől vagy Kecskeméttől remélhetné a falvacskákkal pöttyezett kistérség. Szolnokhoz csupán egy-két hivatal fennhatósága kömé a települé­seket. Ideig-óráig, hiszen ez a kötelék igen gyenge, a megyék jog­körének 1990-es leépítése óta. A tiszazugiak elszántnak tűnnek, ígéretük szerint, ha kell, nép­szavazással erősítik meg szándékukat. A döntéshozóknak nem lesz egyszerű dolguk, hiszen vagy semmibe veszik a népakaratot, vagy zöld utat adnak a régióváltó törekvésnek. Ez utóbbi esetben azon­ban nem csak a Jászság és a veszprémi falvak fogják követni Tisza­zug példáját, hanem minden, jelenlegi helyzetével elégedetlen vá­ros, falu. Akkor pedig kidobhatjuk régi térképeinkkel együtt a kia­lakult régiós elképzeléseket is. Teleki József Stílusos búcsú Egymillió forint a nyomravezetőnek. Hajtóvadászat sok száz rendőr részvételével. Kilométeres dugók a főváros kivezető útjain. Mindez egyetlen ember miatt, akit a whiskys rabló néven ismert meg az ország. Szombati szökésével újabb meglepetést okozott a rablótámadá­sai előtt felhajtott whiskyjeiről elkeresztelt Ambrus Attila. Amikor - talán fél éve - felröppent a hír, hogy letartóztatták, úgy tűnt, vége szakadt egy stílusos bűnöző „karrierjének”. Mert valljuk be őszintén, mint minden profitorientált tevékenység, a rablás is fel- készültséget kíván. Hiszen egykor a jól képzett kasszafúrók tudá­sát nem csupán a „szakmabeliek”, de gyakran a másik oldal is el­ismerte, mi több: felhasználta. Az alvilág ranglétráján előkelő he­lyet elfoglaló „rossz fiúk” pedig gyakorlati ismereteik mellett úri mivoltukkal és betyárbecsületükkel is példát mutattak. Az utóbbi években azonban valahogy eltűntek az ilyen, klasszi­kus értékeket képviselő bűnözők. Ma a híradások csupa pitiáner esetről, avagy mészárszékhez illő véres leszámolásról tudósítanak. Úgy tűnt, a betörőkből, tolvajokból, rablókból kiveszett az „etikus magatartás”: a sértettek testi épségének megóvása, a hajdan agya­fúrtan kitervelt akciók megszervezésének, a célpontok megválasz­tásának és a lebukás sportszerű elviselésének képessége. Ám jött a whiskys, és rövid időn belül a „szakma becsületét” is visszaszerezte. Pedig semmi mást nem tett, csak gondolkodott. És volt abban valami derűs elegancia, ahogy egy-egy apró ajándékkal, hátrahagyott jellel „kedveskedett” a helyszínre siető rendőröknek. A leleményessége sokakban figyelmet keltett, de legalább ennyire az a tény, hogy a hat év alatt elkövetett - általa beismert - 27 fegy­veres rablás során soha senkinek nem esett bántódása. A whiskysnek sportolói múltja során volt alkalma megismerni a kifejezés tartalmát: fair play. Az is napvilágot látott azonban, hogy beismeréséért cserében emberölési kísérletért is felelős­ségre akarták vonni. Talán éppen ez volt az oka annak, hogy úgy döntött: vállalja a szökést. Szombat délután már egy ország tudta, sikerrel. Faképnél hagyott csapot-papot, ám ezt is stílusosan tette: elpárolgott, mint a pohár alján felejtett néhány csepp whisky... Bugány János NEMERE ISTVÁN: A legnagyobb kockázat- Nem válaszolt a kérdésemre - Reggis felállt. Nem tart titkárnőt, nem tart senkit. Ez az iroda csak fal­ból van itt, tudta Bert. Talán még rendesen adózik is valami textilke­reskedelemért, amit nem is művel. Ilyenek ezek a fegyverkereskedők.- Ebben a szobában eddig Ön volt a legfontosabb személy - érvelt Bert kedvesen. - Most viszont jöttem én. Tudja, miért? Hogy én legyek Ön.- Tessék? Ezt nem értem - rázta fejét amaz, és nyugtalanul körülné­zett.- Elmondom még egyszer - Bert ezalatt odaért az asztalhoz. Előtte állt, majdnem vigyázzban, mint egy jól nevelt beosztott. Reggis csak nézte. Nem ismerte, nem ismerhette őt. - Mostantól kezdve én leszek Ön. Mr. Reggis, az illegális fegyverke­reskedő.- Félrebeszél! Ön, én, ön...? És miféle fegyverkereskedést emleget?- Reggis felkapta a telefonkagylót. Bert szerényen mosolygott:- Nem találja meg őt. E pillanat­ban éppen a fejét tömi a közeli büfé­ben. Az első es hátsó kijáratnál két- két emberünk várakozik. Amint ki­lép, letartóztatják.- Letartóztatják? Maga... rendőr? - Reggis visszatette a telefonkagylót, és arcára ravasz vonás ült ki. Bert sejtette, miben sántikál:- Ne akarjon megvesztegetni, fö­lösleges időveszteség lenne. Márpe­dig nekünk nincs időnk. Tíz perc múlva én leszek ön. Ott fogok ülni a helyén, és intézem az ügyeit.- Maga viccel - nyögte Reggis, és ki akart jönni az íróasztal mögül. Bert ekkor megnyomta a diplomata- táska gombját, a fedél felpattant. A jövevény egy hangtompítós pisztolyt vett elő:- Nem ajánlom, hogy felesleges balettmozdulatokat tegyen, kedves uram. Álljon a falhoz és pihenjen. Reggis az íróasztal fiókjára nézett, de Bert intett: távolabb! Amikor a férfi már a falnál állt, arca eltorzult a dühtől, Bert átnyúlt, és kihúzta a fió­kot. Jól sejtette, ott volt egy Walther. A fejét csóválta:- Ejnye, ejnye! Hiszen nines is rá engedélye! - zsebre vágta a fegyvert és leült Reggis székére. Fél percig csak nézték egymást, aztán a keres­kedő nyelt egyet. Homlokán hideg verejték ült, ajka Iefittyedt, reszke­tett. Bert most látta, az egyik szem­héja is rángatózik. Nagyon megvi­selte az esemény. Rekedten kérdezte:- Mit... mit akar csinálni?- Tudjuk, hogy éppen lefutottak a folyamatban lévő üzletei. Már csak egy szállítmányt kell eljuttatnia Nyugat-Afrikába.- Lehallgatták a telefonjaimat? - jajdult fel amaz.- Természetesen - bólintott Bert nyugodtan, de a szemét nem vette le róla. - No meg követtük is. Már he­tek óta. Feltérképeztük magát, mint * még senkit, Reg­gis.- De miért? - valósággal hör­gőit. A meglepődés elvette erejét.- No, nehogy azt higgye, maga volt olyan fontos. Még elbízná ma­gát... Valaki kellett, akinek a bőrébe bújhatok. Pechjére magát tippeltük ki. Istenem, megesik az ilyesmi. Az életben adódnak meglepetések - fi­lozofált volna, de tudta, lejárt az idő. Hát így folytatta: - Ma este indul egy hajón az a húsz löveg a hozzávaló lő­szerrel, amit egy arab mozgalom rendelt magától. Már én fogom kí­sérni. Magát a hajósok nem ismerik, az ügynökökkel is csak telefonon tárgyalt. Hát miért ne játszhatnám el a szerepét, ember?- kérdezte és rá­kacsintott. Reggis számára olyan volt mindez, mint egy rossz álom. Amitől tudat alatt mindig is tartott, bekövet­kezett. Ez rosszabb, mintha agyon­lőtték volna! Ami szintén benne volt a pakliban; az effajta kereskedés nem kockázatmentes üzlet.- Eljött az idő, Reggis - lassan le­engedte a pisztolyt, és félig elfordult. Tudta, mi következik, szinte provo­kálta. Reggis végső kétségbeesésé­ben ráveti magát... Úgy is lett. A fegyverkereskedő lomha teste átre­pült a szobán. Mire odaért, Bert már harcra készen fogadta. Ledobta a pisztolyt az asztalra, puszta kézzel ragadta meg a férfi egyik karját és a haját. Hátrarántotta a fejét, kicsa­varta karját, és a padlóra dobta. Rá­térdelt... Felpattant az ajtó, társai ro­hantak be. De már nem kelleU segí­teniük; Bert annak idején éppen elég keleti sportot tanult, és ma is edzés­ben volt. Reggis arca a padlóra szo­rult, szeme kidülledt. Amikor a civil­ruhás rendőrök felkapták, koránál vagy tíz évvel látszott idősebbnek. Bert leporolta ruháját:- Viszontlátásra, Reggis úr. De tudja, ez csak amolyan köszönési formula, a világért se vegye szó sze­rint. Mi ugyanis soha többé nem ta­lálkozunk. Ön börtönbe kerül, én meg... folytatom, amit elkezdett, kedves uram. (folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents